Népszava, 1935. december (63. évfolyam, 274–297. sz.)
1935-12-01 / 274. szám
LXIII.évf. 274. szám Budapest, 1935 december 1. vasárnap^/^mj^fi ^ Ára 10 fillér A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁL DEMOK R MA PÁRT KÖzpont • Kozlonyi Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 " . fí" • " V-, • .V-simmw m&i s» «m Botrány volt pénteken a főváros közgyűlésén, írja a klerikális déli újság s ebben egyetértünk vele: valóban botrány volt. De mi tovább is megyünk. Hiszen az, hogy „botrány", csak enyhe jelzője annak, ami ott voltaképpen történt. Mert tudatos rágalmazás történt. Lelkiismeretlen, vakmerő és céltudatos megvádolása intézményeknek, a szociáldemokrata munkásság szakszervezeteinek, amelyek igen súlyos viszonyok között valósággal hősi munkát végeznek. Hogy a rágalmazás a közgyűlés illetékes vezetője részéről nem kapta meg haladéktalanul a megérdemelt megtorlást, az igen sajnálatos, de nem meglepő. Nem meglepő az sem, hogy a déli klerikális újság átviszi a közgyűlési rágalmazó szerepét és a vádakat megtoldva alávaló, tudatos rosszhiszeműséggel hazudik. A közgyűlési rágalmazó a szociáldemokrata párt törvényhatósági tagjaitól ott nyomban megkapta azt a választ, amit megérdemelt. Ez a szekálpoliitikusi Analfabéta és- a végtelenségig szakértő kartellmartalóc talán megértette a leckéből, "hogy rágalmazni mégsem lehet annyira büntetlenül, mint például a védtelen fogyasztókat zsebelni. A déli klerikális pedig — s az egész társaság, amely mögötte lesben áll — vegye tudomásul a következőket: Az a 4.300.000 pengő, amelyről elszámolást követel (de nem mondja meg, hogy milyen jogon), a szakszervezetek 1927. évi bevétele volt. Ennek a bevételnek 79%-át segélyekre fizették ki, özvegy-, árva-, munkanélküli-, rokkant- és betegsegélyekre. A fennmaradó részt oktatásra, jogsegélyekre és könyvtárak gyarapítására fordították. 1927-ben is a munkanélküli segélyezés volt a legnagyobb. A bevételeknek közel 50%-a. Értse meg hát a déli klerikális és minden vele egyírású rágalmazó, hogy a szociáldemokrata szakszervezetekben organizált munkásság befizetett tagjáruléka — az utolsó fillérig ehhez a munkássághoz került vissza. Ismételjük, a bevételek legnagyobb részétminden évben munkanélkülisegélyekre fizetik ki. Láthatják a legközönségesebb, a legdurvább, a legcéltudatosabb rágalmazás nagymesterei is, hogy a szakszervezetek tulajdonképpen állami feladatot végeznek. Igazi szociális lelkiismerettel, emberséges lélekkel teszik azt, amit az állam minálunk megtagad a munkanélküliség áldozataitól. Hogy a munkás nem kerül nyomban az árok-télre, ha kiesik a munkából, hanem rövidebb-hosszabb ideig segélyben eszesül, az csupán annak köszönhető, hogy tagja valamelyik szakszervezetnek. Az állam felől tönkremehetne itt a munkanélküliek egész tömege. A pusztulás útjába egyedül a szakszervezet állt. Útjába áll annak, hogy a munkanélküli munkást a pusztító nyomor és ennek következménye, a szociális vagy fizikai halál katasztrófája érje utól, mert célja csak egy: megmenteni az államtól sorsára hagyott munkásembert. Ki látott pontos elszámolást a bevételekről? Ezt kérdezi sunyin a déli klerikális. Mi meg azt válaszoljuk, hogy mi köze hozzá! Követelődzön a lipótvárosi egyházközség elszámolása körül. A szakszervezetek a legszigorúbb hatósági ellenőrzés alatt állanak. A hatóságok évenként többször is átvizsgálják valamennyi szakszervezetnek a könyveit, bevételeit, kiadásait és vizsgálataikról mindannyiszor pontos és kimerítő jelentést terjesztenek fel a belügyminisztériumhoz. Ki látott elszámolást? A szakszervezet tagjai közgyűléseiken mindig látják az elszámolásokat és határoznak fölötte. Akit megillet és akinek joga van tudni, mindig tudja tehát, mennyi a bevétel, mennyi a kiadás és mindig tudja minden fillérről, hogy mire fordították.Mi csak azt mondjuk, hogy az a rágalmazó ecetes, meg a rágalmazó déli klerikális seperjen csak a saját portája előtt. Ott talál sepernivalót, talál szemetet eleget. A szakszervezetek közül minden tiszta, minden lelkiismeretes és minden tisztességes. Nem is csodálkozunk rajta, hogy ezek a rágalmazók ezt a lelkiismeretességet és ezt a szigorít tisztességérzetet sehogysem tudják fölfogni és megérteni... A gyapottól és a réztól, a vastól és a széntól is el akarják zárni Olaszországot Hír szerint Laval új BlaSceafedét kezdett, íegándul a nagy abesszin illerstámadlás A római „Tribuna" párizsi tudósítója bizonyos optimizmusról számol be, amikor azt írja, hogy ,,a francia vezető körök rövid időn belül várják az olasz-abesszin probléma megoldását". Ezt Párizsban úgy képzelik el — írja a római újság —, hogyha Genf december második felére életbe léptetné a kőolajtilalmat, „Olaszország vagy összeomlik, vagy olyan lépést tesz, amelynek a francia-angol erők együttes fejlődése lesz a következménye". Ezt igy írják, így írhatják Rómában. Cernutinak állandóan jelenteniekell Rómába, hogy Franciaország elhatározottan, megingathatatlanul áll Nagy-Britannia oldalán! Párizsi és londoni lapok most már arról írnak, hogy Laval a legkomolyabb formában szólította föl Olaszországot álláspontja határozott körvonalazására. Laval új békeakciót kezd, bizonyára a brit kormány tudtával: a brit külügyi hivatal abesszíniai szakértője, Peterson utasítást kapott Londonból, hogy maradjon továbbra is Párizsban. A francia külügyminisztérium félhivatalos lapja, a „Temps" hangsúlyozza, hogy a brit kormány sohasem fog alkudozásokba bocsátkozni a népszövetségi elvek tekintetében, másfelől azonban figyelembe kell venni azt, hogy Róma nem zárhatja le a keletafrikai kérdést azzal, hogy erőfeszítései semmi gyümölcsöt se hozzanak. Ezen a kettős határon belül a tárgyalások számára tág tér nyílik és a diplomáciának a feladata az, hogy ezt a teret kellőképpen kihasználják. A „Temps" hangsúlyozza is, hogy a francia diplomácia semmiesetre sem mond le erről a békítő tevékenységről. Közben folyik a készülődés a szankciós bizottság december 12-iki ülésére, amely elé egyre inkább szaporodó hírek szerint nemcsak a petróleumnak, hanem a gyapotnak, a réznek, vasnak, a szénnek, a nyersanyagok egész sorának a tilalmi listára való fölvételéről tárgyalnak majd. A „Petit Journal" genfi tudósítója kiemeli, hogy Genfben általános az a vélemény, hogy a gazdasági fegyverek hatásosak és gyorsak lesznek; nem változtat ezen az, hogy genfi népszövetségi körökben valószínűnek tartják, hogy Mussolini a szankciók szigorítására a Népszövetségből való kilépéssel válaszol majd. A harcterekről nincs jelentősebb esemény. Valamennyi — olasz, abesszin, semleges — forrás ismét hangoztatja, hogy a nagy abesszin ellentámadás hamarosan megindul. Új terv a békés megoldásra (London, november 30.— Havas.) A „Manchester Guardian"az abeszszíniai kérdéssel foglalkozva, lehetségesnek tartja, hogy a viszályt a jövő év elején sikerül békés úton megoldani. A lap szerint Anglia esetleg hajlandó belemenni abba, hogy Olaszország eritreai és szomál gyarmatai mögött bizonyos területeket kapjon, ha ezzel szemben abesszíniának biztosítanák a tengerhez való kijutást. Olaszországnak meg lehetne könnyíteni azt, hogy Afrika más területeiről nyersanyagokat szerezhessen be. (London, november 30. — „M. T. L") A „Morning Post" diplomáciai levelezője szerint Peterson, az angol külügyminisztérium abesszíniai szakértője, aki a békés megoldás lehetőségeiről tanácskozik Párizsban, előzetes jelentést küldött Londonba, de a megbeszéléseket még tovább folytatja. Eddig csak az esetleg szóba kerülő kölcsönös engedmények műszaki oldalairól tárgyalt. A tervezett megoldás még jóval az olasz minimális követelések mögött marad, ezért kevés reménység van arra, hogy valamennyi fél részéről elfogadható tárgyalóalapot sikerül a közeljövőben találni. Anglia a december 12-i genti ízlésen nem maga javasolja majd az olajmegtorlást. Úgy gondolkozik ugyanis, hogy már eddig eléggé vezetett a megtorlások terén és az igazi együttes eljárás azt kívánja, hogy most más országok kezdeményezzenek. Laval új fölszólítása Olaszországhoz (Párizs, november 30. — „Inf.") Laval miniszterelnök ismét fölszólította az olasz kormányt, hogy közölje, melyek azok a feltételek, amelyek mellett hajlandó tárgyalásokat kezdeni az olasz-abesszín viszály békés elintézéséről. A miniszterelnök szombaton ismét hosszabb tanácskozást folytatott Cerruti nagykövettel és nyomatékosan figyelmeztette az olasz diplomáciát, hogy a francia kormány csak abban az esetben tudja folytatni közvetítő akcióját, ha tisztában van azzal, mit akar