Népszava, 1937. február (65. évfolyam, 27-49. sz.)
1937-02-02 / 27. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Contiucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 Újjáalakul a Darányi-kormány A miniszterelnök háromnegyedórás kihallgatáson volt a kormányzónál. — Bethlen választójogi tervezetet dolgozott ki, amelyről még e héten tanácskozik Darányival és Eckhardttal. — Mégis Marschall Ferenc lesz a földművelésügyi miniszter. — Főpolgármester: Karafiáth? Kozma belügyminiszter lemondása befejezett tény Hetek óta letagadhatatlan erjedési folyamat indult meg a magyar belpolitikai életben. A mögött heves pozícióharcok kulisszák folynak és amíg a látszat szerint minden csendes és minden úgy fest, mintha tökéletes béke honolna a Nép belső életében és általában a parlamenti és politikai életben, a valóságban szó sincs nyugalomról és békéről, új elrendeződések és elhelyezkedések egyre kevésbé titkolható erőfeszítéseitől morajlik a politikai élet talaja. Egészen kétségtelen, hogy le nem becsülhető jelentőségű változások mennek végbe a kormányzati politikában, új formációk alakulnak és félreérthetetlen törekvések. m*nkálkodása indult meg a Gömbös-rezsim teljes likvidádálása , érdekében, szigorúan konzervatív irányban és ha a Gömbös-éra jelszavai itt-ott még föltünedeznek is, az most már kétségtelen, hogy ezeket csupán kopott díszeknek tekintik a kormányzati politika épületén és eltávolításuk már csak idő kérdése. Darányi miniszterelnök, amikor átvette Gömbös örökét, még azt mondotta, hogy Gömbös programjának a végrehajtását akarja folytatni a maga egyéni módszereivel. Ma már kétségtelen, hogy nemcsak a módszer változott meg, hanem a lényeg is: a népieskedő, a szociális jelszavakkal kacérkodó diktatórikus irányzatú kormányzati politikát vissza akarják állítani a régi, reakciósan konzervatív sínpárra, a „megfontoltan haladás" ismert jelszavával. Persze, ez a törekvés sem halad nyílegyenes vonalban — bizonyos kompromisszumok nélkül. Végre is nem lehet pontosan ott folytatni a dolgokat, ahol a Bethlen-rezsim után lezáródtak. De az irányzat nagyjából mégis ez — némi koncessziókkal a polgári ellenzék felé. Egy ilyen politikai restauráció természetszerűen és elkerülhetetlenül személyi változásokat von maga után. Ez a most folyamatban lévő lassú, de céltudatos elrendeződés is érezhetővé válik a kormány összetételében. Miért? Nem éppen kellemes dolog, sőt, úgy gondoljuk, a szervezet mélyén lappangó, makacs és veszedelmesen organikus baj, hogy a magyar politika minden fordulatánál s mindenki szellőrebbenésénél fölmerül a kérdés: miért? Fölmerül, mert a közvélemény tájékozatlan. Fölmerül, mert a nagy és a kicsiny dolgokban valahol messze a kulisszák mögött határoznak és föl addig, amíg a fog merülni mindminisztériumok és a miniszterek dolgait — valamennyit kivétel nélkül kivilágítás melllett nem — teljes ott intézik el, ahol a helye van: a parlament fórumán. Ma például nagyot néznek majd az embereik, ha olvassák, hogy a belügyminiszter lemondott. Nagyot néznek majd. Nemmz éppen azért, mert tegnap és tegnapelőtt azt olvashatták csupán, hogy minden híradás, amely a belügyminiszter lemondását bejelentette, alaptalan kitalálás, hanem amiatt, hogy íme, már megint valami,aminek a hogyaninás a miértje mélységes titokként borong előttük és csak a tényt dobják oda számukra, mint a családban a legkisebb, legéretlenebb és leggyámoltalanabb gyermeknek. Miért megy a belügyminiszter? Amikor elkövette a cselekményeket, amelyek indokolttá tették volna haladéktalan menesztését, — nem ment. Hát, úgy maradt, mintha örökké itt akarna maradni. A közvélemény zavarban van, sehogy sem érti a dolgot, — hát akkor miiért? Németországi kirándulása és a horogkereszt intézményei felé tett szerelmi vallomásai mélységes visszatetszést keltettek. Olyan országban, ahol sem a diktatúra, sem a féldiktatúra, sem az arisztokratikus kormányzás módszerei nem érvényesülhetnek, a belügyminiszter úr úgy jött volna haza, hogy távirati úton küldött lemondása, előzte volna meg. Nem mondott le, csak magyarázkodott. Hát mégis, mi történt? Összeférhetetlenségi ügyei elsimultak. Kitűnt róluk, hogy alapjuk részben „félreértés", részben nincs törvényes mód a kivizsgálásukra. És amikor minden olyan „rendbe jön", a miniszter lemond s már nem cáfolják, hogy csakugyan lemondott. Vannak hírek, hogy a lemondás nincs befejezve. Folytatása következik. Nemcsak tárcájáról, hanem képviselői mandátumáról is lemond, — ha majd kitűnik, hogy „ügyei" képviselői mandátumával „is" összeférhetetlenek... Csak természetes, hogy a közvéleményt nemcsak izgatják, nemcsak bosszantják, hanem föl is háborítják ezek a homályos, bonyolult, titokzatos „hogyanok" és mi értek". Nem a belügymiiniszter személye. Nem a lemondás Hanem a távozás körülményei. Vagy ott a másik. Találgatják, ki lesz a földművelésügyi miniszter, mert mostani lemond és a belügyi táracát veszi át. És olvassuk, hogy bizonyos, előtérben álló valaki nem lehet, mert egy bizonyos, előtérben nem álló valaki, aki egykor magas közjogi méltóságot viselt, méltóztatott kifogásokat emelni ellen... a miniszterjelölt ezemélye Hát mi van itt tulajdonképpen? Éretlen gyermek ez az ország s kiskorú süvölvény a közvéleménye, hogy ott kell kívül állania az arisztokratikus, a diktatórikus illatoktól szagló politikai palota cifra rácsánál, lesnie a nagyurak játékát és várni, amíg a „bevégzett tény", az „elintézett ügy füttyentését a félhivatalos sajtóaltisztek megeresztik feléje .. Sajnos, így van. Ahol demokrácia uralkodik, nincs homály, nincs titokzatosság, nincs „miért", mert minden az ország színe előtt, a parlamentben intéződik el. Nálunk csupa homály minden. Nálunk lehetnek ügyei a miniszternek, nem úgy, mint másutt, ahol a miniszter ügye: közügy. És nálunk elmegy a miniszter, pont akkor, amikor ügyei „a lovagiasság szabályai szerint" elintéződnek s mint a lefolyó áradás, itt hagyja, maga után a homály és a tisztázatlanság iszaprétegét. A közvélemény néz és nem lát semmit. Akire leginkább tartozik, megbukjék-e egy miniszter és ki lehet miniszter, éppen az nem tud semmit. Csak a kulisszáik zengését látja, a dobogás és a kapkodás hangjait hallja, csak sejti, hogy ott belül ádáz pozíciócsaták, fergetege dúl és a féltékenység, a mohóság, az irigység ütközik átláthatatlan porfelhőbe, de ha kérdi: ki ki ellen, mi ellen s hogy főként mindez miért történik, a parlament helyett, a kormány helyett, a nyíltság és világosság helyett — csak a pletyka hangja, válaszol. Ebből nem kérünk. Ami a parlamentre tartozik, intézzék el a parlament előtt —ez a korrekt! —, az ügyek elintézésének eddigi módját pedig engedjék át a fasiszta országok fasiszta porkolábjainak. Nekik jól áll. De csak nefeiik... « x Kozma távozása befejezett tény hallgatáson jelent meg a kormányzónál és bejelentette lemondását. A kormányzó a lemondást elfogadta. Ezzel Kozma Miklós kiválása a kormányból befejezett ténnyé vált. A hét közepe táján Kozma fölmentése a hivatalos lapban is megjelenik. A lemondás okáról sok mindenféle hír van forgalomban. Ezekre a hírekre gondolhatott a belügyminiszter nyilván, amikor szombati nyilatkozatában kijelentette, hogy vasárnap Szombathelyre utazik és választói előtt okolja meg majd lemondását. • Ez a terminus most megváltozott. Kozma február 1ö-én, csütörtökön utazik Szombathelyre. Beszélnek arról is, hogy Kozma teljesen visszavonul a politikai élettől és visszamegy a „Magyar Távirati Iroda" , és a Rádió élére s mandátumáról is lemond. Az elterjedt hírek szerint képviselői mandátumáról való lemondását a szombathelyi gyűlésen jelenti majd be. Politikai körökben bizonyosra veszik, hogy a belügyminiszteri tárcát egyelőre nem töltik be és a belügyminisztérium vezetését a miniszterelnök vállalja magára. Kozma a múlt hét péntekjén ki- Ebben az esetben lemond a földHeteik óta. beszélik már széltébenhosszában, hogy Kozma Miklós belügyminiszter távozik a belügyminisztériuim éléről. Mi is többízben hírt adtunk erről. Ezeket a híreket félhivatalosan cáfolták ugyan, de a cáfolatot senki sem vette komolyan. A belügyminiszternek Gömbös halála óta a legváltozatosabb konfliktusai voltak saját párjában is, a kisgazdapárttal is. Ezeket a konfliktusokat betetőzte a belügyminiszter önmaga ellen tett összeférhetetlenségi bejelentése, amelyet Klein Antal ismeretes beszéde váltott ki. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága az összeférhetetlenségi bejelentést azonban, mint formailag nem tárgyalhatót elutasította. Ekkor már bizonyosra volt vehető, hogy a belügyminiszter lemond, de eredetileg az volt a terv, hogy az ajánlási törvényjavaslatot még ő képviseli a Házban. Később megváltozott a helyzet és Kozma lemondását a múlt vasárnap át is nyújtotta Darányi miniszterelnöknek. Ezt követően volt még egy tárgyalás a miniszterelnökségi palotában, Darányi Kálmán magánlakásán Kozma, Eckhardt és a miniszterelnök között, ha ez már nem változtatott a helyzeten.