Népszava, 1935. december (63. évfolyam, 274–297. sz.)

1935-12-01 / 274. szám

LXIII.évf. 274. szám Budapest, 1935 december 1. vasárnap^/^mj^fi ^ Ára 10 fillér A MAGYARORSZÁGI S­Z­O­CI­Á­L D­E­M­­O­K R MA PÁ­R­T K­Ö­z­pont • Koz­lonyi Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelen­ik hétfő kivéte­lével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 " . f­í" • " V-, • .V-s­immw m&i s» «m Botrány volt pénteken a főváros közgyű­lésén, írja a klerikális déli újság s ebben egyetértünk vele: való­ban botrány volt. De mi tovább is megyünk. Hiszen az, hogy „bot­rány", csak enyhe jelzője annak, ami ott voltaképpen történt. Mert tudatos rágalmazás történt. Lel­kii­smeretlen, vakmerő és céltuda­tos megvádolása intézményeknek, a szociáldemokrata munkásság szakszervezeteinek, amelyek igen súlyos viszonyok között valóság­gal hősi munkát végeznek. Hogy a rágalmazás a közgyűlés illeté­kes vezetője részéről nem kapta meg haladéktalanul a megérde­melt megtorlást, az igen sajnála­tos, de nem meglepő. Nem meg­lepő az sem, hogy a déli kleriká­lis újság átviszi a közgyűlési rá­galmazó szerepét és a vádakat megtoldva alávaló, tudatos rossz­hiszeműséggel hazudik. A közgyűlési rágalmazó a szo­ciáldemokrata párt törvényható­sági tagjaitól ott nyomban meg­kapta azt a választ, am­i­t meg­érdemelt. Ez a­­ szek­­álpoliitikusi Analfabéta és- a végtelenségig szakértő kartellmartalóc talán megértette a leckéből, "hogy rágal­mazni mégsem lehet annyira bün­tetlenül, mint például a védtelen fogyasztókat zsebelni. A déli klerikális pedig — s az egész társaság, amely mögötte lesben áll — vegye tudomásul a következőket: Az a 4.300.000 pengő, amelyről elszámolást követel (de nem mondja meg, hogy milyen jogon), a szakszervezetek 1927. évi bevé­tele volt. Ennek a bevételnek 79%-át segélyekre fizették ki, öz­vegy-, árva-, munkanélküli-, rok­kant- és betegsegélyekre. A fenn­maradó részt oktatásra, jogsegé­lyekre és könyvtárak gyarapítá­sára fordították. 1927-ben is a munkanélkül­i segélyezés volt a legnagyobb. A bevételeknek közel 50%-a. Értse meg hát a déli klerikális és minden vele egyírású rágal­mazó, hogy a szociáldemo­krata szakszervezetekben organi­zált munkásság befizetett tagjáru­léka — az utolsó fillérig ehhez a munkássághoz került vissza. Is­mételjük, a bevételek legnagyobb részét­­minden évben munkanél­külisegélyekre fizetik ki. Láthat­ják a legközönségesebb, a legdur­vább, a legcéltudatosabb rágalma­zás nagymesterei is, hogy a szak­szervezetek tulajdonképpen állami feladatot végeznek. Igazi szociális lelkiismerettel, emberséges lélek­kel teszik azt, amit az állam mi­nálunk megtagad a munkanélküli­ség áldozataitól. Hogy a munkás nem kerül nyomban az árok-télre, ha kiesik a munkából, hanem rö­videbb-hosszabb ideig segélyben eszesül, az csupán annak köszön­hető, hogy tagja valamelyik szak­szervezetnek. Az állam felől tönk­remehetne itt a munkanélküliek egész tömege. A pusztulás útjába egyedül a szakszervezet állt. Út­jába áll annak, hogy a munka­nélküli munkást a pusztító nyo­mor és ennek következménye, a szociális vagy fizikai halál ka­tasztrófája érje utól, mert célja csak egy: megmenteni az államtól sorsára hagyott munkásembert. Ki látott pontos elszámolást a bevételekről? Ezt kérdezi sunyin a­ déli klerikális. Mi meg azt vá­laszoljuk, hogy mi köze hozzá! Követelődzön a lipótvárosi egy­házközség elszámolása­­ körül. A szakszervezetek a legszigorúbb hatósági ellenőrzés alatt álla­nak. A hatóságok évenként többször is átvizsgálják­­ vala­mennyi szakszervezetnek a köny­veit, bevételeit, kiadásait és vizs­gálataikról mindannyiszor pontos és kimerítő jelentést terjesztenek fel a belügyminisztériumhoz. Ki látott elszámolást? A szakszerve­zet tagjai közgyűléseiken mindig látják az elszámolásokat és hatá­roznak fölötte. Akit megillet és akinek joga van tudni, mindig tudja tehát, mennyi a bevétel, mennyi a kiadás és mindig tudja minden fillérről, hogy­ mire for­dították.­­Mi csak azt mondjuk, hogy az a rágalmazó ecetes, meg a rágal­mazó déli klerikális seperjen csak a saját portája előtt. Ott ta­lál sepernivalót, talál szemetet eleget. A szakszervezetek közül minden tiszta, minden lelkiisme­retes és minden tisztességes. Nem is csodálkozunk rajta, hogy ezek a rágalmazók ezt a lelkiismeretes­séget és ezt a szigorít tisztesség­érzetet sehogysem tudják fölfogni és megérteni... A gyapottól és a réztól, a vastól és a széntól is el akarják zárni Olaszországot Hír szerint Laval új BlaSceafed­ét kezdett, í­egándul a nagy abesszin illerstámadlás A római „Tribuna" párizsi tudó­sítója bizonyos optimizmusról szá­mol be, amikor azt írja, hogy ,,a francia vezető körök rövid időn belü­l várják az olasz-abesszin prob­léma megoldását". Ezt Párizsban úgy képzelik el — írja a római új­ság —, hogyha Genf december má­sodik felére életbe léptetné a kő­olajtilalmat, „Olaszország vagy összeomlik, vagy olyan lépést tesz, amely­nek a francia-angol erők együt­tes fejlődése lesz a következ­ménye". Ezt ig­­y írják, így írhatják Rómá­ban. Cernutinak állandóan jelen­tenie­­­kell Rómába,­ hogy Fra­ncia­ország elhatározottan, megingat­hatatlanul áll Nagy-Britannia ol­dalán! Párizsi és londoni lapok most már arról írnak, hogy Laval a leg­komolyabb formában szólította föl Olaszországot álláspontja határo­zott körvonalazására. Laval új bé­keakciót kezd, bizonyára a brit kormány tudtával:­­ a brit kül­ügyi hivatal abesszíniai szakértője, Peterson utasítást kapott London­ból, hogy maradjon továbbra is Párizsban. A francia külügymi­nisztérium félhivatalos lapja, a „Temps" hangsúlyozza, hogy a brit kormány sohasem fog alkudozásokba bocsátkozni a népszövetségi elvek tekinteté­ben,­­ másfelől azonban figyelembe kell venni azt, hogy Róm­a nem zárhatja le a keletafrikai kérdést azzal, hogy erőfeszítései semmi gyümölcsöt se hozzanak. Ezen a kettős határon belül a tárgyalások számára tág tér nyílik és a diplomáciának a fel­adata az, hogy ezt a teret kellőkép­pen kihasználják. A „Temps" hang­súlyozza is, hogy a francia diplo­mácia semmiesetre sem mond le erről a békítő tevékenységről. Köz­ben folyik a készülődés a szank­ciós bizottság december 12-iki ülé­sére, amely elé egyre inkább szapo­rodó hírek szerint nemcsak a pet­róleumnak, hanem a gyapotnak, a réznek, vasnak, a szénnek, a nyers­anyagok egész sorának a tilalmi lis­tára való fölvételéről tárgyalnak­ majd. A „Petit Journal" genfi tudó­sítója kiemeli, hogy Genfben álta­lános az a vélemény, hogy­­ a gazdasági fegyverek hatáso­sak és gyorsak lesznek; nem változtat ezen az, hogy genfi népszövetségi körökben valószínű­nek tartják, hogy Mussolini a szankciók szigorítására a Népszö­vetségből való kilépéssel válaszol majd. A harcterekről nincs jelentősebb esemény. Valamennyi — olasz, abesszin, semleges — forrás ismét hangoztatja, hogy a nagy abesszin ellentámadás hamarosan megindul. Új terv a békés megoldásra (London, november 30.— Havas.) A „Manchester Guardian"­az abesz­színiai kér­déssel foglalkozva, lehet­ségesnek tartja, hogy a viszályt a jövő év elején sikerül békés úton megoldani. A lap szerint Anglia esetleg hajlandó belemenni abba, hogy Olaszország eritreai és szo­mál­ gyarmatai mögött bizonyos te­rületeket kapjon, ha ezzel szemben abesszíniának biztosítanák a ten­gerhez való kijutást. Olaszország­nak meg lehetne könnyíteni azt, hogy Afrika más területeiről nyers­anyagokat szerezhessen be. (London, november 30. — „M. T. L") A „Morning Post" diplomáciai levelezője szerint Peterson, az an­gol külügyminisztérium abesszíniai szakértője, aki a békés megoldás lehetőségeiről tanácskozik Párizs­ban, előzetes jelentést küldött Lon­donba, de a megbeszéléseket még tovább folytatja. Eddig csak az esetleg szóba kerülő kölcsönös en­gedmények műszaki oldalairól tár­gyalt. A tervezett megoldás még jóval az olasz minimális követelések mögött marad, ezért­­ kevés reménység van arra, hogy valamennyi fél részéről elfo­gadható tárgyalóalapot­­ sikerül a közeljövőben találni. Anglia a de­cember 12-i genti ízlésen nem maga­ javasolja majd az olajmegtorlást. Úgy gondolkozik ugyanis,­ hogy már­ eddig eléggé vezetett a meg­torlások terén és az igazi együttes eljárás azt kívánja, hogy most más országok kezdeményezzenek. Laval új fölszólítása Olaszországhoz (Párizs, novem­ber 30. — „Inf.")­ Laval miniszterelnök ismét fölszó­lította az olasz kormányt, hogy kö­zölje, melyek azok a feltételek, ame­lyek mellett hajlandó tárgyalá­sokat kezdeni az olasz-abesszín viszály békés el­intézéséről. A miniszterelnök szom­baton ismét hosszabb tanácskozást folytatott Cerruti nagykövettel és nyomatékosan figyelmeztette az olasz diplomáciát, hogy a francia kormány csak abban az esetben tudja folytatni közvetítő akcióját, ha tisztában van azzal, mit akar

Next