Népszava, 1936. február (64. évfolyam, 26–50. sz.)
1936-02-01 / 26. szám
-- ! " -V' . . •• . . ' -p. .^i. Ma: Teljes heti rádióműsor külön mellékleten LXIV. évf. 26. szám Budapest, 1936 február 1. szombat,# 1O MAGYARORSZA GI SZOC IALDEM OKRATA PÁRT K Ö Z P O N T I ' K Q'Z L Ó N Szerkesztőség és kiadó hivatal: VIII, Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 g.f - íme, ezekek... Nagy napja volt pénteken a képviselőháznak. Vagy mondjuk ,inkább, hogy szokatlan napja Hosszú idő óta gróf Bethlen István először szólalt föl és a hitbizományi törvényjavaslat fölött elmondott bírálatával törte meg parlamenti némaságát. Természetesen, megfelelő beharangozás is megelőzte az érdekes politikai vendégszereplést s a megfelelő beharangozásnak megfelelő eredménye is volt. Zsúfolt ház. Különösen zsúfolt kormánypárti padok. A Nép a beszéd egész folyamán teljes számban a helyén. A szokatlan külsőségeik is mutatták, hogy valami extra, valami különlegestörténik a képviselőházban. Pedig... nem is volt benne semmi meglepő. Lehetett különleges, lehetett szokatlan, de meglepő nem volt. Kétórás beszédében Bethlen István a földreform ellen fordult Nem tart időszerűnek semmiféle ilyen reformot. Úgy látja, hogy a gazdasági viszonyok és, különösen a pénzügyi helyzet mindeztféle birtokpolitikai változtatásra alkalmatlanok. Nincs pénz, nincs földreform. Meggyőződése az, hogy a földreform csak pénzkérdés. Nem titkolta, hogy a hitbizományi javaslat nem véletlenül maradt annak idején miniszterelnöki íróasztalában. Megcsináltatta, de nem vette elő. Mert pénz már akkor sem volt. Ezekben a kérdéseikben a Bethlen-féle álláspont most is makacs, maradt, megkövesedett. Egy embert mutat, aki ezen a téren semmit sem tanult. Nem is akar. A nagybirtokhoz nem szabad nyúlni. Lehet sok kisbirtok, de legyen sok nagybirtok is. A hitbizomány körül lehet valamit tenni, de nem úgy, ahogy a javaslat próbálkozik. Illetőleg: még úgy sem. A hitbizományi nem birtokpolitikai célra, hanem kizárólag a hitbizományos javára szabad felszabadítani. Ha a hit-tdomány élvezője akarja, vonulhasson ki bármikor a kötöttségből. És a pénzét vigye az iparba, helyezze el ingó tőkébe, hiszen úgyis azt mondják, úgyis azt panaszolják mindig, hogy az ingó ,tőke zsidó kézen van és ezen a tájon is új honfoglalásra van szükség. Mindent lehet csinálni a földdel, csak hozzányúlni nem. Óva inti a kormányt, hogy állami beavatkozással, kényszereszközökkel csináljon birtokpolitikát. Óva inti... Nam, ebben nincs meglepő. Hiszen Bethlen hangoztatta... Az sem meglepetés aztán, hogy mindezek után elfogadta a kormány hitbizományi javaslatát. Megtehette. Nem kockáztat vele semmit. A javaslat, ha egyszer törvényerőre emelkedik és végrehajtásra kerül, a legnagyobb odaadással szolgálja a bethleni álláspontot. Nem nyúl semmihez. Nem veszélyeztet semmit A birtokpolitikai maradiság, a birtokpolitikai reakció nyugodt lélekkel rászavazhat. De akadt valami, ami meglepő volt. Pontosabban: nem is annyira meglepő, mint erősen figyelemreméltó. A Nep magatartása volt ez, a beszéd folyamán. A Nep áhítatos hallgatása, templomi borongása, tiszteletteljes csöndje, majd fölcsattanó, lelkes, tüntető tapsa már a beszéd közben, de különösen befejezése után. Ezt aztán igazán meg lehetett bámulni. Ezt az érzelmi összeolvadást a reformkorszak hősei és a reformot tagadó, a reformot elutasító, a reformtól óva intő Bethlen István között. Nemigen hihető, hogy akadtak naiv lelkek, akik azt hitték, hogy e beszéd alkalmából, e beszéd tartalmi kisülései következtében a Nép ízekre szedi a reformellenes támadót. De olyanok is alighanem kevesen voltak, akik ezt az érzelmi összeborulást, a lelkes reformereknek és a szenvedélyes antireformernek ezt a teljes és maradéktalan egyetértését előrelátták. Hiszen tegnap még hangosak voltak a reformkorszak emberei. A földkérdésben is hangosak. Nem csupán szelíd földreformisták, hanem egyenesen forradalmárok — a hordók tetején és a felelőtlen frázisokban. És ma...? Ma mégis éljeneznek, ma tapsolnak, ma lelkesednek — annak, ami ellenkezője a tegnap hirdetett elveknek, a tegnap harsogott ígéreteknek.C íme —: ezek ők! Most már rájuk lehet ismerni. Már nincs rajtuk semmi, egészen levetkőztek. Nekik sem kell földreform. Nekik sem kell hitbizományi reform, ami komolyan hozzányúlna a hitbizományokhoz. A reformfrázisok elszeleltek. A reform ígéretek, a reformfogadkozások sorra rákerülnek a politikai jelszavaik szemétdombjára, mert minden csak altatás volt, minden csak felelőtlen ígéret és túl merész politikai játék: a valódi, az igazi ez a mostani vallomás, ez a lelkes tapsorkánnal kísért állásfoglalás — a reformellenes álláspont mellett. Megmondjuk őszintén, sziám unitra ez sem meglepő. Ez a levetkőzés sem új. Rég ilyennek ismerjük a reformkorszakot és rég ilyennek hirdetjük hőseit, szaporabeszédű félisteneit és csattogó közvitézeit. Nem, egyáltalában nem meglepő ezek ők. Ezek csakugyan ők! a francia kamara 196 szótöbbséggel bizalmat szavazatt a Sarraut kormánynak A miniszterelnök Léon Blum elvtárs fölszólaására ígéretet tett a jobboldali alakulatok megfékezésére, a választások tisztaságának megóvására és a rádió minden párt számára való fölhasználásának lehetővé tételére A szocialista párt a Sarraut-kormány mellett foglalt állást. — 361 szavazattal 165 ellen szavazta meg a kamara a bizalmat Sarraut-éknak (Párizs, január 31.) Az interpellációs vita a péntek délelőtti ülésen már nem hozott érdekesebb megnyilatkozásokat és "inkább csak az úgynevezett második garnitúrához tartozó szónokok beszéltek. Kisebb vihar csak a radikális párt jobboldali szárnyához tartozó Colombo képviselői beszéde közben támadt. Colombo a radikális párt hivatalos állásfoglalásával szemben támadta a Szirrurt-kormány és tiltakozott az ellen, hogy az új kormány a szélsőbaloldali népfrontra támaszkodjék és együttműködjék a kommunistákkal. A baloldalról állandóan azt kiáltották a szónok felé: Áruló! Renegát! Az interpellációs vita befejezése után Sarraut miniszterelnök- hoszszabb beszédben válaszolt a vita folyamán elhangzott felszólalásokra. Erélyesen visszautasította azokat az állításokat, hogy az ij kormány álcázott kartellkormány lenne és hogy megalakulásának körülményei nem voltak egészen tiszták. A leghatározottabban tagadta Sarraut, hogy kormánya szovjet befolyás alatt állana, vagy pedig a szabadkőműves páholyok uszályhordozója lenne. Kormányát minden külső befolyástól mentesen alakította meg. Nem engedi, hogy bárki is kételkedjék hazaszeretetében, hiszen hosszú politikai pályafutása megcáfol minden ilyen állítást. Politikai vonalvezetésének legfőbb eleme a mérséklet. Franciaországnak nyugalomra van szüksége, mert csak így tud belsőleg megerősödni és így tudja elérni a szükséges külső biztonságot is. Semmitőlem irtózik annyira, mint a belső viszálytól Aki francia ember, az értse meg a másik franciát. Szigorúan elítélem mindazoknak a magatartását, akik az utcán vagy pedig különböző közlemények útján a közrendet akarják zavarni. Mindannyian a békét akarjuk ebben az országban, hogy az ország népe néhány hónap múlva szabadon foglalhasson állást és ezt a békét meg is védem a rendzavarókkal szemben és fenn is tartom az országban a rendet. Biztosítom Önöket, hogy megvédem a köztársaság megtámadott intézményeit és az az érzésem, hogy ezekkel együttmagát a köztársaságot és a hazát is megoltalmazom, milyen a köztársasági Franciaország igazi arculata. Franciaország föltétlenül hű marad a Népszövetséggel való együttműködés politikájához s ez az együttműködés nemcsak szavakban nyilvánul meg majd, hanem igazi, szívből jövő együttműködés lesz minden taktikázás és húzódozás nélkül. (Viharos taps a baloldalon.) — Hiszünk abban — fejezte be Sarraut miniszterelnek beszédét —, hogy a Népszövetség föltétlenül szükséges intézmény és hiszünk az együttes biztonság föltétlen szükségességében is. Kormányom készséggel hozzájárul minden becsületes és igazságos megoldáshoz, amely véget vet a véres keletafrikai háborúnak. A kormány mögött álló pártok részéről Perfetti radiikálispárti, Bréant baloldali radikális és Lafaye újszocialista képviselő aláírásával a következő bizalmi indítványt terjesztették elő: — A kamara helyesli a kormánynyilatkozatot, bizalmát nyilvánítja, a kormány iránt. Minden pótindítványt elutasít és áttér a napirendre. A miniszterelnök beszéde után Bouisson elnök félbeszakította az ülést, hogy a szavazás elrendelése előtt alkalmat adjon az egyes párfrakcióknak végleges állásfoglalásra. A szünetben izgalmas tanácskozás folyt az egyes pártklubokban. Az érdeklődés középpontjában a szocialista frakció értekezlete állott, mert a Sarraut-kormány sorsa elsősorban a szocialisták állásfoglalásától függött. Hosszas vita után Franciaország föltétlenül hű marad a Népszövetséghez Sarraut végül még egyszer megismételte a kormány külpolitikai célkitűzését s meleg szavakkal emlékezett meg Herriot volt államminiszter csütörtöki kamarai beszédéről, amelyben Herriot az oroszfrancia barátságot és a Népszövetség szankciós politikáját védelmezte. Herriot — mondta Sarraut — megmutatta a külföldnek, hogy