Népszava, 1937. szeptember (65. évfolyam, 198–222. sz.)

1937-09-01 / 198. szám

65. évfolyam 198. szám Budapest, 1937 szeptember 1. szerda MAGYAR­­ORSZÁG :­ SZD S­ZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONT Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 Ára 17 fillér A köztársasági csapatok elsöprő erővel haladnak előre Aragóniában, támadásba mentek át a déli szakaszon A Népszava Párizson keresztül érkezett jelentések alapján híven beszámolt arról a fontos hadműveletről, amelyet a köztár­sasági csapatok az aragóniai fronton kezdeményeztek. Amiután ezeknek három helyen is sikerült az ellenséges frontot áttörniük, gyors iramban haladtak előre északra és délre, hogy minél tá­gabbra szélesítsék az áttörés helyét. Francóék ugyancsak bő­beszédű hírszolgálata napokon keresztül hallgatott ezekről a hadműveletekről és hallgatott ezekről a polgári sajtó is, amely ennek a hírszolgálatnak nyomán látja el a spanyolországi ese­mények ismertetését. A köztársaságiak már javában göngyölí­tették föl Francóék hadsorait és már messze jártak Saragossa és Ebro irányában, amikor megjelent a felkelők hadvezetőségé­nek jelentése, amely közölte, hogy „a köztársaságiak aragóniai offenzíváját a nemzetiek megállították". Az olvasók, akik ezekre a híradásokra vannak utalva, meglepetéssel olvashatták ezt a jelentést, mert mindaddig fogalmuk sem volt arról, hogy ilyen köztársasági offenzíva egyáltalában elindult. De ez az elkésett bejelentés sem felelt meg a valóságnak: a köztársaságiak offenzívája továbbhalad előre. Az események ugyanis nem aszerint formálódnak, ahogyan a jobboldal beszél és ír róluk. Azóta a köztársaságiak csak fokozták az iramot és a megrendült felkelő frontot még nagyobb ingásba hozta a délen megindult köztársasági offenzíva, amely ugyancsak nagy lendü­lettel halad előre. Enn­ek a kettős támadásnak máris érződik a hatása az északi fronton. Emellett szólnak azok a jelentések, amelyek arról­ szá­molnak be, hogy azoknak a csapatoknak jelentékeny részét — kö­zöttük az olaszokat is —, amelyek Francóék számára megszerez­ték Santandert, a felkelő hadvezetőség máris kénytelen volt onnan elvonni és a veszedelembe került főfrontra irányítani. * A spanyolországi hadszíntér eseményeiről szóló távirati tudósítá­sainkat a következőkben közöljük: Tajói déli front: A 22. és 23. had­osztály csapatai a granadai front­szakaszon támadásba mentek át. Az ezután kifejlődött ütközetek útta­lan hegyvidéken folytak le. Ennek ellenére csapataink a terepnehézségeket leküzdve előrenyomultak. Dél­előtt 10 órakor a 22. hadosztály­nak sikerült a Sierrában több fontos pontot megszállnia. Ugyanakkor a 23. hadosztály a Guadalfeo folyón több helyen átkelt, annak ellenére, hogy ezen most magas vízállás van. Több gépfegyverállást sikerült a marokkói megerősítések beavatko­zása ellenére kiürítenünk. A köztársasági hadvezetőség részletes jelentése a vasárnapi harcokról (Valencia, augusztus 29.) A nem­zetvédelmi minisztérium jelentése közli: Északi front: A felkelőik Bech­ta m­ente lévő állásainkat és fron­tunk más, szakaszait erős tüzérségi előkészítet után megtámadták, tá­madásukat csapataink visszaverték. Aragóniai front: A vasárnapi napon a Belchite-frontszakasz valamennyi hadállása kezünkbe került. Ezek a hadállások az ellenség legerősebb támaszpontjai voltak az egész aragóniai fronton, mert a belehitai szakasztól délre és nyugatra lévő hegyláncot zárták el. To­vábbá kezünkbe került El Boales elővédje, La Lena és La Carbonere. Azok az ellenséges csapatok, amelyek nem­ estek hadifogságba, a hegy­ségbe és Belrito faluba menekültek, amelyet a köztársaságiak teljesen körülzártak. A kormánycsapatok nagymennyiségű hadianyagot zsákmá­nyoltak és sok foglyot ejtettek. Az ellenség egész hadoszlopai megadták magukat, amikor a köztársasági csapatok rohamot intéztek ellenük és legnagyobb részük azzal a kérelemmel fordult a köztársasági parancsnok­sághoz, hogy a kormánycsapatok oldalán harcolhassanak. A hadoszlop, amely Medianát megszállta, új hadállást foglalt el. A Zuero-szakaszon állásaink jobb­szárnyát kiigazítottuk. A déli irányban előrehaladó csapatok San Mato környékét érték el. A harcok folyamán repülőink egy felkelő re­pülőgépet lelőttek, egy repülőgépet pedig elvesztettek. Levante hadsereg: Csapa­taink a tüzérség támogatásával folytatják előrenyomulásukat Toril és Masogose irányában. Csapataink egy másik része a harcok folyamán a Valdecuenca-zónába hatoltak be­le, később azonban kénytelen volt eredeti hadállásaiba visszavonulni. A Terriente-szakaszon elfoglaltuk La Muelát, ahonnan az ellenség rö­viddel azelőtt erős tüzérségi tűzzel árasztotta el csapatainkat. A Ville­strason keresztül való előrenyomu­lás során bevettük Marimezquitát és elértük Marion de Quilezt. Termeitől­­északra tüzérségünk és gyalogságunk hatásos tevékenysé­get fejt ki a Biena mellett lévő el­lenséges hadállások ellen. Déli front: Csapataink vasárnap offenzívába indultak. El Calart, Guljar-Sierrát Granada tartományban, továbbá El Mornajót bevették, a San Francisco felé vezető utat elvágták, aminek következté­ben a Rosales del Duque mellett elterülő szakaszon elhelyezkedett ellen­séges csapatokat teljesen körülzárták. Elfoglalták továbbá Pradollano, Cerro Negro helységeket és az Orsiva környékén lévő del padrei elő­véd­ek­et. Első jelentések a legutóbbi harcokról (Valencia, augusztus 31.) A köz­társasági honvédelmi minisztérium hivatalos közleménye jelenti, hogy az ellenség a santanderi harctéren folytatta előrenyomulását a Sierra del Escudón keresztül, míg a vele összeköttetésben álló gépesített osz­lop a Puenta Nansába vezető úton nyomul előre. A déli harctéren a köztársa­sági hadak hétfőn a megerősített ellenség ellentámadása elől kényte­lenek voltak visszavonulni s át­engedni az előző napon elfoglalt állásokat. A Tajótól délre visszaverték a Sisla-palotánál és Casa de la Leguánál az ellenség támadását. (Madrid, augusztus 31.) A Tajo közelében lévő déli szakaszon, Sierra Avila mellett a felkelő csa­patok heves támadást indítottak a köztársasági csapatok hadállásai ellen. A köztársasági csapatok visz­szaverték a támadást. Santanderi Franco-csa­patok az aragóniai fronton (Hendaye, augusztus 31.) A felke­lők főhadiszállásáról érkezett jelen­tés közli, hogy azoknak a csapatok­nak túlnyomó részét, amelyek a santanderi offenzívában közremű­ködtek, sürgősen átcsoportosítják az aragóniai frontra hogy Saragossát és Teruelt védjék. Ezek között a csa­patok között van a „Fekete láng" nevű olasz hadosztály is. A felkelők tehermentesítő hadmozdulata (Párizs, augusztus 31. — A Nép­szava tudósítójától.) Madridból je­lentik : A felkelők a Guadaljara tarto­mány északnyugati részén lévő Be­lena ellen heves támadást intéztek, amelyet a köztársasági csapatok visszavertek. Katonai körök véle­ménye szerint a felkelők támadásá­nak az volt a­ célja, hogy tehermen­­­­tesítsék frontjuk más részét. P.F.1 Szociálpolitika -szolgabírómódra Két, egymással szögesen ellen­tétes jelszótól hangos ma Magyar­ország. Az egyik a horogkeresztes uszítás bárgyú és primitív jel­szava, a másik a szociálpolitika nyomatékos meghirdetése. Az elsőben a felelőtlen elemek intéz­kednek, a másodikat felelős hely­ről, a kormány oldaláról indítják el. A második: ellentétes az első­vel. Ahol horogkereszt van, tehát elnyomatás, tehát zsarnokság, te-­­­hát jogbizonytalanság, ott a dol­gozónak, a munkásnak, paraszt­nak és kispolgárnak legrosszabb a sora. Ahol szociálpolitika van, tehát intézményes gondoskodás a­z elnyomottakról, intézményes vé­delem a szegények részére, ott vi­szont a horogkereszt fülsértő, út­széli agitációjának nincs keresni­valója. Azt látjuk azonban, hogy míg a horogkereszt bántatlanul és bün­tetlenül aknázhatja alá az egész országot, mert —­ úgy látszik —­ a felelősek­ nem sietnek a felelőt­lenek körmére ütni, addig a szo­ciálpolitika, amelynek kurzusát a felelősek adják ki, megbukik olyan mesterkedéseken, amelyeket — szeretnék remélni — felelőtlen­nek kell tekintenünk. A sütőipari maximális munka­idő és vasárnapi munkaszünet jogszabályon alapul. Ezt a jog­szabályt a sütőmesterek termé­szetesen nem tartják meg, amiből az következik, hogy a közigazga­tásnak a jogszabályszegőket ül­döznie kell. A Népszava mai száma írja meg, hogy ez az üldö­zés hogy fest a valóságban, pél­dául Keszthelyen. Keszthelyi sütőmesterek a legvakmerőbb mó­don szegték meg a törvényes ren­delkezéseket, amire az Élelmezési Munkások Szövetsége bejelentést tett a szolgabírói hivatalban és a csendőrségen. Minden józaneszű ember azt várná, hogy a bejelentés nyomán nyomozás indul meg a sütőmeste­rek ellen és a jogszabály nagyon mérsékelt szigorával megbüntetik őket. Mivel azonban az alsófokú közigazgatás kontremínben van a szociálpolitikával szemben, nem ez történt, hanem az, hogy a szolgabíró mélyen hallgatott és csak a csendőrség indult el a maga nyomozó útjára. Lehet, de nem bizonyos, hogy a szolgabíró adta az utasítást és lehet, de nem bizonyos, hogy a csendőrség az utasítást félreértette. Mert nem­ az történt, hogy a sütőmesterek ellen indult meg a nyomozás, ha­nem az, hogy a sütőmunkásokat citálgatják be sorra-rendre és azt igyekeznek megállapítani, hogy —.

Next