Népszava, 1938. június (66. évfolyam, 123–145. sz.)

1938-06-01 / 123. szám

66. évfolyam 123. szám Budapest, 1938 június 1. szerda A MAGYARORSZÁGI S­ZOCIÁLDEMOKRATA P­Á RT KÖZPONT­I K Ö Z L­Ö N Y E­­ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vili, Conti­ucca A • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 Rehabilitáció Az igazságügyi tárca tárgya­lása során ismét szó került a­ re­habilitációról. Az előadó is emlí­tést tett róla, a miniszter sem zárkózott ki egészen előre, de kö­telező és főleg határidőhöz sza­bott ígéret nem hangzott el ebben az esztendőben sem, bár mind szociáldemokrata részről, mind pedig polgári politikusok oldalá­ról ebben az esztendőben is fölve­tették a rehabilitációs törvény szükségességét. • Újra itt van tehát a rehabilitá­ció megoldatlan problémája. Újra felmerül az a kérdés: meddig tart még múltbéli igazi, vagy viszony­lagos bűnök büntetése! Igazi bűnöké; gyerekfejjel elkövetett apró kisiklásoké és viszonylagos bűnöké; politikai cselekedeteké, amelyekért immár majdnem két évtizede szenvednek azok, akik politikai állásfoglalásukért amúgy­is eléggé megfizettek. Azok, akiknek két évtizeddel ezelőtt való politikai maguk tar­tásáért büntetést kellett kiáll­niuk, a büntetés elszenvedése után sem kerültek vissza az egyen­rangú emberek körébe. Ha vol­t közalkalmazottak, erkölcsi bizo­nyítványukban ott szerepel a bé­lyeg, amely lehetetlenné teszi, hogy valahol is elhelyezkedhes­senek; ha iparosok, lehetetlen, hogy iparengedélyt kapjanak; ha útlevélre, iratra, hatóságnál akár­milyen bizonyítványra van szük­ségük, ott szerepel mindig a bün­tetés, mint élő tilalomra, amely a boldogulást, a megélhetést aka­dályozza. Ne vitatkozzunk most arról, hogy a megtorlás annak idején a legridegebb mértékkel mérve is megfelelt-e a cselekedeteknek, vagy magatartásnak. Induljunk ki abból, hogy a megtorlásnak ez a fejezete lezárult. De ha lezárult, miért hat még tovább is? Miért akadályozza meg rendszerint már negyven-ötven felé járó emberek­nek a társadalmi munkába való visszatérését? Miért marad az er­kölcsi bizonyítványban­­ a kitö­rülhetetlen folt, amely egyúttal sorompó az élet kapuja előtt? És ugyanígy van azokkal, akik valami egészen csekély súlyú kö­zönséges bűncselekményt követ­tek el. Talán a végszükség vitte őket rá, talán valami fiatalkori könnyelműség, mindegy. A meg­torlás örök és kiirthatatlan. És mert ez a megtorlás, ez a bünte­tésen is túlható bűnhődés ellen­tétben áll az emberi igazságérzet­tel, amely politikai rendszerektől és világnézettől független kell, hogy legyen, de ellentétben áll a megbocsátás és a kiengesztelődés gondolatával is, nem tartható fenn. Kell, hogy jöjjön a törvény, amely fátyolt borít a múltra. Kell, hogy megjöjjön a jóvátétel, vagy legalább az engesztelés lehe­tősége. Kell, hogy a politikai el­ítéltek annyi év után polgárjo­gaikba visszakerüljenek. És kell, hogy ailóik kicsit botlottak, ne es­senek el végleg. De nem elég a rehabilitáció közjogi ténye, kenyér is kell hoz­zá. Kenyér a fegyelmileg elbocsá­tott közalkalmazottaknak, a v­as­utasoknak, tanároknak, tanítók­nak és postásoknak, akik húsz év óta nyomorognak, szenvednek és várják a feledést és a megszolgált nyugdíj vagy nyu­gbór folyósítása révén — a kenyeret. Ezek nevében és ezek érdeké­­ben szólalunk meg ismét. El nem múló kötelességünk, hogy a két évtizede szenvedők érdekét kép­viseljük. Szeretnék hinni, hogy ez az esztendő mégsem múlik el eredménytelenül és a rehabilitá­ció­ problémából valósággá válik. fillér Az Egyesült Államok helyettes hadügy­miniszterének újabb beszéde az erőszak külpolitikája ellen (London, május 31. — A Nép­szava tudósítójától.) Az Amerikai Egyesült Államok helyettes had­ügyminisztere, Johnson a longis­landi Forest Parkban beszédet mondott a nemzetközi politikai helyzetről. Ez a beszéd imm­ár a negyedik, amelyben, az Egyesült Államok hadügyminisztere, illetve had­ügyminiszterének helyettese tá­madja az erőszak külpolitiká­ját. Johnson beszédében utalt arra, hogy Amerikának résen kell lennie mindaddig, amíg akadnak orszá­gok, amelyek politikáját az erő­szak szelleme irányítja. Ehhez a megállapításához hozzátette az Egyesült Államok helyettes had­ügyminisztere, hogy a békét nemcsak az Egyesült Államokba beférkőzni akaró külföldi befolyások fenyege­tik. A béke legnagyobb vesze­delmét azok az­­ agresszív tá­madó államok jelentik a ma­guk politikai mesterkedéseivel, amelyek visszatértek a barbár korszak törvényéhez és a hatal­mat jognak tekintik. Johnson a következő szavakkal zárta be beszédét: — Fel kell fegyverkeznünk, fel kell készülnünk nem a támadásra, hanem a védekezésre­ M. P. indokolással ajánlja elfogadásra a javaslatot. A legbiztosabb út annak elke­rülésére, hogy Amerika vala­mely jövendő háborúba bele­keveredjék az, ha kimondjá­k, hogy a pénzt épúgy mozgósítami le­het, mint az embereket. Ezek után a kényszer­kap­csönöik után csak nagyon cse­kély kamatot fizetnek majd s ezért a hadiszállítók nem látják majd jó üzletnek, hogy hangulatkeltéssel már ma elkészítsék a háborút. A javaslat értelmében a köztársasági elnök háború esetén elrendelheti, hogy minden polgár köteles vallomást tenni vagyonáról. A háború viseléséhez szükséges összeg megállapítása után a kor­mány 1­1%-os kamatozás mellett és ötvenévi visszafizetés vállalásával igénybeveheti a szükséges összege­ket. Tízezer dollárig terjedő va­gy­onig az igénybe­vétel 5%. Az igénybevehető kényszerkölcsön ösz­szege a vagyon nagysága szerint növekszi­k és százmillió dollárnál nagyobb összegnél eléri a 75%-ot. Törvény készül Amerikában a pénz háborús mozgósításáról (Washington, május 31.) A sze­nátus hadügyi bizottsága elfogadta Lee okla­homai demokrata szenátor törvényjavaslatát, amelynek értel­mében a kormány minden ezer dollár­ VIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIININIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIN nál nag­yobb vagyonnal rendel­kező amerikai állampolgárt arra kényszeríthet, hogy háború esetén pénzt kölcsönözzön az államnak. A szenátus bizottsága a következő Az általános védkötelezettség bevezetésének kérdése az angol alsóházban (London, május 31.) Az alsóház keddi ülésén élénk vita indult meg Sir Thomas Inskip, a fegyverkezé­sek egységesítése miniszterének a hétfő éjszakai ülésen tett bejelen­téséről, amely szerint háború esetén Angliában bevezetik az általános véderőkötelezettséget. A keddi ülé­sen több képviselő interpellációt in­tézett ebben az ügyben a kormány­hoz. A miniszterelnök a felszólalá­saikra válaszolva, hangoztatta, hoggy Sir Thomas Inskip kijelentését félreértették, mert arról szó sem lehet, hogy a kor­mány békeidőkben bármilyen közlést is tegyen azokról az in­tézkedésekről, amelyeket háború esetén végrehajtana. A képviselők a kérdések pergőtüzet intéztek a miniszterelnök ellen, aki­ nem válaszolt, vagy pedig kitért azonban a további kérdésekre vagy­­ választ adott. Az angol munkásság csak a nemzet védelmének és biztonságának céljaira készít fegyvert (London, május 31.) Az egyesült gépipari szakszervezet mai értekez­letén a szakszervezet a kormány fegyverkező tervével szemben kö­vetett politikájával foglalkozva ha­tározatilag kimondta, hogy nem tűr beavatkozást a szak­szervezet tagjainak jogaiba és kiváltságaiba, meglévén győződve arról, hogy az úgynevezett munkásfelhigítás bár­milyen alakja teljesen helytelen és megoldhatatlan. Munkásfelhigítás­nak nevezik a szakképzetlen vagy félig szakképzett munkások alkal­mazását olyan teendőkre, amelye­ket különben csak szakképzett mun­kásokra bíznak. Az egyesült gép­ipari szakszervezetnek 300.000 tagja van és pénzalapja meghaladja a kétmillió fontot. A tanács értekez-

Next