Népszava, 1936. november (64. évfolyam, 250–273. sz.)

1936-11-03 / 250. szám

LXIV. év­f. 250. szám Budapest, 1936 november 3. kedd A M A G­Y A R OR SZÁG N I ÁL D K R ATA­­­T KÖZPONTI KÖZLÖNYE . Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 Mussolini milánói beszédében éles szavakkal jellemezte Olaszország külpolitikai helyzetét és céljait „Meg kell szabadítani a nemzetközi életet az ábrándoktól, közhelyektől és hazugságoktól." — „Mindaddig, amíg Magyarországnak nem szolgáltat­nak igazságot, a Dunamedence kérdéseit nem lehet rendezni."­­ A Földközi tenger Olaszország tengere és Olaszország nem tűri, hogy a Földközi tengerbe belefojtsák Világszerte erős visszhangja van a beszédnek Genfi fölfogás szerint a milánói beszéd „komoly nehézségek korszakának kezd­etét" jelenti. — A francia félhivatalos a német-olasz hegemónia törekvéseiről — Mussolini szét akarja robbantani a kisántantot!" Mussolini nagy beszédet tartott. A beszéd — amelyet alább részlete­sen ismertetünk — ezúttal túlnő az olasz fasizmus keretein és a benne foglaltaknál fogva a világpolitika egyik jelentős mozzanatává válik. Magyarország szempontjából ez a beszéd különösen fontos. Fontos azért, mert benne, a revíziós igény­nek egészen messzemenő elismerése foglaltatik. A magyar nép jogos re­víziós igényének ez az elismerése bizonyára nagy föltűnést kelt majd mindenütt és különösen azt kom­bi­nálgatják majd, hogy mit jelent Mussolininak a „nyilvános és nagy­szerű formára" vonatkozó kijelen­tése. A beszédnek kétségkívül három gondolat a gerince. Az egyik: állás­foglalás a Népszövetség ellen, amely Mussolini szerint megújhodásra képtelen, a másik: állásfoglalás a kollektív biztonság rendszere ellen, a harmadik: állásfoglalás a leszere­lés ellen. Ez a három gondolat azonban a világ igen nagy hatalmasságainak vezető gondolata. A háború utáni vi­lág külpolitikája a Népszövetségre, mint az államok között való együtt­működés és mint az államok között való béke legcélszerűbb és tökélet­lenségében is fejlődőképes szerveze­tére épült A nyugati nagyhatalmak a maguk világpolitikájának alap­elvéül a kollektív biztonságot tették és erre az elvre építették a világ­béke gondolatát. A leszerelésre vo­natkozólag pedig általános állás­pont az, hogy a leszerelési konferen­ciák kudarca, a leszerelés gondola­tának kudarca nem ennek a gondo­latnak a helytelenségét, hanem csak azt bizonyítja, hogy nem volt elég egységes vagy nem volt elég őszinte az az akarat, amely a leszerelési konferencia résztvevőit és az álla­mok felelős vezetőit áthatotta. Bizonyos, hogy Mussolininak ezek­re a kijelentéseire, amelyeket a maga nevében mondott a világ felé, válasz érkezik majd a világ részé­ről. Az egyik fél — amely ebben a percben a maga elismerése szerint is feszült viszonyba került Francia­országgal, de írásos szerződés alap­ján együttműködő közösségbe Né­metországgal — már beszélt. Az ő álláspontja adott. Most a többieken van a nyilatkozat sora. Rendkívül nehéz kérdések és rendkívül mé­lyenjáró érdekek körül folyik majd a nyilatkozatok harca. A kép akkor lesz teljes, ha Anglia és Franciaor­szág is megszólal. A Magyarországot illető nyilat­kozatra vonatkozólag — amelyért Darányi miniszterelnök táviratban fejezte ki köszönetét — magyar ille­tékes hely úgy nyilatkozott, hogy a „nyilvános és nagyszerű módon való ünnepélyes kinyilatkoztatás" a küszöbönálló diplomáciai tanácsko­zások­ra és találkozókra céloz. Ezzel kapcsolatban francia lapokban az a hír jelent meg, hogy Horthy kor­mányzó a közeljövőben Róm­ába uta­zik. (Milano, november 1.) A fasizmus uralomrajutása évfordulóján rende­zett ünnepségek során Mussolini mi­niszterelnök a milanói székesegyház előtt levő nagy téren több mint 230.000 ember előtt beszédet mon­dott, amelyet az olasz városokba rádióval és hangszórókkal, a kül­föld nagyon sok államában is rádió­val továbbítottak. Ábrándok, közhelyek, hazugságok... valamennyi állam együtt szereljen le. — Másik ábrándkép az együttes biztonság, amely sohasem volt meg sohasincs meg és sohasem lesz meg Férfias nép nem hajlandó sorsát bi­zonytalan harmadik kézbe letenni. Az oszthatatlan béke szintén ilyen közhely. Az oszthatatlan béke csak az oszthatatlan háborút jelenti, mert természetes, hogy a népek sohasem lesznek hajlandók olyan érdekekért harcolni, amelyek nem érintik őket. — Térjünk át a Népszövetségre. Számunkra a Népszövetség problé­mája egészen világos: vagy: meg­újhodik, vagy eltűnik. Mivel rend­kívül nehéz lesz megújhodása, szá­munkra nyugodtan elszenderülhet. Mi nem felejtettük el és nem felejtjük el soha, h­ogy a Népszö­vetség ördögi pontossággal gazdasági megszállást szervezett az olasz nép ellen és megkísérelte kiéheztetni asszonyainkat, gyer­mekeinket és férfiainkat Nem sikerült! Nem mintha nem akarta volna, de azért, mert szem­ben találta magával az olasz nép legteljesebb egységét, erejét, áldo­zatkészségét, amellyel képes lett volna harcolni ötvenkét nemzet el­len. Békepolitika folytatására a Népszövetség nem szükséges. " Most körvonalazom álláspontunkat az egyes nemzetekkel szemben. — A mai beszédemben — ezzel kezdette Mussolini — le akarom szö­gezni a fasiszta Olaszország állás­pontját a mai nyugtalan és zavaros pillanatokban az európai államok­kal való kapcsolataiban. Rövid le­szek, de hozzáteszem, hogy minden egyes szavamat jól megfontoltam. — Mindenekelőtt meg kell szabadítanunk a nem­zetközi életet az ábrándoktól, a közhelyektől és a hazugságoktól, amelyek mind a wilsoni ideológia maradványai. Az egyik ábrándkép, amely már porba hullott, a lesze­relés. Senki sem akar elsőnek lesze­relni és teljes lehetetlenség, hogy A francia—olasz egyezmény hi­vatva lett volna eloszlatni tizenhét év félreértéseit és súrlódásait. Új korszakot kellett volna nyitnia a két nép életében. De jöttek a meg­torló intézkedések és termész­etes, hogy a barátság elhidegült. Egészen nyilvánvaló, hogy amíg a francia kormány várakozó álláspontot fog­lal el, addig mi sem tehetünk mást, mint ugyanezt. — A július 11-i egyezmény új kor­szakot nyit meg a mai Ausztria történelmében. Az osztrák-német egyezmény valamennyi rosszul ér­tesült kommentálója vegye tudomá­sul, hogy én az egyezményt június 5-e óta ismertem és helyeseltem. Ez az egyezmény megerősítette Auszt­ria általános helyzetét és állami függetlenségét. Ára 1ó fillér Október írta: Mónus Illés Kísértet­járásról ír a „Függet­lenség" október 31-i, szombati szá­mában. „A kísértetek órája" ok­tóber 31-e volna és a kísértet: az októberi forradalom. Hogy Októ­bert az ő­­ felfogásuk alapján a sárga földig lerántják, azon nincs csodálkoznivaló. Bukott forra­dalomról az utána következő re­zsimek nemigen nyilatkoznak ba­rátságosan. Valóban nem várható el tőlük, hogy elfogulatlanul vizs­gálják Október célkitűzéseit, tö­rekvéseit és bukásának okait. Pe­dig a maguk érdekében is az volna a legtermészetesebb, h­a a forradalom bukásának okait meg­vizsgálnák. Ezt persze már csak azért sem teszik meg, mert akkor arra az eredményre jutnának, hogy az októberi forradalom nem a kisebbség lázadása. A forrada­lomnak mélyenjáró okai voltak. Az első és legfőbb ok: a háború elvesztése és ennek nyomán min­den közhatalmi szerv felbomlása". . Tizennyolc évvel­­az októberi forradalom u­tán — Oroszországot kivéve — a háborúvesztes orszá­­gokban lezajlott forradalmak sor­ra elbuktak. Elbukott a bolgár, a német és az osztrák for­radalom is. A másfél évitizeden belü­l bekövetkezett bukásnak egyik legfőbb oka az, hogy az or­szágokra kényszerített békeszer­ződésekért, amelyek szükségtele­nül és oktalanul megalázták az országot, a forradalmi rezsimeket tették felelőssé és így az igazság­talan területi és gazdasági ren­delkezések már eleve is lehetet­lenné tették, hogy a volt központi hatalmak területén a háborúvesz­tes országok a békés és demokra­tikus fejlődés útjára jussanak. A­ forradalom bukásának másik oka, hogy nem tudta megvalósítani a maga messzemenő célkitűzéseit, azokat, amelyek igazolták volna a forradalom elkerülhetetlenségét, a régi társadalom politikai és szo­ciális szerkezetének gyökeres meg­változtatását. Magyarországon a földbirtok­reform, az általános, titkos vá­lasztójog, az ország egész szociá­lis berendezésének újjáépítése­­je­lentette volna azokat az alapvető reformokat, amelyeket a forrada­lomnak meg kellett volna valósí­tania, mert hiszen éppen ezeket mulasztották el a háború előtti Magyarországon. Az, hogy ezek megvalósításához október sem jutott el, nagyban hozzájárult az októberi forradalom elbukásához. A forradalmat követő politikai rezsimek uralomrajutása is tulaj­donképpen ezeknek a mulasztá­soknak a következménye. Az októberi Magyarország meg

Next