Népszava, 1938. március (66. évfolyam, 48–72. sz.)
1938-03-25 / 68. szám
66. évfolyam 68. szám Budapest, 1939 március 25. péntek Izaly* fillér A nagy erőfeszítés, amelynek a politikai tájszólás a „győri program" címszava alatt már megszerkesztette közérthető jelzőcéduláját is, átsugárzik minden politikai nyilatkozaton és megmozduláson. Parlament és p pártértekezletek, újságcikkek és képviselői beszámolók ennek ameginduló lendületnek a hatása alatt állanak és nem tagadja senki, sőt, hangsúlyozottan aláhúzza mindenki, hogy az elkövetkező öt esztendő nemcsak az ország gazdasági életének, hanem a politika és a társadalom öszszes erőinek a legmesszebbmenő igénybevételét jelenti. Öt esztendő viszonylag rövid idő. De amit benne ki kell fejteni, amit áldozni és alkotni kell, az ezt az öt esztendőt is, egy egész korszak jelentőségének a magaslatára emeli. A győri program nagy vonásaiban is részletes programként tűnik föl. Nemcsak arról van szó benne, hogy az ország véderejét megerősítsék, védelmi értékeit kifejlesszék, és a belőle áradó biztonságérzetet az ország tudatában elmélyítsék, hanem bizonyosmértékű szociális program végrehajtásáról is. A kormány, amely a győri programot összeállította, maga sem hagyott kétséget afelől, hogy az erőfeszítés, amelyet az országtól megkíván, valóban nagy lesz s a végsőkig igénybe veszi a nemzeti vagyon teljesítőképességét. Az eddigi megnyilatkozásokból is megállapítható, hogy az ország megértette a megadott programot. És bárha a szociális része egészen kisméretű és többre, sokkal többre volna szükség ezen a területen, mint amennyit tervbe vett, sem bírálat, sem ellenvetés, sem gáncsoskodás nem hangzott el ellene. Érdekelt testületek, a legjobban érintett rétegeknevében jelentették ki, hogy hajlandók a megkövetelt áldozatra s egész erejükkel résztvesznek a nagy erőfeszítésben. Csak egyre van szükségük: hagyják őket nyugodtan dolgozni. Az ötesztendős erőfeszítés ötesztendős nyugalmat követel. A győri programból csak úgy lehet valóság, a korszakból csak úgy lehet korszak, ha a munkát, a gazdasági életet, a társadalom és a politika békéjét nem veszélyezteti semmi. A győri programot fölfogta és megértette hát mindenki. De megértették-e a közvélemény követeléseit azok, akik ezt a programot megszerkesztették és a végrehajtására is vállalkoznak! Lesz-e nyugalom? Lesz-e béke! Lesz-e a munkának és a kifejlődő gazdasági energiáknak szabadsága? Nemcsak a győri program áll előtérben, hanem ezek a kérdések is. Válasz még nem érkezett. Illetőleg az, amit válasznak szántak, nem kielégítő és főként nem megnyugtató. Határozottság, erély és egyenes föllépés még mindig nem töltötték ki a mély szakadékot, amely a kormánynyilatkozatok és a kormánycselekedetek között tátong. Demagógia ellen nem lehet szavakkal küzdeni, hallottuk ma a parlamentben és ennek a megállapításnak a legnagyobb mértékben igaza van. A kalandorszellem, a demagógia féktelensége és mindennek a fölbontására törő silány vakmerősége továbbdolgozik — és alig áll valami erő az útjába! Valami belpolitikai gyengédség és vészeshatású elnézés, párosulva imént lezajlott külpolitikai eseményekkel megnövelték a szélsőjobboldali demagógia bátorságát és ez a romlasztó, pestises folyamat már ott tart, hogy végső hatásaiban nemcsak a munka nyugalmát, nemcsak a meginduló, történelmi erőfeszítés sikerét, hanem a függetlenségi gondolat erejét is veszélyezteti. Márpedig az ország nem érti félre feladatait. A józan, a tiszta gondolkodás az ország véderejének megerősítésével azonos feladatnak tartja az ország függetlenségének biztosítását is. A képviselőház csütörtöki ülésén ezek a hangok szólaltak meg és van ok rá elég, hogy végre kitörjenek és megszólaltassák: mi az igazi közvélemény! Az ország csak önmagáért dolgozhatók és az országnak vissza kell vernie minden kalandot s minden bomlasztó, félktelen és elaljasodottan, gonosz agitációt, amely nemcsak az ország munkáját, hanem az életét is szánalmas, gyáva halállal fenyegeti.. Mintha egy új. Márciust kellene végigküzdeni, a felek úgy, olyan komor hangsúllyal figyelmeztetik az országot, hogy függetlenség és szabad'-ság nélkül nem, lehet élni. Meggyőződésünk, hogy az ország döntő többsége tudja ezt. De tudják-e azok is, akiknek mindezt elsősorban kellene tudomásul venniök, akik e nehéz időkben az ország sorsát a kezükben tartják? A szó, amit hallunk tőlük, kevés. És sajnálatos módon: nem meggyőző. Cselekedetekre van is özökség, erélyre és határozottságra — és inkább már ma, azonnal, mint holnap. Hiszen, úgylátszik, hogy már ma is erősen elkéstek. Chamberlain nyilatkozott az alsóházban Közép-Európáról és az angol-olasz tárgyalásokról Használhattuk fegyvereinket Csehszlovákia megsegítésébe is", „előzetes garanciát nem adhatunk." Eredménnyel biztatnak az angol-olasz tárgyalások A békés elíntézésnek az igazságon kell alapulnia" is Csütörtökön délután az angol alsóházban elhangzott Chamberlain miniszterelnök igen nagy érdeklődéssel várt kormánynyilatkozata. A kormánynyilatkozat legnagyobb részében a középeurópai kérdéssel, közelebbről Csehszlovákiának a legutóbbi hetekben aktuálissá vált problémájával foglalkozik. Ausztria bekebelezése óta az angol közvélemény minden eddigit fölülmúló mértékben foglalkozott a középeurópai kérdéssel. Az ellenzék és a kormánypárt egy befolyásos csoportja követelte a miniszterelnöktől, jelentse ki: Csehszlovákia megtámadása esetén Anglia mozgósít és Franciaországgal együtt segítségére kel Csehszlovákiának. Chamberlain most kijelentette, hogy Anglia előzetes biztosítékot nem vállal, hozzátette azonban, hogy a népszövetségi kötelezettségeiből folyóan „használhatja fegyvereit" a csehszlovák köztársaság érdekében. Később még egy kijelentéssel utalt arra, hogy amennyiben Franciaország- Csehszlovákia érdekében háborúba sodródnék, „nem lehet tudni, hogy mely kormányok keverednének be a háborúba," különösen ha tekintetbe veszik Anglia és Franciaország legszorosabb barátságát. A kormánynyilatkozatból kiviláglik, hogy Chamberlain valóban mindent meg akar tenni a béke érdekében és ezért rá akarja szorítani a csehszlovák köztársaságot, hogy egyezzék meg német kisebbségével. Figyelemreméltó az a megállapítása is, hogy tartós béke csak az igazságon alapulhat. A beszéd másik fontos része az angol-olasz tárgyalásokra vonatkozik. Chamberlain rendkívül bízik ezek sikerében, nem akar tudni az újabb spanyolországi beavatkozásról, amivel nyíltan elárulja az angol konzervativizmusnak azt a szándékát, hogy Spanyolországot sorsára hagyja. Anglia, ha kötelezettségei úgy kívánják, készen áll a háborúra is (London, március 24.) A történleme hatotta át csütörtökön délnelmi idők komolyságának szele után az angol alsóházat, amidőn Chamberlain miniszterelnök zsúfolt padsorok előtt szólásra emelkedett, hogy megkezdje világszerte várt nyilatkozatát Anglia álláspontjáról. — A külpolitikai vitát annak megállapításával kezdeni — kezdte —, hogy az angol külpolitika alapja a béke fenntartása és megóvása. Ez szükségképpen minden angol kormány célja, mert a béke az angol birodalom legnagyobb értdeke. De ez nem jelenti azt, mintha semmi sem kényszeríthetne bennünket arra, hogy harcoljunk. Köteleznek bennünket bizonyos szerződéses kötelmek, amelyek a háború viselésének kényszerűségét háríthatják ránk, ha bizonyos esetek felmerülnek és remélem, abban senki sem kételkedik, hogy ilyen esetekben készen leszünk ezeket a kötelezettségeket teljesíteni. (Éljenzés.) Vannak továbbá Angliának bizonynyos létérdekei, amelyek fenyegetése esetén harcolunk: az angol területek védelme és a nemzeti érdekeink szempontjából életbevágóan szükséges összekötő vonalak. Vannak még más okok is, amelyek fennforgása esetén világosan kitűnik, hogy azért harcolnunk kell. Mindig arra kell azonban törekednünk, hogy a lényegesen fontosabbnak tartott dolgokat lehet.