Népszava, 1936. október (64. évfolyam, 223–249. sz.)
1936-10-30 / 248. szám
Ma: Teljes heti rádióműsor külön mellékleten LXIV. évf. 248. szám Budapest, 1936 október 30, péntek Ara löldtér Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 Malumkormány újabb nagyfontosságú rendeleteket bocsátott ki. Ezek egyike a negyvenórás munkahétnek újabb iparágakra való kiterjesztéséről szól. A rendelet, amelyet a köztársaság elnöke szerdán már alá is írt, bevezeti a negyvenórás munkahetet a nehézipar területére, a szénbánya ipar munkásaira, akik nem a bányák mélyében dolgoznak (a bányákban dolgozó munkásokra a negyvenórás munkahetet már régebben bevezették), a kálibányákban dolgozókra, a párizsi környéki péküzemek munkásaira. Több mint három és félmillió munkást érint ez a rendelet. Ennyien részesülnek a megrövidített munkaidő áldásaiban. A francia népfront kormánya becsületesen és gyorsan valósítja meg programját, amelynek alapelve a kisemberek védelme. A Blum-kormány , gondoskodott a munkabérek és fizetések jelentékeny fölemeléséről és most óriási munkástömegek számára teszi könnyebbé és elviselhetőbbé a robotot. Ennek a kormánycselekedetnek messzeható jelentőségét alig is lehet fölbecsülni. Hiszen itt, nálunk, még a negyvennyolcórás munkahetet is csak csigalassúsággal vezetik be és eddig alig egykét szakmának a munkásai számára biztosították a napi nyolcórai munkaidőt. Mi a célja a Blum-kormánynak a szociális törvényhozás kiépítésével? Nyilvánvalóan az, hogy helyreállítsa és biztosítsa a gazdasági élet megbontott egyensúlyát, hogy a jövedelemmegoszlás igazságosabb rendjét, elviselhetőbb állapotát teremtse meg és ily módon nyissa meg az utat a francia társadalmi élet nyugodtabb és békésebb fejlődése számára. A francia népfront kormánya korántsem folytat egyoldalú politikát. Nemcsak a munkásokra van tekintettel, hanem valamennyi dolgozó társadalmi rétegre. Nemcsak a munkások béreit emelte fel, hanem a tisztviselők és nyugdíjasok fizetését is. A szerdai államtanácson jóváhagyott pénzügyi rendeletekkel pedig a közteherviselés igazságosabb rendjét alakította ki és ebből a szempontból különös figyelmet érdemel az a rendelet, amellyel a forgalmiadót megszüntetik. A forgalmi adó megszüntetésével lényegesen csökken a dolgozó tömegek terhe, viszont emelkedik a reálmunkabér, mert hiszen a közszükségleti cikkeket terhelő forgalmi adó kikapcsolása föltétlenül olcsóbbodáshoz vezet. Ugyanazért a bérért tehát a dolgozó emberek többet vásárolhatnak. A forgalmiadó rendszerének megszüntetése kedvezőbb helyzetbe hozza a kisiparosokat és kiskereskedőket is és az egész új adórendszer, amely a progresszivitás, tehát a fokozatosság alapelvén épül föl, érezteti majd kedvező hatását a középosztállyal is. Természetesen, ez az új adórendszer a nagyjövedelmeket, a nagy vagyonokat erőteljesebb adózásra szorítja. Egészen kétségtelen, hogy sem a munkások, sem a középosztály életsorsát hangzatos frázisokkal megjavítani nem lehet. A munkások, a kisiparosok és kiskereskedők, a parasztság és az értelmiségi rétegek életsorsa szervesen összefügg egymással. A középrétegek társadalmi helyzetét, gazdasági biztonságát, kulturális színvonalát nem lehetmásképpen biztosítani, csak úgy, ha a széles nép-, rétegek gazdaságilag és társadalmilag védettebb helyzetbe jutnak. És ez a tétel nemcsak Franciaországra érvényes. A Blum-kormány helyesen ismerte föl a történelem parancsát és helyes cselekedetekkel oldja meg az eléje álló roppant feladatokat, amelyek annál nagyobbak, mert az előző kormányok semmit sem tettek és mindent elmusztottak. „Nem a milliomosok szaporodása egy ország jólétének jele, hanem az, hogy a nép jóléte milyen fokon van" Szociáldemokrata határozati javaslat a szanáló rendelkezések visszavonására. Ne költsenek milliókat sajtótámogatásra, amíg az ínségeseket robotmunkára küldik A főváros költségvetési vitájának második napja A főváros törvényhatósági bizottsága csütörtökön délután Szendy Károly polgármester elnöklésével folytatta a jövő évi költségvetés általános vitáját. Sümegi Vilmos az iskolaügy és a szociálpolitika még fokozottabb terjesztését kívánta. Elő kell mozdítani a névmagyarosítást. Peyer Károly: A német kormány tiltakozott ellene! (Nagy zaj.) Sümegi kérte végül, hogy Vázsonyi Vilmosról nevezzenek il uccát a Terézvárosban. (Helyeslés a baloldalon.) Az állam a maga nyugodt fejlődését ne a kilengésekre építse, hanem a békés, állandó munkára! Peyer Károly elvtárs szólalt föl ezután. Megállapította, hogy a jelen költségvetés az első a szanáló törvény hatályának a megszűnte óta. A költségvetés a deficitet nem tudja eltüntetni, hiszen a főváros pénzügyeiben fővároson kívüli tényezők az irányadók. A bürokrácia világszerte mind nagyobb centralizációra törekszik és nemcsak végrehajtani, de irányítani is akar. Ennek súlyos politikai és társadalmi következményei vannak, mert ez az út vezet le a demokráciáról a diktatórikus rendszerek valamelyikéhez. (Felkiáltások a baloldalon: „Ügy van!") Jellemző, hogy a háború előtt sokkal nagyobb volt a főváros önkormányzata, mint most és abban a mértékben, ahogyan ki kellett terjeszteni a választójogot, egyre szűkebbre fogták a közgyűlés hatáskörét. A jogfosztásoknak ezt a sorozatát a szanálás csak betetőzte. Most azután itt újra önkormányzatot játszunk, holott tudjuk, hogy a kormány azt teszi majd a közgyűlésen elfogadott költségvetéssel, amit akar. Súlyos bírálat a szanálás „eredményeiről,. Nem lehet hallgatnunk a szanáló rendelkezések súlyosan káros következményeiről — folytatta Peyer elvtárs. — Ezek a rendelkezések mélyen beleszántottak a fővárosi alkalmazottak életébe. (Általános helyeslés. — Steinherz Simon: „Egzisztenciákat tettek tönkre!") Túlságosan a legkényelmesebb módot választották a bérek és a fizetések lefaragására. (Büchler József: „Nem kellett hozzá sok ész! ) Itt vannak például az autóbuszvezetők, akikre életeket és nagy értékeket bíznak. Már a hatos szanáló bizottságban a jobboldali pártok többségének a segítségével 5%-kal csökkentették a béreket és elvették a fizetett szabadnapot. A szanálás azután minden mértéken túltette, magát. Az 1928. évi állapotokkal szemben az autóbuszvezetők munkabérét 25%-kal csökkentették, a kalauzokét 6%-kal és egész sereg természetbeni és egyéb járandóságot is elvettek tőlük. De nem jobb a helyzet a villamosalkalmazottaknál sem. 1931 óta 61 pengővel szállították le a keresetüket. (Nagy zaj a szociáldemokratáknál.) Ne felejtsék el, hogy a főváros Magyarország legnagyobb munkáltatója, nem méltó hozzá, hogy alkalmazottainak ilyen fizetést adjon. Nem a milliomosok szaporodása jellemzi egy ország jólétét, hanem, hogy a nép jóléte milyen fokon van. Szóvá kell tenni a tisztviselőket ért sérelmeket a státusrendezéssel kapcsolatban. A főbbtisztviselők pótlék címén kapják vissza, "amit elvontak "tőlük, a kisebbek természetesen nem kapnak kárpótlást... A közgyűlésnek meg kell találnia a módot arra, hogy ezeket a levont fizetéseket az alkalmazottak visszalopják és ezért benyújtotta a következő határozati javaslatot. Budapest főváros közgyűlése megállapítja, hogy mindazok az intézkedések, amelyek az 1911. évi XII. törvénycikkben a szanálásra vonatkozóan gyökereznek és maga a szanáló akció sem eredményezné azt, amit ebből az illetékesek vártak. Az a remény, hogy a szanálás teljesen helyrehozza a főváros háztartását, nem vált valóra, mert a háztartás egyensúélyét nem az alkalmazottaktól levont komoly összegek befolyásolják, hanem az, hogy az állam hatalmas összegeket von el a fővárost megillető adókból. Éppen ezért a közgyűlés utasítja a polgármestert, hogy mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a fent hivatkozott törvény alapján a közigazgatási és üzemi, alkalmazottakra vonatkozóan, az egész önkormányzat akarata ellenére, a főpolgármester végrehajtott, vonja vissza és állítsahelyre az 1934. évi XII. C. pont életbeléptetése előtti állapotot."