Népszava, 1936. június (64. évfolyam, 125–146. sz.)

1936-06-03 / 125. szám

LXIV. év­f. 125. szám Budapest, 1936 június 3. szerda AratO A M A G Y A R O RS Z ÁGI S Z 0 Cl k y**' TJ&h • »••. . - -fi:-. • • ..uv. .••..••. ^ i»h­. L D EM O K RATA PART K O Z P 0 NT 1 K 0 Z L 0 N Y E Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4­ • Megjeleni­­k hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 Igazságos béke A pünkösdi ünnepek alatt két nagy szociáldemokrata párt tar­totta kongresszusát. A francia és a belga. E két ország belpoliti­kája szempontjából is döntő je­lentőségű volt testvérpártjaink kongresszusa, a külpolitika, az ál­talános európai helyzet miatt vi­szont van okunk rá itt is, hogy fokozott figyelemmel, de bizako­dással és reménykedéssel is kí­sérjük e fontos tanácskozásokat. Mind a két ország kormány­zásában erős befolyáshoz jut a szociáldemokrata párt. Francia­országban Léon Blum alakít kor­mányt és úgy lehet, hogy Bel­giumban is szociáldemokrata poli­tikus kerül az új minisztérium élére. Nem meglepő, hogy a kapita­lizmus, különösen legveszedelme­sebb és legféktelenebb fajtája, az ágyú- és muníciógyártó kapitaliz­mus az ijedt hi­ledezés első pilla­natai után hatalmas intrikába fogott ez ellen a két i­j kormány­alakulás ellen. A halálkereske­dők s a gyilkosipar vezérei a békétől tartanak, féltik a háborút s a háborúus hangulat és az uszí­tás légkörének megsemmisítésétől ijedeznek. És ha ennek a két kon­gresszusnak a lefolyását nézzük, azt látjuk, hogy a muníciógyártó kapitalizmus félelme ezúttal tel­jesen igazolt. A háborús uszítás, a gigantikus mészárszékhangulat valóban veszedelemben forog. A francia és a belga kormány­alakulás a béke két elszánt és erős harcosát vezeti a porondra. Léon Blum a párizsi kongres­­szuson megismételte múltkori békenyilatkozatát. Époly világo­san, de erőteljesebben és biztatób­ban. „A béke, ahogy mi akarjuk, úgymond, az igazság, az egyenlő­ség, a teljesség békéje, a teljes és valóságos, az oszthatatlan és ha­tályos béke, a leszerelés békéje legyen." A belga kongresszus ha­sonló erővel nyilatkozott a béke és leszerelés mellett, a háború el­len. S amit Blum az igazság béké­jé-be­ fejezett ki, a belga kon­gresszus az igazságtalan béke­szerződések felülvizsgálatának kö­vetelésével nyilatkoztatta meg. A múltkor mondottuk: a béke ügye jó kezekbe kerül. Ma csak megismételhetjük ezt,­­ de hozzá­tehetjük: az igazság ügye is jó kezekbe kerül. Jó kezekbe kerül, mert a sza­badság, az igazság és az egyenlő­ség szemléletének pártjai vették a kezükbe. Ez ad reményt arra, hogy a béke jó, erős és tartós béke lesz, mert a legnagyobb érték ígér­kezik értékei közé: az igazság!. A FRANCIA SZOCIALISTA PÁRT KONGRESSZUSA Léon Blum: „A béke legyen az igazság, egyen­lőség és a leszerelés békéje!" A 33. országos pártgyűlés megnyitása. — Léon Blum ünneplése. — A pártgyűlés üdvözli a harcban álló vas­munkásokat „Franciaországra tekint az egész világ munkássága" (Párizs, június 1. — A Népszava tudósítójától.) Szürke, borús idő ne­hezedik a Montparnasse környékére. A művésznegyed nappali forgalma valamivel lassúbb ütemű, mint ré­gen, a Boulevard Raspail sarkán percenként fölhangzik a pártlap, a Populaire árusítóinak kiáltása, a delegátusok sűrű csoportokban vo­nulnak a­ kis rue Hughes felé, ahol a nagy fizikusról" elnevezett" gimná­zium impozáns tornacsarnokában megkezdődött a hatalmasan megerő­södött francia szocialista párt, a S. F. I. O. (Section Franca­ise de l'In­ternationale Ouvriére ) a szocialista munkásinternacionále szekciója) 33. országos pártgyűlése. A franciáknak nem nemzeti esz­ményük a pontosság. A megnyitás a kitűzött időpontnál jóval később történik s közben szétnézünk a szürke és vörös drapériákkal borí­tott, hatalmas vastraverzes és üveg­tetős teremben. A vörös szín minden árnyalata képviselve van ott drapériákban, zászlókban, jelvé­nyekben. A terem közepén magas szónoki emelvény, rajta vörös kár­piton a messze világító fölírás: Le Socialisme c'est la Paix! (A szocia­lizmus: a béke!) Az emelvény kár­pitjának dekoratív hátteréből ki­csillog a Franciaországot jelképező frigiai sipkás büszke, merész nő­alak (Marianne) virágfüzérrel dí­szített fehér gipsz mellszobra, a szó­noki emelvény tövében pedig — mintegy az intelligencia és munka­bírás eleven szobraként — az a zöld kompléba öltözött elvtársnő, aki négy napon át pillanatnyi megszakítás nélkül az egész tanácskozás minden szavát le fogja írni zajtalan kis miniatűr gyorsírógépen (a gép nem ír, sztenografál!) teljesen egyedül. A kongresszus iránt érthetően nagy érdeklődés nyilvánul meg. A vendégek számára fönntartott emelvényen egymás mellett foglal­nak helyet a hatalmas termetű és össszakállú De Brouckéré elvtárs, az Internacionálé elnöke, Delayne (Bel­gium), Fernando de los Rios (Spa­nyolország), Modigliani és Nennz (olaszok), Peyer Károly és Kertész­­ Miklós elvtársak, Victor Adler, az Internacionálé titkára, Bockmann (Hollandia), Krier (Luxemburg), Grimm (Svájc), Topalovits (Jugo­szlávia), Abramovics (orosz szoc. dem.), Winter (Csehszlovákia), La-Icasoff (Bulgária), Oaarjoladzi (Ge­orgia). A Labour Party levelet kül­dött, amit szívélyes tapssal fogad­nak. A vendégek nem mondtak üd­vözlő beszédeket. Ellenzéki bírálat a nyugodt légkörben A kongresszus első ülése formali­tásokkal telik el. A parlamenti cso­port egyidejűleg a Palais Bourbon-ban ülésezik, megválasztja elnökét (Léon Blum), titkárát (Vincent Auriol), a pártgyűlés gépezete ez­alatt gyorsan őrli a napirend obli­gát pontjait. A kongresszus képe egységes és fegyelmezett. Nem ka­var föl szenvedélyüket a nagyon lehetséges és temperamentumos Marceau Pivert ellenzéki beszéde sem, aki a Bouisson-esetet, a kamara volt szocialista elnö­kének rövid miniszterelnöki próbálkozását bírálja a szocia­lista osztályharc szempontjából, élesen. A kongresszus érzi, hogy igaza van, az ügy maga azonban ma már nem fontos. Epizód. A hitlerizmus bojkottja és harc a háború ellen a háború ellen. A Labour Party, az orosz kommu­nista párt, a francia szocialisták és kommunisták közös tanácskozásá­nak gondolata merült fel legutóbb Brüsszelben és a maguk részéről továbbra is igyekeznek a Labourt ennek a gondolatnak megnyerni. Szeretettel üdvözli a spanyol pro­letariátus megbízottját, De los Rios elvtársat, aki az Internacionálé ülésén egészen új megvilágításban tárta a résztvevők elé a spanyol forradalmi mozgalmak hátterét és valódi összefüggéseit. Jean Longuet elvtárs szintén nemzetközi kérdésekről beszélt a kongresszus nagy figyelme köze­pette. A Front Populaire győzelme óriási hatást gyakorolt Európa­szerte. A tömegek bizalma megerősödött. Az Internacionálé poli­tikája teljes igazolást nyert és csak a polgári kormányok gyáva­ságán múlt, hogy nem tudtak érvényt szerezni a Népszövetség alapokmányában foglalt rendelkezéseknek. Hatásos bojkott és a Szuezi csa­torna elzárása az abesszin kérdést megoldották volna, de a hitlerizmus ürügy volt a kormányoknak arra, hogy a Mussolininak kapitulálja­nak. Beszélt a rajnai kérdésről, a locarnói paktumról és szenvedélyes szavakkal kelt ki a háborús uszítás Nagy taps fogadja Bracke­t, a veterán szocialista harcost, aki a párt küldötteinek az Internacio­nálé végrehajtó bizottságában kifej­tett működéséről és a nemzetközi helyzetről beszél. A gazdasági vál­ság és fasizmus elleni küzdelem je­gyében állott valamennyi testvér­párt működése és ezen a téren sze­rinte megvan a teljes elméleti és gyakorlati egység. Ragaszkodni kell a hitlerizmus bojkottjához, tovább kell menni az akcióegység megteremtésének útján (országon­ként és a különleges viszonyok figyelembevételével) és új felsorakozásra van szükség ellen. A világ munkásságának, az egész emberiségnek érdeke a béke fenntartása és ez teljesen megegyezik a szovjet külpolitikai érdekeivel, ami szilárd alapot ad tartós együttműködés

Next