Népszava, 1936. július (64. évfolyam, 147–173. sz.)

1936-07-01 / 147. szám

, 1936 július 1. A horogkereszt — itthon 1. Gróf Pálffy-Dani Kolumbus hazajött a Harmadik Birodalomból és nagy fölfedező útjáról beszámolt az „Új Magyarság" vasárnapi szá­­mában. Elmondta ebben a beszá­molójában, hogy milyen jók az utak Németországban és milyen pontos a vasúti forgalom. Egészen oda volt a munkaszolgálattól és a hivatali ügyvitel rendességétől és attól, hogy a hatóságok nem gördí­tettek akadályt az elé, hogy ők, a jobboldali Nép-képviselők mindent közelről megtekinthessenek. Azt is fölfedezte Pálffy-Dani Ko­lumbus, hogy az üzemekben a mun­kások nem néznek a távozó munka­vezető után bosszúsan és résztvett egy kos­árverésen, ahol is a jó te­nyészkosokat elég drágán adták el. Megnézett egy mintagazdaságot is, amely évi 10.000 pengőt jövedelmez. És utána hazatért és ceruzát vett a kezébe és elkezdett számolni. Úgy látszik, gróf Pálffy-Daui Ko­lumbus most járt először Németor­szágban. Különben nem értjük, hogy miért csodálkozott azon, hogy a vasutak pontosan közlekednek és a hivatalokban kínos rend uralko­dik. A gróf úr beszámolója végén azt állítja, hogy „gazdagok ott is vannak, de csak munkával tarthat­ják meg a vagyonukat". Azt azonban elfelejtette hozzá­tenni, hogy a horogkereszt igájába tiport, kizsákmányolt német mun­kások munkájával. 2. A nyilasok vezéri tanácsa tehát összeült. Ezen az ülésen ifj. Balogh István nyilas­képviselő kijelentette, hogy soha nem írt alá olyan röpiratot vagy plakátot, amelyben Festetics Sán­dornak a vezérségtől való megfosz­tásáról van szó. Az új vezér tehát meghátrált a régi vezér előtt. Itt van előttünk az a plakát, ame­lyen bejelentették Festetics detroni­zálását. Az aláírók között az első ifj. Balogh István. Ezen a plakáton bejelentették a két nyilaspárt egyesülését is. A ve­zéri tanács szerint ez sem­molt. A vezéri tanács végül elhatározta, hogy a pártból kizárja azokat, akik a plakátot aláírták, de július 5-ig ők is igazolhatják, hogy­­ nem ír­ták alá a plakátot. Vagyis az alá­írásukat záros határidőn belül ők is letagadhatják. Most már az a kérdés, ki a vezér: Festetics, Balogh vagy Pálffy Fi­dél? Majd eldől a legközelebbi pa­lotaforradalomkor. Ha ugyan­azt is le nem tagadják. 3. Vissza az egész? Úgy volt, hogy a „B. H." meg­szűnik. Előfizetőit és valamennyi mellékletét pedig megkapja az "„ Új Magyarság", amelyből reggeli fél­hivatalos lesz és a „B. H." helyett megindul egy négyfilléres horog­keresztes déli lap. Egyelőre a terv — amint jelentettük vasárnapi la­punkban — füstbe ment. Miért? Ki tudná azt hamarjában megmon­dani? Talán nem kapták meg a pénzt. Az eset elég bonyolult. Mi lesz most a „B. H." előfizetőivel , és mi lesz a nagyhirtelenében elajándéko­zott mellékletekkel? J. „B. H." elő­fizetői már nem kapták meg az „Új Magyarság"-ot mutatványszámként és most törhetik a fejüket a két kiadóhivatalban, hogyan csinálják vissza az egészet. De ez az ő dolguk. Csak az a baj, hogy ennek a balul sikerülő átszer­vezésnek a költségeit is az adózók pénze bánja. NÉPSZAVA Békét, emberi megélhetést és szabadságot! Nagysikerű képviselői beszámoló a pécsi Munkásotthonban (Pécs, június 28. — A Népszava tudósítójától.) A június végi napsü­tés elviselhetetlenül forróvá teszi a levegőt, az emberek még moz­dulni is fáradtak a szörnyű káni­kulában és — mégis, mégis a Mun­kásotthon felé vezető utakon már reggel 9 órakor nagy tömegekben vonul föl Pécs dolgozó népe. Pedig Esztergályos János elvtárs képvi­selői beszámológyűlését csak dél­előtt 10 órára hirdeti a pécsi párt­szervezet. A Munkásotthon kertjét és udvarát azonban már jóval a gyűlés megkezdése előtt megtöltik a szociáldemokrata párt hűséges pécsi választótömegei. Egy kis izgalom is ü­l a várako­zók lelkén. Már napokkal ezelőtt különféle nyílt és burkolt fenyege­tődzések hangzottak el a szociálde­mokrata gyűléssel kapcsolatban. A Népszava szombati száma már előre is jelezte a rendzavarás egyik si­lány módját, de úgy, amiképpen ez a tervezett stikli, a többi terv is dugába dőlt és így nem került sor arra, hogy pécsi elvtársaink a pél­dát statuáló debreceni nyilasverést­­ megismételjék. A gyűlés mind­végig a legnagyobb fegyelmezett­ség és rend jegyében folyt le, ami­ben nagy részük van a pécsi rendező elvtársaknak is. Horogkereszt helyett kenyeret hozó demokráciát! Tíz órakor a Pécsi Munkásképző Egyesület dalárdája a „Munkás­üdvözlet" eléneklésével nyitotta meg a gyűlést. Tolnai József párt­titkár elvtárs néhány meleg szóval üdvözölte a megjelenteket, az egész szociáldemokrata munkásmozgalom nevében is köszönetét fejezve ki Pécs város dolgozóinak azért a bá­tor és józan magatartásáért, ame­lyet a nyilaskeresztes és horogke­resztes mozgalommal szemben ta­nusítanak. Nem horogkeresztre van ennek a sokat szenvedett országnak szüksége — mondotta —, hanem ke­nyeret teremtő demokráciára. Kongó, üres jelszavak és­­ a magyar nép szenvedései egyre elviselhetetlenebbek Esztergályos János elvtárs, Pécs város képviselője ezután beszámolt a „reformparlament" egyéves mun­kálkodásáról. A mai parlament — mondotta — minden előbbinél rosz­szabb és veszedelmesebb és alig ta­lálunk Magyarország történelmében még olyan kormányt, amely a tarta­lomnélküli jelszavakkal annyira visszaélt volna, mint a jelen­legi. Az is ismeretlen volt eddig, hogy egy kormányzó párt az ellenzéki politikusok megfigyelése céljából spicliket alkalmazzon. A közigazga­tási bíróság sorozatos ítéletekben sütött bélyeget arra a választási módszerre, amely a mai parlamenti többséget kialakította. Ezekben az ítéletekben tömeges törvénysértést állapítottak meg­ és választási elnö­kök és egyéb választási funkcion­á­riusok súlyos büntetése volt az íté­letek következménye.­­ Úgy a parlamentben, mint azon kívül a kormánykörök azt hir­detik, hogy a magyar gazdasági élet a fellendülés irányában halad. A valóság ellenben az, hogy a gazdasági élet sorvad és a magyar nép szenvedései egyre elviselhetetlenebbekké válnak. Inkább kevesebb miniszteri szónok­latra, de több gazdasági cseleke­detre volna szükségünk — állapí­totta meg­ a hallgatóság zúgó he­lyeslése közben Esztergályos elv­társ. A gazdasági élet állítólagos megjavítására irányuló törvény­alkotások csa­k apró pepecselések és kirakatdarabok. És amíg azzal di­csekszenek, hogy a kartellek kinövé­seit lenyesegetik, ezek vígan szapo­rodnak és folytatják mértéktelen kizsákmányoló­ tevékenységüket. Befejező szavaiban Esztergályos elvtárs kijelentette, hogy a szociál­demokrata parlamenti frakció ke­ményen és elszántan folytatja to­vább a küzdelmet a szenvedő mun­kásosztály és a szintén lerongyoló­dott középosztály legelemibb emberi és polgári jogaiért. Mézesmadzag — eredmények helyett A népgyűlés hallgatósága még tapso­lt és éljenzett, amikor Mala­sits Géza elvtárs lépett a szónoki emelvényre. Első szavaiban meg­állapította, hogy az uralkodó osz­tályok a forradalomból és ellen­ Megváltotta már a jegyét AI | I || r a • v u v a Indulunk július 5-én, vasárnap •BnHnaBBnmBOBBHnB röstön velünk Ercsibe Gyönyörű strand, árnyas erdő, tánc, tréfás versenyek, az egész úton kel­lemes szórakozás. Olcsó vendéglő Ebédmenü 1 pengő 20 fillér, halászlé 60 fillér, gulyás 60 fillér A ára­­ sieszaeső fiflllér a központi párttitkárságban, a Népszava kiadóhivatalában vagy a könyvkereskedésben. INDULUNK REGGEL 8 ÓRAKOR A PETŐFI TÉRRŐL. Oda- és vissza­menet kikötünk a Pálffy téren és Budafokon. Visszaérkezünk 9 óra után !ill 3. oldal forradalomból keveset tanultak és a haladásért folytatott harc job­ban megnehezült, mint valaha. Csak egyet tanultak meg és ez az, hogy ma már nem lehet teljesen a régi eszközökkel kormányozni, „né­pies" jelszavakkal és a népihez való leereszkedéssel iparkodnak mézes­madzagot nyújtani — valódi ered­mények helyett. A kaszáskeresztes demagógia áldozataival foglalkozva megjegyezte, hogy e szerencsétlen emberek bíróság előtti vallomásai­ban tulajdonképpen a reformkor­mány legsúlyosabb kritikája fog­laltatik. Rámutatott arra, hogy kö­zel két évtizede keresztény és nem­zeti jelszavakkal kormányzó ura­lom van Magyarországon, de sem­mit abból, amit valódi és gyakor­lati kereszténységnek nevezünk, meg nem valósítottak. A mind­inkább feltörekvő erők, a magyar dolgozó nép élniakarása ad nekünk erőt ahhoz, hogy a jelszavas ke­resztények képmutatásával szembe­szálljuunk. A családról szavalnak és a család pusztul Kéthly Anna elvtárs szerint min­denki, aki csak a kormányzati té­nyezők szólamait figyeli, azt hi­hetné, hogy nálunk a család a leg­jobb körülmények között él, hiszen minden megnyilatkozás a családot dicsőíti és a gyermekért száll síkra. E szólamok között azonban a való­ságban elveszett az ember és az ott­hona. A szociáldemokrácia küzdelme legnagyobbrészt arra irányul, hogy az apa, az anya és a gyer­mek közösségét a családot olyan erkölcsi és gazdasági magaslatra emelje, hogy valóban emberinek nevezhető módon élhessen. Tisztul az európai látóhatár Kertész Miklós elvtársnak azt a bejelentését, hogy a győzedelmes francia testvérpárt üdvözletét tol­mácsolja, hatalmas, elégedett taps­orkán fogadta. Nem olyan sötét — állapította meg — az európai ho­rizont, mint ahogy azt a sötét­lelkűek hiszik. Ahol szocialisták ülnek a kor­mányrúdnál, ott van szabadság és jog, amelyből munka és ke­nyér fakad. A francia kormány első teendője az volt, hogy a fizetéseket és bére­ket fölemelte, hogy­­a dolgozók fo­gyasztóképessé váljanak és leszállí­totta a munkaidőt, hogy több dolgozó kereshessen. A munkás­osztálynak sok elszánt és vesze­delmes ellensége van, de ha nem akarunk koldusok és szolgák lenni, akkor a francia példát tanulságul véve, fegyelemre, összetartásra és minél mélyebbre gyökeredző szo­cialista érzésre van szükségünk. Ez a három együttvéve jelenti a békét, a jólétet és a felszabadulást. Amire megtanítottak a francia események Pajor Rudolf elvtárs a parlamen­ten kívüli harci erőkről beszélt, ame­lyekből küzdelméhez erőt merít a parlamenti frakció. Felhívta a figyelmet egyik legfontosabb harci eszkö­zünkre, a Népszavára, amely­nek jelentőségét éppen a fran­cia eseményekkel kapcsolatban kellett megértenünk. A­ polgári sajtó a romboló forrada­lom képét festette elénk a francia eseményekről írt tudósításaiban. E nyugtalan lelkiismeret rémképeivel szemben nekünk az elfogulatlan és senkinek bérencszolgálatot nem tel­jesítő Népszava hírszolgálatára kell támaszkodnunk. Nekünk is meg kell tanulnunk — mond­otta­n, hall­gatóság derűjétől kísérten — fran­cia nyelven beszélnünk. A rendkívül impozáns és lelkes gyűlés Tolnai József elvtárs záró­szavaival ért véget. Felhívta a meg­jelenteket a pártmunka elvégzésé­nek kötelességére, mert tért nyer­nünk ebben a küzdelemben csak úgy lehet, ha megfelelő seregünk is van a harchoz.

Next