Népszava, 1936. október (64. évfolyam, 223–249. sz.)

1936-10-30 / 248. szám

Ma: Teljes heti rádióműsor külön mellékleten LXIV. évf. 248. szám Budapest, 1936 október 30, péntek Ara löldtér Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 M­alum­kormány újabb nagyfontosságú rendeleteket bocsátott ki. Ezek egyike a negy­venórás munkahétnek újabb ipar­ágakra való kiterjesztéséről szól. A rendelet, amelyet a köztársaság elnöke szerdán már alá is írt, be­vezeti a negyvenórás munkahetet a nehézipar területére, a szén­bánya ipar munkásaira, akik nem a bányák mélyében dolgoznak (a bányákban dolgozó munkásokra a negyvenórás munkahetet már ré­gebben bevezették), a kálibányák­ban dolgozókra, a párizsi környéki péküzemek munkásaira. Több mint három és félmillió munkást érint ez a rendelet. Ennyien részesülnek a megrövidített munkaidő áldásai­ban. A francia népfront kormánya becsületesen és gyorsan valósítja meg programját, amelynek alap­elve a kisemberek védelme. A Blum-kormány , gondoskodott a munkabérek és fizetések jelenté­keny fölemeléséről és most óriási munkástömegek számára teszi könnyebbé és elviselhetőbbé a robotot. Ennek a korm­­ánycseleke­detnek messzeható jelentőségét alig is lehet fölbecsülni. Hiszen itt, nálunk, még a negyvennyolcórás munkahetet is csak csigalassúság­gal vezetik be és eddig alig egy­két szakmána­k a munkásai szá­mára biztosították a napi nyolc­órai munkaidőt. Mi a célja a B­lum-kormánynak a szociális törvényhozás kiépítésé­vel? Nyilvánvalóan az, hogy helyre­állítsa és biztosítsa a gazdasági élet megbontott egyensúlyát, hogy a jövedelemmegoszlás igazságosabb rendjét, elviselhetőbb állapotát teremtse meg és ily módon nyissa meg az utat a francia társadalmi élet nyugodtabb és békésebb fejlő­dése számára. A francia népfront kormánya korántsem folytat egyoldalú poli­tikát. Nemcsak a munkásokra van tekintettel, hanem vala­mennyi dolgozó társadalmi réteg­re. Nemcsak a munkások béreit emelte fel, hanem­­ a tisztviselők és nyugdíjasok fizetését is. A szer­dai államtanácson jóváhagyott pénzügyi rendeletekkel pedig a közteherviselés igazságosabb rend­jét alakította ki és ebből a szem­pontból különös figyelmet érdemel az a rendelet, amellyel a forgalmi­adót megszüntetik. A forgalmi adó megszüntetésével lényegesen csökken a dolgozó tö­megek terhe, viszont emelkedik a reálmunkabér, mert hiszen a közszükségleti cikkeket terhelő forgalmi adó kikapcsolása föltétle­nül olcsóbbodáshoz vezet. Ugyan­azért a bérért tehát a dolgozó em­berek töb­bet vásárolhatnak. A forgalmiadó rendszerének megszüntetése kedvezőbb helyzet­be hozza a kisiparosokat és kis­kereskedőket is és az egész új adórendszer, amely a progresszivi­tás, tehát a fokozatosság alapelvén épül föl, érezteti majd kedvező ha­tását a középosztállyal is. Termé­szetesen, ez az új adórendszer a nagyjövedelmeket, a nagy vagyo­nokat erőteljesebb adózásra szo­rítja. Egészen kétségtelen, hogy sem a munkások, sem a középosztály életsorsát hangzatos frázisokkal megjavítani nem lehet. A munká­sok, a kisiparosok és kiskereske­dők, a parasztság és az értelmi­ségi rétegek életsorsa szervesen összefügg egymással. A középréte­gek társadalmi helyzetét, gazda­sági biztonságát, kulturális szín­vonalát nem­ lehet­­másképp­en­ biz­tosítani, csak úgy, ha a széles­ nép-, rétegek gazdaságilag és társadal­milag védettebb helyzetbe jutnak. És ez a tétel nemcsak Francia­országra érvényes. A Blum-kormány helyesen is­merte föl a történelem parancsát­ és helyes cselekedetekkel oldja meg az eléje álló roppant feladato­kat, amelyek annál nagyobbak, mert az előző kormányok semmit sem tettek és mindent elmu­sz­tottak. „Nem a milliomosok szaporodása egy ország jólétének jele, hanem az, hogy a nép jóléte milyen fokon van" Szociáldemokrata határozati javaslat a szanáló rendelkezések visszavonására.­­ Ne költsenek milliókat sajtótámogatásra, amíg az ínségeseket robotmunkára küldik A főváros költségvetési vitájának második napja A főváros törvényhatósági bizott­sága csütörtökön délután Szendy Károly polgármester elnöklésével folytatta a jövő évi költségvetés ál­talános vitáját. Sümegi Vilmos az iskolaügy és a szociálpolitika még fokozottabb terjesztését kívánta. Elő kell moz­dítani a névmagyarosítást. Peyer Károly: A német kormány tiltakozott ellene! (Nagy zaj.) Sümegi kérte végül, hogy Vázso­nyi Vilmosról nevezzenek il uccát a Terézvárosban. (Helyeslés a bal­oldalon.) Az állam a maga nyugodt fejlődését ne a kilengésekre építse, hanem a békés, állandó munkára! Peyer Károly elvtárs szólalt föl ezután. Megállapította, hogy a je­len költségvetés az első a szanáló törvény hatályának a megszűnte óta. A költségvetés a deficitet nem tudja eltüntetni, hiszen a főváros pénzügyeiben főváro­son kívüli tényezők az irány­adók. A bürokrácia világszerte mind na­gyobb centralizációra törekszik és nemcsak végrehajtani, de irányí­tani is akar. Ennek súlyos politikai és társadalmi következményei van­nak, mert ez az út vezet le a demokráciá­ról a diktatórikus rendszerek valamelyikéhez. (Felkiáltások a baloldalon: „Ügy van!") Jellemző, hogy a háború előtt sok­kal nagyobb volt a főváros önkor­mányzata, mint most és abban a mértékben, ahogyan ki kellett ter­jeszteni a választójogot, egyre szű­kebbre fogták a közgyűlés hatás­körét. A jogfosztásoknak ezt a soroza­tát a szanálás csak betetőzte. Most azután itt újra önkormány­zatot játszunk, holott tudjuk, hogy a kormány azt teszi majd a közgyű­lésen elfogadott költségvetéssel, amit akar. Súlyos bírálat a szanálás „eredményeiről,. Nem lehet hallgatnunk a szanáló rendelkezések súlyosan káros követ­kezményeiről — folytatta Peyer elv­társ. — Ezek a rendelkezések mé­lyen beleszántottak a fővárosi al­kalmazottak életébe. (Általános he­lyeslés. — Steinherz Simon: „Egzisz­tenciákat tettek tönkre!") Túlságo­san a legkényelmesebb módot vá­lasztották a bérek és a fizetések le­faragására. (Büchler József: „Nem kellett hozzá sok ész! ) Itt vannak például az autóbuszvezetők, akikre életeket és nagy értékeket bíznak. Már a hatos szanáló bizottságban a jobboldali pártok többségének a se­gítségével 5%-kal csökkentették a béreket és elvették a fizetett szabad­napot. A szanálás azután minden mértéken túltette, magát. Az 1928. évi állapotokkal szemben az autóbuszvezetők munka­bérét 25%-kal csökkentették, a kalauzokét 6%-kal és egész sereg természetbeni és egyéb járandóságot is elvettek tőlük. De nem jobb a helyzet a villamosalkalmazottaknál sem. 1931 óta 61 pengővel szállították le a keresetüket. (Nagy zaj a szociál­demokratáknál.) Ne felejtsék el, hogy a főváros Magyarország leg­nagyobb munkáltatója, nem méltó hozzá, hogy alkalmazottainak ilyen fizetést adjon. Nem a milliomosok szaporodása jellemzi egy ország jó­létét, hanem, hogy a nép jóléte mi­lyen fokon van. Szóvá kell tenni a tisztviselőket ért sérelmeket a státusrendezéssel kapcsolatban. A főbb­­tisztviselők pótlék címén kapják vissza, "amit elvontak "tőlük, a­ kisebbek természetesen nem kap­nak kárpótlást... A közgyűlésnek meg kell találnia a módot ar­ra, hogy ezeket­­ a levont fizetéseket az alkalma­zottak visszalopják és ezért benyújtotta a következő határozati javaslatot. Budapest főváros közgyűlése megállapítja, hogy mindazok az intézkedések, amelyek az 19­11. évi XII. törvénycikkben a szanálásra vonatkozóan gyökereznek és maga a szanáló akció sem eredményez­né azt, amit ebből az illetékesek vártak. Az a remény, hogy a sza­nálás teljesen helyrehozza a fő­város háztartását, nem vált va­lóra, mert a háztartás egyensú­é­lyét nem az alkalmazottaktól le­vont komoly összegek befolyásol­ják, hanem az, hogy az állam hatalmas összegeket von el a fő­várost megillető adókból. Éppen ezért a közgyűlés uta­sítja a polgármestert, hogy mind­azokat az intézkedéseket, amelye­ket a fent hivatkozott törvény alapján a közigazgatási és üzemi, alkalmazottakra vonatkozóan, az egész önkormányzat akarata el­lenére, a főpolgármester végre­hajtott, vonja vissza és állítsa­­helyre az 1934. évi XII. C. pont életbeléptetése előtti állapotot."

Next