Népszava, 1938. április (66. évfolyam, 73–97. sz.)
1938-04-01 / 73. szám
Budapest, 1938 április 1. péntek évfolyam 73. szám A M A GY A R ORSZÁG 1 SZOCIÁLDEM OK RA TA PÁRT KÖZ PONT 1 KÖZLÖ N YE Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 Kényszerű béke Európa keletén (Párizs, március 30. — A Népszava tudósítójától.) Bármennyire is nagyobb és jelentőségesebb események zajlottak időközben, az európai politika illetékes köreit még mindig foglalkoztatja az a különös diplomáciai háború, amely a nagy Lengyelország és a kis Litvánia között tört ki és ért véget, de csak egyelőre. Valamit elintéztek, de megint nem egészen. Valahol békét kötöttek, de megint csak látszatbékét, helyesebben: kényszerbékét, amely újabb konfliktusok lehetőségét cskáztatja. Lengyelországnak 34 millió lakosa van, Litvániának 201 millió, Lengyelország és Litvánia viszonyát évek hosszú során át békés hadiállapotnak tekintették. Amikor Litvánia önálló lett, az önállóságát biztosító orosz-litván béke Litvániához tartozónak ismerte el a vilnai területet. Vilna városának lakossága jórészt lengyel. Ellenben a vilnai környék többsége litván. 1920-ban Zeligorski lengyel tábornok csapataival megszállja Vilnát és környékét. Ezt a hódítást elismeri a nagyhatalmak követi értekezlete, de nem fogadja el Litvánia. A hódítással szemben való tiltakozásai Vilnát teszi meg a litván alkotmány az ország fővárosává, Lengyelországgal minden diplomáciai összeköttetést megszakít, sőt a kereskedelmi, a postai forgalmat is. A békés hadiállapot a két ország közt tizennyolc esztendőn át tart. Egy határincidensből kifolyóan Lengyelország ultimátumszerű követeléssel fordult Litvániához. Mért éppen most? Mért nem korábban? A legfontosabb ok kétségtelenül a külpolitikai légkör megváltozása. Európa az ultimátumok korszakába jutott. De a lengyel ultimátumot nemcsak külpolitikai okok befolyásolják. A két ország külső viszonyának kiélesedését alig lehet megérteni belső viszonyuk ismerete nélkül. A lengyel politikai feszültség Lengyelország azok közé az európai államok közé tartozik, amelyek megoldatlan földkérdéssel küzdenek. A lengyel-orosz háború idején mélyreható földreformot ígérnek a parasztságnak. Ebből a földreformból alig vált valóra valami. A lengyel agrárreform nemigen megy túl a nagybirtok egy részének parcellázásán. Az eladósodott parasztság nem tud földet vásárolni. Jövedelmének nagy része kamatok fizetésére megy. A falu népének jó része — a törpebirtokosok és a mezőgazdasági munkások — munkanélküliek. Az agrárkrízis rendkívül megrontja a falu helyzetét. Fölös lakossága nem vándorolhat ki Amerikába a bevándorlási tilalmak miatt. A francia bányákból a lengyel kivándorlók egy réze visszaáramlik. A nyomor oly nagy, hogy a gyerekek télvíz idején cipő és ruha híján nem járhatnak iskolába. Az adóhátralékos parasztok — ez lengyel különlegesség — kényszermunkával törlesztik le adójukat. A falu nyomora ráveti árnyékát a városra is. A munkanélküliség a lengyel városokban is nagy, a munkaviszonyok roszszak. A falu és a város növekvő elégületlensége nemrégiben változást idéz elő a lengyel belpolitikában. Lengyelországban féldiktatúra van. Ennek a diktatúrának politikai iránya cikcak-vonalban húzódik. Ez a cikcak-vonal most és a belső feszültség fokozódása következtében balfelé mutat. Az úgynevezett nemzeti egység táborának, a lengyel kormánypártnak vezetője, Koc ezredes, aki fasizálni akarta Lengyelországot, kénytelen lemondani. Utóda, Skvarcinszki tábornok, a baloldal felé is keres összeköttetést. A vilnai győző, Zeligorszki tábornok szembefordul a félfasiszta kormánnyal. A kormányelök bejelenti, hogy a visszavonulás gondolatával foglalkozik. Ellenzéki tüntetések nagy számban zajlanak le. Így legutóbb a lengyel túlzó nemzetiek merényletének áldozatául esett köztársasági elnök, Narutovics halálának tizenötéves évfordulóján. Ebben a pattanásig feszült helyzetben a lengyel belpolitikának külpolitikai sikerre volt szüksége. Litvánia belülről Lengyelország ellenfelének, Litvániának belső helyzete még roszszabb, mint Lengyelországé. Lengyelország félfasiszta állam, ahol a munkásság és a parasztság szervezeteinek megvan a maguk korlátozott mozgási szabadsága s az önkormányzati életben szerepük van a pártok választott képviselőinek. S ahol a félig rendi parlamentnek is van eléggé nyugtalan ellenzéke. Litvániához képest Lengyelország a szabadság országa. A politikai pártokat, a munkásság szervezeteit a litván diktatúra sokkal nagyobb mértékben nyomja el, mint a lengyel. De igen élesek az ellentétek magán a fasiszta táboron belül is. A litván fasizmus egyik vezére, Woldemaras nemrég szabadult ki amnesztia következtében börtönéből. A litván viszonyok több tekintetben hasonlítottak az ausztriai belső viszonyokhoz a német ultimátum előtt. Ebben a társadalmi ellentétektől szétmarcangolt kis országban, ahol nyoma sem volt a politikai szabadságnak, ahol a munkásoknak és a parasztoknak jelentékeny része — Litvánia épúgy, mint Anglia nem maradhat távol az európai eseményektől — hangoztatja lord Halifax angol külügyminiszter (London, március 31.) Lord Halifax külügyminiszter a sajtószövetség lakomáján tartott beszédében egyebek között ezt mondta: — Talán kedvező jelnek tekinthető az európai és a nemzetközi politika terén, hogy nem mondhatok semmi újat, mert nem történt semmi említésre méltó az elmúlt 10—15 nap alatt. A légsúlymérő körülbelül egy hét óta eléggé állandó nyomást mutat. Az angol kormányok általában nem szoktak elhamarkodva összekotyvasztott orvossággal előrohanni és inkább időt engednek az általános fejleményeknek, hogy elvégezzék a maguk munkáját, bármilyen sajátságosaknak lássanak is azok a fejlemények, hogy azalatt mi otthon megvédhessük színvonalunkat és intézményeinket oly módon, hogy máshol segíthessünk, ha meggyőződtünk arról, hogy segítségünk célszerű "lehet. " Az angol nép sohasem tartotta és nem is tarthatja magát távol attól, ami Európában történik. Vannak helyzetek, midőn szeretnők önmagunkkal elhitetni, hogy távoltarthatjunk magunkat az eseményektől, de ha tényekre kerül a sor, túlságosan józan észűek vagyunk ahhoz, hogy ítéletünket befolyásolni engedjük ettől a hangulattól. Az angol közönséget sohasem tudja meggyőzni az, aki el akarja velünk hitetni, hogy ez vagy amaz fog a jövőben történni és ennek folytán így vagy úgy kellene eljárnunk. — Mint nemzet talán lassan reagálunk a helyzet változására, de súlyos tévedés volna azt hinni, hogy e külszín alatt nem dolgozik állandóan és erősen az élesztő. Nincs semmi gyöngeség a türelem szellemében, vagy abban a kívánságban, hogy elkerüljük a háborút a diplomácia minden eszközének kimerítésével. — Remélem, ebben a tekintetben nincs kétség. Angliának ma az az eltökélt szándéka, hogy erős akar lenni és felépíti haderejét, hony minél nagyobb erővel hallassa hangját Európa, tanácskozásain. Egyetlen állam sem tulajdoníthat Angliának támadó szándékot, de határozottan meg akarjuk értetni, hogy sohasem lehetnénk közömbösek máshol történt támadásokkal szemben. Nagyon komoly és veszedelmes tévedés volna feltenni, hogy ma mélyebb ellentétek állanak fenn külpolitikai tekintetben az angol nép és a kormány között. Lengyelország, a nagybirtok országa — szembenáll a kormánnyal, nem is lehetett gondolni a lengyel ultimátummal szemben a belső ellenállás bárminemű megszervezésére. De a kis ország kívülről sem számíthatott semminemű segítségre. Tagja volt az 1934-ben alakult balti ántántnak. De ez a balti ántánt, Lettországnak, Észtországnak és Litvániának szövetsége, csak laza diplomáciai együttműködést jelentett. Nem volt katonai szövetség. Az 1935-ös orosz-litván szerződés is csak egyszerű megnemtámadási szerződés, amely Litvánia számára nem biztosít katonai védelmet. A ..béke ultimátuma' 99 ily körülmények között támaszt a határincidens alkalmából Lengyelország követeléseket Litvániával szemben. Ezek a követelések nemcsak a diplomáciai viszony felvételére, valamint a kereskedelmi és postai forgalomra vonatkoznak. Lengyelország követeli a vilnai hódítás elismerését, a kisebbségi kérdés rendezését, vámpolitikai és kereskedelempolitikai követeléseket is támaszt. Amikor a lengyel-litván viszály felmerült, a nagyhatalmak munkába lépnek. Anglia és Franciaország, valamint Oroszország Lengyelországot követeléseinek mérséklésére akarják rávenni. Litvániát viszont úgy a nagyhatalmak, mint a szövetséges balti országok a mérsékelt ultimátum elfogadására szeretnék bírni. Oroszország csapatokat is von össze a lengyel határon. A lengyel nemzeti indulat magas hullámokat ver. A fiatalság egy része azt követeli, hogy lengyel csapatok vonuljanak Litvániába. Az ellenzék — a parasztpártiak, szocialisták és a mérsékelt polgári ellenzék hívei — a lengyellitván megbékélés mellett foglalnak állást, de ellenzik, hogy a békét az erőszak eszközeivel hozzák létre. A lengyel kormány enged a nagyhatalmak közvetítésének és a saját ellenzéke belső nyomásának. Mérsékli követeléseit. Ultimátumában, amelyet a béke ultimátumának nevez, csak a diplomáciai kapcsolatok felvételét kívánja. S ezzel a diplomáciai csatát meg is nyerte. Mert teljesen lehetetlen, hogy Litvániát akármelyik ország fegyveresen vagy egyéb komoly eszközzel támogassa csak azért, mert Lengyelországgal nem akarja felvenni a diplomáciai érintkezés fonalát. Litvánia a béke ultimátumának enged. Lengyelország győzött s ezzel, hogy a diplomáciai nyelv finom