Népszava, 1938. március (66. évfolyam, 48–72. sz.)

1938-03-01 / 48. szám

2. oldal niszterelnök hivatalosan­­kijejlem­tet­te, hogy olasz légi haderő és tüzérség vett részt Teroel elfoglalásában és intéz-e kérdést ebben az ügyben az olasz kormányhoz? — Chamber­lan: Tudomásom van dr Negvin nyilatkozatáról. Nézetem szerint a mér Spanyolországban levő fegy­verek használatát nem indokolta a külön kérdések intézése az olasz kormányhoz. Egyébként az angol­olasz megbeszélések még nem in­dultak meg. — Wedgwood Benn: Közömbös dolog-e, hogy az ola­szok folytatják beavatkozásu­kat Spanyolországban a meg­beszélések tartama alatt? — Chamberlain: Ez más kérdés. A képviselő úr a már Spanyolor­szágban levő fegyverekről inter­pellált, nem pedig új szállítmá­nyokról. — Wedgwood Benn: Az utóbbiról kérek fölvilágosítást. A Speaker közbeszólt: Ez új kér­dés volt. NÉPSZAVA 1938 március T, Bede! Ki volt Chamberlain titokzatos informálója ? Pilkington képviselő kérdésére válaszolva kifejezte abbeli remé­nyét, hogy a Népszövetség újjá­alakulása után taglétszámban meg­gyarapodva visszanyeri súlyát. Henderson: Tekintettel a volt külügyminiszter lemondásának kö­rülményeire, ígéri-e a miniszterelnök, hogy a kormány nem dönt többé kül­politikai kérdésekben nemhiva­talos értesülés alapján, ha a kormány azokat nem a külügy­miniszter útján és felelősségére kapja. Chamberlain: A képviselő úr té­ved. A kormány döntése nem az olasz nagykövet válaszán fordult m­eg. — Henderson: A volt külügy­miniszter az olasz kormány­ közlését a miniszterelnök útján ismerte meg, aki azt viszont ismeretlen személytől kapta. — Chamberlain: A volt külügyminiszter és én is azt kértük, hogy hétfőn közöl­jék velünk a hivatalos választ. Nera hivatalos értesítést vasárnap kaptam s azt azonnal közöltem az egész kabinettel. Ez a válasz egyébként nem befolyásolta a dön­tést. Ellenkező esetben kértem volna, hogy az olasz nagykövet kö­zölje a választ Rómában. — Belten­ger: Miért kérte a miniszterelnök a választ hétfőre? — Chamberlain: Hogy időt adjak az olasz nagy­követnek, hogy érintkezésbe lépjen kormányával. — Tinker: összefér-e a miniszterelnöki méltósággal, hogy ilyen nem­hivatalos értesüléseket kap? Chamberlain válasz helyett a kö­vetkező interpelláló felé fordult. —­­Henderson: Ki volt az a személy. Inkinek útján a miniszterelnök ér­tesült, hogy az olasz kormány el­fogadja az angol formulát? — Chamberlain kurtán: Ez nem köz­érdekű kérdés. — Henderson: Igenis közérdek, hogy megtudjuk, m­ajjon a miniszterelnök informá­tora érintkezésben állhatott-e va­sárnap gróf Grandival Londonban, v­agy az olasz kormánnyal Rómá­ban. — Chamberlain: Ezen a nem­hivatalos értesülésen semmi sem fordult meg, tehát nem lehet köz­érdek. — Davidson: Tudják-e a ka­binet tagjai vagy a volt külügy­miniszter, hogy ki volt az ismeret­len személy­. — Chamberlain: Nem. — Shinwell: Várjon a miniszter­elnök tudja, hogy ki volt az? — Chamberlain: Még én sem tudom, csak sejtem. A sajtószabadságért Rathborne: Tekintettel Hitler kancellár beszédének a külföldi sajtóra vonatkozó kitételére, ígéri-e a miniszterelnök, hogy a Németországgal kötendő egyezménybe nem vesz be olyan intézkedéseket, amelyek korlá­tozzák az angol sajtó szabad­ságát? Chamberlain: Igen, de utalnom kell a sajtó külpolitikai felelőssé­gére. Semmi sem mozdítja inkább elő a béke ügyét, mintha az összes országok sajtós önmérsékletet és türelmet gyakorolnak külpolitikai kérdésekben. Miért nem az alsóház tagja az új külügyminiszter? Attlee Ornany: Miért szegte meg a miniszterelnök azt a parlamenti gyakorlatot, amely szerint a kül­ügyminiszter az alsóház, tagja. — Chamberlain: ítem­, ismerhetem el ilyen gyakorlat fennállását, de el­ismerem, hogy rendes körülmények között előnyös, ha a külügyminisz­ter az alsóház tagja. A jelen körül­mények között az ellenkező meg­oldás hátrányait ellensúlyozzák lord Halifax kiváló képességeit erre a hivatalra. — Attlee: Tekintettel az ország közvéleményére, módot kérek arra, hogy az alsóház ezt a kérdést tárgyal­hassa.­­ Chamberlain: Ha idejekorán be­fejezzük a mai napirendet, az el­napolási indítvány során vitatkoz­hatunk erről az ügyről. Attlee pótkérdésére kijelentette Chamberlain, hogy az alsóházi in­terpellációk során személyesen nyi­latkozik majd a szorosabb értelem­be vett külügyi kérdésekről. Java­solja, hogy csütörtökön intézzenek hozzá kérdéseket, egyébként Butt­len államtitkár áll a Ház rendelke­zésére. Viharos munkáspárti népgyűlések és tüntetések (London, február 28. — „Inf.") Az angol főváros vasárnapi csendjét kormányellenes tüntetések verték föl. A munkáspárt népgyűléseket rendezett, amelyeket felvonulások és tüntetések követtek s közben v­ajosan tüntetett a tömeg a Cham­berlain-kormány ellen. A Trafalgar Squareon és a Hyde parkban több­ezer főnyi tömeg előtt beszéltek a munkáspárt szónokai, akik élesen támadták a kormányt új külpolitikája miatt. A szónokok a Népszövetség elavulá­sával és a kollektív biztonság politikájának hátbatámadásával vá­dolták a kormányt. A Hyde park­ban rendezett népgyűlés f­őszónoka, lord Crabolgi azt állította, hogy Anglia az első olyan hatalom, amely megfutamodott Olaszország­gal szemben. A tömeg mindenütt lelkesen helyeselt a szónokoknak. A nagy számban kivonult rend­őröknek több esetben be kellett avatkozniuk. Amerikában keserű csalódással fogadták az angol külpolitika fordulatát Dood volt berlini nagykövet nyilatkozata (Washington, február 27.) Habár hivatalos részről az Egyesült Álla­mok külpolitikai felfogásáról nyi­latkozat még nem történt, napról­napra határozottabbá válik az ame­rikai közvélemény állásfoglalása az angol külpolitika változásának és Eden­ külügyminiszter lemondá­sának kérdésében. Igen erős az áramlat, amely az angol kormányban bekövetke­zett változás következtében is­mét a nemzetközi problémáktól, de főképpen Európától való tel­jes elfordulást kívánja és­­bizonyára, nem kerül sor ilyen körülmények között újabb ameri­kai békeakcióra. Az Egyesült Államok külpoliti­kai közvéleménye az elmúlt hét európai eseményeit keserű csaló­dással vette tudo­másul. Rámutat­nak arra, hogy az Egyesült Államok a Nép­szövetséggel való együttműkö­désre mindig készen volt. Az abesszin háború idején Olasz­országgal szemben készséggel élet­be léptették a kőolaj szállítás tilal­mát. A múlt ősszel, a brüsszeli ér­tekezleten Amerika ismét olyan programot hozott, amelynek alap­ján a Népszövetség tekintélyét vissza lehetett volna állítani. Emlékeztetnek Roosevelt csiká­gói beszédére, amelyben „a dik­tatúrák vesztegzárját" hirdette. Tehát nem lehet az angol külpoli­tika változásáért az amerikai kül­politikát felelőssé tenni, mintha nem tett volna segítségére a de­mokratikus államoknak a nemzet­közi állásfoglalásoknál. Különösen nagy jelentősége van és nagy hatást tett az amerikai közvéleményre William Edward Dodd volt berlini nagykövet nyilat­kozata. Dodd Berlinből való vissza­térése után már igen élesen nyilat­kozott a horogkeresztes rendszer ellen, ami német részről diplomá­ciai tiltakozásra is vezetett. Mos­tani nyilatkozatában a következő­ket mondja: — Eden külügyminiszter lemon­dása és az angol alsóház állás­ A női betegségek gyógykezelésé­ben a természetes „Ferenc József" keserűvizet gyakran alkalmazzák, mert reggel éhgyomorra egy po­hárral könnyen bevehető, rend­kívül enyhe hashajtó hatása pedig gyorsan és minden kellemetlenség nélkül jelentkezik. Kérdezze meg orvosát. 00 foglalása igen mély hatást gyako­rolt az Egyesült Államokra. A mi népünk az utolsó hat hó­napban egyre jobban és jobban magáévá tette a demokratikus országokkal való együttműkö­dés gondolatát az emberi mű­velődés megmentésének remé­nyében. Az angol kormány mostani elhatározása, hogy alku tárgyává teszi Spanyol­ország, a Földközi tenger és a szerencsétlen középeurópai Du­navidék sorsát, mélyen lesújtó. Eden kényszerű lemondása azt mu­tatja — mert Eden valóban nem volt szélsőséges —, hogy Anglia egy bizonyos csoport uralma alatt a nácizmushoz közeledik, a diktató­rikus módszerekhez — és ez vissza­térést jelent a középkorhoz. Mégis hiszem, hogy az angol nép, ép­pen úgy, mint a német nép, ösz­tönösen demokratikus és meg akarja menteni az emberi művelődést, amelyért az európaiak már a tizenhatodik és tizenhetedik századon keresztül küzdöttek és si­keresen harcoltak. Hogy ennyire elfajulhatott a helyzet, azért a kormány felelős A nyilas nyomda „bátyja" és a szélsőséges „pártatlanság" A kereszténypárt vasárnap Gyön­gyösön nagygyűlést rendezett, ame­lyen részt vett a pártonkívüli gróf S­ig­ray Antal is. Sigray hangsú­lyozta, hogy még rövid időre szóló diktatúra vagy bármily erőszakos kor­mányzati forma anyagi és er­kölcsi tekintetben tönkretenné az­­országot. A diktatúra önző hívei ellen tett első lépés nan­ elég, a kormánynak folytatnia kell tisztogató munká­ját. Véget kell vetni annak, hogy bárki — ismeretlen pénzből — röp­iratokat osztogathasson és hirdet­hesse, hogy törvénytelen úton is, de átveszi a hatalmat... A dikta­túrás elemek még a papokat és legitimistákat is egy kalap alá ve­szik a kommunistákkal, csak azért, mert a legitimistáik elvetik a Ma­gyarországra átkot hozó fajelmé­leti és vérelem­zési elméletet, amely csak belső harcokat, a szomszédos államokban pedig az ott élő ma­gyarok fokozottabb szenvedését okozhatná. Ausztria f­ü­üggetlensége szoros összefüggésben­ áll Magyar­ország függetlenségével. Ha Auszt­ria elbuknék, a magyar független­ség is veszedelembe kerülne és — Bethlen István szerint — a magya­rok a horogkeresztes birodalom szolgái lennének. Tiltakozott az ellen, hogy Né­metország beleavatkozzék Ma­gyarország belügyeibe. A kor­mány választójogi javaslata nem felel meg a korszellemnek és ma már elkésett Helytelenítette Sigray, hogy a kor­mány kísérletezik, mert­ nagyon kérdéses, lesz-e idő az elkövetett hibák korrigálására? Vannak, akik máris hallani vélik egy közelgő vi­har moraját... Gróf Széchenyi György megálla­pította, hogy a választójogot a nyilas- és horogkereszt árnyékában tárgyalják. Nem mer megesküdni arra, hogy lesz titkos választójog. Ésszel, szívvel és a szükséges pénz­zel i­ell beleavatkozni a mai gazda­sági rendbe. Ha egyes csoportok levent kormányokat állítanak fel és Iba átmegy a köztudatba, hogy így kell hatalomra jutni, mindez nagy veszedelmet jelent az ország rend­jére. Hogy a nyilaskeresztes izgatá­sok elfajulása tekintetében ed­dig jutott az ország, ezért a kor­mány felelős. Jellemző, hogy az egyik miniszter testvérének nyomdájában állítják elő a nyilas röpiratokat. Bizonyos körök pontosan tudják, mikor, állanak fel az osztrák határ mentén a horogkeresztes német hadosztályok. Ugyanakkor itt is mo­zogni kezdenek bizonyos elemek. A képviselőház elnökének pár­tok fölött kell állania. Ma a képviselőház elnöke szélső­séges szárnyak élén halad. Hol ma­rad az elnök pártatlansága? Szem­be kell szállani a nyilaskeresztesek hirdette új pogánysággal és nem tűrhető, hogy Magyarországon ke­resztül nyissák meg a „hadak útjá"-t a germán Wotan számára. Végül Makray Lajos ostorozta azt a szélsőséget, amely egy idegen ha­talom imádatától elbűvölve haj­landó lemondani a magyar önálló­ságról és hűbériséget akar vállalni egy idegen állam szolgálatában. El kell hárítani azt a­ veszedelmet, hogy Magyarország hűbéres gyar­mata legyen ennek az idegen ha­talomnak.­­ A kifőzések ezentúl csak menüt szolgálhatnak ki. A vendéglők és ki-­­főzök vitájában a kihágási tanács úgy döntött, hogy a kifőzök ezentúl csak meg­rendelőknek és csak teljes ételsort (me­nüt) adhatnak el, egyes ételek felszol­gálása, futóvendégek rendeléseinek tel­jesítése pedig kihágást jelent. A „Budapest Mok­os nyilvános kertjszi" cim­k­mel a Termén­ettudományi­ Társulatban (VIII. Esterházy uef. 16) csütörtökön, március 3-án délután­­46 órakor fforbitzer Brun, a főváros kertészet­i i­jazgatój­a vetí­tett kép­e előadást tart.

Next