Népszava, 1936. május (64. évfolyam, 100–124. sz.)
1936-05-01 / 100. szám
2. oldal osztályok megadóztatásából évek óta segíti, főleg a földbirtokos osztályt. Ugyanez alatt az idő alatt e munkások nyomorúságának enyhítéséről vajmi ritkán beszéltek. Ha mi szóba hoztuk, adatainkat tulzásoknak mondották, vagy megvádoltak bennünket azzal, hogy pártpolitikai célokat szolgálunk. Frázisokkal ütötték el a kérdést, de minden egyes alkalommnál kicsendült szavaikból a hozzá nem értés, a munkásosztály sorskérdései iránt tanúsított közöny, sőt ellenérzés, amely csak azért van, mert a munkásosztály nem hódol meg azok előtt a jelszavak előtt, amelyekkel más társadalmi osztályokat pillanatnyilag elszédíthettek. Az ipari munkásság sokféle politikai iányzatot élt már át és nem ismeretlen előtte az üldöztetés sem. Az egyesületek működésének felfüggesztése, feloszlatása, a vezetők bebörtönzése, a szervezett munkásoknak az üzemekből való kitiltása, fekete listára tétele és még számtalan eszköz szerepelt már abban a fegyvertárban, amellyel a munkásság megfélemlítését megkísérelték. Amikor a megfélemlítés márnem járt eredménnyel, elkezdődött a felekezeti és nemzeti jelszavak hangoztatásával az új egyesületek alakítása. Ezekben valláserkölcsi és nemzeti jelszavakkal akarták a munkásságot összegyűjteni. Erejük ezeknek a szervezeteknek sohasem volt és ténykedésük legfeljebb alázatosságban, engedelmességben, sokszor testvérárulásban jutott kifejezésre, de a szakma munkásait érintő komoly küzdelemtől mindig iriásiak. A magyar szakszervezetek a súlyos és még ma is alig enyhült gazdasági válság után itt állanak töretlenül, életerősen és talán sohasem bíztak jobban eszméik igazában, mint most, amikor azt látják, hogy nincs más út, csak amelyre már évtizedekkel ezelőtt ráléptek. A magyar szakszervezetek érdeme Magyarországon az az ipari munkásréteg, amelyet az igénytelenségből és a sötétségből ők emeltek ki és amelynek tagjai az ő révükön váltak kultúremberré. •Kultúremberre, akinek igényevan, aki munkáltatójának nem alázatos cselédje, hanem öntudatosan és szakszerűen végzi a reá bízott munkát, viszont megköveteli magának a tiszteletet és a bért. Voltak munkáscsoportok, amelyeket szinte állati sorban tartott munkáltatójuk. Megmutathatta volna a munkáltató a maga jó szívét, keresztény érzését, de ezt másban sohasem juttatta kifejezésre, csak kenetteljes szónoklatokban. Ezeket a munkásrétegeket kiemeltük a vámak sorából, és olyan embereket neveltünk belőlük, akik külön-külön is értéket jelentenek abban a szervezetben,amelyben együttes erővel küzdenek a munkásság jogaiért. A magyar törvényhozás a „reformkorszak" idején sem árult el sok igyekezetet arra, hogy a munkásság gazdasági helyzetén lényegesen javítson, mert látszatintézkedések nem oldják meg ezt a problémát. A magyar munkás is arra törekszik, hogy munkaidejének megrövidítésével munkaalkalmat teremtsen a munkanélkülieknek, munkabérének fölemelésével emelje a maga életszínvonalát, hogy a megélhetésen kívül maradjon valamije, amivel kulturális igényeit kielégítheti s élvezhesse az élet szépségét, amelyet eddig csak a kiváltságosok élvezhettek. A legelső cél a munkabérek fölemelése, mégpedig nem fillérekkel. A munkabéreknek lényegesen feljebb kell menniök ahhoz, hogy a magyar ipari munkásság kikerüljön abból a nyomorúságból, amelyben ma tengeti életét. Az ipar versenyképessége nem alapulhat a munkás nyomorúságán, mert ha csak ez az alapja, nincs létjogosultsága. Az eddigi tantrompolitikát erősen módosítani kell. A „vezérek" jövedelmét lényegesen csökkenteni. Ha egy nagyvállalat igazgatója a jövőben nem „keres" majd talán anynyit évente, mint amennyiből háromszáz munkáscsaládnak kell megélnie, hanem jelenlegi jövedelmének csak negyedrészét, még mindig nem kényszerül rá arra, hogy megszokott életmódján változtasson vagy igényeit csökkentse; legföljebb nem gyűjt majd milliókat egy emberélet alatt, de viszont a textilüzemek bűzös műhelyeiben nem pusztulnak el tömegével fiatal, fejletlen leányok tüdővészben. A munkásság használja föl a szakszervezeti propaganda hónapját a szakszervezeti eszmék hirdetésére. Nincs emelkedettebb feladat, mint ha harcolunk az elnyomottakért, segítünk a szenvedőkön, megszüntetjük aszegénységet és gazdasági jóléthez juttatjuk a dolgozókat. Ez az igazi nemzetépítő munka, a többi csak szólam. Nem kérünk segítséget a hatalmon levőktől, ismerjük ellenfeleink erejét, nem becsüljük túl a magunkét, de azt megkívánjuk, hogy ugyanaz a jog, amely másokat megillet, illesse meg a munkásosztályt is. Mondjanak le arról, hogy a munkásosztály érdekképviseleteit uniformizálni lehet. Ez máshol sem sikerült, nekunk sem sikerül, mert csak az érdekeltek által alapított és az önrendelkező jog alapján működő egyesületek végzik azt a munkát, amely az illető társadalmi osztály érdekében célszerű és jó. Fegyveres erővel ki lehet erőszakolni sok mindent, de ez nem jelenti azt, hogy az erőszak terméke örökké él és nem jelentizt sem, hogy az erőszakba bele kell nyugodni. Amiként a munkásosztály az elmúlt több mint fél évszázad alatt elégszer érezte a hatalom rúgásait, a jövőben is módot talál arra, hogy a maga érdekeinek védelmére — ha lehet, nyíltan, ha másként nem lehet, titokban — olyan testületeket létesítsen, amilyenekre szüksége van. Mindaddig, amíg a kapitalisztikus termelő rend fönnáll, minden osztálynak szüksége van érdekeinek védelmére a maga szervezeteire. A munkásosztály számára a legfontosabb ez a szervezkedés, hogy megvédje érdekeit azokkal szemben, akik gazdaságilag amúgy is előnyösebb helyzetben vannak. Sok munka van még hátra! Alacsonyak a bérek, hosszú a munkaidő, elbürokratizálódtak a szociális intézmények. Csökkentették a szociális szolgáltatmányokat. Rendezetlen a munkások pihenőideje, a nők és fiatalkorúak védelme, az üdülőszabadság. Ezek a problémák itt vannak és csak akkor oldódnak meg, ha a munkásság a szervezeteiben rejlő erővel kiküzdi megoldásukat. Szociális törvények csak akkor mennek át a gyakorlatba, ha a munkásság megfelelően ellenőrzi végrehajtásukat. A szervezeteken kívül állóknak pedig meg kell érteniök, hogy hiába alázatoskodnak, hiába vállalkoznak sztrájkbontásra, a munkásság összességének elárulására, hiába dolgoznak látástól vakulásig, hiába adják a szervezkedés iránt közömbös jó fiút. A munkáltatók, ha érdekeik úgy kívánják, ugyanúgy beléjük rúg, azzal a különbséggel, hogy ráadásul meg is veti őket, mint gerinctelen férgeket. Ne sajnálja senki azokat az összegeket, amelyeket harci szervezetének kiépítésére fordít, mert ezekkel az összegekkel mentettek meg a szervezetek válságos időkben sok ezer családot a végső pusztulástól, amikor vállalták az állam helyett a munkanélküliek, betegek, rokkantak és más rászorultak segélyezését. És ott állottak a gáton és ügyeltek arra, hogy a gazdasági nyomorúság ne söpörjön el mindent. Az, hogy a munkásosztály életszínvonala nem süllyedt még mélyebbre, a szervezetek munkájának eredménye. Ezeket a szervezeteket tehát minden dolgozó embernek támogatnia kell, hogy feladatukat még eredményesebben Akinek a szívműködése rendetlen, úgyszintén az, akinél a vérnyomás emelkedésének tünetei mutatkoznak, úgy érhet, el erőlködés nélkül megfelelő könnyű székelést, ha, reggel éhgyomorra egy kis pohár természetes „Ferenc József" keserűvizet iszik. (X) végezhessék. Az élet számtalan példát szolgáltatott arra, hogy csak az erő imponál. Nem elég, hogy valakinek igaza van, ahhoz, hogy igazához eljusson, erővel is kell rendelkeznie. Ez az erő hiányzik akkor,, ha a munkás külön-külön úton haladva törekszik a maga boldogulására, de megvan akkor, ha egymásnak kezet nyújtva tömörülünk szakmánk szervezetében. Ez a szakszervezeti hónap jelszava! Ezzel induljon el minden öntudatos munkás a műhelybe, a gyárba, barátaihoz és szomszédaihoz, mert munkások nem végeztek még nemesebb és a munkásosztály érdekében hasznosabb feladatot, mint ha ezt a hónapot arra használják fel, hogy a nagy eszmének sokezer új harcost szerezzenek. NÉPSZAVA 1936 márjus 1. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt ma, mdpas 1-ém y. e. 10 ópafedit a Városi Színházban (Tisza Kálmán tér) rendez. Az ünnepélyen közreműködik a MUNKÁSDALOS SZÖVETSÉG ÖSSZKÓRUSA dr Ujj József országos karnagy vezényletével, Szalmás Piroska tanítványaival, a GÉPJÁRMŰVEZETŐK ZENEKARA, Pajor Oszkár szavalóművész és Szigeti Sándor operaénekes. Az ünnepi beszédet Peyer Károly országgyűlési képviselő mondja. Az EÉmnnepésre szóló belépőjegyek elfogytak. Ruhatári díj a földszinten 16 fillér, emeleten 10 fillér. Az ünnepély műsorát a Szigetközy és Társa vállalat dinamikus hangszórói továbbítják. Pest környékén , Csepelen (este,48 órakor, a Munkásotthonban) ünnepi díszelőadás. Előadó: Dr Bánóczi László. Színre kerül a „Remény" című halászdráma. Pesterzsébeten (délelőtt 10 órakor, a Munkásotthonban, Nagy-Győry István ucca 2): Előadó: Szakasits Antal. Újpesten (délelőtt 10 órakor, a Munkásotthonban, Kolozsvári út 55): Előadó: Szekeres Sándor. Vidéki ünnepélyeink: Debrecenben (a Munkásotthonban): Előadó: Dr Györki Imre országgyűlési képviselő. Győrött (délelőtt 10 órakor, a Munkásotthonban, Teleki ucca 38): Előadók: Malasits Géza, országgyűlési képviselő és Udvaros István párttitkár. Egerben (délután Va 5 órakor, a Munkásotthonban, Érsek ucca 2): Előadó: Szakasits Árpád. Hódmezővásárhelyen (délután .1 órakor, a Munkásotthonban, Szentesi ucca 20): Előadó: Takács Ferenc országgyűlési képviselő. Kaposvárott (délelőtt órakor, a Munkásotthonban): Előadó: Szeder Ferenc Makón (délelőtt 10 órakor, a Munkásotthonban): Előadó: Kotroczó József és Szabó János. Az ünnepély után kirándulás a marosparti strandfürdő környékére. Miskolcon: Kirándulás a bedegvölgyi rétre. f # Nyíregyházán (délelőtt 10 órakor, a Munkásotthonban): Előadó: Sávolt János. Orosházán (este18 órakor, a Munkásotthonban): Előadók: Kiss János és Knurr Pálné. Pécsett: Kirándulás a Mecseken lévő Kisrétre. Szegeden (a Kállay-ligetben): Ünnepi beszédet mond Kéthly Anna országgyűlési képviselő. Székesfehérvárott (délelőtt koll órakor, az Építőmunkásotthonban): Előadó: Kábók Lajos. Szombathelyen (délelőtt 10 órakor,, a Hérics-kertben): Előadó: Buchinger Manó országgyűlési képviselő. Zalaegerszegen: Előadó: Dombay János. Magyar Jelzálog-Hitelbank Budapest V, Nádor ucca 7 Alapíttatott: 1869-ben