Népszava, 1936. június (64. évfolyam, 125–146. sz.)
1936-06-03 / 125. szám
LXIV. évf. 125. szám Budapest, 1936 június 3. szerda AratO A M A G Y A R O RS Z ÁGI S Z 0 Cl k y**' TJ&h • »••. . - -fi:-. • • ..uv. .••..••. ^ i»h. L D EM O K RATA PART K O Z P 0 NT 1 K 0 Z L 0 N Y E Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 Igazságos béke A pünkösdi ünnepek alatt két nagy szociáldemokrata párt tartotta kongresszusát. A francia és a belga. E két ország belpolitikája szempontjából is döntő jelentőségű volt testvérpártjaink kongresszusa, a külpolitika, az általános európai helyzet miatt viszont van okunk rá itt is, hogy fokozott figyelemmel, de bizakodással és reménykedéssel is kísérjük e fontos tanácskozásokat. Mind a két ország kormányzásában erős befolyáshoz jut a szociáldemokrata párt. Franciaországban Léon Blum alakít kormányt és úgy lehet, hogy Belgiumban is szociáldemokrata politikus kerül az új minisztérium élére. Nem meglepő, hogy a kapitalizmus, különösen legveszedelmesebb és legféktelenebb fajtája, az ágyú- és muníciógyártó kapitalizmus az ijedt hiledezés első pillanatai után hatalmas intrikába fogott ez ellen a két ij kormányalakulás ellen. A halálkereskedők s a gyilkosipar vezérei a békétől tartanak, féltik a háborút s a háborúus hangulat és az uszítás légkörének megsemmisítésétől ijedeznek. És ha ennek a két kongresszusnak a lefolyását nézzük, azt látjuk, hogy a muníciógyártó kapitalizmus félelme ezúttal teljesen igazolt. A háborús uszítás, a gigantikus mészárszékhangulat valóban veszedelemben forog. A francia és a belga kormányalakulás a béke két elszánt és erős harcosát vezeti a porondra. Léon Blum a párizsi kongresszuson megismételte múltkori békenyilatkozatát. Époly világosan, de erőteljesebben és biztatóbban. „A béke, ahogy mi akarjuk, úgymond, az igazság, az egyenlőség, a teljesség békéje, a teljes és valóságos, az oszthatatlan és hatályos béke, a leszerelés békéje legyen." A belga kongresszus hasonló erővel nyilatkozott a béke és leszerelés mellett, a háború ellen. S amit Blum az igazság békéjé-be fejezett ki, a belga kongresszus az igazságtalan békeszerződések felülvizsgálatának követelésével nyilatkoztatta meg. A múltkor mondottuk: a béke ügye jó kezekbe kerül. Ma csak megismételhetjük ezt, de hozzátehetjük: az igazság ügye is jó kezekbe kerül. Jó kezekbe kerül, mert a szabadság, az igazság és az egyenlőség szemléletének pártjai vették a kezükbe. Ez ad reményt arra, hogy a béke jó, erős és tartós béke lesz, mert a legnagyobb érték ígérkezik értékei közé: az igazság!. A FRANCIA SZOCIALISTA PÁRT KONGRESSZUSA Léon Blum: „A béke legyen az igazság, egyenlőség és a leszerelés békéje!" A 33. országos pártgyűlés megnyitása. — Léon Blum ünneplése. — A pártgyűlés üdvözli a harcban álló vasmunkásokat „Franciaországra tekint az egész világ munkássága" (Párizs, június 1. — A Népszava tudósítójától.) Szürke, borús idő nehezedik a Montparnasse környékére. A művésznegyed nappali forgalma valamivel lassúbb ütemű, mint régen, a Boulevard Raspail sarkán percenként fölhangzik a pártlap, a Populaire árusítóinak kiáltása, a delegátusok sűrű csoportokban vonulnak a kis rue Hughes felé, ahol a nagy fizikusról" elnevezett" gimnázium impozáns tornacsarnokában megkezdődött a hatalmasan megerősödött francia szocialista párt, a S. F. I. O. (Section Francaise de l'Internationale Ouvriére ) a szocialista munkásinternacionále szekciója) 33. országos pártgyűlése. A franciáknak nem nemzeti eszményük a pontosság. A megnyitás a kitűzött időpontnál jóval később történik s közben szétnézünk a szürke és vörös drapériákkal borított, hatalmas vastraverzes és üvegtetős teremben. A vörös szín minden árnyalata képviselve van ott drapériákban, zászlókban, jelvényekben. A terem közepén magas szónoki emelvény, rajta vörös kárpiton a messze világító fölírás: Le Socialisme c'est la Paix! (A szocializmus: a béke!) Az emelvény kárpitjának dekoratív hátteréből kicsillog a Franciaországot jelképező frigiai sipkás büszke, merész nőalak (Marianne) virágfüzérrel díszített fehér gipsz mellszobra, a szónoki emelvény tövében pedig — mintegy az intelligencia és munkabírás eleven szobraként — az a zöld kompléba öltözött elvtársnő, aki négy napon át pillanatnyi megszakítás nélkül az egész tanácskozás minden szavát le fogja írni zajtalan kis miniatűr gyorsírógépen (a gép nem ír, sztenografál!) teljesen egyedül. A kongresszus iránt érthetően nagy érdeklődés nyilvánul meg. A vendégek számára fönntartott emelvényen egymás mellett foglalnak helyet a hatalmas termetű és össszakállú De Brouckéré elvtárs, az Internacionálé elnöke, Delayne (Belgium), Fernando de los Rios (Spanyolország), Modigliani és Nennz (olaszok), Peyer Károly és Kertész Miklós elvtársak, Victor Adler, az Internacionálé titkára, Bockmann (Hollandia), Krier (Luxemburg), Grimm (Svájc), Topalovits (Jugoszlávia), Abramovics (orosz szoc. dem.), Winter (Csehszlovákia), La-Icasoff (Bulgária), Oaarjoladzi (Georgia). A Labour Party levelet küldött, amit szívélyes tapssal fogadnak. A vendégek nem mondtak üdvözlő beszédeket. Ellenzéki bírálat a nyugodt légkörben A kongresszus első ülése formalitásokkal telik el. A parlamenti csoport egyidejűleg a Palais Bourbon-ban ülésezik, megválasztja elnökét (Léon Blum), titkárát (Vincent Auriol), a pártgyűlés gépezete ezalatt gyorsan őrli a napirend obligát pontjait. A kongresszus képe egységes és fegyelmezett. Nem kavar föl szenvedélyüket a nagyon lehetséges és temperamentumos Marceau Pivert ellenzéki beszéde sem, aki a Bouisson-esetet, a kamara volt szocialista elnökének rövid miniszterelnöki próbálkozását bírálja a szocialista osztályharc szempontjából, élesen. A kongresszus érzi, hogy igaza van, az ügy maga azonban ma már nem fontos. Epizód. A hitlerizmus bojkottja és harc a háború ellen a háború ellen. A Labour Party, az orosz kommunista párt, a francia szocialisták és kommunisták közös tanácskozásának gondolata merült fel legutóbb Brüsszelben és a maguk részéről továbbra is igyekeznek a Labourt ennek a gondolatnak megnyerni. Szeretettel üdvözli a spanyol proletariátus megbízottját, De los Rios elvtársat, aki az Internacionálé ülésén egészen új megvilágításban tárta a résztvevők elé a spanyol forradalmi mozgalmak hátterét és valódi összefüggéseit. Jean Longuet elvtárs szintén nemzetközi kérdésekről beszélt a kongresszus nagy figyelme közepette. A Front Populaire győzelme óriási hatást gyakorolt Európaszerte. A tömegek bizalma megerősödött. Az Internacionálé politikája teljes igazolást nyert és csak a polgári kormányok gyávaságán múlt, hogy nem tudtak érvényt szerezni a Népszövetség alapokmányában foglalt rendelkezéseknek. Hatásos bojkott és a Szuezi csatorna elzárása az abesszin kérdést megoldották volna, de a hitlerizmus ürügy volt a kormányoknak arra, hogy a Mussolininak kapituláljanak. Beszélt a rajnai kérdésről, a locarnói paktumról és szenvedélyes szavakkal kelt ki a háborús uszítás Nagy taps fogadja Bracket, a veterán szocialista harcost, aki a párt küldötteinek az Internacionálé végrehajtó bizottságában kifejtett működéséről és a nemzetközi helyzetről beszél. A gazdasági válság és fasizmus elleni küzdelem jegyében állott valamennyi testvérpárt működése és ezen a téren szerinte megvan a teljes elméleti és gyakorlati egység. Ragaszkodni kell a hitlerizmus bojkottjához, tovább kell menni az akcióegység megteremtésének útján (országonként és a különleges viszonyok figyelembevételével) és új felsorakozásra van szükség ellen. A világ munkásságának, az egész emberiségnek érdeke a béke fenntartása és ez teljesen megegyezik a szovjet külpolitikai érdekeivel, ami szilárd alapot ad tartós együttműködés