Népszava, 1936. augusztus (64. évfolyam, 174–197. sz.)
1936-08-09 / 181. szám
12. oldal Földiekkel játszó... A hegy lábánál a falu nyúlik el, én fönt a hegyoldalon ülök-Én a temető mellett, a falu a Duna partján. A Duna ezüsttükrét bámulom, amint elvész a nyugati és a keleti látóhatáron és a temető? — ennek a távlatai még bizonytalanabb messzeségekben merülnek el. Csak a madárdal beszélt itt s a kósza szellő. Az élet lármája nem hatolt föl s ami kínzott és kergetett, egy pillanatra elfeledtem, hogy valahol az Ebro hullámait most ember vér festi pirosra... A feledésnek ebben a révületében kedves árnyak libbentek körém valahonnan az elizeumi mezőkről. Bizony, nagy meglepetés volt. . Elnézést kérek ettől a kis magyar falutól, hogy idáig még a hírét sem hallottam. Jó, hogy a véletlen odasodort. Most már tudom, hogy van a falunak egy kis kénes forrása és bájos, hogy idegenforgalmas világfürdőt álmodik hozzá képzelete, öregbedett földrajzi tudományom is. Túl a Dunán, zöldelő rétek között kanyarog egy kis folyó, a Zsitva. Ott ömlik a Dunába, de egészen szabálytalanul. Valamikor egy földrajztudós azt a sajtóhibát írta könyvébe, hogy a Zsitva a Garammal együtt találkozik a Dunával, a sajtóhiba azóta is megmaradt, de hol is van innen a Garam! És találtam még valamit Dunaalmáson. A temetőben. Lilla sírját• Csokonai Vitéz Mihály siratott Lilláját, akihez a költő, a balsorsnak ez a testvére ekképpen írá meg búcsúzó levelét: „Lilim, én téged most is halálból szeretlek..." Huszonhárom esztendős volt akkor a költő — no, nem is sokkal lett öregebb — és szegényke a 2 pozsonyi diétára ment, hogy verseket adjon el az országgyűlési nemes uraknak. Ah, verseket. Éhesen került Komáromba és ott ismerkedett meg az ő Lillájával. Don Quijote határtalan ezerelme tündérré, Dubincává emelt egy tenyeres-talpas tobosói mindenes leányt. Vajda Juliánná köré negyvennyolc halhatatlan dalból font koszorút iitézünk. Csinos ifjú leány volt Juliánná, de az életről egészen más elképzelései voltak, mint a kóbor költőnek. Juliánná férjhez ment, nem is egyszer, és a költő holtig siratta ezt a „földiekkel játszó égi tünemény".-t. És most, itt a temetőben, két fenyő árnyékában testvérien simul egymáshoz két márványos sírhalom. Az egyik sírban ISIO óta pihen ,,Nemzetes Lévai István úr teste" és „e sírkövet emelte hív párja, Ns. Vajda Juliánna asszony". A másik sírkő: „LILLA ÁLDOTT HAMVAINAK, FÉRJE, VÉGH MIHÁLY ESPERES. ÉLT 78 ÉVEKET, MEGHALT FEBR. 15. 1855." Íme, Végh Mihály esperes ,uram a dalok Lillájának a nevét iratá a köre, s ezzel Lillát. — visszaadta Csokonai Vitéz Mihálynak... Néhány virág élve virít és egy csokor holtan hever a síron. A debreceni, temető pedig már 1805-ben befogadta Lilla boldogtalan Mihályát. S mily szerencse, hogy idaik így szétváltak, — Lilla megmaradhatott örök csodának! Kedves kis falum, köszönöm néked ezt a találkozást. lyi. NÉPSZAVA 1936 augusztus 6. — A tudósítás eleje az 5. oldalon, — hogy amikor a bányamunkásszerencsétlenségek és — megbetegedések számában nincs csökkenés, a bányakapitalizmus és a kormányok egy része is szabotálja a munkaidő megrövidítése dolgában való megegyezést. A bányamunkásságnak nagyobb erővel kell követelnie akkor, amikor a bányaipari racionalizálás kérdése napirenden van, hogy a műszaki haladás gondolata elsősorban szolgálja a dolgozó bányamunkásokat! A bányakapitalisták frontját Franciaországban, Angliában és Belgiumban áttörték már, — minden országban nagy erővel kell dolgozni a munkaidő megrövidítéséért. Azt a határozati javaslatot, amely a bányákban a 38 órás munkaidő bevezetését követeli, egyhangúlag elfogadták. Brozik (Csehszlovákia) és Stanczik (Lengrvelország) elnökölt a további tanácskozásokon, amikors nagyon sok szó esett Németországról és a német bányamunkásokról. A német tárnákban Az egész kongresszus nagyon sokáig hatása alatt volt azoknak a németországi híreknek, amiket a kongresszus második napján mondottak el. Elmondták ezek a hírek, hogy az a rokonszenv és segítség, amiben a németországi bányamunkások más országbeli szaktársaiktól részesültek, kezdi megteremni ar-ismeréseit. A németországi, tárnákban él a régi német bányamunkásmozgalom, a bányamunkások együtt vannak, ha név szerint és a horogkeresztesek előtt nem is jelentkeznek. Együtt vannak és együtt küzdenek, az egyik bányában határozott fellépésükkel el is értekk a munkaidő megrövidítését. A Németországból érkezett üzenet biztosította a Bányamunkás Internacionálét, hogy az olyan sok küzdelemben megedződött német bányászok kitartanak addig is, amíg nyíltan fölvehetik a küzdelmet a fasiszta dikatúrával szemben. Nemzetközi küzdelmet A fasizmus ellen való küzdelem kiszélesítésének kötelességéről Lawther (Anglia) mondott nagyobb beszédet. A fasizmus, hangoztatta, a haladó kapitalista rendszer utolsó megnyilatkozó formája és gengszter-metódusaival szemben az egész világ szervezkedett munkásságának a legélesebb harcot kell folytatnia. Nemzetközi módszerekkel küzd a fasizmus, az országhatárokon átmentben kell együtthaladnia a védekezésben és a diktatúrás rendszerek ellen való támadásban a munkásságnak is. A lengyelországi Stanczig, az angliai Horner, a romániai Holmann, a francia Rossi és Vigne szóltak a többi között a kérdéshez és fölszólalásuk után egyhangúlag fogadták el a fasizmus ellen való küzdelemre fölszólító határozati javaslatot, amelynek nagy jelentőségét a kongreszus tagjai azzal is kiemelték, hogy a határozati javaslat elfogadása után elénekelték a szervezett munkásság harol dalát. Siaal tett ezután jelentést a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal munkájáról. A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség üdvözletét Stolz adta át, aki adatok tömegével ismertette a kongresszussal a nemzetközi szakszervezeti mozgalom terjedését. Nethier (Belgium), Hall (Anglia), Kriey (Franciaország) és a Bányamunkás Internacionálé részéről Bienert és Haase szóltak a napirendhez, majd a kongresszus elfogadta a szénbányászatban való racionalizálásról beterjesztett határozati javaslatot, amely a Nemzetközi Munkaügyi Hivatallal párhuzamosan való küzdelemre hívja föl a világ bányamunkásait, hogy a kapitalista „racionalizálás" rendszerében rend legyen, hogy a bányamunkásság mértéktelen kizsákmányolása megszűnjék, hogy a széntermelés óriási hasznából jobban részesítsék a kincset kivájó munkásokat. Az ércbányamunkások követeléseiről Mattson (Svédország) mondott hosszabb beszédet. A kongresszus harmadik napján a Nemzetközi Bányamunkás Szövetség főtitkára, Ebby Edwarde terjesztett elő határozati javaslatot, amely nemzetközi szénmegállapodást követel. Az előadását, valamint a tárgyhoz még felszólaló Griffith (Anglia) és Priem (Franciaország) hozzászólását nagy figyelemmel hallgatta az egész kongreszszus. A határozati javaslatot egyhangúlag elfogadták. Ezután megválasztották a Nemzetközi Bányamunkás Szövetség elnökségét és végrehajtóbizottságát. Az elnökség tagjai a következők: Vigne (Franciaország), Delattre (aki most Belgiumban munkaügyi miniszter), Brozik (Csehszlovákia) és Jones (Anglia). A végrehajtóbizottságba a következőket választották meg: Edwards, Jones és Lawther (Anglia), Vigne és Legay (Franciaország), Dethier (Belgium), Stanczig (Lengyelország), Haase és Brozik (Csehszlovákia), Biever (Luxemburg), Gherman (Románia) és Mattson (Svédország). Francia hadianyagszállítások Németországnak A szenátus is megszavazta a hadiipar államosítását (Párizs, augusztus 8.) A szenátus délelőtti ülésén Lafont baloldali demokrata szenátor megkérdezte Daladier honvédelmi minisztert, tud-e arról, hogy egyes francia iparágak olyan cikkeket szállítanak ki Németországba, amelyek elősegítik Németország újrafegyverkezését. Kérdezte a minisztert, hogy a kormány milyen intézkedésekkel szándékszik ezt megakadályozni. Daladier válaszában kijelentette, hogy ő is azon a véleményen van, hogy a fegyverkezés céljaira szolgáló anyagok vagy árucikkek nagyarányú kivitele nagy kellemetlenségeket, sőt veszélyeket okozhat az országnak. A kormány, amint szükségét látja, megteszi a kellő lépéseket ennek a helyzetnek az orvoslására. Az ülés végén a szenátus teljes egészében megszavazta a hadiipar államosításáról szóló törvényjavaslatot. (Párizs, augusztus 8.) A képviselőház 380 szavazattal 196 szavazat él- Kedvezményes jegyek a Gyöngyös Bokréta Augusztus 14—15-én 2—2 előadásra és 16—17-én 1—1 előadásra, valamint 18—25-ig teljesáru előadásokra. — Jegyek kaphatók Kultúrpropaganda jegypénztárunknál VII. Erzsébet körút 35. Telefon: 1-303-27 és Conti ucca 4. szám alatt. Telefon: 1-303-32 Gyomor- és bélbajok szakorvosai igazolják, hogy a „Ferenc József" víz remek természetalkotta hashajtó, mely méltán megérdemli a legmelegebb ajánlást. (X) fenében kisebb módosításokkal második olvasásban is elfogadta a gabonahivatal fölállításáról szóló törvényjavaslatot. A közmunkákról szóló törvényjavaslatot egyhangúlag fogadták el. (Párizs, augusztus 8.) Aképviselőház délutáni ülésén kézfelemeléssel megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely az iparosok, kereskedők és kisiparosok számára fizetési haladékot nyújt. Fiaim, csak énekteljeselt „ötszáz bizony dalolva incul Lángsírba velszi bárd." Rómából jelentik, hogy Bagni di Luppában versenyt rendeznek a Mussolini korszakát megéneklő költők között. A bírálóbizottság elnöke gróf Ciano külügyminiszter, Mussolini veje. A versenyre eddig 750 költő nevezett, 1137 lírai költeménnyel. A költő a kor szolgálatába lép. Eszménye nem valamilyen emberi érzés, még csak nem is a múltnak vagy a jövendőnek valamilyen elképzelt vagy átélt nagy érzése vagy gondolata, hanem a jelen. Mégpedig a jelenben is nem az elnyomott, de a tömegek lelkében mélyen élő szabadságvágy, nem a welszi bárdok dacos dala, hanem a hatalom és a hatalmas dicsőítése. A költő szükségleti cikk lett. A hatalmas udvarának tartozéka, aki nem azért ír, hogy a tömegek között hasson, hanem azért, hogy a vezér egy kegyes pillantását elnyerje. A költő, a város visszakanyarodott a középkorba. Ott ül a parancsolója lábánál és stancákkal és tercinákkal ünnepli nagyságát. Azazhogy talán nem a költő, hanem csak a versíró. Mert költő kevés van, versíró sok és „sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.". És valószínű, sőt egészen bizonyos, hogy a dalnokverseny nyolcadfélszáz résztvevője között aligha van egyetlen költő is. Mert az igazi költő inkább összetöri tollát és összetöri önmagát is, de nem zengi az erős dicséretét. A költő a gyengék, a legyőzöttek, a szenvedők és az igazak tolmácsolója. „Vívóterem a Mária Valéria-telepen" címmel augusztus 1-i számunkban cikk jelent meg, amely kifogást emelt az ellen, hogy a Mária Valéria-telep egyes lakásait kiürítik, hogy ottan a külső ferencvárosi református egyházközség kultúrházat létesítsen. A cikk keretében szóvátettük azt is, hogy a kultúrházban vívótermet és ping-pongtermet rendeznek be. A Mária Valéria-telepi lakóktól most levelet kaptunk, amely szerint a kultúrház létesítését és napközi otthon szervezését a telepnek azok a lakói kérték, akik kártya és ital nélkül akarnak összejönni, tanulni ésszórakozni. Hangsúlyoznunk kell, hogy a napközi otthon létesítése ellen cikkünkben sem emeltünk kifogást, de hangot adtunk annak az álláspontunknak, amelyet ma is fenntartunk, hogy erre a célra nem az amúgy is kevés számban lévő szükséglakásokat kell lefoglalni, hanem keressenek az illetékesek erre a célra más alkalmas helyiséget. — Meghalt Róka Sándor. Megírtuk, hogy Róka Sándor fővárosi műszaki tanácsos, az óbudai gázgyár mérnöke a győrmegyei Kóny község határában autószerencsétlenség áldozata lett és súlyosan megsérült. Szombaton a csornai kórházban sérüléseibe belehalt. Holttestét Budapestre szállították. KEDVEZMÉNYES színház-, mozi-és fürdőjegyek kaphatók a Népszava könyvkereskedésében, VII. Erzsébet körút 35. Jegypénztár: délelőtt 9 órától délután 6-ig, szombaton 7-ig.