Népszava, 1936. november (64. évfolyam, 250–273. sz.)

1936-11-03 / 250. szám

TM A második számú Locarno De a népfrontot nemcsak belpoli­tikai meggondolások tartják össze. A radikálisok Biarritzban élesen állást foglalnak a fasiszta és a bol­sevista misztikum­ ellen. De azért a félelmük most elsősorban a fasiszta misztikum ellen irányul. Biarritz erősen a Népszövetség meggyengülésének hatása alatt áll. A belga lépésnek inkább tüneti, mint gyakorlati jelentőséget tulaj­donítottak. Tüneti jelentőséget azért, mert a belga lépés rávilágí­tott arra, hogy megszűnt a Nép­szövetség „misztikum"-ának von­zása. A Harmadik Birodalomnak az a reménye, hogy a belga példa a kis­ántaniban hamarosan követőkre akad, csalókának bizonyult. Krot­ta beszéde, a román király prágai lá­togatása, a jugoszláv és a román miniszterelnök nyilatkozatai feltár­ták a belga és a középeurópai hely­zet között való lényeges különbsé­get. De ez nem változtatott azon, hogy a biarritzi kongresszus ne is­merje fel az eddigi népszövetségi politika, a lavali lanyha maga­tartás támogatásának veszedel­meit. Herriot erős hangsúllyal mu­tat rá az abesszíniai politika ka­tasztrofális következményeire és az együttes biztonság­politikájához való ragaszkodás szükségességére. Azok a kudarcok, amelyek az együttes biztonság­politikáját az utóbbi időben érték, a népfront pártjait külpolitikai felfogásukban nem ingatták meg. Ez kitűnik a biarritzi kongresszuson elhangzott beszédekből. Mistier és Herriot fej­tegetéseiből éppen úgy, mint Blum toulousei kijelentéseiből. A berchtesgadeni olasz-német megállapodásnak a pozitív magva nem nagy. Az, hogy Németország elismeri Olaszország abesszíniai jogait, nem­ változtat azon a tényen, hogy Olaszországnak még birtokba kell vennie ennek az óriási afrikai bi­rodalomnak felét, ami nemcsak sok vérbe, hanem még sok pénzbe is kerül. Pénzt Olaszország a Harma­dik Birodalomtól azonban nem várhat. A pozitív megállapodásnál sokkal nagyobb fontossága van a negatív megegyezésnek. A két fa­siszta nagyhatalom egy abban, hogy együttesen küzd az együttes biztonság gondolata ellen. A máso­ 30*36 november 3. NÉPSZAVA Európa - francia szemszögből (Párizs, október 31. — A Népszava tudósítójától.) A francia parlament nemsokára összeül. A francia demo­krácia ellenségei a népfront válsá­gával számoltak. Ezt a reménységü­ket a polgári radikális párt biar­ritzi kongresszusa erősen lehűtötte. Bárha a legutóbbi választások óta a francia radikális párt nemi veze­tője az ország politikai életének, mégis a francia politika egyik leg­hatalmasabb pártja. Ennek a pártnak kispolgári jel­lege kétségtelen. A Blum-kormány szociális reformjait a radikális párt egy része mindig sokallotta. A ra­dikális párt szélső jobbszárnya ere­detileg a népfront ellen volt. Ezzel a szélső jobbszárnnyal szemben áll a párt szélső balszárnyu­, amely elég közel áll a szocialistákhoz. A több­ség azonban, mint ahogy ez Biarritz­ban is kiderült, a jobb- és balszárny között terül el, a párt centrumáé, dik Locarnót elszigetelt kérdésként akarják kezelni. S bár ha a francia radikális párt­ban vannak olyan elemek, amelyek­nek az orosz-francia paktum gon­dolata nem kedves, a Herriot ve­zérlete alatt álló párt ragaszkodik ahhoz a külpolitikai vonalhoz, ame­lyet elsősorban Herriot húzott meg. Blum Toulouseban fejti ki, hogy a locarnói tárgyalásokat­­nem tekinti Nyugat-Európára korlátozottnak. A berchtesgadeni megbeszélések és a francia külpolitika uralkodó iránya között olyan mélyreható az eltérés, hogy a második Locarno eszméje, még mielőtt hivatalosan eltemették volna, elf­öld­eltnek tekinthető. Francia és angol fegyverek A belga lépés és Ciano németor­szági útja után Franciaország sze­me még fokozottabb mértékben for­dul Anglia felé. Az a politika, ame­lyet Franciaország a ném­et-olasz közeledéssel szegez szembe, az Ang­liával való szoros együttműködés nélkül elképzelhetetlen. Ezért az Angliával való együttműködés ma a francia politikának vezető gondo­lata. Az Angliával való politikai együttműködés gondolatának ren­delnek alá minden egyéb kérdést, így, például, a francia szempontból olyan fontos spanyol kérdést is. De nemcsak a franciák tekintete szegeződik Anglia felé, hanem a né­meteké is. A német politika mindent elkö­vet, hogy meghiúsítsa az egészen szoros francia-angol szövetség lét­rejöttét. A berchtesgadeni megálla­podásokat is úgy fogalmazzák, hogy Angliát­ lehetőleg megnyug­tassák, így különösen azt a pontot, amely Spanyolország és a spanyol gyarmatbirodalom területi integri­tására vonatkozik. Ne higgje Ang­lia, hogy akár Olaszország, akár Németország valamit is akarna a spanyol birodalom területéből! A német diplomáciát sohasem jel­mezte a pszichológiai tapintat túl­tengése. A német diplomácia most mindent elkövet, hogy Angliát be­vonja a bolsevistaellenes frontba. Az új londoni német nagykövetnek, Ribbentropnak beköszöntője: fel­hívás a szovjetellenes táncra. Ezt azonban az antibolsevista „Le Temps", a francia nehézipar lapja, nagy baklövésnek véli. Az angol jobboldali sajtó, így a „Daily Tele­graph" és a „Morning Post" Ribben­tropot ezért a felhívásért alapos megrovásban részesíti. Az angol, világbirodalom fél a háborútól. S nagyon jól tudja, mit jelent a ke­leteurópai háború. A keleti veszede­lem falrafestése előtte a háborús veszedelem falrafestését jelenti. S ez csak megerősíti Angliát fegyve­res készülődésében. A hatalmak ma Locarnóról tárgyalnak. De az elő­készítő tárgyalások alatt előkészítik a francia flotta megerősítését és Anglia fegyveres erejének mesés fokozását Francia szemszögből: Anglia az erős szövetséges. Angol szemszögből: Franciaország az egyetlen hatalom, amelynek ér­dekei fedik az angol érdekeket. S ezért még Churchill, az angol konzervatív is a francia népfront megerősödését kívánja. Angliának nem érdeke a szövetséges meggyön­gülése. S a mi békés korszakunk mindent a háború esetére szóló szö­vetségek szempontjából néz. (vz) A polgári radikálisok a népfront mellett • A kongresszus megnyitásakor a balszárny, szocialista módon, föl­emelt ököllel üdvözli a pártgyűlést. Erre a többség szabadkőműves kö­szöntéssel válaszol. A francia pol­gári szabadgondolkodó világfölfo­rrás lengi át a pártot, amely szembe­fordul a magántulajdon szocializá­lásával, de sokkal élesebben a sza­badságjogok­­megszorításával. A népfront eddigi politikájával szemben a kongresszus többsége nem foglalt el élesen kritikus maga­tartást. Mindössze az üzemek meg­szállását fájlalták. Ez ellenkezik, fejtették­­ki, a francia forradalom alapelveivel, az emberi jogokról szóló nyilatkozattal, amely a magán­tulajdont is az ember természetes jogai közé sorolja, d­e az egyik szó­nok, a­ki az üzemeknek — az utóbbi időben egyébként elő sem fordult — megszállása ellen emelt szót, rámu­tat arra is, hogy a­­munkáltatókat a szociális törvények betartására kell szorítani. Követelik a kongresszu­son a középosztályoknak, különösen a parasztságnak a védelmét. Hit­vallást tesznek a francia kispolgár egyik szentsége, az egyensúlyozott költségvetés mellett.. De vigyáznak arra, hogy ne helyezkedjenek szembe a munkásosztállyal. A fasizmus ellen, az összetartás jegyében Nemcsak a kongresszus, hanem az ország hangulatára jellemző in­kább, hogy a pártgyűlés nagy több­sége nem is gondolt, a népfront föl­bontására és amikor Ch­autemps Blum érdemeit méltatta, akkor az egész kongresszus a kormány el­nöke mellett tüntetett. Kétségtelen, hogy vannak rend­kívüli nehézségei a radikálisok és nem annyira a szocialisták, mint inkább a kommunisták együttmű­ködésének. De a népfrontban eleve­nen él a fasiszta veszedelemtől való félelem. S ez tartja erős kapoccsal össze a népfront sokban eltérő pártjait. A francia radikálisok föl­fogását legjobban Daladier fejezte ki akkor, amikor őrültségnek bé­lyegezte az antifasiszta erők leg­komolyabb bástyájának, a népi arcvonalnak a feldönté­sét. A fran­cia radikálisokat a szocialista párt­tal összefűzi a demokrácia védel­mének gondolata. A biarritzi szó­nokok épúgy, mint Blum Toulouse­ban, a demokrácia védelmét tartják ma a legfontosabb politikai fel­adatnak. S mert ez az ország többségének a meggyőződése, aligha lehet arra gondolni, hogy a­ népfront a radi­kálisoknak a joboldallal való szö­vetsége révén fölborulhat. Ma Franciaországban általános meggyőződés, hogyha a népfront politikája csütörtököt mond, akkor föl kell­ oszlatni a Házat. Házföl­oszlatástól pedig nagyon félnek. Ezért mélyreható változásnak kel­lene bekövetkeznie, hogy a népfront kormánya helyébe más lépjen. A népfront jövőjét, mondotta Dala­dier, nem a parlament folyosóin döntik el. A francia gazdaság jö­vője és a külpolitika eseményei döntenek a népfront sorsa fölött. Blum nah­bommei beszéde beharcan­gozója annak az erős politikai ro­hamnak, amelyet a parlament meg­nyitása után intéz ellenségei ellen a kormány. Az ellenségei ellen és a dolgozók védelmében. Az új sajtó­törvény a sajtót a nagytőke be­folyása­ alól akarja fölszabadítani. A lap készül a munkanélküliség le­küzdésére. Állami biztosítást ter­veznek a mezőgazdasági károk ellen. A francia közélet gyökeres átalaku­lása még mindig folyamatban van. S. oldal AMIW*­Qrattdard SUPERS? Készségesen bemutatja: a Magy. kir. és udv. hangszergyár VII. Rákóczi út 60. sz. Sternberg Az ország legnagyobb és legszebb rádióterme Cmpa meg miniéig nem fogja é&trevesun fíkte. Egy csésze kitűnő kejeskávéhoz az Tildás ^J J|! kávépótló C4011 1 (illMe kerti. V* kg. 30 fillér, a dekás zacskó 10 fillér,

Next