Népszava, 1937. február (65. évfolyam, 27-49. sz.)
1937-02-23 / 44. szám
65. évfolyam 44. szám l Budapest, 1937 február 23, kedd A MAGYARORSZÁGI SZOCI fIL DEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Contiucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 Yoinő Tanner szociáldemokrata elnökletével koalíciós kormány alakul Finnországban A szociáldemokrata pártból és az agrárpártból alakul ki az új kormánytámogató többség (Stockholm, február 21. —A Népszava tudósítójától.) A február 15-i finn köztársasági elnökválasztások eredményével kapcsolatban már jeleztem, hogy a szociáldemokrata szavazataival uralomra elektorok került Kallio megválasztása a finn bel-és külpolitika egész eddigi rendszerét alapjában változtatja meg. Svinhufvud elnökségének utolsó félévében kisebbségi kormány uralkodott, amely a kétszáztagú parlament legerősebb pártjának, a 83 mandátummal rendelkező szociáldemokrata pártnak és a többszéki pártoknak kikapcsolásával ellenintézte az ügyeket. Kallio, az új elnök március 1-én foglalja el hivatalát, nappal, február 28-án Ezelőtt egy hurcolkodik A szociáldemokrata vezetés alatt levő finn koalíciós kormány megalakulását március első hetére várják. Ezzel a nagyjelentőségű eseménnyel kapcsolatban Stockholmban rámutatnak arra, hogy a Tannerkormány megalakulásával mind a négy skandináv államban, Svédországban, Norvégiában, Dániában és Finnországban szociáldemokrata, illetőleg szociáldemokrata, vezetés alatt álló koalíciós kormányok vezetik majd az államügyeket. S. T. ki Svinhufvud a köztársasági elnöki tatúrás törekvések utolsó maradépalotából. Valóságos szimbólum ez:tói hordják ki a finn közéletből... bútoraival együtt a finnországi dik 1 Ugyanis eldöntött kérdés, hogy a köztársasági elnök a szociáldemokrata pártból és az agrárpártból álló kormánykoalíció élére Väinö Tanner elvtársat, a finn szociáldemokrata párt vezérét állítja. A 83 mandátummal rendelkező szociáldemokrata párt és az 53 képviselőt magában foglaló agrárpárt a parlamentben olyan hatalmas többséget alkot majd, amelyet még az sem tudna veszélyeztetni, ha az agrárpárt jobboldalán álló kis csoportocska leszakadna és a konzervatívokhoz, illetve az egészen jelentéktelen lappo-fasisztákhoz csatlakoznék. Bár a haladó párt a kormányalakításban nem vesz részt, az is kétségtelen, hogy az ehhez a párthoz tartozó eddigi külügyminiszter, Holsti is részt vesz majd az új kormányban. A Turul-bajtársak botrányos tüntetéseket rendeztek a Forummoziban és a főváros uccáin . V * A felvonuló diákok a zsidók fölakasztását és kiirtását követelték Turulék gyűlésükön bejelentették, hogy ezentúl törvénytelen eszközöket is alkalmaznak Hétfőn este a fővárosban sorozatos diáktüntetések voltak, amelyek során a rendbontó jobboldali bajtársak minden komolyabb rendőri beavatkozás nélkül tüntettek és ordítoztak vonulgattak, Budapest uccáin. A tüntetések kiindulópontja a Turulnak egy gyűlése volt, amelynek uszító szónokai annyira felbujtották a jelenlévő diákokat, de egyéb, nem-diák elemeket is, hogy a gyűlés eredménye egész Budapest nyugalmát tötéssorozat fölkavaró botrányos tüntett. A Turul Szövetség ifjúsági nagygyűlést tartott hétfőn este a Turulvárban. A gyűlés napirendjén e magyar egyetemi ifjúság problémái voltak. A gyűlést Végváry József nyitotta meg. A Turulvár nagytermét körülbelül 8—900 főnyi hallgatóság töltötte meg, közöttük legalább 2—300 szemmel láthatóan nem egyetemista fiatalember. Végváry Szövetségnek azzal kezdte, hogy a Turul vissza kell térnie eredeti célkitűzéséhez és szelleméhez: 1911-hez, az ellenforradalom zászlajára írt követelésekhez. Minden bajtársnak harcolnia kell azért, hogy 1920 fajvédőinek munkássága „népi gyökerektől táplálva" végül is célhoz érhessen. A népben már megértek ezek az eszmék, bár lehetséges, hogy ebben „van valamilyen külföldi hatás is..." Dr Dérczy problémáiról Ferenc a diákság szociális szólott. A kultuszminisztertel egybehívott felsőoktatási kongresszuson a diákságnak, torkára fojtották a szót. A legsúlyosabb kérdések közé tartozik az egyetemi tandíjak és vizsgadíjak magassága. Kinek van ezekre pénze? Erre a kérdésre a már eddig is állandóan zúgó teremből mindenünnen közbekiáltások hangzottak el: — A zsidóknak van pénzük! Le a zsidókkal! ti Akasszuk föl a zsidókat!" „Törvénytelen eszközökkel"... " Amikor a kormány elrendelte az értelmiségi munkanélküliek összeírását, a kormány egy felelős tényezője kijelentette, hogy a diplomás fiatalság ne a közhivatalokban, hanem a magángazdaságban keressen elhelyezkedést. Ezt azonban intézményesen kell biztosítani, ezért a Turul Szövetség követeli és javaslatot terjeszt a kormány elé a 42 órás munkahétért, a magánalkalmazotti jogviszony és a munkabér rendezéséért. — A mai nemzeti jövedelemmegoldásnál — mondotta Dérczy —, adottak a lehetőségek. Az egész magyar gyáripar évi két és félmilliárd tiszta bevételéből félmilliárd pengő a haszon... (Közbekiáltások: „A zsidóké!" „Elvenni tőlük!" „Zsidó Csák Máték!") A teremben ekkor már egészen izzó volt a hangulat, izgatott kiáltások követték egymást: „Ha kell, törvénytelen eszközökhöz folyamodunk!" „Ki az uccára!" „Le íraM&filléi A gróf szórakozik Tizenkilenc év óta szórakozik ez a gróf, a magyar politikában és tizenkilenc év óta látjuk: mindegy neki a múri helye, fődolog a szórakozás. Hogy tegnap szélsőbal, ma szélsőjobb? — annyi baj legyen. Egy arcizma sem rándul, amikor egyik oldalról áttáncol a másikra és ma pont az ellenkezőjét raccsolja annak, amit tegnap hirdetett. Nem lehet ezt tudomásul nem venni, mert ez nem a gróf magánügye. Nem lehet azt sem mondani, hogy ez idegkérdés és a gróf, úgy, ahogy van, a pszichopatológia világába utalandó, nem, ez nagyrészt politikai kérdés, vagy ha jobban tetszik: a politikai közélet kérdése. Azon már túl vagyunk, hogy miskolci szereplése után vegyük észre. Már rég látjuk és rég figyeljük. Nem is amiatt tűnik szembe, hogy ugyanazt a nagybőgőbeugrást, ugyanazt a tükör- és pohárpusztítást duhajkodja végig a politikában, mint ahogy valamikor a lokálok áporodottságában megtanulta , hogy a politikai meggyőződés vagy a világnézeti glédába állás is csak annyi, illetőleg addig tart nála, mint ameddig egy kupica konyak gőze bujkál az agy tekervényeiben. Vannak úri szeszélyei, amelyek már föl sem tűnnek. Hogy egyszer Gandhi, máskor pedig Franco szerepével biztat és fenyeget s hogy tegnapelőtt Gandhi szolid kecskéjét, tegnap meg Franco vitézi kardját választotta vezércsillagának — az egyszerű nézőt ez csak megmosolyogtatja s legfeljebb az idegorvos homlokán kapja aggodalmas ráncba a bőrt. Amiért mérhetetlenül ellenszenves (és veszedelmes is) Festetics Sándor grófnak ez a szórakozás- elfajzása, az nagyobb dolog, messzebbre hat. Megszégyeníti és bagatellizálja, kompromittálja, nevetségessé alacsonyítja és jórészt bepiszkolja az eszméket, amelyeket szórakozásaira úgy aggat, mint valami cifra pántlikát és amelyekkel úgy jár ki-be az ország városaiban és falvaiban, mint ahogy hajdanában duhaj jókedvét vitte egyik lokálból a másik spelunkába. Tessék szemügyre venni, amikor földreformot hirdet, hogy mennyit szenved —1 a földreform eszméje. Föl akarja osztani az ötszáz holdon felüli földbirtokokat, de utána az alvezére nyomban kijelenti, hogy a grófi vezér negyvenezer holdja azonban érintetlen marad. A kesernyés és vidám röhögés, ami ilyesmi után fölviharzik, nemcsak