Népszava, 1937. február (65. évfolyam, 27-49. sz.)

1937-02-02 / 27. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti­ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 Újjáalakul a Darányi-kormány A miniszterelnök háromnegyedórás kihallgatáson volt a kormányzónál. — Bethlen választójogi tervezetet dolgozott ki, amelyről még e héten tanácskozik Darányival és Eckhardttal. — Mégis Marschall Ferenc lesz a földművelésügyi miniszter. — Főpolgármester: Karafiáth? Kozma belügyminiszter lemondása befejezett tény Hetek óta letagadhatatlan erje­dési folyamat indult meg a magyar belpolitikai életben. A mögött heves pozícióharcok kulisszák folynak és amíg a látszat szerint minden csendes és minden úgy fest, mintha tökéletes béke honolna a Nép belső életében és általában a parlamenti és politikai életben, a valóságban szó sincs nyugalomról és békéről, új elrendeződések és elhelyezkedé­sek egyre kevésbé titkolható erő­feszítéseitől morajlik a politikai élet talaja. Egészen kétségtelen, hogy le nem becsülhető jelentőségű változások mennek végbe a kormányzati poli­tikában, új formációk alakulnak és félreérthetetlen törekvések­. m­­*nkál­kodása indult meg a Gömbös-rezsim teljes likvidá­dálása , érdekében, szigorúan konzervatív irányban és ha a Gömbös-éra jel­szavai itt-ott még föltünedeznek is, az most már kétségtelen, hogy eze­ket csupán kopott díszeknek tekin­tik a kormányzati politika épüle­tén és eltávolításuk már csak idő kérdése. Darányi miniszterelnök, amikor átvette Gömbös örökét, még­ azt mondotta, hogy Gömbös program­jának a végrehajtását akarja foly­tatni a maga egyéni módszereivel. Ma már kétségtelen, hogy n­emcsak a módszer változott meg, hanem a lényeg is: a né­pieskedő, a szociális jelszavak­kal kacérkodó diktatórikus irányzatú kormányzati politi­kát vissza akarják állítani a régi, reakciósan konzervatív sínpárra, a „megfontoltan hala­dás" ismert jelszavával. Persze, ez a törekvés sem halad nyílegyenes vonalban — bizonyos kompromisszumok nélkül. Végre is nem lehet pontosan ott folytatni a dolgokat, ahol a Bethlen-rezsim után lezáródtak. De az irányzat nagyjából mégis ez — némi kon­cessziókkal a polgári ellenzék felé. Egy ilyen politikai restauráció természetszerűen és elkerülhetetle­nül személyi változásokat von ma­ga után. Ez a most folyamatban lévő lassú, de céltudatos elrendező­dés is érezhetővé válik a kormány összetételében. Miért? Nem éppen­­ kellemes dolog, sőt, úgy gon­dolju­k, a szervezet mé­lyén lappangó, makacs és vesze­delmesen organikus baj, hogy a magyar politika minden fordula­tánál s minden­ki­ szellőrebbené­sénél fölmerül a kérdés: m­iért? Fölmerül, mert a közvélemény tá­jékozatlan. Fölmerül, mert a nagy és a kicsiny dolgokban valahol messze a kulisszák mögött hatá­roznak és föl addig, amíg a fog merülni mind­minisztériumok és a miniszterek dolgait — vala­mennyit kivétel nélkül kivilágítás melllett nem — teljes ott inté­zik el, ahol a helye van: a parla­ment fórumán. Ma például nagyot néznek majd az embereik, ha olvassák, hogy a belügyminiszter lemondott. Nagyot néznek majd. Nemmz éppen azért, mert tegnap és teg­napelőtt azt olvashatták csupán, hogy minden híradás, amely a belügyminiszter lemondását be­jelentette, alaptalan kitalálás­­, hanem amiatt, hogy íme, már megint valami,­­aminek a hogyan­in­­ás a miért­je mélységes titok­ként borong előttük és csak a tényt dobják oda számukra, mint a családban a legkisebb, legéret­lenebb és leggyámoltalanabb gyer­meknek. Miért megy a belügyminiszter? Amikor elkövette a cselekmé­nyeket, amelyek indokolttá tették volna haladéktalan menesztését, — nem ment. Hát, úgy maradt, mintha örökké itt akarna ma­radni. A közvélemény zavarban van, sehogy sem érti a dolgot, — hát akkor miiért? Németországi kirándulása és a horogkereszt in­tézményei felé tett szerelmi vallo­másai mélységes visszatetszést keltettek. Olyan országban, ahol sem a diktatúra, sem a féldikta­túra, sem az arisztokratikus kor­m­­ányzás módszerei nem érvénye­sülhetnek, a belügyminiszter úr úgy jött volna haza, hogy távirati úton küldött lemondása, előzte volna meg. Nem mondott le, csak magyarázkodott. Hát mégis, mi történt? Összeférhetetlenségi ügyei elsimultak. Kitűnt róluk, hogy alapjuk részben „félreértés", rész­ben nincs törvényes mód a ki­vizsgálásukra. És amikor minden olyan „rendbe jön", a miniszter lemond s már nem cáfoljá­k, hogy csakugyan lemondott. Vannak hírek, hogy a lemondás nincs be­fejezve. Folytatása­ következik. Nemcsak tárcájáról, hanem kép­viselői mandátumáról is lemond, — ha majd kitűnik, hogy „ügyei" képviselői mandátumával „is" összeférhetetlenek... Csak természetes, hogy a köz­véleményt nemcsak izgatják, nem­csak bosszantják, hanem föl is háborítják ezek a homályos, bo­nyolult, titokzatos „hogyanok" és mi­ értek". Nem a belü­gymiinisz­ter személye. Nem a lemondás Hanem a távozás körülményei. Vagy ott a másik. Találgatják, ki lesz a föld­művelésügyi miniszter, mert mostani lemond és a belügyi tár­a­cát veszi át. És olvassuk, hogy bizonyos, előtérben álló vala­ki nem lehet, mert egy bizonyos, elő­térben nem álló valaki, aki egy­kor magas közjogi méltóságot vi­selt, méltóztatott kifogásokat emelni ellen... a miniszter­jelölt ezemélye Hát mi van itt tulajdonképpen? Éretlen gyermek ez az ország s kiskorú süvölvény a közvéle­ménye, hogy ott kell kívül állania az arisztokratikus, a diktatórikus illatoktól szagló politikai palota cifra rácsánál, lesnie a nagyurak játékát és várni, amíg a „bevég­zett tény", az „elintézett ügy füttyentését a félhivatalos sajtó­altisztek megeresztik feléje .. Sajnos, így van. Ahol demokrácia uralkodik, nincs homály, nincs titokzatosság, nincs „miért", mert minden az or­szág színe előtt, a parlamentben intéződik el. Nálunk csupa homály minden. Nálunk lehetnek ügyei a mi­niszternek, nem úgy, mint másutt, ahol a miniszter ügye: közügy. És nálunk elmegy a miniszter, pont akkor, amikor ügyei „a lo­vagiasság szabályai szerint" el­intéződnek s mint a lefolyó ára­dás, itt hagyja, maga után a ho­mály és a tisztázatlanság iszap­rétegét. A közvélemény néz és nem lát semmit. Akire leginkább tartozik, megbu­kjék-e egy minisz­ter és ki lehet miniszter, éppen az nem tud semmit. Csak a kulisszáik zengését látja, a dobogás és a kap­kodás hangjait hallja, csak sejti, hogy ott belül ádáz pozíciócsaták, fergetege dúl és a féltékenység, a mohóság, az irigység ütközik át­láthatatlan porfelhőbe, de ha kér­di: ki ki ellen, mi ellen s hogy fő­ként mindez miért történik, a parlament helyett, a kormány he­lyett, a nyíltság és világosság he­lyett — csak a pletyka hangja, válaszol. Ebből nem­­ kérünk. Ami a parlamentre tartozik, in­tézzék el a parlament előtt —ez a korrekt! —, az ügyek elintézésé­nek eddigi módját pedig engedjék át a fasiszta országok fasiszta por­kolábjaina­k. Nekik jól áll. De csak nefeiik... « x Kozma távozása befejezett tény­ hallgatáson jelent meg a kor­mányzónál és bejelentette le­mondását. A kormányzó a le­mondást elfogadta. Ezzel Kozma Miklós kiválása a kormányból befejezett ténnyé vált. A hét közepe táján­­ Kozma fölmen­tése a hivatalos lapban is megjele­nik. A lemondás okáról sok min­denféle hír­ van­ forgalomban. Ezek­re a hírekre gondolhatott a bel­ügyminiszter nyilván­, a­mik­or szom­bati nyilatkozatában kijelentette, hogy vasárnap Szombathelyre uta­zik és választói előtt okolja m­eg­ majd lemondását. • Ez a terminus m­o­st megváltozott. Kozma február 1ö-én, csütörtökön utazik Szombat­helyre. Beszélnek arról is, hogy Kozma teljesen visszavonul a politikai élettől és visszamegy a „Magyar Távirati Iroda" , és a Rádió élére s mandá­tumáról is lemond. Az elterjedt hí­rek szerint képviselői mandátumá­ról való lemondását a szombathelyi gyűlésen jelenti majd be. Politikai körökben bizonyosra veszik, hogy a belügyminiszteri tárcát egy­előre nem töltik be és a belügy­minisztérium vezetését a mi­niszterelnök vállalja magára. Kozma a m­últ hét péntekjén ki- Ebben az esetben lemond a föld­Heteik óta. beszélik már széltében­hos­szában, hogy Kozma Miklós bel­ügymi­niszter távozik a belügy­m­inisztériuim éléről. Mi is tö­bb­ízben hírt adtunk erről. Ezeket a híreket félhivatalosan cáfolták ugyan, de a cáfolatot senki sem vette komolyan. A belügyminiszternek Gömbös halála óta a legváltozatosabb kon­fliktusai voltak­ saját pá­rjában is, a kisgazdapárttal is. Ezeket a kon­fliktusokat betetőzte a belügymi­niszter ön­maga ellen tett összefér­hetetlenségi bejelentése, amelyet Klein Antal ismeretes beszéde vál­tott ki. A képviselőház összeférhe­tetlenségi bizottsága az összeférhe­tetlenségi bejelentést azonban, mint formailag nem tárgyalhatót el­utasította. Ekkor már bizonyosra volt vehető, hogy a belügyminiszter lemond, de eredetileg az volt a terv, hogy az ajánlási törvény­javaslatot még ő képviseli a Ház­ban. Később megváltozott a­ helyzet és Kozma lemondását a­ múlt vasár­nap át is nyújtotta Darányi mi­niszterelnöknek. Ezt követően volt még egy tárgyalás a miniszter­elnökségi palotában, Darányi Kál­mán magánlakásán Kozma, Eck­hardt és a miniszterelnök között, ha ez már nem változtatott a helyze­ten.

Next