Népszava, 1938. május (66. évfolyam, 98–122. sz.)
1938-05-01 / 98. szám
5. oldal • I IMII IIIIWI II MI IIM' Itt Jó minőségű kávét olcsón MEINL GYULA kávébehozatali rt. Magyarország legnagyobb kávészaküzlete Röbbeket, a munkásokat a tőke falánk, korlátlan kizsákmányolásával szemben! A kormányok feladata, kötelessége a munkaidőt emberi mértékre csökkenteni; az ő feladatuk a megélhetéshez szükséges munkabért, fizetést megvédeni. Az ő feladatuk és kötelességük: megvédeni a gyöngébbet, a munkást, felekezetre, fajra és nemre való különbség nélkül. Az ő kötelességük: közösségi érzést, gondolkodást, szellemet kifejleszteni és védelmezni. Ezt mondja, ezt kiáltja, ezt hirdeti a mi hitvalló A KÖLTŐ énekelt valamit, valami nagyon szépet és halhatatlant az emlékezetről, de e pillanatban nem tudom, mit. Azonban nincs semani baj. Később egész biztosan eszembe jut, mert nálam, ismétlem, nincs semmi baj az emlékezés körül. Annál több van azonban, sajnos, másoknál. A következőkből tudom: 1. Itt járt nálam a héten Mező Taju tábor pajtás s azt mondja nagy tétovázások után... Ha nem várjunk csak, ezt a Tajt Gábort ismerni kell. A nyáron fedeztem fel őt a Duna mellett, pedig nem is innen való, hanem egyik felső vármegyéből. Ő az, meg is írtam róla, aki a háború első hónapjában egy finom istálló-láncot zsákmányolt Lublin alatt s cipelte magával viharon, vészen, ütközeteken keresztül, hogy majd jó lesz odahaza, hogyha a háború után, neki is házat, istállót meg tehenet ad hozzá az Isten. Dehát... amikor találkoztam vele a nyáron, követ tölt a Duna mellett. Se istálló, se tehén, se lánc. Csak rongyosság meg öregség. Most, hogy itt van megint, még elvásottabb rajta minden, mint amilyen a nyáron volt Hát ez a Tatu cimbora mondja nekem, ahogy ott ülünk szemközt a szobában, hogy nézze már, milyen csúnyán jártam. No, mi történt? Hát, azt mondja, tudja azt maga is, igaz-e, hogy most itt van ez a tűzharcosság, az ember, ha kér, kap róla valami írást, aztán még hasznát is veheti valamiben. Megyek ide, megyek oda, azt mondják ám, hogy igazolás kell arról, mert azt akárki mondhatja, hogy tűzharcos volt. No, ha csak az kell... Átmegyek a szomszédba, D-be (megmondja a falu nevét) s azt mondom a jegyző úrnak, hogy maga volt odaki a szakaszparancsnokom, adja hát ki azt az igazolást. Néz rám erősen. Oszt azt mondja, ki maga?... Nem emlékszem én magára!... Nem adok én magának semmi írást. Hogy nem emlékszik rám? Hát Lublinra, hát Lembergre, hát Semiszlire, arra se emlékszik? Arra emlékszem, azt mondja, de magára nem. No, tisztuljon innen, jóember, sok a dolgom... Hallgat egy kicsit, szegény Tajti Gábor, aztán csendesen mondja: Nagyon csúnyán jártam, lássa-e! Nagyon csúnyán. Hát most már maga adjon egy írást, édes egy uram, mert látom, maga még nem felejtett el engem ... 2. Még aznap délután beleütközöm az utcán Zsakiba s azt mondja nekem az öreg Zsaki... Persze, sejteni lehet a nevéről, hogy Zsaki kettős könyvelő, mégpedig a legjobbak egyike az országban — állás nélkül. Az régen volt, amikor Zsaki tüzér volt, ma már nem sok keresnivalója van a világban; gondolom, ő is sejti, hogy nemsokára elmegy Földvárra deszkát árulni ... De, csodálatosképpen, ő is kereskedik a tűzharcosi minősítés után. Jár neki. S aztán mit lehessen tudni! — Hallott már ilyet — mondja Zsaki nagy rezignációval —, hogy az ember mit meg nem ér!! Tudja, leszaladok V-re a volt ütegparancsnokomhoz, most nyugalmazott katona s azt mondom, hogy alázatosan jelentem, igazolásra volna szükségem, ha kegyeskedne... Néz rám sokáig, azt kérdi, hogy hívnak? Megmondom. Hol járt az üteggel? Megmondom. Néz rám megint hosszasan, aztán azt mondja, nem emlékszem én magára, barátom, nagyon sajnálom, nagyon sajnálom... — Ez bizony baj, Zsaki. — Ahogy vesszük. Csak azon csodálkozom, hogy már nem emlékszik. Énrám nem emlékszik. Énrám... 3. K. úrral tegnap találkoztam. Lógott az orra nagyon, lehangolt volt. K. úr faesztergályos, önálló, öreg frontkatona ő is. — Az embert sok meglepetés éri mostanában — mondja —, de, úgylátszik, újak meg újak jönnek mindig. Elmegyek a minap Z. tanár úrhoz, tudja, kérem, ő volt a századparancsnokunk. Káróly-keresztért folyamodok, igazolás kellene a tűzvonal-szolgálatról, ha a tanár úr volna szíves... — Adott? — Nem adott. Azt mondta, hogy nem emlékszik rám. Sajnálja, de nem emlékszik. Hogy adhatna ő akikor igazolást, ugyebár... Hallgatom, csóválan a fejem, azt mondom neki, hogy báróim golyó volt a lábában, tanár úr, orosz géppuskások lőtték bele, én húztam ki tanár urat a Szánból és én kötöztem be a sebeit Nem tetszik emlékezni? Magára nem. Hát akkor azt mondom iraki, hogy öt évvel ezelőtt az ezredtartólkozón összecsókolt engemet s úgy mutogatott a bajtársaknak, hogy én mentettem meg az életét Nem emlékszik, tanár úr? Nem. Kérem, mit tetszik szólni hozzá, azt merte mondani akkor is, hogy nem... UGYAN, mit szólnék hozzá? Eszembe jut most már a költő gyönyörű sora: „Haldokló hattyúm, szép emlékezet! — s megint csak azt kérdem, hogy ugyan, mit szólnék hozzá? A hattyú már nem haldoklik, a hattyú meg is halt és az emlékezés szép erényét sokan eldobták maguktól. Miért? Nem tudom. Csak sejtem — és hideg ködök ereszkednek miatta a szívemre —, hogy napjaink erős mérgei beleivakodnak minden társadalmi rétegbe, terjednek, fertőznek és kikezdik immár azt a szellemet is, amelyet valaha a harctér bajtársias, testvéri szellemének neveztünk. Pedig ebben, tudom, sokan, bíztak; ebben igen sokan hitték és mély gyökérzettel élt és táplálkozott a meggyőződés, hogyha minden kötél szakad, ha minden eddigi fogalmunk, érzéshagyományuunk és lelki beállítottságunk fölmondja a szolgálatot és csődöt mond, ez a szellem állóképes lesz az idegenség, az ellenérzés és a lappangó gyűlölet járványaival szemben. Persze, vannak kivételek. Vannak, akik még emlékeznek. Vannak még bátrak, egész férfiak, akik nem felejtettek. De apanasz egyre több. A „mit szól hozzá?" egyre szaporodik, az arcok egyre sötétebbek. Haldokló hattyúm, szép emlékezet, milyen nyomorék, csúf sorsra jutottál! párnái Dániel * NÉPSZAVA 3938 május 1. vasárnap Májusunk. Ezért szép, ezért hódít és ezért marad mindig, mindeneken keresztül vezető eszméje, ébresztő, erősödő törekvése, nem szűnő akarata minden munkásosztály, minden nép számára. Hiába hamisítják meg. Hiába tiltják el. Hiába építenek eléje korlátokat s hiába üldözik. Mindez nem használ. Mindez nem semmisíti meg s nem irtja ki. Mert amíg elnyomott munkás, kétkezi vagy szellemi, ipari vagy földmunkás lesz, mindaddig, amíg a gyárakban munkások, a földeken parasztok, az irodákban tisztviselők, alkalmazottak robotolnak s munkaerejüket bérért adják el, addig: a hitvalló Május mindig a szabadságnak- s a fölemelkedésnek a himnusza marad! Megfogadjuk újból, meg újból, ami a szabadságnak, a munkásosztály fölemelkedésének, a szocializmusnak voltunk, vagyunk és maradunk harcosai. Hitvalló Május a mienk. Ezt semmi és senki meg nem semmisítheti, meg nem hamisíthatja, belőlünk ki nem irthatja! Nagy előkészületek Hitler római látogatására (Róma, április 30.) Az olasz fővárosban nagyszabású előkészületek folynak Hitler kancellár látogatására. Politikai körökben hangoztatják, hogy bár ez a látogatás nem pusztán udvariassági jellegű, helytelen volna a találkozótól meglepetéseket, vagy feltűnéstkeltő eredményeket várni. Természetes, hogy a megbeszéléseken szóba kerül a spanyol kérdés, a Földközi tengeri helyzet és a londoni francia-angol tárgyalások eredménye is. (London, április 30. — A Népszava tudósítójától.) Az angol külügyminisztérium lapja, a „Daily Telegraph" részletesen beszámol azokról az óvóintézkedésekről, amelyeket Olaszországban foganatosítanak Hitler kancellár küszöbönálló látogatása kapcsán. A lap azt jelenti, hogy az olasz fővárosba vezető utakon az elmúlt héten szigorú személyi ellenőrzést rendeltek el. Még a városon kívül feltartóztatják az autókat és az utasokat leigazoltatják. A háztulajdonosokat és szállásokat figyelmeztették arra, hogy a lakók, illetve vendégek kifogástalan magatartásáért felelősek és kötelesek értesíteni a rendőrséget, ha bármilyen gyanús jelenséget észlelnének. Az uccák erkélyeiről és ablakairól el kell távolítani a virágcserepeket és helyükbe zászlókat és inas díszítéseket kell rakni. A katonai szemle a Via del Impero, a Colosseum és a Via dei Trionoi környékén zajlik majd le. Ezen a vidéken a háztulajdonosok és lakók speciális utasításokat kaptak. Elrendelték, hogy az itteni házakban szolgáló háztartási alkalmazottak nem hordhatnak kezükben semmiféle csomagot vagy vásárlókosarat. Éppen ezért ajánlatos, hogy jóelőre elegendő élelmiszerről gondoskodjanak. Berlinből 501 detektív utazott Re Féloldali hűdésben szenvedő betegeknek gyakran igen nagy megkönnyebbülést szerez egy kis pohár természetes „Ferenc József" keserűvíz azért, mert anélkül, hogy a betegnek a legcsekélyebb mértékben is erőlködnie kellene, a beleket alaposan kitisztítja és az egész anyagcserét előmozdítja Kérdezze meg orvosát, (X)mába, akik az 1935 óta bevándorolt zsidók és német emigránsok ellenőrzésével vannak elfoglalva. Igen soknak azt tanácsolták, legjobb lenne, ha Hitler elutazásáig nem, mutatkoznának Rómában, Nápolyban és Firenzében. (Ezeket a városokat látogatja meg a német kancellár.) Azokat, akik nem akartak engedelmeskedni ennek a tanácsnak, vagy anyagi okok miatt nem tudtak eleget tenni a felszólításnak , a lap szerint letartóztatták. M. P. A román fasiszták kémszervezetet tartottak fenn (Bukarest, április 30.) A mai reggeli lapok újabb leleplezéseket közölnek azoknak az okmányoknak az alapján, amelyeket a hatóságok a Vasgárda vezetőinek lakásán és a szervezet helyiségeiben lefoglaltak. Az iratokból kitűnik, hogy Codreanu hírszerző kémszolgálatot szervezett meg az állami intézmények kebelében. A hírszerzők munkája kiterjedt valamennyi közintézményre, nevezetesen a rendőrfőnökségre és a nagyvezérkarra is. A fényképmásolatban közölt okmányokon ott szerepel Codreanu nővérének és maguknak a hírszerzőknek a névaláírása A lapok kiemelik, hogy soha még nem volt rá eset, hogy politikai szervezet ilyen eszközökhöz nyúlt volna A letartóztatott hírszerzők egyébként beismerő vallomást tettek.