Népszava, 1937. június (65. évfolyam, 121–145. sz.)

1937-06-22 / 139. szám

! Birka­propaganda Félreértés ne legyen. Nem a­­ birkák csinálnak propagandát (egyelőre még nem értenek hozzá), hanem emberek. S ha birka és ember egymás mellé­­kerül, az már nem is­­ kétséges, hogy a propaganda, nem a birka érdekének, hanem az ember zse­bének szól. Ügy van, az ember, aki tenyészti a birkát, elégedet­len. Azt tapasztalja, hogy a birka, amely engedelmesen oda­adja gyapját, életét, húsát, még mindig nem hoz eleget a­ kony­hára. —­ az ország egyen hát töb­bet a birkából, hogy a tenyésztő elégedett lehessen. Így áll aztán a mozgalom élére a földművelés­ügyi minisztérium s nemcsak el­határozza, hanem kezébe is veszi és végre is hajtja a birkapropa­­gandát. Érthető. Azért miniszté­rium, hogy jószívű legyen s ha olyan nagy sikerrel n­e­m hall­j­a meg soha a kétlábú birkák beégetését, csak természe­tes, hogy azonnal észreveszi és szívüggyé teszi a tenyésztők­­panaszait. Mégis, mi hát a panasz?­­ Mert az, hogy többet együnk a birkából, óhaj,­­ a panasz az, hogy nemcsak keveset eszünk, hanem valóságos birkahúsellenes hangulat, uralkodik az országban. A tenyésztők lármáznak (igaz, az oknyomozó történetírás nem iga­zolja őket), hogy itt „mindenki" fácánnal, gyenge borjúhússal,­­ csirkével, tyúkkal, rákkal, ne­­­mes osztr­igafélékkel táplálkozik, a birka meg valami egyetemle­ges bojkott alatt szenved. A mi­nisztérium nem ellenőrzi a te­nyészfájdalmakat, nem vizsgál, mellőz minden iratváltást, nyom­ban kötélnek áll, és íme: megin­dul a birka propaganda. Közvet­lenül, a közbeeső osztályok, al­osztályok és alantas hatóságok megkerülésével közli az ország­gal a birkahúsételek receptjeit, kitanítja a háziasszonyokat a birkahús kezelésére, sütésére, fő­zésére... az ember csodálkozik szinte, honnan telik egy minisz­tériumban ennyi szakácstudo­mány.'? No, és a gyorsaság! ' Ez és a közvetlenség jen meg a legjobban. Nem alakul Minisz­teriális Birkatanács (mint a tűzi­fánál), nem ékelnek tenyésztő és fogyasztó közé Birkaforgalmi Kft.-t; nem tárgyalnak-pepecsel­nek bankokkal. Hangyával, egy­kéz kikapcsolva, vitéz Mecsér kikapcsolva, berlini tengely ki­kapcsolva — csak a gyorsaság van teljes gőzre kapcsolva. Óriási! Hanem... illő tisztelet minden "jószándék iránt — azért mégis úgy gondoljuk, hogy csak egy­szer volt Budán kutyavásár. S a kutyavásárok nem ismétlődnek meg. Huszonöt évvel ezelőtt gróf Serényi fölművelésügyi minisz­ter fenyegetődzhetett, hogy „meg fogom tanítani az országot ser­téshúst enni", s mégis tanul­t­u­k, ámde azóta úgy fordultak a dolgok, hogy el is felej­tettük; nemcsak a sertéshús-és birkahúsevést, hanem általá­ban majdnem az evést —, nem, kényességből, nem kákabélység miatt, nem is ellenszenvből, ha­nem ... Mit gondol a földművelésügyi­­ minisztérium, mi miatt? ! Kénytelenek vagyunk föladni­­ ezt a keresztrejtvényt, amely I nem izgalmas, nem bonyolult,­­ hanem világos és egyszerű. Meg-I jegyezzük, a megfejtő nem kap I semmit. Szeretnénk ugyan jutal­mul egy birkacombot fölajánlani, de nem tehetjük, — sajnos, nem vagyunk Krézusok... ( via) 6. oldal NÉPSZAVA 1937 június 29. kedd államait, nemcsak választóvonal, illetve csak földrajzi értelemben az. A történelem arra tanít bennünket, hogy a nagy folyamok, ha határokat is jelentenek, egyúttal összekötő­vonalat is, amelyekre a kultúrának és a civilizációnak szüksége van. — Én a Duna-medencében az erkölcsi, gazdasági és politikai konszolidáció le­hetőségeit ítélem meg. Mi, akik felelő­sek vagyunk azért, ami Közép-Európá­ban történni fog, tegyük azt, amit. Jókai tett, ragaszkodva saját nemzetünkhöz, becsüljük meg a szomszédot, úgy, ahogy Jókai megbecsülte. Ebben rejlik Jókai aktualitása és ebben az értelemben szívvel és lélekkel ünnepelek önökkel... Hodzsa ezután számos kalapácsütést tett a Jókai-szobor alapzatára a követ­kező szavak kíséretében: ..Jókai Mór emlékének és művének hódolatát fejezi ki a csehszlovák miniszterelnök." Ezután Hegedűs Lóránt, a felsőház tagja beszélt s a következőket mon­dotta: Mélyen meghatva jöttem erre az ünnepségre, hogy kalapácsütéssel szen­teljem fel a nagy költő emlékére emelt művet. Nem hatóság, nem testület kül­dött, hanem mi ketten, akik Jókai vé­réből származunk, jöttünk ide és hódo­lunk a magyar írónak, aki Komárom nevét világhírűvé tette. Hegedűs Lóránt ezután szintén három kalapácsütést tett a szoboralapzaton. Az első kalapácsütésnél ezt mondotta: „A magyar nemzeti kultu­ráért", másod­szor: „Komárom dicsőségéért", harmad­szor: „Jókai Mór halhatatlanságáért." Ezzel az alapkőletétel ünnepsége vé­get ért. A 16 szoborpályázat közü­l Be­recz Gyula alkotását állítják majd fel. Nem hagyjuk magunkat a diktatúra alacsonyrendű gon­dolkodásába belekényszeríteni! A független kisgazdapárt vasár­nap Kaposvárott nagygyűlést ren­dezett, amelyen fölszólalt Eckhardt Tibor, a kisgazdapárt elnöke. Rá­mutatott, hogy az egész világon utat tör ma­gának a népi politika. Mindenütt a­ szociális igazság és a méltányos jövedelemmegoszlás felé törekednek. Magyarországon is erre kell törekedni, de nem dikta­túrával, hanem csak a parlamenti rendszerrel lehet eredményt elérni és nem szabad engednünk az ezer­éves alkotmányból. Olyan gazdasági és pénzügyi politikát akarunk, amilyent Roosevelt csinált Amerikában, Baldwin Angliában és Blum Franciaországban, pedig — úgymond Eckhardt — ott szocialista uralom, van., A gazda­sági kérdéseket politikai átalakulás nélkül nem lehet megvalósítani és a magyar nép politikai felfogása előtt szabaddá kell tenni az utat a titkos választójog törvénybe iktatá­sával. Megemlékezett a demokrácia és a diktatúra közötti különbség­ről, a parlamentáris kormánynak az az óriási előnye, hogy a hibákat meg lehet javítani, a diktatúra té­vedése pedig elpusztítja az egész országot. Parlamentáris rendszer mellett le lehet szavazni a kor­mányt, a diktatúrában „agyon kell lőni". Diktatúrában az egyéni vé­leménykülönbséget nem merik nyíl­tan hangoztatni, mert az bombával és akasztófával jár. Vannak ugyan MMIIIIILLlllllllllllllll olyan népek, amelyek a szabad éle­tet történelmük során nem szokták meg soha, de minket ne próbálja­nak megnyerni, mert mi alacsonyrendű­ politikai gon­dolkodásba nem hagyjuk ma­gunkat belekényszeríteni. Minden veszedelemnél súlyosabb Magyarországon a politikai erkölcs megromlása, amelyből a múltban kaptunk ízelítőt. Én nem mondom, hogy ma mindenben egyetértek a kormánnyal, de amiben megálla­podtunk, a kormány állta. Ahol van politikai morál, ott van előre­haladás. Az elmút idők megingat­ták a törvénytiszteletet. Nincs súlyosabb támadás, mint hoha azok szegik meg a törvényt, akik­ annak megtartására van­nak hivatva. Ki kell­­ -gyomlálni az­­ilyeneket a magyar nemzet testéből és főkép­pen a hivatalnoki osztályból. A fe­lülről való erő­szak csak akkor ve­szedelmes, ha az alulról jövő erő­szakkal találja magát szemben. A falusi nincstelenek nyomorúságát orvosolni kell. Szomorúság látni, amikor a dolgozni vágyó emberek Németországba mennek, csakhogy dolgozhassanak. Sokszor kétségbe­esem, amikor látom, hogy meny­nyire kevés megértés van a ma­gyar vezetőosztályokban, ezekkel a nagy sorskérdésekkel szemben. Nagy változásra van szükség intéz­ményeinkben, de lelkületünkben is. Eckhardt után még Kun Béla és Rakovszky Tibor mondott beszédet. Szendy polgármester párizsi útjáról Szendy Károly polgármestert, aki a francia főváros meghívására öt napig Párizsban tartózkodott, hétfőn reggel elfoglalta hivatalát. A polgármester párizsi útjáról a következőket mondotta munkatár­sunknak: — Párizsi tartózkodásom alatt a legnagyobb figyelemmel tanulmányoz­tam­ a francia főváros üzemeit és in­tézményeit. Fölkerestem a párizsi ma­gyar idegenforgalmi irodát, amely rengeteg külföldinek ad útbaigazí­tást­ és tanácsot, úgyhogy ennek kö­szönhető a Párizs felől egyre nö­vekvő idegenforgalmunk emelkedése. Megbeszéléseket folytattam több alka­lommal a párizsi vezető városi fő­tisztviselőkkel, főleg közigazgatási kérdéseket tárgyaltunk, olyanokat, amelyek bennünket magyarokat rend­kívül nagy mértékben érdekelnek. Párizsi látogatásom során kirándul­tam a francia Rivierára is, megláto­gattam az összes nagyobb fürdőhe­lyeket és behatóan tanulmányoztam az ottani világhírű gyógyszállókat. Az ezeken a helyeken szerzett ta­pasztalataimat igyekszem majd föl­használni a tabáni gyógyszálló föl­építésénél. Természetesen megtekintet­tem a párizsi világkiállítást is, mely­nek kiállítási főbiztosa tiszteletemre ozsonnát rendezett. Párizs város ta­nácsa pedig ebédet adott ottartózko­dásom alatt. A legszebb emlékekkel érkeztem vissza a francia fővárosból, ahol páratlanul nagy előzékenységet tanúsítottak irányomban, amit többek között bizonyít az is, hogy ottartóz­kodásom ideje alatt a francia fővá­ros gépkocsit bocsátott rendelkezé­semre s a párizsi polgármesteri hi­vatal vezetőjét rendelték mellém ka­lauzul. A belügyminiszter átvette Salgótarján mandátumát Vasárnap Széll József belügymi­niszter Salgótarjánba érkezett, hogy átvegye a választókerület megbízólevelét. Megérkezésekor a minisztert Förster Kálmán, a város polgármestere látta vendégül, utána pedig az­ ipartestület székházában 360 terítékes közebéd keretében ad­ták át a belügyminiszternek a vá­ros képviselői mandátumát. A belügyminiszter a mandátum átvételekor mondott beszédében ki­jelentette, hogy jogtalan követelé­seket esetleges népszerűsége felál­dozása árán sem lesz hajlandó tel­jesíteni, másrészt viszont arra igyekszik törekedni, hogy a salgó­tarjáni kerület magas színvonalra kerüljön. Hogyan kell Mikecz államtitkár szerint megoldani a titkos választó­jogot? Vasárnap a zalavármegyei Nép Zala­egerszegen szervező értekezletet tartott, majd délután nagygyűlést, amelyen Mikecz Ödön államtitkár és több Nép­képviselő is részt vett. Beszédében Mi­kecz többek között a választójogról is megemlékezett. Szerinte „a titkosságot olyan módon kell belevinni választó­jogunkba, ami egyrészt minden kocká­zatot kizáróan biztosítja az új kép­viselőház nemzeti jellegét, munkaképes­ségét, másrészt úgy, hogy a választás eredményében a demagógia ne érvé­nyesülhessen". Nem kétséges tehát — mondotta —, hogy „a titkosság elvének megóvása mellett érvényesülni kell azoknak a biztosítékoknak, amelyek ki­zárják, hogy az új választójogi rend­szer a nemzetnek kárára válnék. Mi, Nép-képviselők, a legnagyobb felelősség­érzéssel nyúlunk ehhez a kérdéshez." Nem tudjuk, kiket akar Mikecz állam­titkár ott, a zalagerszegi nagygyűlésen megnyugtatni, annyi bizonyos, hogy be­szédével nem megnyugvást, hanem in­kább kételyt ébresztett. Olyan fenntar­tásokkal beszélt a titkos választójogról, hogy el lehet mondani: a sok korrektí­vum között elvész a gyerek. A sok korrektívummal megölik a tit­kosságot, de megölik a fejlődést is. A MEFHOSZ a kisebbségekből Vasárnap tartotta a MEFHOSZ kisebbségi ankétját Balatonszántó­don. Németh Imre országgyűlési képviselő megnyitóbeszédében hang­­súlyozta, hogy a hatalmi eszközök­kel siettetett beolvasztás veszedel­mes, mert megbántja az asszimiláló nemzetiség géniuszát. A legjobb be­olvasztóerő, ha a magunk magyar nemzetiségét elősegítjük gazdasági, szociális és ku­l­turális reformokkal. A dunavölgyi népek együttműkö­dése elképzelhetetlen addig, amíg az itt élő népekben nem alakul ki a dunavölgyi nacionalizmus. Kovács Imre megállapította, hogy a vezető magyar politikusok ölhe­tett kezekkel nézték a háború előtt, hogy a nemzetiségek összevásárol­ják a magyar birtokokat, akkor, amikor másfélmillió magyar kiván­dorlásra kényszerült. Radikális re­formokat sürgetett,­­ami nem egy egyszerű mechanikus földosztás lenne, hanem egy nagy, átgondolt, organikus szociálpolitikai és ter­melőszempontokat figyelembevevő reform. Több előadást követően Németh Imre még Hodzsa Milán csehszlo­vák miniszterelnök komáromi be­szédével foglalkozott. A csehszlovák miniszterelnök öntudatos politiká­jának — úgymond — egy nagyon figyelemreméltó gesztussal való továbbfejlesztése volt ez a beszéd, örömmel fogadtuk volna, ha be­jelenti a csehszlovák nyelvtörvény­nek végrehajtását és a prágai és pozsonyi egyetemek magyar tan­székének betöltését. A kongresszus kedden folytatja tanácskozását. ­ A miskolci festőmunkások sztrájkja győzelemmel befejeződött A miskolci festőmunkások még ápri­lisban mozgalmat indítottak béreik rendezésére. Előbb az ipartestületen, majd az iparhatóságnál folytak a tár­gyalások, azonban a munkáltatók rideg elzárkózása következtében megegyezés nem jött létre, ezért a munkások jú­nius 9-én sztrájkba léptek. A sztrájk alatt is folytak a tárgyalások, azonban eredményre csak most vezettek. A meg­állapodás értelmében a felszabadulás­tól egyéves gyakorlattal rendelkező se­gédek minimális órabére 40 fillér, két­es hároméves segédek minimális óra­bére 44 fillér, 3­ 5 évig 55 fillér, 5 éven fölüli gyakorlattal 65 fillér. Ezzel a megállapodással a sztrájk befejeződött és kedden reggel a miskolci festőműs­­kások fölveszik a munkát.

Next