Népszava, 1938. május (66. évfolyam, 98–122. sz.)

1938-05-01 / 98. szám

66. évfolyam 98. szám Budapest, 1938 május 1, vasárnap Ára 20 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 . Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 HITVALLÓ MÁJÚ (M. I.) Május 1. a munka ün­nepe. Azzá avatta minden ország munkássága. Célja volt: ráirányí­tani a figyelmet a munkásosztály megdöbbentő helyzetére, szegény­ségére, létének örök bizonytalan­ságára, irtózatos elmaradottságára és tudatlanságára. Célja volt: föl­kelteni a munkásosztályban ön­maga megbecsülését, fölébreszteni az önmaga iránt való figyelmet, hogy elviselhetetlen sorsának megdöbbentő valóságára eszmél­jen és megkeresse az önsegélynek, a változtatásnak, a fölemelkedés­nek az eszközeit. További célja­­volt: a kormányok figyelmét föl­hívni arra, hogy minden ország legnagyobb kincse a munkaerő, hogy a haladásnak, a jólétnek s nemzetek emelkedésének alapja a munkásosztály védettsége, bizton­sága és jóléte. A törvényes mun­kásvédelem és az önsegély elve a május 1-i ünnep alapja. • A május elsejei ünnep figyelmet keltő, figyelmeztető, sarkaló, kö­­vetelődző jellege arra irányult a­múltban, és arra irányul most is,­­hogy a kormányokat a munka megbecsülésére s a munkásosztály életbevágó érd­ekeinek védelm­ére figyelmeztesse. Másfelől Május 1 arra ösztönzi a munkásosztályt, hogy megtanulja: amit törvények­ben védelmére alkottak, azt neki kell megvédeni és megtartani! Meg kell tanulnia, hogy a tör­vényes munkásvédelem mindig csak akkor tesz egy lépést előre, ha a munkásosztály már előbb megérett és fölemelkedett arra a színvonalra, hogy jogos kíván­ságait és követeléseit öntudatosan meg tudja formulázni és azok érdekében síkra tud szállni; s van már elég ereje arra is, hogy a törvényhozás figyelmét a mun­kásosztály elhanyagolt, elvisel­hetetlen helyzetére fölhívja. Május 1 annak a gondolatnak a kifejezője, amellyel a munkás­osztály először állított öntudato­san gátat a tőke korlátlan kizsák­mányolása elé. Közel félszázad telt el azóta, hogy francia, angol, német, ame­rikai, olasz, magyar és más nem­zetbeli munkások Május 1-ét, az év legszebb napját, a munka ün­nepévé avatták. Ekkor fogalmaz­ták meg a törvényes munkás­védelem legfontosabb követeléseit. Nagyot haladt, nagyot fordult azóta a világ. Már nem is lehet ráismerni? Félszázad, két ember­öltőnél kevesebb idő alatt a világ alaposan megváltozott s vele vál­toztak a társadalmi viszonyok is. Megváltozott a munka. A nagy­ipari termelés ma úgy hasonlít a félszázad előtti termeléshez, mint a korábbi céhműves mesterség ha­sonlított a gyáriparhoz. Félszázad telt el s azóta az ember úrrá lett az elemek felett. Tökéletesítette a gépeket, új anyagokat fedezett föl, új eljárásokat alkalmaz s az em­beri munka termelékenységét, sza­poraságát szinte korlátlan lehető­ségre emelte s alig ismer még akadályt, mert mindent legyőzött a föld felett s a föld alatt, a vizén s a víz alatt, az iparban ás a mezőgazdaságban, a technikában és a természettudományban; egy­szóval minden területen legyőzte az eddigi akadályokat s roppant, alig fölmérhető haladást ért el. Még­ a távolságokat is megszün­tette azzal, hogy sebességben és közvetlen érintkezésben lerom­bolta az eddigi gátakat:­ szavunk egyidőben hallható az egész vilá­gon és személyes érintkezésünk már csak rövid napok idején múlik. Technikai téren szédületes haladásnak vagyunk tanúi, olyan­nak, aminőt még az utópisták sem álmodtak meg. Csak egyben maradtunk el: a gondolkodásban. Értelmi fejlődésünket túlszár­nyalta technikai képzettségünk, fejlettségünk!... Ha olyan nagyot haladt volna gondolkodásunk és értelmünk, mint amikőt a technika terén el­értünk, akkor ma már új világ­ban, más társadalmi viszonyok között, szebben, boldogabban, ér­telmesebben élnénk. Irtóztató kü­lönbség ,van társadalmi létünk, mindennapi életünk rettentő el­maradottsága s az eddig elért technikai haladás révén teremtett csodálatos világ között! Van re­pülőgépünk, tengeralk­atjárónk, ví­zen sikló autóbuszunk, léghajónk, van távolbalátónk, rádiónk, van­nak hatásos gyógyszereink, amik­kel járványokat, pusztító betegsé­geket előzünk meg. A javak bősé­gét értük el: éhhaláltól, kényszerű nyomorúságtól már nem kell fél­nünk és mégis — alig változott az életünk! Szegények és gazdagok, elnyomók és elnyomottak, kizsák­mányolók és kizsákmányoltak, nyomorúságosan kínlódó, robotoló munkások s felhalmozott tőkék, munkátlanul kínlódó, állati sor­ban tengődő emberek és telt rak­tárak, gazdagság, pompázó fény és szennyes nyomorúság még mindig egymás mellett találha­tók. Ebben semmit vagy alig válto­zott a világ! A korlátlan kizsák­mányolásból a korlátozott kizsák­mányolás született meg. Ha az emberi társadalom életé­ben, az emberek politikai, gazda­sági és társadalmi létében olyan haladást érhettünk volna el, mint aminőt a technika csodálatos vi­­­stábanl éltünk, el, ma már más, kisebb, boldogabb élet lehetne a földön. Mi az oka annak, hogy nem így van? A válság oka: technikai haladá­sunk, fejlettségünk és­ erőnk ösz­szeütközött -elmaradt, túlszárnyalt értelmi világunkkal. Ez a válság magva, s ennek a válságnak a láza rázza meg a világot. En­nek a valóságnak a tényei jutnak kifejezésre a világ értel­metlen, szükségtelen, őrült s os­toba cselekedeteiben is. Kacagni kellene az ostobaságnak azon a mérhetetlen mértékén, amely az emb­eriség saját sorsának irányí­tásában kifejezésre jut, ha nem volna olyan tragikus. Béke he­lyett háború, szabadság helyett rabság, jólét és önrendelkezés, ön­tudat helyett kenyér és cirkusz, mint a félvad törzseknél! De azok­nak legalább emellett még sza­badságuk is volt! Kenyér és cirkusz! A népeket megmozdító, öntudatra ébresztő s népeket fölemelő szocializmus he­lyett, a mi májusunk helyett a fasiszta politikai rendszerek cir­kuszra és kenyérre ítélik a mun­kásosztályt Dolgozzon annyiért,­ amiből megél, utódokat fölnevel, gondoskodik önnön pótlásáról s gyönyörködjék a cirkuszi föl­vonu­lásokban, játékokban, míg kedve telik, de se önnön életére, se lété­nek szomorú és elviselhetetlen szolgaságára ne gondoljon! Sza­badságról, önnön sorsának intézé­séről, politikáról, tudományról, társadalmi haladásról, emberi bol­dogságról, az érte folyó örök sza­badságharcról még csak ne is ál­modjon! Fogadja el egyetlen szel­lemi tápláléknak azt, amit e szá­nalmas, szegényes propaganda szá­mára kimér és előír... Május 1 állami ünnep a fasiz­mus, a horogkereszt hazájában. Kivezényelt, némán hallgató, sza­badságuktól megfosztott tömegek. Kétségbeejtő, elviselhetetlen zu­hanás! A tömegek kijátszása, a májusi gondolat megcsúfolása, ami szemünk láttára egyik-másik országban végbemegy. A fasiszta május megfosztja Májust leg­valóbb, legértékesebb lényegétől! Megfosztja szellemétől. A mun­kásság Májusa a fölemelkedés májusa volt és marad, a fasiszta május a szolgaság májusa, a ke­nyér és cirkusz májusa, a buta tömeg kijátszásának, fölhaszná­lásának májusa. A fasiszta május azt jelenti, hogy tilos gondol­kodni, tilos vágyakat ébreszteni, tilos fölemelkedni és tilos harcos szellemet vállalni önmagunkért, a­ munkásosztályért, a haladásért, az emberiségért! A mi Májusunk? Fölemel. Sza­baddá tesz. Az állati emberből öntudatos ember lesz. Ember, aki önnön sorsán segíteni akar. Ember, aki áldozni, harcolni akar és tud önmagáért, családjáért, a népért, az emberiségért! A mi Májusunk? Azt jelenti, hogy szabadságban, jogban, ön­rendelkező önállóságban, építő, alkotó szellemben akarunk élni! A mi Májusunk? Azt jelenti: nem, sohasem nyugszunk abba bele, sem mi, sem utódaink, hogy a dolgok mai állapota örök vál­tozatlanságban maradjon! A mi Májusunk? Azt jelenti, hogy amíg ember lesz a földön, sohasem hagyja abba a teljes föl­szabadulásért való harcot és sohasem fog abba belenyugodni emberfia, hogy ember az embert kizsákmányolhassa, magát kü­lönbnek, többnek tarthassa és em­bereket állati létben, nélküzés­ben, nyomorúságban tarthasson! A mi Májusunk. Figyelmeztető és ösztönző volt és az is marad a kormányok felé: el ne felejtsék törvényesen védelmezni a gyön- 41 - ig a munka ünnepe? IVIAJUl • • A Hűvösvölgyben találkozunk!

Next