Népszava, 1938. április (66. évfolyam, 73–97. sz.)

1938-04-01 / 73. szám

Budapest, 1938 április 1. péntek évfolyam 73. szám A M A G­Y A R­ ORSZÁG 1 SZOCIÁLDEM OK R­A T­A PÁRT KÖZ PONT 1 KÖZLÖ N Y­E Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 Kényszerű béke Európa keletén (Párizs, március 30. — A Nép­szava tudósítójától.) Bármennyire is nagyobb és jelentőségesebb ese­mények zajlottak időközben, az európai politika illetékes köreit még mindig foglalkoztatja az a kü­lönös diplomáciai háború, amely a nagy Lengyelország és a kis Lit­vánia között tört ki és ért véget,­­ de csak egyelőre. Valamit el­intéztek, de megint nem egészen. Valahol békét kötöttek, de megint csak látszatbékét, helyesebben: kényszerbékét, amely újabb kon­fliktusok lehetőségét csk­áztatja. Lengyelországnak 34 millió la­kosa van, Litvániának 201 millió, Lengyelország és Litvánia viszo­nyát évek hosszú során át békés h­adiállapotnak tekintették. Amikor Litvánia önálló lett, az önálló­ságát biztosító orosz-litván béke Litvániához tartozónak ismerte el a vilnai területet. Vilna városának lakossága jórészt lengyel. Ellenben a vilnai környék többsége litván. 1920-ban Zeligorski lengyel tábor­nok csapataival megszállja Vilnát és környékét. Ezt a hódítást elis­meri a nagyhatalmak követi érte­kezlete, de nem fogadja el Litvá­nia. A hódítással szemben való til­takozásai Vilnát teszi meg a litván alkotmány az ország fővárosává, Lengyelországgal minden diplomá­ciai összeköttetést megszakít, sőt a kereskedelmi, a postai forgalmat is. A békés hadiállapot a két ország közt tizennyolc esztendőn át tart. Egy határincidensből kifolyóan Lengyelország ultimátumszerű kö­veteléssel fordult Litvániához. Mért éppen most? Mért nem korábban? A legfontosabb ok kétségtelenül a külpolitikai légkör meg­változása. Európa az ultimátumok korsza­kába jutott. De a lengyel ultimá­tumot nemcsak külpolitikai okok befolyásolják. A két ország külső viszonyának kiélesedését alig lehet megérteni belső viszonyuk isme­rete nélkül. A lengyel politikai feszültség Lengyelország azok közé az euró­pai államok közé tartozik, ame­lyek megoldatlan földkérdéssel küzdenek. A lengyel-orosz háború idején mélyreható földreformot ígérnek a parasztságnak. Ebből a földreformból alig vált valóra va­lami. A lengyel agrárreform nem­igen megy túl a nagybirtok egy ré­szének parcellázásán. Az eladóso­dott parasztság nem tud földet vá­sárolni. Jövedelmének nagy része kamatok fizetésére megy. A falu népének jó része — a törpebirtoko­sok és a mezőgazdasági munkások — munkanélküliek. Az agrárkrízis rendkívül megrontja a falu helyze­tét. Fölös lakossága nem vándorol­hat ki Amerikába a bevándorlási tilalmak miatt. A francia bányák­ból a lengyel kivándorlók egy ré­­­ze visszaáramlik. A nyomor oly nagy, hogy a gyerekek télvíz ide­jén cipő és ruha híján nem járhat­nak iskolába. Az adóhátralékos parasztok — ez lengyel különleges­ség — kényszermunkával törlesztik le adójukat. A falu nyomora rá­veti árnyékát a városra is. A mun­kanélküliség a lengyel városokban is nagy, a munkaviszonyok rosz­szak. A falu és a város növekvő elégü­letlensége nemrégiben változást idéz elő a lengyel belpolitikában. Lengyelországban féldiktatúra van. En­nek a diktatúrának politikai irá­nya cikcak-vonalban húzódik. Ez a cikcak-vonal most és a belső fe­szültség fokozódása következtében balfelé mutat. Az úgynevezett nem­zeti egység táborának, a lengyel kormánypártnak vezetője, Koc ezre­des, aki fasizálni akarta Lengyel­országot, kénytelen lemondani. Utóda, Skvarcinszki tábornok, a baloldal felé is keres összeköttetést. A vilnai győző, Zeligorszki tábor­nok szembefordul a félfasiszta kor­mánnyal. A kormányel­ök bejelen­ti, hogy a visszavonulás gondolatá­val foglalkozik. Ellenzéki tünteté­sek nagy számban zajlanak le. Így legutóbb a lengyel túlzó nemzetiek merényletének áldozatául esett köztársasági elnök, Narutovics halá­lának tizenötéves évfordulóján. Ebben a pattanásig feszült hely­zetben a lengyel belpolitikának kül­politikai sikerre volt szüksége. Litvánia belülről Lengyelország ellenfelének, Lit­vániának belső helyzete még rosz­szabb, mint Lengyelországé. Len­gyelország félfasiszta állam, ahol a munkásság és a parasztság szerve­zeteinek megvan a maguk korláto­zott mozgási szabadsága s az ön­kormányzati életben szerepük van a pártok választott képviselőinek. S ahol a félig rendi parlamentnek is van eléggé nyugtalan ellenzéke. Litvániához képest Lengyelország a szabadság országa. A politikai pártokat, a munkásság szervezeteit a litván diktatúra sokkal nagyobb mértékben nyomja el, mint a len­gyel. De igen élesek az ellentétek magán a fasiszta táboron belül is. A litván fasizmus egyik vezére, Woldemaras nemrég szabadult ki amnesztia következtében börtönéből. A litván viszonyok több tekintet­ben hasonlítottak az ausztriai belső viszonyokhoz a német ultimátum előtt. Ebben a társadalmi ellenté­tektől szétmarcangolt kis ország­ban, ahol nyoma sem volt a politi­kai szabadságnak, ahol a munká­soknak és a parasztoknak jelenté­keny része — Litvánia épúgy, mint Anglia nem maradhat távol az európai eseményektől — hangoztatja lord Halifax angol külügyminiszter (London, március 31.) Lord Hali­fax külügyminiszter a sajtószövet­ség lakomáján tartott beszédében egyebek között ezt mondta: — Talán kedvező jelnek tekint­hető az európai és a nemzetközi politika terén, hogy nem mondha­tok semmi újat, mert nem történt sem­mi említésre méltó az elmúlt 10—15 nap alatt. A légsúlymérő körülbelül egy hét óta eléggé ál­landó nyomást mutat. Az angol kormányok általában nem szoktak elhamarkodva összekotyvasztott or­vossággal előrohanni és inkább időt engednek az általános fejle­ményeknek, hogy elvégezzék a ma­guk m­unkáját, bármilyen sajátsá­gosaknak lássanak is azok a fejle­mények, hogy azalatt mi otthon megvédhessük színvonalunkat és intézményeinket oly módon, hogy máshol segíthessünk, ha meggyő­ződtünk­ arról, hogy segítségünk célszerű "lehet.­ " Az angol nép sohasem tartotta és nem is tarthatja magát tá­vol attól, ami Európában törté­nik. Vannak helyzetek, midőn szeretnők önmagunkkal elhitet­ni, hogy távoltarthatjunk ma­gunkat az eseményektől, de ha tényekre kerül a sor, túlságosan józan észűek vagyunk ahhoz, hogy ítéletünket befolyásolni engedjük ettől a hangulattól. Az angol közönséget sohasem tudja meggyőzni az, aki el akarja velünk hitetni, hogy ez vagy amaz fog a jövőben történni és ennek folytán így vagy úgy kellene eljárnunk. — Mint nemzet talán lassan re­agálunk a helyzet változására, de súlyos tévedés volna azt hinni, hogy e külszín alatt nem dolgozik állandóan és erősen az élesztő. Nincs semmi gyöngeség a tü­relem szellemében, vagy abban a kívánságban, hogy elkerüljük a háborút a diplomácia min­den eszközének kimerítésével. — Remélem, ebben a tekintetben nincs kétség. Angliának ma az az eltökélt szándéka, hogy erős akar lenni és felépíti haderejét, hony minél nagyobb erővel hallassa hangját Európa, tanácskozásain. Egyetlen állam­ sem tulajdonít­hat Angliának támadó szándé­kot, de határozottan meg akar­juk értetni, hogy sohasem le­hetnénk közömbösek máshol tör­tént támadásokkal szemben.­­ Nagyon komoly és veszedel­mes tévedés volna feltenni, hogy ma mélyebb ellentétek állanak fenn külpolitikai tekintetben az angol nép és a kormány között. Lengyelország, a nagybirtok or­szága — szembenáll a kormánnyal, nem is lehetett gondolni a lengyel ultimátummal szemben a belső el­lenállás bárminemű megszervezé­sére. De a kis ország kívülről sem szá­míthatott semminemű segítségre. Tagja volt az 1934-ben alakult balti ántántnak. De ez a balti ántánt, Lettországnak, Észtországnak és­ Litvániának szövetsége, csak laza diplomáciai együttműködést jelen­tett. Nem volt katonai szövetség. Az 1935-ös orosz-litván szerződés is csak egyszerű megnemtámadási szerződés, amely Litvánia számára nem biztosít katonai védelmet. A ..béke ultimátuma' 99 ily körülmények között támaszt a határincidens alkalmából Len­gyelország követeléseket Litvániá­val szemben. Ezek a követelések nemcsak a diplomáciai viszony fel­vételére, valamint a kereskedelmi és postai forgalomra vonatkoznak. Lengyelország követeli a­­ vilnai hódítás elismerését, a kisebbségi kérdés rendezését, vámpolitikai és kereskedelempolitikai követeléseket is támaszt. Amikor a lengyel-litván viszály felmerült, a nagyhatalmak mun­kába lépnek. Anglia és Francia­ország, valamint Oroszország Len­gyelországot követeléseinek mér­séklésére akarják rávenni. Litvá­niát viszont úgy a nagyhatalmak, mint a szövetséges balti országok a mérsékelt ultimátum elfogadá­sára szeretnék bírni. Oroszország csapatokat is von össze a lengyel határon. A lengyel nemzeti indulat magas hullámokat ver. A fiatalság egy része azt követeli, hogy len­gyel csapatok vonuljanak Litvá­niába. Az ellenzék — a paraszt­pártiak, szocialisták és a mérsékelt polgári ellenzék hívei — a lengyel­litván megbékélés mellett foglalnak állást, de ellenzik, hogy a békét az erőszak eszközeivel hozzák létre. A lengyel kormány enged a nagyhatalmak közvetítésének és a saját ellenzéke belső nyomásának. Mérsékli követeléseit. Ultimátumá­ban, amelyet a béke ultimátumá­nak nevez, csak a diplomáciai kap­csolatok felvételét kívánja. S ezzel a diplomáciai csatát meg is nyerte. Mert teljesen lehetetlen, hogy Lit­vániát akármelyik ország fegyve­resen vagy egyéb komoly eszközzel támogassa csak azért, mert Len­gyelországgal nem akarja felvenni a diplomáciai érintkezés fonalát. Litvánia a béke ultimátumának en­ged. Lengyelország győzött s ezzel, hogy a diplomáciai nyelv finom

Next