Népszava, 1937. szeptember (65. évfolyam, 198–222. sz.)

1937-09-01 / 198. szám

2. oldal ki szolgáltatta az Élelmezési Mun­kások Szövetségének azokat az adatokat, amelyek alapján a fel­jelentés történt! A jogrend és a hivatali szolgá­lat tisztelete igen erős nálunk és mé­g éppen ezért felmerül a kérdés, h­ogy a keszthelyiek merhetnek-e olyat tenni, amit a budapestiek nem helyeselnek? De ha nem mer­hetnek, felmerül a másik kér­­dés: hogyan lehetséges az, hogy­­a felsőfokú közigazgatás elmélet­ben meghirdeti a szociálpolitikát és az mégsem érvényesülhet az alsófoki­ gyakorlatban? Ki áll oda a felsőfokú elmélet és az alsó­fokú gyakorlat közé? Mindaddig pedig, amíg más a felsőfokú elmélet és az alsófokú gyakorlat, a szociálpolitikai jelszó csak jelszó marad. A horogkeresz­tes agitáció ellenben valóság. Mert a horogkeresztes agitációt nem akadályozza a közigazgatás, a szo­ciálpolitikai jogszabályok érvé­nyesülését azonban — a keszthelyi példa mutatja — igen! NÉPSZAVA 1937 szeptember 1. szerda Egy kongresszus, amely a béke ügyét szolgálja Kedden délelőtt 10 órakor a par­lament d­elegációs termében 22 ál­lam mintegy 100 képviselőjének részvételével megnyílt a Nemzetközi­­Egyetemi Népszövetségi Föderáció kongresszusa. Az ülésen Erning Christiansen elnökölt. Utalt arra, hogy a kongresszus a mai idők legégetőbb kérdésé­ről, a fegyverkezésről tanácsko­zik.­­A különböző államok kiküldöttei, mint magánemberek, egyetemi hall­gatók ismertetik országaik ifjúsá­gának felfogását és a kongresszus közös állásfoglalással igyekszik szol­gálni a béke ügyét. Kijelen­tette, hogy a föderáció, amely a népszövetségi paktum alapján áll, elítél minden háborút és nem veszti­­el azt a reményét, hogy a Népszö­vetség segítségével organizált békét lehet teremteni. Joseph Phat, a Népszövetség ki­küldötte arról beszélt, hogy ha a Népszövetség eddig nem valósít­hatta meg teljesen azokat a felada­tokat, amelyeket kitűztek számára, a hiba nem a szervezetben van. Ez a kongresszus programjá­nak főpontjául a fegyverkezés politikai, gazdasági és szociális következményeinek vizsgálatát tűzte ki, amivel kétségtelenül nagymérték­ben hozzájárul a nemzetközi köz­vélemény felvilágosításához. Papp Géza nyugalmazott államtit­kár­ a Nemzetközi Munkaügyi Hi­vatal képviseletében szólalt föl és hangoztatta, hogy az ifjúságnak hűnek kell maradnia a nemzetközi igazság ideáljához. Vaki Ferenc a Magyar Külügyi Társaság nevében, Adolf Müdel osztrák küldött az egyetemi hallgatók nemzetközi szö­vetsége képviseletében. Gál Ernő a föderáció magyar főcsoportjának nevében üdvözölte a kongresszust, amelynek első ülése ezzel be is fe­jeződött. A megnyitó ülés után a kongresszus tagjai a parlament erkélyére vonul­tak és onnan száz fehér ga­lambot eresztettek szabadon annak jelképéül, hogy elvigyék a világ minden tája felé a békekívánságot. A délutáni ülésen Spühler svájci küldött terjesztette elő jelentését a fegyverkezés, jelenlegi­­helyzetéről. A jelentés szerint Németországban 1933—34-ben 3 milliárd márkát fordítottak katonai kiadásokra, 1936—37-ben pedig több mint 12 milliárd márkát. A jelentés szerint a Német birodalom egész gazda­sági életét a háború gépezetére állítja be és ez nemcsak a né­met gazdasági életet, hanem az összes európai államok gazda­sági életét fölforgatja. Anglia újrafegyverkezése is a né­met és olasz események­­következ­ménye. Timberlake angol egyetemi hall­gató a brit birodalom újrafegyver­kezéséről terjesztett elő jelentést. Kiemelte, hogy az angol fegyverke­zés nem támadó értelmű, csupán védelmi célokat szolgál. Szerdán délelőtt éi 10 órakor foly­tatódik az ülés ugyancsak az Aka­démián. A magyar, a holland és a csehszlovák csoport tesz jelentést az újrafegyverkezés politikai kö­vetkezményeiről. Debreceni munkásmozgalmak (Debrecen, augusztus 31. — A M­épszava tudósítójának telefon­jelentése.) A debreceni sztrájkmoz­galomban kedden nem történt vál­tozás. Az iparügyi minisztérium leiratot intézett az Iparkamarához, amelyben elrendeli, hogy azonnal alakítsák meg a malomipari leg­kisebb bérmegállapító bizottságot. A minisztérium intézkedése a harc­ban álló munkások között jó ha­tást váltott ki, habár a most folyó bérharcot ez az intézkedés nem befolyásolhatja. A kőművesek és segédmunkások sztrájkjában a munkások az ipar­hatósághoz beadványt intéztek, mert egyes munkáltatók szakkép­zetlen napszámosokkal kőműves­munkálatokat végeztetnek. A mun­kások rámutattak arra a körül­ményre, hogy ha a rendőrség a­­munkaszabadság elve alapján vé­delmet nyújt a sztrájkbontóknak, akkor az egyenlő elbánás alapján köteles megakadályozni azokat a munkák­at, amelyek szakmai képe­sítéshez vannak kötve és amelye­ket kontárok akarnak elvégezni. A debreceni munkásszervezetek szövetsége kedden megkezdte a bérharcban álló munkások élelmi­szerrel való támogatását. A hely­beli munkásság gyűjtése mellett vidékről elsőnek a nyíregyházi építőmunkások 36 pengő anyagi támogatása érkezett meg. A harc­ban álló munkásság hangulata az egész vonalon töretlen és a mun­kásszolidaritás az iparügyi minisz­térium csigalassú intézkedései el­lenére is teljes győzelemre viszi a debreceni bérmozgalmak ügyét.. Az Interparlamentáris Unió párizsi értekezleté­nek kisebbségi albizott­sága ülést tartott (Párizs, augusztus 1.) Az Inter­parlamentáris Unió 33. értekezleten résztvevő magyar csoport, amely 26 felsőházi tagból és képviselőből áll, báró Láng Boldizsár vezetésével Párizsba érkezett. Az unió kisebbségi albizottsága kedden délelőtt ülést tartott Studer svájci delegátus elnöklésével és ezen az ülésen dr Kenéz Béla or­szággyűlési képviselő, volt minisz­ter is felszólalt. Annak szükséges­ségét hangoztatta, hogy az emberi és polgári jogok kodifikálására vo­natkozó jelentésben megfelelő he­lyet biztosítsanak a kisebbségi szempontoknak is, másfelől pedig sürgette a paritásos kisebbségi egyeztető bizottságok felállítására vonatkozó tárgyalások megindítá­sát és a Népszövetséghez való fel­lebbezés biztosítását. Végül pedig annak az óhajának adott kifejezést, hogy a bizottság mielőbb tűzze napirendre a Népszövetség eljárási szabályzatának reformját. Ezekről a kérdésekről ezután élénk vita fejlődött ki, amelyben Kenéz Bélán kívül Markovics cseh­szlovák delegátus, valamint Studer. Emésztési nehézségek, bélrenyhe­ség, gyomorfájás, máj duzzadtság, ingerlékenység és álmatlanság ese­tén az emésztőcsatornát reggel fel­keléskor egy pohár természetes „Ferenc József" keserűvíz alaposan kitisztítja, fertőtleníti a gyomrot és a beleket, a vérkeringést helyes útra tereli és felfrissíti az egész szervezetet. Az orvosok a­jánlják: (X) az albizottság elnöke, Svájc meg­bízottja is részt vett. IIIIIIIIIIÍIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIW A diktatúra frázisai és a valóság tényei A mankóskeresztes diktatúra gazdaságpolitikája az osztrák konjunktúrakutató intézet jelentésének tükrében (Bécs, augusztus 30. —­­A Nép­szava tudósítójától.) Hol Tirolból, Karinthiából vagy Salzburgból, hol Bécsből röpíti világgá vasárnapon­ként a rádió, táviró és telefon vala­melyik zsoldosalakulat „világren­gető" zászlóavató ünnepéről az egyik diktátormegbízott szónoklatát a mennyei boldogságban úszó, élet­kedvtől duzzadó és megelégedett osztrák népről. Ökölnyi betűk hir­detik heteken keresztül a paradi­csomi állapotokról szóló dicshimnu­szokat. Ám szürke hétköznapokon­­a gleichschaltolt sajtó, apróbetűs hírek keretén belül, néha a hivata­larhahúst disznóhúst borjúhúst A hús ára az 1935. évihez képest állandóan emelkedő irányzatú. De nemcsak a húsfogyasztás csök­kent. Valamennyi tápláló és nélkü­lözhetetlen élelmiszer fogyasztása körül csökkenés tapasztalható. A magas árak következtében a rizs­fogyasztás az 1935. évi 338 tonnáról, 1936-ban 274 tonnára zuhant. A konjunktúrakutató intézet je­lentése szerint a tömegek a kevésbé tápláló, olcsó minőségű zsiradékokat részesítik előnyben. Csökken a zsír-és vaj­fogyasztás, ezzel szemben emelkedik az olaj-, növényi zsír- és margarínfogyasztás. A tejárak ugrásszerűen emelked­tek, de a tejfogyasztás fejenként les statisztikának is helyet szorít. Ez a statisztika azonban tanulságo­sabb, mint a legügyesebben meg­szerkesztett, zsongító, áfiumos dik­tátori szónoklat... Drágák az élelmiszerek, csökken a fogyasztás A jövő diktátorjelöltjének, Schmitt kinevezett polgármesternek vezetése alatt álló bécsi községtanács statisz­tikai hivatala most tette közzé a Bécs város lakosságának élelmiszer­fogyasztásáról szóló hivatalos jelen­tését. Eszerint húst fogyasztottak: 1930-ban 1936-ban métermázsát 28,5%­évi 157 literről 112 literre kal csökkent. A cukorárak 45%-kal emelkedtek, a cukorfogyasztás 21%-kal kisebb lett. Valamit enni még a legszegé­nyebb embernek is kell. A kenyér­fogyasztás a diktatúra nagyobb dicsőségére nem változott. Ezzel szemben a „proletárfényűzés" csök­kent, a fehérsütemény fogyasztása 143.000 kilogrammról 108.000 kilo­grammra esett. A bécsiek boldo­gak lehetnek és elmondhatják: „örülünk, hogy elrabolták szabad­ságunkat, intézményeinket, van­ diktatúránk — boldogan zabálunk fekete kenyeret. Hús, zsír, tej, zsemlye kell a kutyának!" 394.592 664.147 169.162 247.987 565.736 112.162 Csökke­nés 34% .13% 33% Sebaj, jól megy a háziuraknak! A konjunktúrakutató intézet közli Bécs és környéke­­ fogyasz­tási szövetkezetének 1937 első fél­évéről szóló adatokat is. A töme­gek kénytelenek pótanyagokat vá­sárolni. Akárcsak boldog náci­országban. A margarinfogyasztás egy esztendő alatt 16%-kal, a nö­vényzsíré 9%-kal, az olajé 29%-kal növekedett, ezzel szemben a disznó­zsír fogyasztásában 16%, a szalon­náéban 11% csökkenés mutatkozik. Kevesebb okuk van a panaszko­dásra a háziuraknak. A háztulajdon­ból eredő bevételek 19­29 óta 32 millió schillingről 109 millióra emelkedtek. Bécsben az emelkedés még nagyobb arányú, mint a vidéken; 7 millióról 46 millióra — hatszorosára — emel­kedett a szegény háziurak évi be­vétele. A kisiparosok, kiskereskedők, parasztok és munkások jövedelme csökken, a háziuraké hatszorosára emelkedik. Ezt az osztrák diktatúra frazeológiája — szociális rezsimnek nevezi. És a nehéziparnak... Azért túlzás volna azt hirdetni, hogy a diktatúra nem volna hasz­nos intézmény. Az Alpine, a Hirten­bergi tölténygyár tulajdonosa , Mandl úr, a Böhlermű­vek, az AEG, a Siemens-Schuckert művek, a kábel­gyárak igazgatóságai, a vas-, fém-, fa-, élelmiszer- és a többi kartell vezetőségei valóban joggal zengik a diktatúra ragyogó sikeréről szóló dicsériádákat. Soha ilyen jó dolguk nem volt! Soha ennyit nem keres­tek! Zsíros üzletek, parlamenti el­lenőrzés nélkül megszerezhető nagy­arányú rendelések, alacsony munka­bérek, csökkenő szociális terhek, a szakszervezeti, egyesülési, gyüleke­zési és sztrájkjog elkobzása — ja, mein Liebchen, was willst Du noch mehr? Ki kívánhat ennél többet! Hiszen még a Harmadik Birodalom tőkés- és kartel­lparadicsomában sem különb ezen a téren a helyzet Sőt! A boldog Ausztriában nem nevezik ki ugyan a zsidót tanítónak és köz­tisztviselőnek, ellenben a zsidó nagytőke éppen úgy szerezhet, ke­reshet milliókat, mint az árjaki­zsákmányolók nem kisszámú hará­csoló társasága. A hivatalos propaganda bőségről számol be. Osztályharmóniáról zen­gedeznek, az osztályharc megszün­tetéséről regélnek. Ezzel szemben a halk, de hivatalos statisztika azt bizonyítja, hogy néhány ezer tőkés­nek Eldorádót teremtett a dikta­túra, de a dolgozó emberek milliói koplalnak. Aki az ellenkezőjéről beszél ír vagy szónokol, az — enyhén szólva — tudva állít valótlant. C. F.

Next