Népszava, 1936. január (64. évfolyam, 1–25. sz.)
1936-01-01 / 1. szám
ITS?'- ' J'PW TWW.."!1 J.'^T^P LXIV. évf. 1. szám Budapest, 1936 január 1. szerda A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁL DEM OKRATA PÁRT KÖZ P ONTI KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Contiucea 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 /A^IV Újra kezdünk egy esztendőt és újra teremtünk, újra kicsíráztatunk, virágzó szárban zökkentünk egy új reményt. Nem adjuk meg magunkat ilyenkor sem, amikor a áruk és a jövő határvonalán állunk s kezdünk számolgatni és számot adni. Nem tudjuk, mi lesz, csak azt tudjuk, mi volt. Előttünk homály és rejtelem az út, mögöttünk átélt és átszenvedett bizonyosság minden. Hogy sok volt az örömtől, vagy kevés? Itt tiszta a helyzet. Kételyt nem fakaszt, vitára nem ingerel, örömből semmi sem volt Bánatból, csalódásból nagyon sok. Megtelt vele minden szív és csordulásra áll tőle minden lélek. A csalódások és a közönséges megcsaltságok keserű terhét cipeli a dolgozó ember és az útszelek, amelyek siváran szegélyezik életünket, remények holttetemeivel teltek és a be nem vált várakozások sóhajtásaitól hangosak. Keserű, rideg, könyörtelen volt végesvégig az esztendő.Úgy hagyjuk el, mint valami megnyomorgató, lázaiktól parázsló, kegyetlenül rossz betegséget. Sokat tanultunk tőle, sokat tapasztaltunk és megtanultunk, jobban látni. Nemcsak jobban látni, de mindent látni. A derűsenlátás virágait a csalódások és a megszegett ígéretek csordája rég lelegelte körülöttünk: már nem vagyunk könnyelműek, minkmár nem áltatjuk, de nem is adjuk meg magunkat. Remélünk és akarunk! Remélünk, mert van hitünk és tikarunk, mert van erőnk! Másokra, idegenekre, ellenfelekre, ellenségek jóakaratára bízzuk talán magunkat? Ezen a soron is eleget tanultunk. Soha annyi ígéret el nem hangzott még, mint a letűnt esztendő indulásán. De semmi sem valósult meg. Ez az esztendő is a megszegett ígéretek temetője lett. Nagyon sok volt a szónoklat és nagyon sok a biztatás. Nemcsak egy reformot, egész reformkorszakot ígértek az ország népének. Nemcsak ígéretek, hanem finom tenyerek is nyúltak a „magyar munkástestvérek" felé. Ha a szónoklatok lendületétől és a frázisok merészségétől függött volna, akkor ma minden másként lehetne. Akkor ma nem volna sötét, zord, fergeteges éjszaka a gazdaság, a politika, a jogok, a kultúra terén. És ebben a zord éjszakában nem nyomorognának a dolgozó néposztályok. De a szónoklat elhallgat, a frázis lekonyul vagy elillan. Dolgozni, menni, akarni is kellett volna azoknak, akik, ma már látjuk — csak ígérni akartak. Csak ígérni, csak áltatni, csakó követelőket biztatni... és aztán menni tovább a maguk útján, a marjuk céljai felé, így is történt. Egy esztendő alatt fél lépést nem jutott előre a javulás útján sem az ország, sem az ország népe. Ellenben visszafelé, hátrafelé, a romlás szakadékai felé... sajnos, ezen az úton több lépést hozott számunkra az elmúlt esztendő külső és belső politikája, sokkal többet, mint amennyit az ország jelene és jövendője elviselni tud. Számadást csinálunk. Beszéljünk őszintén. Mondjuk meg, hogy az a helyzet, az a gazdasági és politikai helyzet, amely esztendővel ezelőtt nyomta és nyomorította az országot és népét, ma még rosszabb. Mink idenézünk, a földre és nem nyújtogatjuk a fejünket a rózsaszínű felhőkbe, mint a „Kék Könyv" tisztelt szerkesztői tették A számokkal való ügyeskedést az úgynevezett statisztikával megjátszott zsonglőrösködést át kel engednünk a másojinak —, az a kötelességünk, hogy mindnyájan belenézzünk egyéni életünkbe és ezen keresztül állapítsuk meg a sorsukra hagyott osztályok és az egész ország helyzetét. Szeretnénk mink is valami javulást megállapítani, de ez tisztára képtelenség. Hanyatlás mindenfelé. Igények föladása, összehúzódzkodás, leverő és szégyenletes nyomorgás az egész vonalon. Az ígérgetők, akik nem tartották be az ígéreteket, az állatok, akik nem váltották be a várakozásokat, megírták a kék könyvet, de az élet, az elmúlt esztendő, az elmúlt esztendő kormánypolitikája a magyar nép fekete könyvét szerkesztette meg. Az évnek ez az eredménye. És mégsem adjuk meg magunkat a csüggedésnek. A csüggedés a hitetlenek és a gyengék útja de mi, szociáldemokraták, de mi, szervezett munkások, az egész magyar nép, a hittől megszállottak, az erősek útján akarunk haladni. Másokra nem bízhatjuk magunkat, mi csak önmagunkban, a magunk erejében bízhatunk. És ezzel a meggyőződéssel indulunk az ij esztendő új útjai felé. Föl fogunk használni minden erőt, munkába állítunk minden energiát, mert harcolni akarunk, önmagunkért. Tudjuk, hogy hol élünk, tudjuk, hogy milyen gazdasági és politikai körülmények közepette. Tudjuk tehát, hogy a mi útunk nem sima, hanem nehéz, szakadékos, göröngyös út. De ha nehéz és göröngyös is, minden út szép, amely az emberi élethez, a szabadság világába vezet! Ezt is igen jól tudjuk... ! Arado Makale előtt tovább tart a nagy küzdelem Csiind a diplomáciai fronton. Abesszin hírek szerint olasz reptéribombák elpusztítottak egy vöröskeresztes különítményt Csend a diplomáciai fronton: legutóbbi napokban nem történt egyéb, mint hogy Drummond római brit nagykövet jelentést tett a brit külügyi hivatalban és Laval francia miniszterelnök fogadta Clerk párizsi brit nagykövetet. Párizsi hírek szerint a nagykövet és a miniszterelnök a francia-brit katonai szakértők legutóbbi párizsi tárgyalásai alapján a földközitengeri kölcsönös segítségnyújtás módozatairól tárgyalt. A „Daily Express" diplomáciai levelezője szerint a békeközvetítés munkája csak lassan halad előre: e pillanatban sem a brit, sem a francia kormány nem akar újabb közvetíti lépéseket tenni, mind a kettő azt várja, hogy az új javaslatok a Népszövetségből induljanak ki". Ez a laff arról tud, "hogy buksz „az egyik kisebb európai államot igyekeznek rávenni arra, hogy terjesszen elő a " Hoare—Lavai-terven alapuló békejavaslatokat" és a két vezető nagyhatalom, csak akkor szólalna meg, amikor ezek a javaslatok a szenfi tanácskozóterembe megérkeznek... Szünet a diplomácia területén, de nagy-nagy élénkség a keletafrikai északi fronton; sajnos, vezérkari jelentések, megbízható haditudósítások nincsenek. A római hivatalos szolgálat közli a II. számú hadijelentést — csupa negatívummal: „sem az eritreai, sem a szomáli harctéren nevezetesebb esemény nem történt". Feltűnően hallgatnak a részletekről az abesszin hírforrások is. Csak azt erősítik, hogy Makale ellen három nagy sereg tör, hogy a város körülzárás előtt van, hogy a részletküzdelmekben gépfegyvereket és tankokat zsákmányoltak az abesszin csapatok, de a Makale felé vezető út egyes állomásairól az abesszin jelentések is hallgatnak. A római lapok csak nagy általánosságban írnak a keletafrikai helyzetről. A „Corriere della Sera" Mussolini minisztertanácsi expozéja kapcsán megállapítja, hogy „Kelet-Afrika olasz megszállása végleges, Olaszország teljesen biztos a keletafrikai vállalkozás sikerében". Ugyanakkor a „Giornale d'Italia" erősen tiltakozik az ellen, hogy az európai államok fegyvereket szállítsanak Abesszíniának: az állandóan fokozódó fegyverszállítások, írja a lap, még veszedelmesebbé teszik Abeszszínia fenyegető magatartását és így „egyre jogosabbá válik Olaszországnak az a törekvése, hogy biztonságát megerősítse". Ehhez a jellemzéshez kapcsolható :az „Információdnak Aszmarából, az olaszi sajtóhadiszállás székhelyéről érkező az a jelentése, amely szerint a legutolsó, két héten az északi frontszakaszon az olaszok tartani tudták vonataikat. A kép teljességéhez hozzátartozik annak az olasz jelentésnek az ismertetése (a „Matin" kapta ezt ajelentést Rómából), hogy majd az olasz hadtápvonalak kiépítése és megszilárdítása után az olaszok az abesszin fővárost, Addisz Abebát észak felé oltalmazó védelmi vonal irányában akarnak előnyomulni... Addisz - Abebai jelentés szerint a négus alegközelebbi napokban folytatja útját az északi hadiszíntérre. Az „Információ" éjszakai addiszabebai távirata szerint kedden az esti órákban az északi frontról újabb jelentések érkeztek nagy ütközetekről. Az ütközetek a Makale kerületben folynak. Abesszin részről azt állítják, hogy az újabb ütközetek során huszonhárom olasz tiszt elesett. Közelebbi részletek a legújabb ütközetekről még nem érkeztek. A francia félhivatalos a békemunka nehézségeiről (Párizs, december 31. — „M. T. I.") A „Le Temps" az év utolsó napján mérlegre veti az islasz-etióp ellentét békés megoldásának esélyeit és általános szemlét tart a helyzet fölött, amelyet meglehetősen zavarosnak és kilátástalannak ítél. „A többé-kevésbé közeli jövőben í rja — nemigen tudunk fölfedezni mindkét fél számára elfogadható becsületes lehetőségeket a megoldásra. Most csupán azt látjuk, hogy az etiópiai hadműveletek egyre nagyobb méreteket öltenek. Mindenfelől halljuk, hogy ..az igazi, háború csak most kezdődik, pedig éppen ennek kellene elejét venni, mert az azi háború hosszú hónapokig elhúzódhat anélkül, hogy döntés következnék be. Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a hadműveletek kimenetele továbbra is bizonytalan, mindaddig pedig, amíg erről az oldalról határozott eredmények nem mutatkoznak, minden kísérlet megoldásra súlyos nehézségekbe ütközik. A lap úgy véli, hogy Mussolini legújabb kijelentései nem alkalmasak arra, hogy megszilárdítsák a bizakodást. Ami a Lavald Hoare-terv elejtésével kapcsolatos felelősség kérdését illeti. Laval azt képviselőházi beszé,dében teljesen tisztázta. Mussolini a