Népszava, 1937. augusztus (65. évfolyam, 173–197. sz.)

1937-08-01 / 173. szám

2. oldal NÉPSZAVA Hidegre tenni Hetven­t és Eckh­ardtot Gázpisztollyal gyakorlatoznak a nyilasok. — Néhány adat a magyar náel­s szervezkedéséről A nyilaskeresztes szervezetek — lehet, hogy a hatóságok tudtá­val, de mindenesetre jóindulatú el­nézésével — tartják gyűléseiket a fővárosban. Egyik szervezetük a Tompa ucca 14. szám alatt van, a másik a Kinizsi uccában. Tartanak ezenkívül titkos összejöve­teleket a Tompa ucca 16. szám alatt lévő pincelakásában, ahol napon­ként K­b—16, pisztollyal és rohamkés­sel felszerelt egyenruhás nyilas ta­lálkozik. Egy „nemzeti" áruház Rendkívül érdekes ezeknek a nyi­las csoportoknak a személyi össze­tétele. Aránylag igen sokan tartoz­nak a nyilasok közül egy nagy fő­városi divatkereskedőcég személy­zete közé, mert ez a cég, amely segédjeinek 40—50—60 pengőt fizet havonta, megköveteli, hogy a segéd be­lépjen valamelyik nyilaskeresz­tes pártba és részt vegyen a nyilaskeresztes mozgalomban is. Úgy látszik, hogy ez a cég, amely­nek egyébként főleg a főváros üze­meinél van szabad bejárása, anya­gilag is támogatja ezeket a moz­galmakat, mert a nyilasoknak most már számos autó és motorkerékpár á­ll rendelkezésükre. Egyik­ jelentős helyiségük az Er­u­d ucea 18. szám alatt van, ahol legutóbb két napja tartottak érte­kezletet, mintegy 30 résztvevővel. Az értekezlet a szabadkőművesek elleni kirohanással kezdődött. Elmondották, hogy szabadkő­műves Bethlen István, Ferenczy Tibor főkapitány, Szendy Ká­roly polgármester, Friedrich lit­ván és mé­r néhány nevet mondottak. Ezek a szabadkőművesek összeköt­tetésben állottak Wilsonnal és a francia szabadkőművesekkel és ők okozták Trianont. Egy ár a minisztériumból Ez után a bevezetés után egy P.I. nevű minisztériumi tisztviselő tar­tott nagy beszédet a nemzeti szo­cializmus céljairól. Elmondta, hogy a vidék vonul föl rövidesen Pestre fegyverért és Budapest kötelessége, hogy a vidéket föl­fegyverezze. A nyilaskeresztes eszme biztosan győzedelmeskedik, mert öt évre pon­tosan megszabták a programot. Bethlent és Eckhardtot, akik a nyi­lasok ellenségei, személyileg is hi­degre kell tenni, mert egy ember nem sokat számít a nagy eszme mellett. Elmondotta ez a szónok, hogy nemsokára izgatásért törvény elé kerül, de nem törődik vele, mert neki csak egy törvénye van: a nemzeti szocializmus és úgysem tart már soká a szabadkőművesek és zsidóbarátok uralma. Egy Gyetván nevű éttermi mun­kás arr­a hivatkozott, hogy a horog­keresztes forradalom előrelátható­lag áldozatokkal fog járni. Nem is lehet ez máskép, mert Oroszországban is áldozatokkal járt a bolsevizmus, amelyet csak az választ el a nemzeti szocia­lizmustól, hogy az nemzetközi, emez pedig nemzeti, hogy az zsidóbarát, emez pedig fajma­gyar, de a gazdasági célok és az eszközök azonosak. Közölték ezen a gyűlésen, hogy nemsokára megjelenik egy nemzeti szocialista tankönyv. E tankönyv alapján nyílt meg az agitátorképző tanfolyam, mert őszre nagy, orszá­gos kampányba kezdenek a nyilas­keresztesek. A gyűlés után gáz­pisztolygyakorlat volt a hely­őnség­ben. Ki tud róla? A főváros proletárlakta területein tehát akadálytalanul és háborítat­lanul szervezkedik merényletekre a horogkereszt. A horogkeresztes sajtó természetesen nyílt színen nem vál­lalja a felelősséget ezekért a­­szer­vezkedésekért, valójában azonban minden egyenruhás horogkeresztes egyúttal a horogkeresztes sajtó agi­tátora is és bizalmas információk arról is szólnak, hogy a­ horogkeresztes röpiratokat újabban nemcsak a Fiehtehund küldi Magyarországra, hanem Itt is készülnek. Csodálatos, hogy akkor, amikor, három szociáldemokrata beszélgeté­sét „tiltott gyűlésnek" minősítik, ezeket a horogkeresztes összejöve­teleket, ahol, amint megírtuk, töb­bek között Bethlen és Eckhardt láb alól való eltételére izgattak, senki sem ellenőrzi, nyilván azért, mert a horogkereszt kiváltságos hatósági kezelést élvez. A NÉMET nyersanyaggaz­dálkodásról és ugyan­ekkor a német termék rend­őri őrizetéről olvasunk. A « többesszám nem valami sze­génységi többe»­, amely a ki­rályi többesnek alakban rokona, tartalomban ellentéte, hanem való­ban ketten olvassuk. Az egyik e sorok írója, a másik egy ismerőse, aki egé­sz családjával együtt a leg­szélsőbb jobboldali politika dús­­hasznot hajtó virányain édeseg és aki az elragadtatás hangján szólal meg: „micsoda rend, micsoda fe­gyelem!" Ugyanez a jóismerős­e valamiféle hivatalos ügyben Pá­rizsban járt nemrégiben és fel­háborodottan mesélte, hogy a ki­állítási munka kellős közepén mi­lyen nyugalommal és milyen derű­vel ődöngenek a munkások. „Hiába — mondotta — az egyik a porosz rend, a másik a latin rendetlen­ség, az egyik a fegyelem nevelő és alkotó szelleme, a másik a bűnös és rothasztó individualizmus, az oktalan és szemtelen nagyratörés szomorú eredménye." Bólintgattam kiváló ismerősöm­nek, mert hiába is próbáltam volna vele szemben az ellentmondást. Hallgattam és­­ felfedeztem va­lamit. A nagy felfedezések állító­lag pillanatok alatt születnek. Nos, ilyen nagy felfedezés boldog szülő­apja vagyok és az eredményeket közrebocsátom. Nem igaz, hogy a szabadság és az emberi méltóság az uralmi forma terméke. A sza­badságnak és az em­beri méltóság­nak belülről kell jönnie. Nem igaz az, hogy Németország elsősorban a horogkereszt alatt szenved. Első­sorban a maga polgárainak és la­kosainak lelkiségét szenvedi. Mint materialistának és mint a történe­lem némi módon való ismerőjének természetesen nem okozna na­gyobb nehézséget az, ahogy az em­ber mögött megtaláljam azokat a tényezőket, amelyek olyanná tet­ték, mint amilyen, de viszont a tényezőkkel együtt sem magyaráz­ható meg egész pontosan, hogy miért jelentett számomra kelle­metlen idegenkedést az a nyakig­láb német, aki a Csáky ucca sar­kán porosz esetlenségi­ udvarias­sággal kérdezte tőlem, hogy hol a megállóhely és miért lettem való­sággal szerelmes abba a francia, kecskeszakállú, nyilván adóhiva­talnok, sótárnok, falusi orvo­s vagy jegyző foglalkozású, slampos öreg bácsiba, aki arra volt kíváncsi, hogy merre van fővárosunk egyik rendkívül középrangú szállodája. Szimpátiákról és antipátiákról senki sem tehet és ezekért nem felelős. De annak ellenére, hogy Goethe a világ legnagyobb költője, és annak ellenére, hogy Beethoven és Bach a világ legnagyobb muzsi­kusa, egy párizsi m­ankás — még a horogkereszt nélkül is — körül­belül tízszeresét éri emberileg an­nak, amit egy berlini kispolgár megér. ISMERŐSEIMET elborzasztottam azzal, hogy amikor legutóbb — még a nácizmus előtt — Német­országban jártam, azzal jöttem haza Berlinből, hogy az autógumik hiába koptatják feketére az asz­faltot, hiába tombol és kavarog Berlin uécéin a nagyváros, Berlin mégis gigászi Mucsa, számtalan falunak, vagy inkább számtalan német Karcagnak és Kiskunfélegy­házának torz és gusztustab­ui össze­tétele. Aki a Siegesalleet látta és hozzá — ha csak képen is — az Arc de Triompheot, aki tudja, mi a különbség az Eiffel-torony és a Funk-Turni között, nemcsak ma­gasságban, de arabilitásban is, aki hallott egyszer német előadót, amint laposságait a világ legtudo­mányosabb ábrázatával mondja el és olvasott egyszer francia essayt, általában akinek füle van a nyel­vek szám­ára és megérzi a szóból a lelket, az érti majd, hogy annak ellenére, hogy mi itt Magyarorszá­gon legnagyobbrészt a német nyel­ven keresztül kötődtünk össze Európával, miért tudjuk és miért valljuk, hogy a kultúra és a civi­lizáció a Rajna túlsó partján kez­dődik és Marianne, a kövér, lom­pos Marianne, az egyáltalán nem harcias Marianne miért áll hason­líthatatlanul közelebb néhányunk szívéhez, mint a kebeldús és zord Germ­ánia. FRANCIA ÉRTÉKEK is elhomá­lyosulnak ugyanúgy, mint a németek. Hogyan elkopott például Anatole France szkepszise és mi­lyen pókhálós lett ugyanakkor az öreg Gerhardt Hauptmann is. Csakhogy: Anatole Francénak csak a mai fiatalság, az irodalomba újonnan szagolók részére nincs mondanivalója. Annak, aki­ már megtanulta azt, hogy ódon palac­kokban sokszor a legnemesebb bor sárgállik, annak, aki le tudja hán­tani egyről-másról az időszerűtlen­ség burkát, örök élmény és örök élvezet Cmmanebille apó a maga kicsiny és mégis nagy tragédiájá­val, Nyársforgató Jakab­ a maga szkeptikus és mégis vaskos bölcse­léjével, még a mindig megvan és még mindig él, még mindig mond, még mindig tanít és még mindig kiváltja azt a csendes, befelé való mosoly­gást, amely a legigazibb él­mény és a legnagyobb élve­zet. A „Ketzer von Soana" nemré­gen íródott. Talán még másfél év­tizede sincs. Ki kíváncsi rá? Kinek mond valamit? Ki fedez fel benne valamit? Én nem és azt hiszem, mások sem. Az öreg germán, aki­nek kezébe olyan pompásan illik a sörös kupa, aki naturalista ifjú­ságától oly remekül eljutott a Goethe-utánzás sivárságához, ez a szoborrá merevedett és előlegezett halhatatlanság bizony nagyon vén és nagyon tegnapi. Vén és mulandó minden halhatatlansági képzetével és modell-állásával együtt. A hal­hatatlanság furcsa valami. Az a csúfoló, vén ember, aki semmiben sem hitt — talán még a maga el­hivatottságában sem —, aki oly re­mekül és olyan galádul jól látta a világot, lám, a kecskeszakállú Ana­tole France eltemetve és beporo­sodva még mindig és most igazán halhatatlan. Aminthogy a Bran­denburgi Kapu régen az enyészeté lesz már és a Spree gusztustalan hínárja már régen befonta az egész mucsai Bábelt, amikor a szőke Szajna partján még mindig nagy, ragyogó és virágzó l­sz az érthetet­len és kiismerhetetlen, lenyűgöző és elkápráztató Fény .Várasca, Párizs. Meg kell mondani, nem is arról van szó, horogkereszt vagy demo­krácia. Talán még többről, talán még mélyebbről. Arról, am­i a la­tin és a germán lélek között van, arról, ami lehetetlenné teszi, hogy a Rajna két partja között — de­mokráciában vagy diktatúrában — valah­a is híd verődjék. Gora Loja U P­N 1937 . augusztus 1. vasárnap Jean Jaurés emlékét ünnepelte Párizs népe (Párizs, július 31- — Inf.) Francia­országban gyászünnepségekkel em­lékeztek meg Jean Jaurés meggyil­kolásának huszonharmadik évfor­dulójáról. A fővárosban délután ,és este a népfront pártjai különböző gyűléseket és gyászü­n­nepségeket rendeztek. A délutáni órákban a Bastille-térről kiindulva hatalmas­menet indult meg Jaurés sírhelyé­hez, a Panthéonhoz. A Pant­héon előtt nagy tribünt emeltek s a szó­nokok onnan intéztek beszédeket tömeghez. A tribünről felolvasták Chautemps miniszterelnök üzene­tét is. A többi szónok a népfront egyes pártjai nevében, továbbá az általános szakszervezeti szövetség képviseletében tartott emlékbeszé­det. A szónokok között volt Léon Blum helyettes miniszterelnök is. k szociáldemokrata ifjúság gyűlései ^P"82*118­4"6n» este 1/28 órakor tipiren­: A politikai és paztalási helyzet ÓBUDÁN: a Selmeci ucea 14—16.. szám alatti Munkásotthonban. Elő­adók: Lampel Mária, Walachi Gyula. A JÓZSEFVÁROSBAN: Magdolna ucea 5—7. szám. Vasmunkásoknál. Előadók: Büchler József, Lőke Gyula, Bottyánszky Margit, Wiener Tibor. KŐBÁNYÁN: Martinovics tér 3. szám, Munkásotthon. Előadók: Kristóf Anna, Ilinszky István, Németh József. ZUGLÓBAN: Bosnyák tér 8. szám, Munkásotthon. Előadók: Szigeti Erzsébet, Virág Elek és Zuschlag Vilmos. PESTERZSÉBETEN: Nagy Győry István ucca 2. szám. Munkásotthon, Előadók: Bienhoffer János, Csáry Gabriella, Fodor Pál.

Next