Népszava, 1936. július (64. évfolyam, 147–173. sz.)
1936-07-01 / 147. szám
, 1936 július 1. A horogkereszt — itthon 1. Gróf Pálffy-Dani Kolumbus hazajött a Harmadik Birodalomból és nagy fölfedező útjáról beszámolt az „Új Magyarság" vasárnapi számában. Elmondta ebben a beszámolójában, hogy milyen jók az utak Németországban és milyen pontos a vasúti forgalom. Egészen oda volt a munkaszolgálattól és a hivatali ügyvitel rendességétől és attól, hogy a hatóságok nem gördítettek akadályt az elé, hogy ők, a jobboldali Nép-képviselők mindent közelről megtekinthessenek. Azt is fölfedezte Pálffy-Dani Kolumbus, hogy az üzemekben a munkások nem néznek a távozó munkavezető után bosszúsan és résztvett egy kosárverésen, ahol is a jó tenyészkosokat elég drágán adták el. Megnézett egy mintagazdaságot is, amely évi 10.000 pengőt jövedelmez. És utána hazatért és ceruzát vett a kezébe és elkezdett számolni. Úgy látszik, gróf Pálffy-Daui Kolumbus most járt először Németországban. Különben nem értjük, hogy miért csodálkozott azon, hogy a vasutak pontosan közlekednek és a hivatalokban kínos rend uralkodik. A gróf úr beszámolója végén azt állítja, hogy „gazdagok ott is vannak, de csak munkával tarthatják meg a vagyonukat". Azt azonban elfelejtette hozzátenni, hogy a horogkereszt igájába tiport, kizsákmányolt német munkások munkájával. 2. A nyilasok vezéri tanácsa tehát összeült. Ezen az ülésen ifj. Balogh István nyilasképviselő kijelentette, hogy soha nem írt alá olyan röpiratot vagy plakátot, amelyben Festetics Sándornak a vezérségtől való megfosztásáról van szó. Az új vezér tehát meghátrált a régi vezér előtt. Itt van előttünk az a plakát, amelyen bejelentették Festetics detronizálását. Az aláírók között az első ifj. Balogh István. Ezen a plakáton bejelentették a két nyilaspárt egyesülését is. A vezéri tanács szerint ez semmolt. A vezéri tanács végül elhatározta, hogy a pártból kizárja azokat, akik a plakátot aláírták, de július 5-ig ők is igazolhatják, hogy nem írták alá a plakátot. Vagyis az aláírásukat záros határidőn belül ők is letagadhatják. Most már az a kérdés, ki a vezér: Festetics, Balogh vagy Pálffy Fidél? Majd eldől a legközelebbi palotaforradalomkor. Ha ugyanazt is le nem tagadják. 3. Vissza az egész? Úgy volt, hogy a „B. H." megszűnik. Előfizetőit és valamennyi mellékletét pedig megkapja az "„ Új Magyarság", amelyből reggeli félhivatalos lesz és a „B. H." helyett megindul egy négyfilléres horogkeresztes déli lap. Egyelőre a terv — amint jelentettük vasárnapi lapunkban — füstbe ment. Miért? Ki tudná azt hamarjában megmondani? Talán nem kapták meg a pénzt. Az eset elég bonyolult. Mi lesz most a „B. H." előfizetőivel , és mi lesz a nagyhirtelenében elajándékozott mellékletekkel? J. „B. H." előfizetői már nem kapták meg az „Új Magyarság"-ot mutatványszámként és most törhetik a fejüket a két kiadóhivatalban, hogyan csinálják vissza az egészet. De ez az ő dolguk. Csak az a baj, hogy ennek a balul sikerülő átszervezésnek a költségeit is az adózók pénze bánja. NÉPSZAVA Békét, emberi megélhetést és szabadságot! Nagysikerű képviselői beszámoló a pécsi Munkásotthonban (Pécs, június 28. — A Népszava tudósítójától.) A június végi napsütés elviselhetetlenül forróvá teszi a levegőt, az emberek még mozdulni is fáradtak a szörnyű kánikulában és — mégis, mégis a Munkásotthon felé vezető utakon már reggel 9 órakor nagy tömegekben vonul föl Pécs dolgozó népe. Pedig Esztergályos János elvtárs képviselői beszámológyűlését csak délelőtt 10 órára hirdeti a pécsi pártszervezet. A Munkásotthon kertjét és udvarát azonban már jóval a gyűlés megkezdése előtt megtöltik a szociáldemokrata párt hűséges pécsi választótömegei. Egy kis izgalom is ül a várakozók lelkén. Már napokkal ezelőtt különféle nyílt és burkolt fenyegetődzések hangzottak el a szociáldemokrata gyűléssel kapcsolatban. A Népszava szombati száma már előre is jelezte a rendzavarás egyik silány módját, de úgy, amiképpen ez a tervezett stikli, a többi terv is dugába dőlt és így nem került sor arra, hogy pécsi elvtársaink a példát statuáló debreceni nyilasverést megismételjék. A gyűlés mindvégig a legnagyobb fegyelmezettség és rend jegyében folyt le, amiben nagy részük van a pécsi rendező elvtársaknak is. Horogkereszt helyett kenyeret hozó demokráciát! Tíz órakor a Pécsi Munkásképző Egyesület dalárdája a „Munkásüdvözlet" eléneklésével nyitotta meg a gyűlést. Tolnai József párttitkár elvtárs néhány meleg szóval üdvözölte a megjelenteket, az egész szociáldemokrata munkásmozgalom nevében is köszönetét fejezve ki Pécs város dolgozóinak azért a bátor és józan magatartásáért, amelyet a nyilaskeresztes és horogkeresztes mozgalommal szemben tanusítanak. Nem horogkeresztre van ennek a sokat szenvedett országnak szüksége — mondotta —, hanem kenyeret teremtő demokráciára. Kongó, üres jelszavak és a magyar nép szenvedései egyre elviselhetetlenebbek Esztergályos János elvtárs, Pécs város képviselője ezután beszámolt a „reformparlament" egyéves munkálkodásáról. A mai parlament — mondotta — minden előbbinél roszszabb és veszedelmesebb és alig találunk Magyarország történelmében még olyan kormányt, amely a tartalomnélküli jelszavakkal annyira visszaélt volna, mint a jelenlegi. Az is ismeretlen volt eddig, hogy egy kormányzó párt az ellenzéki politikusok megfigyelése céljából spicliket alkalmazzon. A közigazgatási bíróság sorozatos ítéletekben sütött bélyeget arra a választási módszerre, amely a mai parlamenti többséget kialakította. Ezekben az ítéletekben tömeges törvénysértést állapítottak meg és választási elnökök és egyéb választási funkcionáriusok súlyos büntetése volt az ítéletek következménye. Úgy a parlamentben, mint azon kívül a kormánykörök azt hirdetik, hogy a magyar gazdasági élet a fellendülés irányában halad. A valóság ellenben az, hogy a gazdasági élet sorvad és a magyar nép szenvedései egyre elviselhetetlenebbekké válnak. Inkább kevesebb miniszteri szónoklatra, de több gazdasági cselekedetre volna szükségünk — állapította meg a hallgatóság zúgó helyeslése közben Esztergályos elvtárs. A gazdasági élet állítólagos megjavítására irányuló törvényalkotások csak apró pepecselések és kirakatdarabok. És amíg azzal dicsekszenek, hogy a kartellek kinövéseit lenyesegetik, ezek vígan szaporodnak és folytatják mértéktelen kizsákmányoló tevékenységüket. Befejező szavaiban Esztergályos elvtárs kijelentette, hogy a szociáldemokrata parlamenti frakció keményen és elszántan folytatja tovább a küzdelmet a szenvedő munkásosztály és a szintén lerongyolódott középosztály legelemibb emberi és polgári jogaiért. Mézesmadzag — eredmények helyett A népgyűlés hallgatósága még tapsolt és éljenzett, amikor Malasits Géza elvtárs lépett a szónoki emelvényre. Első szavaiban megállapította, hogy az uralkodó osztályok a forradalomból és ellen Megváltotta már a jegyét AI | I || r a • v u v a Indulunk július 5-én, vasárnap •BnHnaBBnmBOBBHnB röstön velünk Ercsibe Gyönyörű strand, árnyas erdő, tánc, tréfás versenyek, az egész úton kellemes szórakozás. Olcsó vendéglő Ebédmenü 1 pengő 20 fillér, halászlé 60 fillér, gulyás 60 fillér A ára sieszaeső fiflllér a központi párttitkárságban, a Népszava kiadóhivatalában vagy a könyvkereskedésben. INDULUNK REGGEL 8 ÓRAKOR A PETŐFI TÉRRŐL. Oda- és visszamenet kikötünk a Pálffy téren és Budafokon. Visszaérkezünk 9 óra után !ill 3. oldal forradalomból keveset tanultak és a haladásért folytatott harc jobban megnehezült, mint valaha. Csak egyet tanultak meg és ez az, hogy ma már nem lehet teljesen a régi eszközökkel kormányozni, „népies" jelszavakkal és a népihez való leereszkedéssel iparkodnak mézesmadzagot nyújtani — valódi eredmények helyett. A kaszáskeresztes demagógia áldozataival foglalkozva megjegyezte, hogy e szerencsétlen emberek bíróság előtti vallomásaiban tulajdonképpen a reformkormány legsúlyosabb kritikája foglaltatik. Rámutatott arra, hogy közel két évtizede keresztény és nemzeti jelszavakkal kormányzó uralom van Magyarországon, de semmit abból, amit valódi és gyakorlati kereszténységnek nevezünk, meg nem valósítottak. A mindinkább feltörekvő erők, a magyar dolgozó nép élniakarása ad nekünk erőt ahhoz, hogy a jelszavas keresztények képmutatásával szembeszálljuunk. A családról szavalnak és a család pusztul Kéthly Anna elvtárs szerint mindenki, aki csak a kormányzati tényezők szólamait figyeli, azt hihetné, hogy nálunk a család a legjobb körülmények között él, hiszen minden megnyilatkozás a családot dicsőíti és a gyermekért száll síkra. E szólamok között azonban a valóságban elveszett az ember és az otthona. A szociáldemokrácia küzdelme legnagyobbrészt arra irányul, hogy az apa, az anya és a gyermek közösségét a családot olyan erkölcsi és gazdasági magaslatra emelje, hogy valóban emberinek nevezhető módon élhessen. Tisztul az európai látóhatár Kertész Miklós elvtársnak azt a bejelentését, hogy a győzedelmes francia testvérpárt üdvözletét tolmácsolja, hatalmas, elégedett tapsorkán fogadta. Nem olyan sötét — állapította meg — az európai horizont, mint ahogy azt a sötétlelkűek hiszik. Ahol szocialisták ülnek a kormányrúdnál, ott van szabadság és jog, amelyből munka és kenyér fakad. A francia kormány első teendője az volt, hogy a fizetéseket és béreket fölemelte, hogya dolgozók fogyasztóképessé váljanak és leszállította a munkaidőt, hogy több dolgozó kereshessen. A munkásosztálynak sok elszánt és veszedelmes ellensége van, de ha nem akarunk koldusok és szolgák lenni, akkor a francia példát tanulságul véve, fegyelemre, összetartásra és minél mélyebbre gyökeredző szocialista érzésre van szükségünk. Ez a három együttvéve jelenti a békét, a jólétet és a felszabadulást. Amire megtanítottak a francia események Pajor Rudolf elvtárs a parlamenten kívüli harci erőkről beszélt, amelyekből küzdelméhez erőt merít a parlamenti frakció. Felhívta a figyelmet egyik legfontosabb harci eszközünkre, a Népszavára, amelynek jelentőségét éppen a francia eseményekkel kapcsolatban kellett megértenünk. A polgári sajtó a romboló forradalom képét festette elénk a francia eseményekről írt tudósításaiban. E nyugtalan lelkiismeret rémképeivel szemben nekünk az elfogulatlan és senkinek bérencszolgálatot nem teljesítő Népszava hírszolgálatára kell támaszkodnunk. Nekünk is meg kell tanulnunk — mondottan, hallgatóság derűjétől kísérten — francia nyelven beszélnünk. A rendkívül impozáns és lelkes gyűlés Tolnai József elvtárs zárószavaival ért véget. Felhívta a megjelenteket a pártmunka elvégzésének kötelességére, mert tért nyernünk ebben a küzdelemben csak úgy lehet, ha megfelelő seregünk is van a harchoz.