Népszava, 1937. július (65. évfolyam, 146–172. sz.)
1937-07-01 / 146. szám
2. oldal amely az utóbbi hetekben mintha kissé emberibb és tisztességesebb hangot vett volna föl, ismét viszszatért a „daliás idők" hangjához. Már ugyanaz az uszítás folyik, mint néhány hónappal ezelőtt, már ugyanazon a hangon destruálják a közbiztonságot, mint ezt régebben tették. A kérdés tehát, azt hisszük, eléggé indokolt. Az az érzésünk, hogy a törvénynek és a rendnek legmesszebbmenő tisztelete sem kötelez senkit arra, hogy szótlanul és ellenállás nélkül legyilkoltassa magát, vagy eltűrje a legyilkoláshoz vezető előkészületi cselekményeket. Tervszerű, tudatos és messzeágazó bűnhálózatról, kiterjedt, elszánt és elvetemült bűnszövetkezetről van szó. Homályos spelmnkák mélyén és úgynevezett úri lakásokban a társadalom különböző rétegeiből való társadalmi s salak szevifonja a közread és az állampolgári biztonság fölborításának szálait. Az állam védje meg az ő polgárait. Az állam védje meg a köznyugalmat, az állam védje meg az egyes ember szabadságát és a pártok mozgási lehetőségét. Kérő szóval fordulunk azokhoz, akik felelősséggel tartoznak. Nem azért, mintha félnénk. De talán ismeretes az illetékesek előtt, hogy a birkózó és a bokszoló a legszelídebb ember, mert ismeri erejét és tart attól, hogy erejét egy csapással érvényesítse. Soká azonban ne piszkáljanak az orrunk alatt, sem a gyilkosok, sem a gyilkosok sajtója. Hagyják abba és tartsák magukra is kötelezőnek a részünkről oly szigorúan megtartott rendet és fegyelmet. Mert mi lesz akkor, ha egyszer megunjuk a revolver és a horogkereszt rémuralmát? NÉPSZAVA 1937 július 1, csütörtök Az államforma végleges rendezését követelte a szociáldemokrata párt a közjogi bizottság ülésén A képviselőház közjogi bizottsága szerdán délelőtt tárgyalta a kormányzói jogkör kiterjesztéséről és a kormányzóválasztásról szóló törvényjavaslatot. A kormányt Darányi miniszterelnök és Lázár igazságügyminiszter képviselték, résztvett még a bizottság ülésén Mikecz Ödön és Tasnády-Nagy András államtitkár. A javaslatot Ángyán Béla előadó ismertette, kérve annak elfogadását. Rassay Károly (szabadelvűpárti) szólt elsőnek a javaslathoz. A javaslatot nem tartja ideális közjogi törvénynek és alkalmasnak, hogy a hagyományos alkotmányjogi elveket teljesen érvényesítse. Mégis elfogadja, mert minél bizonytalanabb időket él a nemzet, annál inkább gondoskodni kell arról, hogy az alkotmányjogi törvények a nemzeti akaratot megvédjék. Szerinte a javaslat megvédi a legfőbb alkotmányjogi szempontokat és nem teszi lehetetlenné később a nemzet végleges elhatározásának érvényesítését. Viszont az utódajánlás kérdésénél a miniszteri ellenjegyzés mellőzését Perv tartja elfogadhatónak. Kifogásolja, hogy az indokolásban többször előfordul ez a kitétel: a királyi szék betöltéséig. Ehelyett az 1920. évi I. törvényben használt „az államfői hatalom gyakorlásának végleges rendezéséig" kifejezést ajánlja. Rámutatott a javaslat azon rendelkezéseire, amelyeknek a megszövegezése hiányos vagy homályos. Csak a köztársasági államforma felel meg a demokratikus követelményeknek Györki Imre elvtárs szólalt fel ezután. A javaslat 1920. óta az ötödik — kezdte fejtegetéseit Györki elvtárs —, amely az államfői hatalom gyakorlásának rendezéséről szól, időszerűnek tartaná hogy most, amikor az államfői hatalom kérdését újjból szabályozni akarja a törvényhozás, akkor az államfői kérdést nem ideiglenesen rendezzük, hanem térjünk át a végleges rendrezésre. Akár a legitimista álláspont győz, akár fennmarad a mai állapot, az államfői hatalom kérdését mindenképen egyenlő szabályok szerint kell megoldani. Lehet az államfő király, köztársasági elnök, vagy nevezhetjük az államfőt kormányzónak, egyiket sem illeti meg több jog, mint amennyi a mai parlamentáris rendszer mellett és a demokratikus követelményeknek megfelelően hozott alkotmány szerint az államfőt megilleti. "Az államfő jogkörének megoldásánál a javaslat a nemzeti szuverenitás gondolatából indul ki. Az 1920. évi T. törvénycikk kimondta, hogy a volt osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal szemben fennállt közös viszonyok megszűntek és a magyar államnak szabad rendelkezése a viszonyok tekintetében is teljesen helyreállt. Ebből következik, hogy még az esetben is, ha egyszer koronázásra kerülne sor, itt hitlevelet kell megállapítani, amiből önként folyik, hogy még, ha az államfőség kérdését a királyság helyreállításával oldanák meg, akkor is a királyi hatalom kérdése is rendezésre szorul, mert teljesen lehetetlen, hogy 1937-ben a királyi hatalom gyakorlására vonatkozóan fennálljanak azok a rendelkezések, amelyek fennállottak az 1920. évi I. törvényig vagy a trónfosztó törvényig. Az Isten kémyelméből való királyok ideje ma már a múlté. Ezt elismeri a javaslat indokolása is, amikor kimondja, hogy a királyokat megillető törvényszentesítési jog sem jelenthet abszolút vétójogot A parlamentáris rendszer mellett a szentesítési jog nem az a jog, amelynek útján a király a parlamentnek, mint a nemzet akaratának érvényesülését meggátolhatná. Az alkotmány szerint a királyi hatalom átruházott hatalom és ez nem csupán a szabad királyválasztásnál volt így, hanem az örökösödési törvény folytán is. Az államfői hatalom gyakorlásáról intézkedni egyedül a nemzet jogosult. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a királyi hatalom gyakorlása Magyarországon 1918 november 3-án megszűnt, akkor itt az ideje, hogy a főhatalom gyakorlásáról a nemzet a parlamentáris rendszernek és a demokratikus alkotmánynak megfelelően döntsön. Ez a döntés nem lehet más, mint az, hogy az ország a köztársasági államformát tegye magáévá, mert csupán ez az államforma felel meg a demokratikus követelményeknek. A világháború után azokban az államokban, amelyeknek demokratikus alkotmányuk van, — ahol a királyság csak jelkép —, ott a királyság Intézménye kiállta a legsúlyosabb próbát és fennmaradt, mint Angliában, Belgiumban, Hollandiában, a skandináv államokban. Nem tudott azonban ellenállni az idők viharának a királyság Vagy a császárság intézménye azokban az államokban, ahol nem volt demokrácia, ahol a királyok tetszelegtek azzal, hogy hatalmuk nem a népfenségből ered, hanem „Isten kegyelméből", ahol autokratikusan uralkodtak, semmibe véve a népek feltörekvő akaratát. Ezért szűnt meg a dinasztikus uralom a cári Oroszországban, Törökországban, Magyarországon, Ausztriában, Németországban és a legutóbbi években Spanyolországban. Azért is időszerű lenne most az államfő jogainak végleges megállapítása, mert ma semmi tekintetben sem vagyunk lekötve és mert most személyre való tekintet nélkül lehet a problémát megoldani. A javaslat biztosítja az államfő utódajánlási jogát. Nem tartom szerencsésnek az államfő utódajánlási jogát. Ez a jog az Országgyűlést illeti meg. Az országgyűlés e joga mellett fennállhat az államfő utódajánlási joga, ezt azonban nem szabad, hogy írott törvény szabályozza, hanem a mindenkori államfő erkölcsi nagyságában kell lenni annak az erőnek, amely alkalmas arra, hogy az utódját ajánlja. Az erkölcsi erő hatalmasabbá tudja tenni az államfőt minden írott törvénynél, az államfő megválasztásánál azonban a súlypontnak az országgyűlésen kell lennie. A javaslat szerint a kormányzóválasztás titkosan történik. A titkosságot azonban a javaslat nem biztosítja. Ahhoz, hogy a választás titkos legyen, gondoskodni kell arról, hogy a választásban résztvevő törvényhozók a szavazólapokat zárt fülkékben helyezzék el borítékba, mert ha ez nem történik így, akkor a titkosság kijátszható és minden szavazót ellenőrizni lehet. Szól a javaslat arról is, hogy az államfő sérthetetlen. Ez tisztán akadémikus jelentőségű kijelentés. A történelem azt mutatja, hogy akár kimondják az államfő sérthetetlenségét, akár nem, az alkotmány-Bágyadt, levert dolgozni képtelen egyéneknél a bélmozgást reggel éhgyomorra egy pohár természetes „Ferenc József ” keserűvíz csakhamar megélénkíti, az emésztőcsatornában összegyűlt salakot kiüríti, a vérkeringést szabaddá teszi , a gondolkodó- és munkaképességet emli. Az orvosok ajánlják, (XV sértéseket, államcsínyeket másképen szokták megtorolni. Nincs sok gyakorlati jelentősége annak se, hogy a miniszterek felelősségre vonhatását kimondta az 1848. évi III. törvény, mert 1848 óta — bár ismételten lett volna ok a miniszterek a felelősségrevonásra — ilyen felelősségrevonás eddig nem történt. Amikor első ízben tett említést az előző kormány arról, hogy a kormányzói jogkört kiterjeszteni kívánják, akkor azt hozták fel érvül, hogy a választójog titkosságának bevezetése csak úgy válik lehetségessé, ha az államfő nagyobb jogokat nyer. A mostani javaslatot meg kellett volna előznie a titkos választójog megalkotásának és a felsőház demokratikus átalakításának, továbbá a választás tisztaságát és a szervezkedés szabadságát biztosító törvényes rendelkezéseknek. A kormányzói jogkör kiterjesztése előtt tudni óhajtjuk, milyen lesz a választójog és csak azután vizsgálhatjuk meg, vájjon van-e szükség a kormányzói jogkör további kiterjesztésére. Kérjük a miniszterelnököt, tájékoztassa a Házat a választójogi törvénytervezetről, azt tárgyaltassa le és csak azután vegye elő a mostani javaslatot. Kifogásolom, hogy a javaslat nem szabályozza az államfői hatalom gyakorlásának időtartamát, holott ezt is rendezni kellett volna és pedig úgy,hogy az államfő tízévenként választás alá essék. Végül hibáztatom, hogy az állam-fői állás nincs korhatárhoz kötve. Ha a képviselőnél megkívánják a harminc évet, a felsőházig tagnál a negyven évet, akkor az államfőnél is meg kellett volna a korhatárt állapítani. Minthogy a kormány ettől az elgondolástól eltért, a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául nem fogadhatom el. Eckhardt szerint a királyság megvéd a diktatúrától Eckhardt Tibor (független kisgazdapárti) elfogadta a javaslatot. Utalt arra, hogy a Gömbös-kormány idején sokszor hivatkoztak arra, hogy a titkos választójog sötétbeugrást jelent, amivel szemben biztosítékokra van szükség. Gömbösnek szóló többször említette, hogy ilyen biztosíték lehet az államfő törvényvisszaküldési jogának továbbfejlesztése és ha az országgyűlés hatalmát megszilárdítják, akkor meg lehet erősíteni az államfőnek a törvényalkotásra vonatkozó jogkörét is. Örömmel látja, hogy a javaslat előkészítése során parlamentáris módszerek érvényesültek. Pedig a kormánynak és a többségnek módjában állott volna hatalmi szóval megformálni a javaslatot. Györki kifogását inkább fitos jelentőségűnek tartja. A kormány a felsőházról és a választójogról szóló törvényjavaslatokat is igyekezzék ilyen szellemben előkészíteni. Nem helyesli az államfői hatalom kérdésének végleges rendezését. Györkivel polemizálva azt fejtegette, hogy a diktatúrákkal szemben a királyság természetes fék, ezért a királyság intézményét változatlanul fönn kell tartani, sőt helyreállítani. A törvényjavaslat indokolásában az ideiglenes szó helyett az átmeneti megjelölést kell használni. A kormányzó utódajánlási jogával összefüggésben hangoztatta, hogy nem tartotta volna megfelelőnek a jelölési jogkör olyan megállapítását, amely az országgyűlés szuverenitásának korlátozását jelentette volna. Helyesli, hogy az államfői jogkör bizonyos esetben nem a kormányzatra, hanem az országtanácsra száll át és nem következik be a hatáskörök halmozása, ami diktatúrára vezethet. Iljuszt Sándor, (keresztény párti) elfogadta a javaslatot. Fejtegette, hogy a magyar királyság mindig alkotmányos királyság volt. Ha itt nem volt alkotmányos királyság, azt a nemzet mindig nemzetellenes bűnnek tekintette. Petra Kálmán (pártonkívüli) is elfogadta a javaslatot. Csoór Lajos (népakaratpárti), aki egyébként nem tagja a bizottságnak, a bizottság engedélyével szólalt föl. Mindössze annak kijelentésére szorítkozott, hogy a javaslatot nem fogadja el. Rupert Rezső (Kossuth-párti) hasonló-képpen nem lévén a bizottság tagja, külön határozat alapján szólalhatott föl. Jelezte, hogy csak egy-két szempontból tér el fölfogása a kormány javaslatától. Lázár igazságügy miniszter válaszolt ezután a felszólalásokra. Kijelentette, hogy nincs funkum a kormányzói javaslat és a felsőházi, valamint a választójogi javaslat között. Nem lehet az államforma és az államfői hatalom végleges rendezéséről beszélni, mert — mondotta — az államforma kérdése az 1931: XLVII. törvényben véglegesen eldőlt. Az országtanács ügyrendjének törvény útján való szabályozását veszedelmesnek tartaná. Osztja Eckhardt fölfogását, hogy a/, ideiglenes szó helyett átmeneti szót kell alkalmazni. A bizottság általánosságban, majd rövid szünet után részleteiben is elfogadta a javaslatot, amelyen néhány apró szövegmódosítást végeztek. A bizottságnak a javaslatra vonatkozó jelentését, amint képviselőházi tudósításunkból is kitűnik, Ángyán előadó még a képviselőház szerdai ülésén beterjesztette. Mindenféle jegyért forduljon a Kultúrpropaganda jegypénztárunkhoz, VII. Erzsébet körút 35 és Conti ucca 4. Tel.: 13-03-30. 31. 32.