Népszava, 1938. február (66. évfolyam, 25–47. sz.)
1938-02-01 / 25. szám
1j9 66. évfolyam 25. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 „Szálasi, 1938" Száll a röpirat, a nagy költségeket emésztő drága röpirat, és mindenki, aki józanul és tisztességesen gondolkodik, alaposan megkapja a magáét. Száll a röpirat, a legújabb röpirat és ez most már a Szent István-évnek adja meg a kontrát. A Láthatatlan Front német nyelvű röpirata után, amelyet a berlini „illetékeseknek" is gyorspostával küldtek meg, ez a kontra már nem is meglepő. Önként következik a dolgokból. A „láthatatlanok" Szálasi esztendejét hirdetik. „Szálasi, 1938." Ebből azt kell érteni, hogy 1938-ban a diktatúra megszállottjainak, kalandorainak és félbolondjainak reményei szerint elkövetkezik az idők teljessége. A Szálasi év a „megváltás" beteljesülése ... Nem szabad azt hinni, hogy adúspénteű nyilasok csak lenge reményeken élősködnek. Arra se gondoljon senki, hogy összetett kézzel, a csudát várva ülnek valahol a nagy kulisszák mögött és az időre bízzák, hogy valósítsa meg számukra a diktatúra álmait. A vasárnap lezajlott ellenzéki népgyűléseken nyíltan beszéltek a szónokok. Ez az őszinteség arról győzhetett meg mindenkit, hogy a nyilasok nem tétlenkednek. Fürgék, hevesek és vakmerőek, mint ahogy eddig is voltak. Sőt! Fokozódott a fészkelődésük, ha ugyanezt a vakmerő nyüzsgést egyálalán még fokozni lehet. A veszprémi gyűlés ellenzéki politikusai mutattak rá, hogy a jobboldali szélsőséges szervezkedés az utóbbi hetekben az eddiginnél is fokozottabb mértékben folyik. Már a hatalom átvételéről fecsegnek. Nem suttyomban, nem lebujokban, hanem egy nagy társadalmi szervezet hivatalos lapjában. Nemcsak röpiratoznak, hanem beszélnek is. Nemcsak beszélnek, hanem készülődnek is. Részben láthatatlanul, részben láthatóan, de mindig hallhatóan. Mindent elkövetnek — mert úgy gondolják, mindent elkövethetnek —, hogy a „Szálasi év" ne csupán jelszó legyen, ne csupán hetvenkedő dárdarázás, hanem valóság is. És ha csak rajtuk múlik... Mi az, ami bátorítja őket? Ki az, aki biztatja, kacsintva segíti és titokban pénzeli a parancsuralmi bandák felvonulását? Hol van az a kéz, amely gátat épít e politikai, gazdasági és kulturális veszedelem elé? Hol van az a társadalmi megmozdulás, a józan és tisztességes erők összefogása, amely lehetetlenné teszi nemcsak az importeszmék zenebonását, hanem az importszónokok kihívó felvonultatását is? Mert az importeszmék mellett szerencsénk van immár az importszónokokhoz is. Vasárnap a TES2 székházában Oltramare urat vonultatták föl — Svájcból — a budapesti Oltramarék. Utána programba vették Degrelle úrnak és egy másik, európai hírű fasiszta meghibbantnak ünnepies fölvezetését nyilvános magyar dongókra. A „Szálasi év" tehát már megindította az idegenforgalmait. Egymásután hozták a jeleinket,afasiszta prófétákat, egytől-egyig olyanokat, akik a hazájukban már éppen eléggé hírhedtek. Úgylátszik, hogy a röpiratozást, a láthatatlanok gyalázkodását márnem tartják elég impozánsnak. Oltramare és Degrelle urakat kell fölvonultatni, hogy a magyar koponyákba beleverjék a fasizmus és a parancsuralmi bolondgombák tiszteletét. Vígan csinálják, egyelőre egy szalmaszálat sem tesznek az útjukba. És az Ultramarék sem fukarkodnak, hogy a budapesti dobogókon kieresszék a fasiszta eszmék, a parancsuralmi állatilétecselés mérgesgázait. Vasghae nem mese, nem légből kapott ásítás, hogy a jobboldali szélső Bg-je is fejj mozgolódik. HorV. határ MIól a megállási A kölcfenyparti lapszerkesztő, aki Jelynek Henriktől, íme, eljutott Oltramareig és Degrelle-ig, a kölfetemő. Szavakkal mutatta be hallgatóságának a svájci fasisztát: „Magyarország és a magyar társadalom nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy az óriási átalakulásokat páholyban ülve szemlélje." Igaza van! Magyarország és a magyar társadalom nem engedheti meg magának a páholy kényelmét és a semmittévő, bátor és könnyelmű szemlélődést. Magyarországnak és a magyar társadalomnak erősen talpára kell állnia, az „óriási átalakulásokkal" szemben, de nem tisztelheti a vendégjogot sem az „óriási átalakulások" importált igehirdetői javára. Éppen elég az itthoniak nyüzsgése. Éppen elég az importeszmék közül az itthoniak vakmerősége, nyugtalanítása, szájtépése. Nincs semmi szükség még importszónokokra is. ^mlZmi^r , /WUvidM. fuUcLOAMXk A szociáldemokrata párt megbízottai Darányinál Átadták a miniszterelnöknek a párt választójogi memorandumát A szociáldemokrata párt képviseletében hétfőn1d órakor Peyer Károly és Győr k. Imre országgyűlési képviselő, valamint Minyr Illés, a Népszava főszerkesztője megjelent Dar a 11 - i miniszterelnöknél és átadta a Szociáldemokrata párt memorandumát, amelyet a párt a választójogi javaslatról készített. A memorandum kifejezésre juttatja a r.?.verá!demokrata párt állásfoglalását a kormány választójogi javaslatával szentben és fejezetről fejezetre részletesen bírálja a javaslat rendelkezéseit és fölsorolja a szükséges módosításokat. A memorandum rámutat arra, hogy a választójogi javaslat — a titkosságon kívül — annyira elfogadhatatlan, jogfosító és reakciós rendelkezéseket tartalmaz, hogyha eredeti szövegezésben válnék törvénnyé, a választójog kérdésében nekiteremtene nyugalmat. A párt a memorandumban arra kéri a miniszterelnököt, hogy fontolja meg a javaslat alaprendelkezéseit és vegye keresztül azokat a módosításokat, amelyeket a párt az ország érdekében szükségesnek tart. A memorandum legfőbb kifogásai a korhatárra, a hat elemire a fiatéri helyben lakásra, a kétféle választási rendszerre, a választási névjegyzékek összeállítására, a választhatóságból való kizáró okokra vonatkoznak, ezenkívül részletesen kiterjeszkedik a javaslat kritikájára. A memorandum a következő szavakkal végződik: A választójogi reformnak minden rendelkezésében becsületesnek, alapelveiben demokratikusnak kell lennie, csal így lehet korszakos jelentőségű és csak így nyújthat biztosítékot arra, hogy a választójog kérdése lekerül a napirendről. A miniszterelnök átvette a memorandumot és az ötnegyed óráig tartó megbeszélés során közölte, hogy azt tanulmányozza majd, az alapos, komoly észrevételeket megfontolja és válaszát közli a párttal. Angol-orosz-francia-kínai tárgyalások a japán imperialista hadjárat ellen való intézkedésekről (London, január 30. — A Népszava tudósítójától.) Itteni diplomáciai körökben rendkívül nagy érdeklődéssel tárgyalják azokat a genfi híreket, amelyek szerint a Népszövetség mostani ülése során nagyfontosságú angol-orosz-franciakínai tárgyalások kezdődtek meg a távolkeleti háború ügyében. Az angol főváros diplomáciai köreinek értesülései szerint Eden angol külügyminiszter Litvinov orosz külügyi népbiztossal sorozatos bizalmas természetű tárgyalásokat folytatott, amelyekben részt vett leleő,s francia külügyminiszter és Wellington Koo, Kína képviselője is. Úgy tudják — ez a hír egyébként máraz angol lapok hasábjain is napvilágot látott —, hogy Litvinov Edennek a távolkeleti japán előretörés megállítására konkrét javaslatokat tett, amelyek minden jel szerint elsősorban a japán háborúskodás folytatását gazdaságilag tennék lehetetlenné. Az angol külügyminiszter a népszövetségi tanácsülés után haladéktalanul Londonba utazik, hogy a Litvinovszsaki javaslatokat bemutassa kormányának. • Mind az angol lapot, mind pedig az itteni politikai körök igen nagy jelentőségűnek tartják a megindult angolorosz tárgyalásokat, mert úgy látják, hogy a japán háború szülte érdekközösség annyira közel hozta Angliát Szovjet-Oroszországhoz, hogy most már kialakulhat a távolkeleti angol-orosz együttműködés. A „Daily Telegraph", az angol külügyminisztérium lapja ezekkel a hírekkel kapcsolatban egyébként a következőket írja: — Londoni diplomáciai körökben