Népszava, 1938. február (66. évfolyam, 25–47. sz.)

1938-02-01 / 25. szám

1j9 66. évfolyam 25. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 „Szálasi, 1938" Száll a röpirat, a nagy költsége­ket emésztő drága röpirat, és mindenki, aki józanul és tisztes­ségesen gondolkodik, alaposan megkapja a magáét. Száll a röp­irat, a legújabb röpirat és ez most már­­ a Szent István-évnek adja meg a kontrát. A Láthatatlan Front német nyelvű röpirata után, amelyet a berlini „illetéke­seknek" is gyorspostával küldtek meg, ez a kontra már nem is meglepő. Önként következik a dolgokból. A „láthatatlanok" Szá­lasi esztendejét hirdetik. „Szálasi, 1938." Ebből azt kell érteni, hogy 1938-ban a diktatúra megszállott­jainak, kalandorainak és fél­­bolondjainak reményei szerint el­­következik az idők teljessége. A Szálasi év a „megváltás" betelje­sülése ... Nem szabad azt hinni, hogy a­­dúspénteű nyilasok csak lenge re­ményeken élősködnek. Arra se gondoljon senki, hogy összetett kézzel, a csudát várva ülnek vala­hol a nagy kulisszák mögött és az időre bízzák, hogy valósítsa meg számukra a diktatúra álmait. A vasárnap lezajlott ellenzéki népgyűléseken nyíltan beszéltek a szónokok. Ez az őszinteség arról győzhetett meg mindenkit, hogy a nyilasok nem tétlenkednek. Fürgék, hevesek és vakmerőek, mint ahogy eddig is voltak. Sőt! Fokozódott a fész­kelődésük, ha ugyan­ezt a vakmerő nyüzsgést egyálalán még fokozni lehet. A veszprémi gyűlés ellenzéki po­litikusai mutattak rá, hogy a jobboldali szélsőséges szervezke­dés az utóbbi hetekben az eddigi­nnél is fokozottabb mértékben fo­lyik. Már a­ hatalom átvételéről fecsegnek. Nem suttyomban, nem lebujokban, hanem egy nagy tár­sadalmi szervezet hivatalos lapjá­ban. Nemcsak röpiratoznak, ha­nem beszélnek is. Nemcsak be­szélnek, hanem készülődnek is. Részben láthatatlanul, részben láthatóan, de mindig hallhatóan. Mindent elkövetnek — mert úgy gondolják, mindent elkövethet­nek —, hogy a „Szálasi év" ne csupán jelszó legyen, ne csupán hetvenkedő dárdarázás, hanem valóság is. És ha csak rajtuk múlik... Mi az, ami bátorítja őket? Ki az, aki biztatja, kacsintva segíti és titokban pénzeli a parancs­uralmi bandák felvonulását? Hol van az a kéz, amely gátat épít e politikai, gazdasági és kul­turális veszedelem elé? Hol van az a társadalmi megmozdulás, a józan és tisztességes erők össze­fogása, amely lehetetlenné teszi nemcsak az im­porteszmék zene­bonását, hanem az import­szónok­ok kihívó felvonultatását is? Mert az importeszmék mellett szerencsénk van immár az import­szónokokhoz is. Vasárnap a TES2 székházában Oltramare urat vo­nultatták föl — Svájcból — a budapesti Oltramarék. Utána pro­gramba vették Degrelle úrnak és egy másik, európai hírű fasiszta meghibbantnak ünnepies föl­veze­tését nyilvános magyar don­gókra. A „Szálasi év" tehát már megindította az idegenforgalmait. Egymásután hozták a jeleinket,­­a­fasiszta prófétákat, egytől-egyi­g olyanokat, akik a hazáju­k­ban már éppen eléggé hírhedtek. Úgy­látszik, hogy a röpiratozást, a láthatatlanok gyalázkodását már­nem tartják elég impozánsnak. Oltramare és Degrelle urakat kell fölvonultatni, hogy a magyar ko­ponyákba beleverjék a fasizmus és a parancsuralmi bolondgombák tiszteletét. Vígan csinálják, egy­előre egy szalmaszálat sem tesz­nek az útjukba. És az Ultramarék sem fukarkodnak, hogy a buda­pesti dobogókon kieresszék a fasiszta eszmék, a parancsuralmi állatilé­tec­selés mérgesgázait. Vasghae nem mese, nem légből kapott ásítás, hogy a jobboldali szélső Bg-je i­s fejj mozgolódik. HorV. határ MI­ól a megállási A kölcfen­yparti lapszerkesztő, aki Jelynek Henriktől, íme, el­jutott­­ Oltramareig és Degrelle-ig, a kölfet­emő. Szavakkal mutatta be hallgatóságának a svájci fasisztát: „Magyarország és a magyar társa­dalom nem engedheti meg magá­nak azt a fényűzést, hogy az óriási átalakulásokat páholyban ülve szemlélje." Igaza van! Ma­gyarország és a magyar társada­lom nem engedheti meg magának a páholy kényelmét és a semm­it­tévő, bátor és könnyelmű szemlé­lődést. Magyarországnak és a magyar társadalomnak erősen talpára kell állnia, az „óriási átalakulásokkal" szemben, de nem tisztelheti a ven­dégjogot sem az „óriási átalakulá­sok" importált igehirdetői javára. Éppen elég az itthoniak nyüzs­gése. Éppen elég az importesz­mék közül az itthoniak vakmerő­sége, nyugtalanítása, szájtépése. Nincs semmi szükség még import­szónokokra is. ^mlZmi^r , /WUvid­M. fuUcLOAMXk A szociáldemokrata párt megbízottai Darányinál Átadták a miniszterelnöknek a párt választójogi memorandumát A szociáldemokrata párt képvise­letében hétfőn­­­1d­ órakor Peyer Károly és Győr k­­. I­m­r­e or­szággyűlési képviselő, valamint Minyr Illés, a Népszava fő­szerkesztője megjelent Dar a 11 - i miniszterelnöknél és átadta a Szo­ciáldemokrata párt m­em­orandumát, amelyet a párt a választójogi ja­vaslatról készített. A memorandum kifejezésre juttatja a r.?.verá!dem­o­krata párt állásfoglalását a kor­mány választójogi javaslatával szentben és fejezetről­ fejezetr­e rész­letesen bírálja a javaslat rendelke­zéseit és fölsorolja a szükséges mó­dosításokat. A memorandum rámu­tat arra, hogy a választójogi javas­lat — a titkosságon kívül — annyira elfogadhatatlan, jog­f­osí­tó és reakciós rendelkezéseket tartalmaz, hogyha eredeti szövege­zésben válnék törvénnyé, a válasz­tójog kérdésében neki­­teremtene nyugalmat. A párt a memorandum­ban arra kéri a miniszterelnököt, hogy fontolja meg a javas­lat alaprendelkezéseit és vegye keresztül azokat a módosítá­sokat, amelyeket a párt az ország érdekében szükségesnek tart. A memorandum legfőbb kifogá­sai a korhatárra, a hat elemire a fiatéri helyben lakásra, a kétféle választási rendszerre, a választási névjegyzékek összeállítására, a vá­laszthatóságból való kizáró okokra vonatkoznak, ezenkívül részletesen kiterjeszkedik a javaslat kritiká­jára. A memorandum a következő szavakkal végződik: A választójogi reformnak min­den rendelkezésében becsületes­nek, alapelveiben demokratikus­nak kell lennie, csal­ így lehet korszakos jelentőségű és csak így nyújthat biztosítékot arra, hogy a választójog kérdése lekerül a napirendről. A miniszterelnök átvette a me­morandumot és az ötnegyed óráig tartó megbeszélés során közölte, hogy azt tanulmányozza majd, az alapos, komoly észrevéte­leket megfontolja és válaszát közli a párttal. Angol-orosz-francia-kínai tárgyalások a japán imperialista hadjárat ellen való intézkedésekről (London, január 30. — A Nép­szava tudósítójától.) Itteni diplo­máciai körökben rendkívül nagy­ érdeklődéssel tárgyalják azokat a genfi híreket, amelyek szerint a Népszövetség mostani ülése során nagyfontosságú angol-orosz-francia­kínai tárgyalások kezdődtek meg a távolkeleti háború ügyében. Az angol főváros diplomáciai köreinek értesülései szerint Eden angol kül­ügyminiszter Litvinov orosz kül­ügyi népbiztossal sorozatos bizal­mas természetű tárgyalásokat foly­tatott, amelyekben részt vett l­eleő,s francia külügyminiszter és Welling­ton Koo, Kína képviselője is. Úgy tudják — ez a hír egyébként már­­az angol lapok hasábjain is nap­világot látott —, hogy Litvinov Edennek a távolkeleti japán előretörés megállítására konkrét javaslatokat tett, ame­lyek minden jel szerint elsősor­ban a japán háborúskodás foly­tatását gazdaságilag tennék le­hetetlenné. Az angol külügyminiszter a nép­szövetségi tanácsülés után haladék­talanul Londonba­­ utazik, hogy a Litvinovszsaki javaslatokat bemutas­sa k­or­mányának. • Mind az angol lapot, mind pedig az itteni politi­kai körök igen nagy jelentőségű­nek tartják a megindult angol­orosz tárgyalásokat, mert úgy lát­ják, hogy a japán háború szülte érdek­közösség annyira közel hozta Angliát Szovjet-Oroszország­hoz, hogy most már kialakulhat a távolkeleti angol-orosz együtt­működés. A „Daily Telegraph", az angol külügyminisztérium lapja ezekkel a hírekkel kapcsolatban egyébként a következőket írja: — Londoni diplomáciai körökben

Next