Népszava, 1936. január (64. évfolyam, 1–25. sz.)

1936-01-01 / 1. szám

ITS?'- ' J'PW T­­­WW.."!1 J.'^T^P LXIV. évf. 1. szám Budapest, 1936 január 1. szerda A MAG­YARORS­ZÁG­I S­Z­OCIÁ­L D­EM O­KRATA PÁRT K­Ö­Z P ONTI K­Ö­ZLÖN­Y­E Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti­ucea 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 /A^IV Újra kezdünk egy esztendőt és újra teremtünk, újra kicsírázta­tunk, virágzó szárba­n zökkentünk­ egy új reményt. Nem adjuk meg magunkat ilyen­kor sem, amikor a áruk­ és a jövő határvonalán állunk s kezdünk számolgatni és számot adni. Nem tudjuk, mi lesz, csak azt tudjuk, mi volt. Előttünk homály és rej­telem az út, mögöttünk átélt és átszenvedett bizonyosság minden. Hogy sok volt az örömt­ől, vagy kevés? Itt tiszta a helyzet. Ké­telyt nem fakaszt, vitára­ nem in­gerel, örömből semmi se­m volt Bánatból, csalódásból nagyon sok. Megtelt vele minden s­zív és csor­dulásra áll tőle minden lélek. A csalódások és a közönséges meg­csaltságok keserű terhét cipeli a dolgozó ember és az útszelek, amelyek siváran szegélyezik éle­tünket, remények holttetemei­vel teltek és a be nem vált várakozások sóhajtásaitól hango­s­ak. Keserű, rideg, könyörtelen volt végesvégig­ az esztendő.­Úgy hagy­juk el, mint valami m­egny­omor­gató, lázaiktól parázsló, kegyetle­nül rossz betegséget. Sokat tanul­tunk tőle, sokat tapasztaltunk és megtanultunk, jobban látni. Nem­csak jobban látni, de mindent látni. A derűsenlátás virágait a csalódások és a megszegett ígére­tek csordája rég lelegelte körülöt­tünk: már nem vagyunk könnyel­műek, mink­­már nem áltatjuk, de nem is adjuk meg magunkat. Remélünk és akarunk! Remélünk, mert van hitünk és tikarunk, mert van erőnk! Másokra, idegenekre, ellenfe­lekre, ellenségek jóakaratára bíz­zuk talán magunkat? Ezen a so­ron is eleget tanultunk. Soha an­­­nyi ígéret el nem hangzott még, mint a letűnt esztendő indulásán. De sem­mi sem valósult meg. Ez az esztendő is a megszegett ígére­tek temetője lett.­ Nagyon sok volt a szónoklat és nagyon sok a biztatás. Nemcsak egy reformot, egész reformkorsza­kot ígértek az ország népének. Nemcsak ígéretek, hanem finom tenyerek is nyúltak a „magyar munkástestvérek" felé. Ha a szó­noklatok lendületétől és a frázi­sok merészségétől függött volna, akkor ma minden másként le­hetne. Akkor ma nem volna sötét, zord, fergeteges éjszaka a gazda­ság, a politika, a jogok, a kultúra terén. És ebben a zord éjszaká­ban nem nyomorognának a dol­gozó néposztályok. De a szónoklat elhallgat, a frázis lekonyul vagy elillan. Dolgozni, menni, akarni is kellett volna azoknak, akik, ma már látjuk — csak ígérni akar­tak. Csak ígérni, csak áltatni, csak­­ó követelőket biztatni... és aztán menni tovább a maguk út­ján, a marjuk céljai felé, így is történt. Egy esztendő alatt fél lépést nem jutott előre a javulás útján sem az ország, sem az ország népe. Ellenben visszafelé, hátrafelé, a romlás szakadékai felé... sajnos, ezen az úton több lépést hozott számunkra az elmúlt esztendő külső és belső politikája, sokkal többet, mint amennyit az ország jelene és jövendője elviselni tud. Számadást csinálunk. Beszéljünk őszintén. Mondjuk meg, hogy az a helyzet, az a gazdasági és poli­tikai helyzet, amely esztendővel ezelőtt nyomta és nyomorította az országot és népét, ma még rosszabb. Mink idenézünk, a földre és nem nyújtogatjuk a fejünket a rózsaszínű felhőkbe, mint a „Kék Könyv" tisztelt szerkesztői tették A számokkal v­a­ló ügyeskedést az úgynevezett statisztikával meg­játszott zsonglőrösködést át kel engednünk a másojinak —, az a kö­telességünk, hogy­­­ mindnyájan belenézzünk egyéni életünkbe és ezen keresztül állapítsuk meg a sorsukra hagyott osztályok és az egész ország helyzetét. Szeret­nénk mink is valami javulást megállapítani, de ez tisztára kép­telenség. Hanyatlás mindenfelé. Igények föladása, összehúzódzko­dás, leverő és szégyenletes nyo­morgás az egész vonalon. Az ígér­getők, akik nem tartották be az ígéreteket, az állatok, akik nem váltották be a várakozásokat, megírták a kék könyvet, de az élet, az elmúlt esztendő, az elmúlt esztendő kormánypolitikája a ma­gyar nép fekete könyvét szerkesz­tette meg. Az évnek ez az eredménye. És mégsem adjuk meg magun­kat a csüggedésnek. A csüggedés a hitetlenek és a gyengék útja de mi, szociáldemokraták, de mi, szervezett munkások, az egész magyar nép, a hittől megszál­lottak, az erősek útján aka­runk haladni. Másokra nem bíz­hatjuk magunkat, mi csak ön­magunkban,­­ a magunk erejében bízhatunk. És ezzel a meggyőző­déssel indulunk az i­j esztendő új útjai felé. Föl fogunk használni minden erőt, munkába állítunk minden energiát, mert har­colni akarunk, önmagunkért. Tud­juk, hogy hol élünk, tudjuk, hogy milyen gazdasági és politikai kö­rülmények közepette. Tudjuk te­hát, hogy a mi útunk nem sima, hanem nehéz, szakadékos, görön­gyös út. De ha nehéz és göröngyös is, minden út szép, amely az em­beri élethez, a szabadság világába vezet! Ezt is igen jól tudjuk... ! Ara­do Makale előtt tovább tart a nagy küzdelem Csiind a diplomáciai fronton.­­ Abesszin hírek szerint olasz reptéribom­bák elpusztítottak egy vöröskeresztes különítményt Csend a diplomáciai fronton: leg­utóbbi napokban nem történt egyéb, mint hogy Drummond ró­mai brit nagykövet jelentést tett a brit külügyi hivatalban és Laval francia miniszterelnök fogadta Clerk párizsi brit nagykövetet. Pá­rizsi hírek szerint a nagykövet és a miniszterelnök a francia-brit ka­tonai szakértők legutóbbi párizsi tárgyalásai alapján a földközitengeri kölcsönös se­gítségnyújtás módozatairól tárgyalt. A „Daily Express" diplo­máciai levelezője szerint a békeköz­vetítés munkája csak lassan halad előre: e pillanatban sem a brit, sem a­ francia kormány nem akar újabb közvetíti­ lépéseket tenni, mind­ a kettő azt várja, hogy az új javasla­tok a Népszövetségből induljanak ki". Ez a la­ff arról tud, "hogy buksz „az egyik kisebb­ európai állam­ot igyekeznek rávenni arra, hogy ter­jesszen­­ elő­­ a " Hoare—Lavai-terven alapuló békejavaslatokat" és a két vezető nagyhatalom, csak akkor szólalna meg, amikor ezek a javas­latok a szenfi tanácskozóterembe megérkeznek... Szünet a diplomácia területén, de nagy-nagy élénkség a kelet­afrikai északi fronton; sajnos, vezérkari jelentések, meg­bízható haditudósítások nincsenek. A római hivatalos szolgálat közli a II. számú hadijelentést — csupa negatívummal: „sem az eritreai, sem a szomáli harctéren nevezete­sebb esemény nem történt". Fel­tűnően hallgatnak a részletekről az abesszin hírforrások is. Csak azt erősítik, hogy Makale ellen három nagy sereg tör, hogy a város körül­zárás előtt van, hogy a részlet­küzdelmekben gépfegyvereket és tankokat zsákmányoltak az abesszin csapatok, de a Makale felé vezető út egyes állomásairól az abesszin je­­­lentések is hallgatnak. A római la­pok csak nagy általánosságban ír­nak a keletafrikai helyzetről. A „Corriere della Sera" Mussolini mi­nisztertanácsi expozéja kapcsán megállapítja, hogy „Kelet-Afrika olasz megszállása végleges, Olasz­ország teljesen biztos a keletafrikai vállalkozás sikerében". Ugyanakkor a „Giornale d'Italia" erősen tiltako­zik az ellen, hogy az európai álla­mok­­ fegyvereket szállítsanak Abesszíniának: az állandóan foko­zódó fegyverszállítások, írja a lap, még veszedelmesebbé teszik Abesz­színia fenyegető magatartását és így „egyre jogosabbá válik Olasz­országnak az a törekvése, hogy biz­tonságát megerősítse". Ehhez a jellemzéshez kapcsolható :az „Információdnak Aszmarából, az olaszi sajtóhadiszállás székhelyé­ről érkező az a jelentése, amely sze­rint a leg­utolsó­, két héten az északi frontszakaszon az olaszok tartani tudták vonataikat. A kép teljességé­hez hozzátartozik annak az olasz jelentésnek az ismertetése (a „Ma­tin" kapta ezt a­­jelentést Rómából), hogy majd az olasz hadtápvonalak kiépítése és megszilárdítása után az olaszok az abesszin fővárost, Addisz Abebát észak felé oltalmazó védelmi vonal irányában akarnak előnyomulni... Addisz - Abebai je­lentés szerint a négus a­­legköze­lebbi napokban folytatja útját az északi hadiszíntérre. Az „Információ" éjszakai addisz­abebai távirata szerint kedden az esti órákban az északi frontról újabb jelentések érkeztek nagy üt­közetekről. Az ütközetek a Makale kerületben folynak. Abesszin rész­ről azt állítják, hogy az újabb üt­közetek során huszonhárom olasz tiszt elesett. Közelebbi részletek a legújabb ütközetekről még nem ér­keztek. A francia félhivatalos a békemunka nehézségeiről (Párizs, december 31. — „M. T. I.") A „Le Temps" az év utolsó napján mérlegre veti az islasz-etióp ellentét békés megoldásának esélyeit és ál­talános szemlét tart a helyzet fö­lött, amelyet meglehetősen zavaros­nak és kilátástalannak ítél. „A többé-kevésbé közeli jövőben í rja — nemigen tudunk fölfedezni mindkét fél számára elfogadható be­csületes lehetőségeket a megoldásra. Most csupán azt látjuk, hogy az etiópiai hadműveletek egyre na­gyobb méreteket öltenek. Minden­felől halljuk, h­ogy ..az igazi, háború c­sak most kezdődik, pedig éppen e­nnek kellene elejét venni, mert az azi háború hosszú hónapokig el­húzódhat anélkül, hogy döntés kö­vetkeznék be. Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a hadműveletek kimenetele továbbra is bizonytalan, mindaddig pedig, amíg er­ről az ol­dalról határozott eredmények nem­ mutatkoznak, minden­­ kísérlet megoldásra súlyos nehézségekbe üt­közik. A lap úgy véli, hogy Mussolini legújabb kijelentései nem alkalmasak arra, hogy megszilárdítsák a bizakodást. Ami a Lavald Hoare-terv elejtésé­vel kapcsolatos felelősség kérdését illeti. Laval azt képviselőházi beszé­,­dében teljesen tisztázta. Mussolini a

Next