Népszava, 1938. június (66. évfolyam, 123–145. sz.)

1938-06-05 / 127. szám

1938 j­­nius 5. vasárnap NÉPSZAVA („Prager Presse") — Persze, ez az eredménye an­nak, hogy a magot fordítva tettem a cserépbe! („Marianne", Párizs) —­ A gólya kis testvérkét hozott neked. Akarod látni? — Inkább a gólyát! — Miféle bizottságot küldtek ki a­­drágaság letörésére? — Be nem avatkozási bizottsá­got... (JL'Oeuvre e­t Paries) ­ Huszonöt kilakoltatott csalá­dot elöntött a zivatar. A Bankó Pista utca 20. számú ház tulajdo­nosa lebontatta régi házát, ezért hatvan lakójának felmondott. A lakókat bírósági végzés alapján ki­lakoltatták. A bútorokat hatósági raktárba vitték, a kilakolta­tottak azonban — amint erről már beszá­moltunk — a bontásra ítélt ház ud­varán szalmazsákokon húzódtak meg, mintegy ifj.gyerekkel. A Pén­tek esti vihar ezeket a szerencsétle­neket teljesen eláztatta. Szombaton reggel arról értesítették a kilakol­tatottakat, hogy már az udvarban sem szabad tartózkodniok. A sze­ — Hogy a csudába nem szédül ez odafönt a magasban? („Ric et Rae", Párizs) Csillár, Rádió, Gramofon, Petróleömlözö­­t" ,l"'!' :,Mr' Reich Miklós nagyobb választékban cégnél Budapest VI. Vilmos császár út 45 (Nagymező ucca sarok) —m—m—ma—m—mmmmtm—m—m—m­ rencsétlen emberek végső elkesere­désükben a főkapitányságra men­tek, ahol arra kérték az életvédelmi osztály vezetőjét, juttassa őket la­káshoz. Dr. Vigh Béla rendőrkapi­tány nyomban telefonált a város­házára, arra kérte az illetékeseket, hogy a kilakoltatottakat juttassák fedél alá. A Mimkásd­süüsszerd­ség üt&z&unb ds&l&sUntimilp Su­mbiiVieli­en­ június 5-én és 6-án Díszhangversenyek. Szabadtéri kórusjáték. Népünnepély A hangversenyt a rádió közvetíti Tavaszi fényben (Sárrétudvari, május 31.) Lan­gyos verőfény ömlik szerteszét, tavasz van, derűs, szép napok járnak. A kis kertekben is nyílik már a já­cint s édes illata összevegyül a nyitott ablakokon kiáradó penész­szaggal. Szilaj, meleg szelek lenge­tik a bimbózó gallyakat és a Sze­génység kimosott rongyait. A kis kopár udvarok fölött feszülő köté­len messze fehérlenek, piroslanak ezek, a színük szerint, mint győ­zelmi lobogók, jeléül annak, hogy a nyomorúság éhezve, dideregve, rongyoskodva, de mégis csak ki­bírta a dermesztő, zord telet. Most a napsugarak hívó fényére el­hagyta téli börtönét az élet... A viskók előtt öreg proletárok üldögélnek s élvezik a Napnak, a Természet égő szívének éltető mele­gét ... Zajos verébcsoportok tartják ta­vaszi lakodalmukat s a nász után a verébpárok beköltöznek az itt-ott üres fecskefészkekbe, jogot formál­nak hozzá, mert a fészek üres, igaz, hogy az emberek ezt nem igen tűrik, leverik őket az ereszaljáról a fészekkel együtt... Szerintem a veréb, ez a cigánysorsú madár, jelképezi a legjobban a szegénysé­get. Szinte sorsközösséget érez már a szegénységgel, nem hagyja el a legzordabb télben sem, ott ugrál, csiripel a fáin, a sövényein, a szemétdombjain. Azért mégis hesse­getik, ijesztgetik, gurálják s nem hagyják nyugodtan fészkelni őket, — mint ahogy a földmunkásokat nem hagyják szervezkedni a saját akaratuk szerint... A fecske már előkelőbb madár, annak a fészkét megtűrik módo­sabb házak ereszében is. A Termé­szet is megadta számára azt a lehetőséget, hogy elutazhatik a tél elöl melegebb országba s ami fő­l vízum nélkül... Ilyenkor milyen boldog az a gyermek, amelyik leg­előbb meglátja a tavasz kék egén a legelső visszaszállt fecskét... A fényben reszkető uccákon tiyottruhájú, sápadt, mezítlábas gyermekek játszanak, cimpáznak, tekéznek, sárból vályogot formál­nak, váracskát építenek és hogy bendőjük korgását csillapítsák, egész nap rágcsálják a pattogatott kukoricát, mert éhesek. Egész té­len sem laktak jól valami jóval egyszer sem, málén, ciberén, főtt répán és tengeris kenyéren ten­gődték át a telet. Disznótorban is úgy gyönyörködhettek csak, ha valamelyik gazda udvaráról be­piroslott hozzájuk a disznót perzselő tűz lángja. Ezeknek a gyermekek­nek a legtöbbjét már csecsemőko­rukban nagyon meggyötörte az ín­séges élet, nincs egyéb szépség raj­tuk más, csak a csillogó szemük. De játszani kell így is, ez együtt jár a gyermekkorral. Ahogy elmegyek mellettük, rám­vetik égő szemüket, a szívemnek mintha fájna tekintetük. Gyermek­koromban én is ilyen nélkülözéstől égő szemmel néztem talán és azóta is sokat éheztem, szenvedtem, mint meglett férfi. Mert nekem nem ju­tott más örökség, nekem hát, száz­szorosan fáj ezeknek a gyermekek­nek szomorú sorsa. Nem vigasztal az sem, ha látom a napszámoslányokat, amint kis kertjükben vetik a virágmagot, a béreslegényekre gondolva, hogy majd kell azoknak a virág, amikor behajtanak ökörszekérrel a faluba munkásokért, nyári vasárnapok délutánján. Szép, nagyon szép a tavasznak, az életnek, a szívnek ez a játéka, de mit ér a virág, ha leg­többször csak könnyet törölhetünk vele, ha az idő arcán ott sötétlik a dolgozó nép sorsa, élete..­. Mert a tavasz is azoknak szép csak igazán, akiknek öröm is az osztályrészük. Azoknak nem, akik­re most szakadtak csak nehéz na­pok. A természet változásával az élet is gyötrőbb lett, követelőbb, kereset pedig nemigen van, itt-ott akad még csak párnapi munka és nagy öröm, ha egy kis kenyér kerül az asztalra. Majd csak az el­következő napokban lesz a munká­nak dandárja, amikor a kereset talán biztosabb lesz. A pattogató rosta házról - házra jár és a kipattant kukorica édes hópehelyként hull az éhezők számá­ra, eltöltik rajta legalább az időt. A szegény munkásember ilyenkor, ha más dolga nincs, szerszámját javítja, kapáját reszeli, élesíti, ké­szülődik a kenyér nehéz harcára... Nagy Imre — Vásári vonat Szegedre. A Kézi­szedők Köre vásári vonata Szegedre jú­nius 12-én, vasárnap a Nyugati pálya­udvarról indul reggel 6 óra tájban, visszaérkezik ugyanoda éjjel öé1 óra körül. A pontos menetidőt a körben közlik a jelentkezőkkel. A kör a jegye­ket a nyugtaszelvények ellenében június 7-én, kedden délután 5 órától adja ki (Kölcsey ucca 2. félemelet). Ugyanakkor még vacsora- és ebédjegyek előjegyez­hetők. 19. oldal Félelem nélkül! 1. Látom az óriások szörnyű harcát, Mélység és a magasság Földinditó viharban dúlva forrnak, De a költök dalolnak, Minden szenvedély tüze messze éget. De zeng s ragyog az élet, 2. Ó, világnak magas, roppant sza­bálya, Jó s rossz közös csodája, Dühök, tébolyok gázolnak és ölnek S kelnek tiszta szerelmek, A szörnyű mellett a nemes is ott van S a harc mind magasabban! Mind magasabban látlak ím,­ó élet, S mindig több az ígéret, S kik gyilkolnak és arcodon tapod­nak. Teszik címén a jónak. Nem mer színében a cudar kiállni, Törvény kell már, akármi. 4. Népeket tipró babona s galádság Arcod ölti, Igazság. S ki vértanút teremtve sujt a jóra, Mártírt ír lobogóra: De hívő, hű harcos, ma jól vigyázz csak S szemek, kik látva látnak! Ó, derék, hü sereg, száz büszke társam. Csak tovább egyre, bátran. Karral és lenge élivel a tollnak, Állja, ha dühök tipornak, Minden igaz most arcot fennt viseljen, Gőggel helytállni merjen. Helytállni és hinni elszánt­ vidáman, Száll a jó a világban! Ó, s ha nem: még győzők hős hiténél szebb Daca a vert reménynek, S kik maguk érted mitse várva adják, Emberség és szabadság! Fodor József — Koszorúmegváltás. A Munkások Gyermekbarát, Egyesületéhez Ascher István elhalálozása alkalmából koszorú­megváltás címén a következő adomá­nyok f­olytak be: Dr Szöllös 10, Mikola Árpád 3, Hartm­ann fivérek 10, Ormos János 1, Lakatos Vince 2 pengő. Fürödjünk a főváros fürdőiben! Szt Gellért-fürdő Sz­échenyi-fürdő Szent Imre-fürdő és a Rudas-fürdő népfürdőiben, gőzfürdőiben, gyógyfürdőiben és őszedéiben Kedvezményes jegyek kaphatók! Vn. Erzsébet körút 55. TeL 13-33-27 és VIII. Conti­ncea 1. sz. (Népszava kiadóhivatala). Tel.: 13-93-30, 31, 32

Next