Népszava, 1937. augusztus (65. évfolyam, 173–197. sz.)
1937-08-01 / 173. szám
2. oldal NÉPSZAVA Hidegre tenni Hetvent és Eckhardtot Gázpisztollyal gyakorlatoznak a nyilasok. — Néhány adat a magyar náels szervezkedéséről A nyilaskeresztes szervezetek — lehet, hogy a hatóságok tudtával, de mindenesetre jóindulatú elnézésével — tartják gyűléseiket a fővárosban. Egyik szervezetük a Tompa ucca 14. szám alatt van, a másik a Kinizsi uccában. Tartanak ezenkívül titkos összejöveteleket a Tompa ucca 16. szám alatt lévő pincelakásában, ahol naponként Kb—16, pisztollyal és rohamkéssel felszerelt egyenruhás nyilas találkozik. Egy „nemzeti" áruház Rendkívül érdekes ezeknek a nyilas csoportoknak a személyi összetétele. Aránylag igen sokan tartoznak a nyilasok közül egy nagy fővárosi divatkereskedőcég személyzete közé, mert ez a cég, amely segédjeinek 40—50—60 pengőt fizet havonta, megköveteli, hogy a segéd belépjen valamelyik nyilaskeresztes pártba és részt vegyen a nyilaskeresztes mozgalomban is. Úgy látszik, hogy ez a cég, amelynek egyébként főleg a főváros üzemeinél van szabad bejárása, anyagilag is támogatja ezeket a mozgalmakat, mert a nyilasoknak most már számos autó és motorkerékpár áll rendelkezésükre. Egyik jelentős helyiségük az Erud ucea 18. szám alatt van, ahol legutóbb két napja tartottak értekezletet, mintegy 30 résztvevővel. Az értekezlet a szabadkőművesek elleni kirohanással kezdődött. Elmondották, hogy szabadkőműves Bethlen István, Ferenczy Tibor főkapitány, Szendy Károly polgármester, Friedrich litván és mér néhány nevet mondottak. Ezek a szabadkőművesek összeköttetésben állottak Wilsonnal és a francia szabadkőművesekkel és ők okozták Trianont. Egy ár a minisztériumból Ez után a bevezetés után egy P.I. nevű minisztériumi tisztviselő tartott nagy beszédet a nemzeti szocializmus céljairól. Elmondta, hogy a vidék vonul föl rövidesen Pestre fegyverért és Budapest kötelessége, hogy a vidéket fölfegyverezze. A nyilaskeresztes eszme biztosan győzedelmeskedik, mert öt évre pontosan megszabták a programot. Bethlent és Eckhardtot, akik a nyilasok ellenségei, személyileg is hidegre kell tenni, mert egy ember nem sokat számít a nagy eszme mellett. Elmondotta ez a szónok, hogy nemsokára izgatásért törvény elé kerül, de nem törődik vele, mert neki csak egy törvénye van: a nemzeti szocializmus és úgysem tart már soká a szabadkőművesek és zsidóbarátok uralma. Egy Gyetván nevű éttermi munkás arra hivatkozott, hogy a horogkeresztes forradalom előreláthatólag áldozatokkal fog járni. Nem is lehet ez máskép, mert Oroszországban is áldozatokkal járt a bolsevizmus, amelyet csak az választ el a nemzeti szocializmustól, hogy az nemzetközi, emez pedig nemzeti, hogy az zsidóbarát, emez pedig fajmagyar, de a gazdasági célok és az eszközök azonosak. Közölték ezen a gyűlésen, hogy nemsokára megjelenik egy nemzeti szocialista tankönyv. E tankönyv alapján nyílt meg az agitátorképző tanfolyam, mert őszre nagy, országos kampányba kezdenek a nyilaskeresztesek. A gyűlés után gázpisztolygyakorlat volt a helyőnségben. Ki tud róla? A főváros proletárlakta területein tehát akadálytalanul és háborítatlanul szervezkedik merényletekre a horogkereszt. A horogkeresztes sajtó természetesen nyílt színen nem vállalja a felelősséget ezekért aszervezkedésekért, valójában azonban minden egyenruhás horogkeresztes egyúttal a horogkeresztes sajtó agitátora is és bizalmas információk arról is szólnak, hogy a horogkeresztes röpiratokat újabban nemcsak a Fiehtehund küldi Magyarországra, hanem Itt is készülnek. Csodálatos, hogy akkor, amikor, három szociáldemokrata beszélgetését „tiltott gyűlésnek" minősítik, ezeket a horogkeresztes összejöveteleket, ahol, amint megírtuk, többek között Bethlen és Eckhardt láb alól való eltételére izgattak, senki sem ellenőrzi, nyilván azért, mert a horogkereszt kiváltságos hatósági kezelést élvez. A NÉMET nyersanyaggazdálkodásról és ugyanekkor a német termék rendőri őrizetéről olvasunk. A « többesszám nem valami szegénységi többe», amely a királyi többesnek alakban rokona, tartalomban ellentéte, hanem valóban ketten olvassuk. Az egyik e sorok írója, a másik egy ismerőse, aki egész családjával együtt a legszélsőbb jobboldali politika dúshasznot hajtó virányain édeseg és aki az elragadtatás hangján szólal meg: „micsoda rend, micsoda fegyelem!" Ugyanez a jóismerőse valamiféle hivatalos ügyben Párizsban járt nemrégiben és felháborodottan mesélte, hogy a kiállítási munka kellős közepén milyen nyugalommal és milyen derűvel ődöngenek a munkások. „Hiába — mondotta — az egyik a porosz rend, a másik a latin rendetlenség, az egyik a fegyelem nevelő és alkotó szelleme, a másik a bűnös és rothasztó individualizmus, az oktalan és szemtelen nagyratörés szomorú eredménye." Bólintgattam kiváló ismerősömnek, mert hiába is próbáltam volna vele szemben az ellentmondást. Hallgattam és felfedeztem valamit. A nagy felfedezések állítólag pillanatok alatt születnek. Nos, ilyen nagy felfedezés boldog szülőapja vagyok és az eredményeket közrebocsátom. Nem igaz, hogy a szabadság és az emberi méltóság az uralmi forma terméke. A szabadságnak és az emberi méltóságnak belülről kell jönnie. Nem igaz az, hogy Németország elsősorban a horogkereszt alatt szenved. Elsősorban a maga polgárainak és lakosainak lelkiségét szenvedi. Mint materialistának és mint a történelem némi módon való ismerőjének természetesen nem okozna nagyobb nehézséget az, ahogy az ember mögött megtaláljam azokat a tényezőket, amelyek olyanná tették, mint amilyen, de viszont a tényezőkkel együtt sem magyarázható meg egész pontosan, hogy miért jelentett számomra kellemetlen idegenkedést az a nyakigláb német, aki a Csáky ucca sarkán porosz esetlenségi udvariassággal kérdezte tőlem, hogy hol a megállóhely és miért lettem valósággal szerelmes abba a francia, kecskeszakállú, nyilván adóhivatalnok, sótárnok, falusi orvos vagy jegyző foglalkozású, slampos öreg bácsiba, aki arra volt kíváncsi, hogy merre van fővárosunk egyik rendkívül középrangú szállodája. Szimpátiákról és antipátiákról senki sem tehet és ezekért nem felelős. De annak ellenére, hogy Goethe a világ legnagyobb költője, és annak ellenére, hogy Beethoven és Bach a világ legnagyobb muzsikusa, egy párizsi mankás — még a horogkereszt nélkül is — körülbelül tízszeresét éri emberileg annak, amit egy berlini kispolgár megér. ISMERŐSEIMET elborzasztottam azzal, hogy amikor legutóbb — még a nácizmus előtt — Németországban jártam, azzal jöttem haza Berlinből, hogy az autógumik hiába koptatják feketére az aszfaltot, hiába tombol és kavarog Berlin uécéin a nagyváros, Berlin mégis gigászi Mucsa, számtalan falunak, vagy inkább számtalan német Karcagnak és Kiskunfélegyházának torz és gusztustabui összetétele. Aki a Siegesalleet látta és hozzá — ha csak képen is — az Arc de Triompheot, aki tudja, mi a különbség az Eiffel-torony és a Funk-Turni között, nemcsak magasságban, de arabilitásban is, aki hallott egyszer német előadót, amint laposságait a világ legtudományosabb ábrázatával mondja el és olvasott egyszer francia essayt, általában akinek füle van a nyelvek számára és megérzi a szóból a lelket, az érti majd, hogy annak ellenére, hogy mi itt Magyarországon legnagyobbrészt a német nyelven keresztül kötődtünk össze Európával, miért tudjuk és miért valljuk, hogy a kultúra és a civilizáció a Rajna túlsó partján kezdődik és Marianne, a kövér, lompos Marianne, az egyáltalán nem harcias Marianne miért áll hasonlíthatatlanul közelebb néhányunk szívéhez, mint a kebeldús és zord Germánia. FRANCIA ÉRTÉKEK is elhomályosulnak ugyanúgy, mint a németek. Hogyan elkopott például Anatole France szkepszise és milyen pókhálós lett ugyanakkor az öreg Gerhardt Hauptmann is. Csakhogy: Anatole Francénak csak a mai fiatalság, az irodalomba újonnan szagolók részére nincs mondanivalója. Annak, aki már megtanulta azt, hogy ódon palackokban sokszor a legnemesebb bor sárgállik, annak, aki le tudja hántani egyről-másról az időszerűtlenség burkát, örök élmény és örök élvezet Cmmanebille apó a maga kicsiny és mégis nagy tragédiájával, Nyársforgató Jakab a maga szkeptikus és mégis vaskos bölcseléjével, még a mindig megvan és még mindig él, még mindig mond, még mindig tanít és még mindig kiváltja azt a csendes, befelé való mosolygást, amely a legigazibb élmény és a legnagyobb élvezet. A „Ketzer von Soana" nemrégen íródott. Talán még másfél évtizede sincs. Ki kíváncsi rá? Kinek mond valamit? Ki fedez fel benne valamit? Én nem és azt hiszem, mások sem. Az öreg germán, akinek kezébe olyan pompásan illik a sörös kupa, aki naturalista ifjúságától oly remekül eljutott a Goethe-utánzás sivárságához, ez a szoborrá merevedett és előlegezett halhatatlanság bizony nagyon vén és nagyon tegnapi. Vén és mulandó minden halhatatlansági képzetével és modell-állásával együtt. A halhatatlanság furcsa valami. Az a csúfoló, vén ember, aki semmiben sem hitt — talán még a maga elhivatottságában sem —, aki oly remekül és olyan galádul jól látta a világot, lám, a kecskeszakállú Anatole France eltemetve és beporosodva még mindig és most igazán halhatatlan. Aminthogy a Brandenburgi Kapu régen az enyészeté lesz már és a Spree gusztustalan hínárja már régen befonta az egész mucsai Bábelt, amikor a szőke Szajna partján még mindig nagy, ragyogó és virágzó lsz az érthetetlen és kiismerhetetlen, lenyűgöző és elkápráztató Fény .Várasca, Párizs. Meg kell mondani, nem is arról van szó, horogkereszt vagy demokrácia. Talán még többről, talán még mélyebbről. Arról, ami a latin és a germán lélek között van, arról, ami lehetetlenné teszi, hogy a Rajna két partja között — demokráciában vagy diktatúrában — valaha is híd verődjék. Gora Loja U PN 1937 . augusztus 1. vasárnap Jean Jaurés emlékét ünnepelte Párizs népe (Párizs, július 31- — Inf.) Franciaországban gyászünnepségekkel emlékeztek meg Jean Jaurés meggyilkolásának huszonharmadik évfordulójáról. A fővárosban délután ,és este a népfront pártjai különböző gyűléseket és gyászünnepségeket rendeztek. A délutáni órákban a Bastille-térről kiindulva hatalmasmenet indult meg Jaurés sírhelyéhez, a Panthéonhoz. A Panthéon előtt nagy tribünt emeltek s a szónokok onnan intéztek beszédeket tömeghez. A tribünről felolvasták Chautemps miniszterelnök üzenetét is. A többi szónok a népfront egyes pártjai nevében, továbbá az általános szakszervezeti szövetség képviseletében tartott emlékbeszédet. A szónokok között volt Léon Blum helyettes miniszterelnök is. k szociáldemokrata ifjúság gyűlései ^P"82*1184"6n» este 1/28 órakor tipiren: A politikai és paztalási helyzet ÓBUDÁN: a Selmeci ucea 14—16.. szám alatti Munkásotthonban. Előadók: Lampel Mária, Walachi Gyula. A JÓZSEFVÁROSBAN: Magdolna ucea 5—7. szám. Vasmunkásoknál. Előadók: Büchler József, Lőke Gyula, Bottyánszky Margit, Wiener Tibor. KŐBÁNYÁN: Martinovics tér 3. szám, Munkásotthon. Előadók: Kristóf Anna, Ilinszky István, Németh József. ZUGLÓBAN: Bosnyák tér 8. szám, Munkásotthon. Előadók: Szigeti Erzsébet, Virág Elek és Zuschlag Vilmos. PESTERZSÉBETEN: Nagy Győry István ucca 2. szám. Munkásotthon, Előadók: Bienhoffer János, Csáry Gabriella, Fodor Pál.