Népszava, 1936. augusztus (64. évfolyam, 174–197. sz.)

1936-08-09 / 181. szám

12. oldal Földiekkel játszó... A hegy lábánál a falu nyúlik el, én fönt a hegyoldalon ülök-Én a temető mellett, a falu a Duna partján. A Duna ezüst­tükrét bámulom, amint elvész a nyugati és a keleti látóhatáron és a temető? — ennek a távlatai még bizonytalanabb messze­ségekben merülnek el. Csak a madárdal beszélt itt s a kósza szellő. Az élet lármája nem hatolt föl s ami kínzott és kergetett, egy pillanatra elfeled­tem, hogy valahol az Ebro hullá­mait most ember vér festi piros­ra... A feledésnek ebben a révületé­ben kedves árnyak libbentek kö­rém valahonnan az elizeumi me­zőkről. Bizony, nagy meglepetés volt. . Elnézést kérek ettől a kis ma­gyar falutól, hogy idáig még a hírét sem hallottam. Jó, hogy a véletlen odasodort. Most már tu­dom, hogy van a falunak egy kis kénes forrása és bájos, hogy idegenforgalmas világfürdőt ál­modik hozzá képzelete, öregbe­dett földrajzi tudományom is. Túl a Dunán, zöldelő rétek kö­zött kanyarog egy kis folyó, a Zsitva. Ott ömlik a Dunába, de egészen szabálytalanul. Vala­mikor egy földrajztudós azt a sajtóhibát írta könyvébe, hogy a Zsitva a Garammal együtt ta­lálkozik a Dunával, a sajtóhiba azóta is megmaradt, de hol is van innen a Garam! És találtam még valamit Duna­almáson. A temetőben. Lilla sírját• Csokonai Vi­téz Mihály siratott Lilláját, aki­hez a költő, a balsorsnak ez a testvére ekképpen írá meg bú­csúzó levelét: „Lilim, én téged most is halálból szeretlek..." Huszonhárom esztendős volt ak­kor a költő — no, nem is sokkal lett öregebb — és szegényke a 2 pozsonyi diétára ment, hogy verseket adjon el az ország­gyűlési nemes uraknak. Ah, ver­seket. Éhesen került Komáromba és ott ismerkedett meg az ő Lillájával. Don Quijote határ­talan ezerelme tündérré, Dub­i­ncává emelt egy tenyeres-talpas tobosói mindenes leányt. Vajda Juliánná köré negyvennyolc halhatatlan dalból font koszorút iitézünk. Csinos ifjú leány volt Juliánná, de az élet­ről egészen más elképzelései vol­tak, mint a kóbor költőnek. Ju­liánná férjhez ment, nem is egy­szer, és a költő holtig siratta ezt a „földiekkel játszó égi tüne­mény".-t. És most, itt a temetőben, két fenyő árnyékában testvérien si­mul egymáshoz két márványos sírhalom. Az egyik sírban ISIO óta pihen ,,Nemzetes Lévai Ist­ván úr teste" és „e sírkövet emel­te hív párja, Ns. Vajda Juliánna asszony". A másik sírkő: „LILLA ÁLDOTT HAMVAINAK, FÉRJE, VÉGH MIHÁLY ESPE­RES. ÉLT 78 ÉVEKET, MEG­HALT FEBR. 15. 1855." Íme, Végh Mihály esperes ,uram a dalok Lillájának a­ nevét iratá a köre, s ezzel Lillát. — visszaadta Csokonai Vitéz Mi­hálynak... Néhány virág élve virít és egy csokor holtan hever a síron. A debreceni, temető pedig m­ár 1805-ben befogadta Lilla boldog­talan Mihály­át. S mily szerencse, hogy idaik így szétváltak, — Lilla meg­maradhatott örök csodának! Kedves kis falum, köszönöm néked ezt a találkozást. lyi. NÉPSZAVA 1936 augusztus 6. — A tudósítás eleje az 5. oldalon, — hogy amikor a bányamunkásszeren­csétlenségek­ és — megbetegedések számában nincs csökkenés, a bányakapitalizmus és a kormányok egy része is szabotálja a munkaidő megrövidítése dolgában való meg­egyezést. A bányamunkásságnak nagyobb erővel kell követelnie akkor, amikor a bányaipari racio­nalizálás kérdése napirenden van, hogy a műszaki haladás gondolata elsősor­ban szolgálja a dolgozó bányamunkásokat! A bányakapitalisták frontját Fran­ciaországban, Angliában és Bel­giumban áttörték már, — minden országban nagy erővel kell dol­gozni a munkaidő megrövidítéséért. Azt a határozati javaslatot, amely a bányákban a 38 órás munkaidő bevezetését követeli, egyhangúlag elfogadták. Brozik (Csehszlovákia) és Sta­n­czik (Lengrvelország) elnökölt a to­vábbi tanácskozásokon, amikor­­s nagyon sok szó esett Németország­ról és a német bányamunkásokról. A n­émet tárnákban Az egész kongresszus nagyon so­káig hatása alatt volt azoknak a németországi híreknek, amiket a kongresszus második napján mon­dottak el. Elmondták ezek a hírek, hogy az a rokonszenv és segítség, amiben a németországi bányamun­kások más országbeli szaktársaik­tól részesültek, kezdi megteremni a­­r­-ismeréseit. A németországi, tár­nákban él a régi német bányamun­kásmozgalom, a bányamunkások együtt vannak, ha név szerint és­ a horogkeresztesek előtt nem is je­lentkeznek. Együtt vannak és együ­tt küzdenek, az egyik bányá­ban határozott fellépésükkel el is értekk a munkaidő megrövidítését. A Németországból érkezett üzenet biztosította a Bányamunkás Inter­nacionálét, hogy az olyan sok küzdelemben meg­edződött német bányászok ki­tartanak addig is, amíg nyíltan f­ölvehetik a küzdelmet a fa­siszta dikatúrával szemben. Nemzetközi küzdelmet A fasizmus ellen való küzdelem kiszélesítésének kötelességéről Law­ther (Anglia) mondott nagyobb beszédet. A fasizmus, hangoztatta, a haladó kapitalista rendszer utolsó megnyilatkozó formája és geng­szter-metódusaival szemben az egész világ szervezkedett munkásságának a legélesebb harcot kell folytatnia. Nemzetközi módszerekkel küzd a fasizmus, az országhatárokon átmentben kell együtthalad­nia a védeke­zésben és a diktatúrás rendsze­rek ellen való támadásban a munkásságnak is. A lengyelországi Stanczig, az angliai­ Horner, a romániai Hol­mann, a francia Rossi és Vigne szóltak a többi között a kérdéshez és fölszólalásuk után egyhangúlag fogadták el a fasizmus ellen való küzdelemre fölszólító határozati ja­vaslatot, amelynek nagy jelentősé­gét a kon­greszus tagjai azzal is ki­emelték, hogy a határozati javaslat elfogadása után elénekelték a szer­vezett munkásság harol dalát. Siaal tett ezután jelentést a Nem­zetközi Munkaügyi Hivatal munká­járól. A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség üdvözletét Stolz adta át, aki adatok tömegével ismertette a kongresszussal a nemzetközi szak­szervezeti mozgalom terjedését. Nethier (Belgium), Hall (Anglia), K­riey (Franciaország) és a Bánya­munkás Internacionálé részéről Bie­nert és Haase szóltak a napirend­hez, majd a kongresszus elfogadta a szénbányászatban való racionalizá­lásról beterjesztett határozati javas­latot, amely a Nemzetközi Munka­ügyi Hivatallal párhuzamosan való küzdelemre hívja föl a világ bánya­munkásait, hogy a kapitalista „racionalizá­lás" rendszerében rend legyen, hogy a bányamunkásság mér­téktelen kizsákmányolása meg­szűnjék, hogy a széntermelés óriási hasznából jobban része­sítsék a kincset kivájó munká­sokat. Az ércbányamunkások követelései­ről Mattson (Svédország) mondott hosszabb beszédet. A kongresszus harmadik napján a Nemzetközi Bányamunkás Szövet­ség főtitkára, Eb­by Edwarde ter­jesztett elő határozati javaslatot, amely nemzetközi szénmegállapo­dást követel. Az előadását, vala­mint a tárgyhoz még felszólaló Griffith (Anglia) és Priem (Fran­ciaország) hozzászólását nagy figye­lemmel hallgatta az egész kongresz­szus. A határozati javaslatot egy­hangúlag elfogadták. Ezután megválasztották a Nem­zetközi Bányamunkás Szövetség elnökségét és végrehajtóbizottsá­gát. Az elnökség tagjai a követke­zők: Vigne (Franciaország),­­ De­lattre (aki most Belgiumban mun­kaügyi miniszter), Brozik (Cseh­szlovákia) és Jones (Anglia). A végrehajtóbizottságba a következő­ket választották meg: Edwards, Jo­nes és Lawther (Anglia), Vigne és Legay (Franciaország), Dethier (Belgium), Stanczig (Lengyelor­szág), Haase és Brozik (Csehszlová­kia), Biever (Luxemburg), Gher­man (Románia) és Mattson (Svéd­ország). Francia hadianyagszállítások Németországnak A szenátus is megszavazta a hadiipar államosítását (Párizs, augusztus 8.) A szenátus délelőtti ülésén Lafont baloldali de­mokrata szenátor megkérdezte Da­ladier honvédelmi minisztert, tud-e arról, hogy egyes francia iparágak olyan cikkeket szállítanak ki Német­országba, amelyek elősegítik Németország újrafegyverkezé­sét. Kérdezte a minisztert, hogy a kor­mány milyen intézkedésekkel szán­dékszik ezt megakadályozni. Daladier válaszában kijelentette, hogy ő is azon a véleményen van, hogy a fegyverkezés céljaira szol­gáló anyagok vagy árucikkek nagy­arányú kivitele nagy kellemetlen­ségeket, sőt veszélyeket okozhat az országnak. A kormány, amint szük­ségét látja, megteszi a kellő lépése­ket ennek a helyzetnek az orvos­lására. Az ülés végén a szenátus teljes egészében meg­szavazta a hadiipar államosítá­sáról szóló törvényjavaslatot. (Párizs, augusztus 8.) A képviselő­ház 380 szavazattal 196 szavazat él- Kedvezményes jegyek a Gyöngy­ös Bokréta Augusztus 14—15-én 2—2 előadásra és 16—17-én 1—1 előadásra, valamint 18—25-ig teljesáru előadásokra. — Jegyek kaphatók Kultúrpropaganda jegypénztárunknál VII. Erzsébet körút 35. Telefon: 1-303-27 és Conti ucca 4. szám alatt. Telefon: 1-303-32 Gyom­or- és bélbajok szakorvosai igazolják, hogy a „Ferenc József" víz remek természetalkotta hashajtó, mely méltán megérdemli a legmele­gebb ajánlást. (X) fenében kisebb módosításokkal má­sodik olvasásban is elfogadta a ga­bonahivatal fölállításáról szóló tör­vényjavaslatot. A közmunkákról szóló törvény­javaslatot egyhangúlag fogad­ták el. (Párizs, augusztus 8.) A­­képviselő­ház délutáni ülésén kézfelemeléssel megszavazta azt a törvényjavasla­tot, amely az iparosok, kereskedők és kisiparosok számára fizetési ha­ladékot nyújt. Fiaim, csak én­ekteljeselt „ötszáz bizony dalolva incul Lángsírba velszi bárd." Rómából jelentik, hogy Bagni di Luppában versenyt rendeznek a Mussolini korszakát megéneklő köl­tők között. A bírálóbizottság elnöke gróf Ciano külügyminiszter, Musso­lini veje. A versenyre eddig 750 költő nevezett, 1137 lírai költe­ménnyel. A költő a kor szolgálatába lép. Eszménye nem valamilyen emberi ér­zés, még csak nem is a múltnak vagy a jövendőnek valamilyen elképzelt vagy átélt nagy érzése vagy gondo­lata, h­anem a jelen. Mégpedig a je­lenben is nem az elnyomott, de a tö­megek lelkében mélyen élő s­z­a­badságvá­g­y, nem a welszi bár­dok dacos dala, hanem­­ a hata­lom és a hatalmas dicsőítése. A költő szükségleti cikk lett. A hatalmas udvarának tartozéka, aki nem azért ír, hogy a tömegek között hasson, hanem azért, hogy a vezér egy kegyes pillantását elnyerje. A költő, a város visszakanyarodott a középkorba. Ott ü­l a parancsolója lábánál és stancákkal és tercinákkal ünnepli nagyságát. Azazhogy talán nem a költő, hanem­­ csak a versíró. Mert költő kevés van, versíró sok és „sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választot­tak.". És valószínű, sőt egészen bizo­nyos, hogy a dalnokverseny nyolcad­félszáz résztvevője között aligha van egyetlen költő is. Mert az igazi költő inkább összetöri tollát és összetöri önmagát is, de nem zengi az erős dicséretét. A költő a gyengék, a legyőzöttek, a szenvedők és az igazak tolmácsolója. „Vívóterem a Mária Valéria-telepen" címmel augusztus 1-i számunkban cikk jelent meg, amely kifogást emelt az ellen, hogy a Mária Valéria-telep egyes lakásait kiürítik, hogy ottan a külső ferencvárosi református egyházközség kultúrházat létesítsen. A cikk keretében szóvátettük azt is, hogy a kultúrházban vívótermet és ping-pongtermet rendez­nek be. A Mária Valéria-telepi lakóktól most levelet kaptunk, amely szerint a kul­túrház létesítését és napközi otthon szervezését a­ telepnek azok a lakói kér­ték, akik kártya és ital nélkül akarnak összejönni, tanulni és­­szórakozni. Hangsúlyoznunk kell, hogy a napközi otthon létesítése ellen cikkünkben sem emeltünk kifogá­st, de hangot adtunk annak az álláspontunknak, amelyet ma is fenntartunk, h­ogy erre a célra nem az amúgy is kevés számban lévő szük­séglakásokat kell lefoglalni, hanem ke­ressenek az illetékesek erre a célra más alkalmas helyiséget. — Meghalt Róka Sándor. Megírtuk, hogy Róka Sándor fővárosi műszaki ta­nácsos, az óbudai gázgyár mérnöke a győrmegyei Kóny község határában autószerencsétlenség áldozata lett és sú­lyosan megsérült. Szombaton a csornai kórházban sérüléseibe belehalt. Holt­testét Budapestre szállították. KEDVEZMÉNYES színház-, mozi-és fürdőjegyek kaphatók a Népszava könyvkereskedésében, VII. Erzsébet körút 35. Jegypénztár: délelőtt 9 órától délután 6-ig, szombaton 7-ig.

Next