Népszava, 1938. június (66. évfolyam, 123–145. sz.)
1938-06-05 / 127. szám
1938 jnius 5. vasárnap NÉPSZAVA („Prager Presse") — Persze, ez az eredménye annak, hogy a magot fordítva tettem a cserépbe! („Marianne", Párizs) — A gólya kis testvérkét hozott neked. Akarod látni? — Inkább a gólyát! — Miféle bizottságot küldtek ki adrágaság letörésére? — Be nem avatkozási bizottságot... (JL'Oeuvre et Paries) Huszonöt kilakoltatott családot elöntött a zivatar. A Bankó Pista utca 20. számú ház tulajdonosa lebontatta régi házát, ezért hatvan lakójának felmondott. A lakókat bírósági végzés alapján kilakoltatták. A bútorokat hatósági raktárba vitték, a kilakoltatottak azonban — amint erről már beszámoltunk — a bontásra ítélt ház udvarán szalmazsákokon húzódtak meg, mintegy ifj.gyerekkel. A Péntek esti vihar ezeket a szerencsétleneket teljesen eláztatta. Szombaton reggel arról értesítették a kilakoltatottakat, hogy már az udvarban sem szabad tartózkodniok. A sze — Hogy a csudába nem szédül ez odafönt a magasban? („Ric et Rae", Párizs) Csillár, Rádió, Gramofon, Petróleömlözöt" ,l"'!' :,Mr' Reich Miklós nagyobb választékban cégnél Budapest VI. Vilmos császár út 45 (Nagymező ucca sarok) —m—m—ma—m—mmmmtm—m—m—m rencsétlen emberek végső elkeseredésükben a főkapitányságra mentek, ahol arra kérték az életvédelmi osztály vezetőjét, juttassa őket lakáshoz. Dr. Vigh Béla rendőrkapitány nyomban telefonált a városházára, arra kérte az illetékeseket, hogy a kilakoltatottakat juttassák fedél alá. A Mimkásdsüüsszerdség üt&z&unb ds&l&sUntimilp SumbiiVielien június 5-én és 6-án Díszhangversenyek. Szabadtéri kórusjáték. Népünnepély A hangversenyt a rádió közvetíti Tavaszi fényben (Sárrétudvari, május 31.) Langyos verőfény ömlik szerteszét, tavasz van, derűs, szép napok járnak. A kis kertekben is nyílik már a jácint s édes illata összevegyül a nyitott ablakokon kiáradó penészszaggal. Szilaj, meleg szelek lengetik a bimbózó gallyakat és a Szegénység kimosott rongyait. A kis kopár udvarok fölött feszülő kötélen messze fehérlenek, piroslanak ezek, a színük szerint, mint győzelmi lobogók, jeléül annak, hogy a nyomorúság éhezve, dideregve, rongyoskodva, de mégis csak kibírta a dermesztő, zord telet. Most a napsugarak hívó fényére elhagyta téli börtönét az élet... A viskók előtt öreg proletárok üldögélnek s élvezik a Napnak, a Természet égő szívének éltető melegét ... Zajos verébcsoportok tartják tavaszi lakodalmukat s a nász után a verébpárok beköltöznek az itt-ott üres fecskefészkekbe, jogot formálnak hozzá, mert a fészek üres, igaz, hogy az emberek ezt nem igen tűrik, leverik őket az ereszaljáról a fészekkel együtt... Szerintem a veréb, ez a cigánysorsú madár, jelképezi a legjobban a szegénységet. Szinte sorsközösséget érez már a szegénységgel, nem hagyja el a legzordabb télben sem, ott ugrál, csiripel a fáin, a sövényein, a szemétdombjain. Azért mégis hessegetik, ijesztgetik, gurálják s nem hagyják nyugodtan fészkelni őket, — mint ahogy a földmunkásokat nem hagyják szervezkedni a saját akaratuk szerint... A fecske már előkelőbb madár, annak a fészkét megtűrik módosabb házak ereszében is. A Természet is megadta számára azt a lehetőséget, hogy elutazhatik a tél elöl melegebb országba s ami fől vízum nélkül... Ilyenkor milyen boldog az a gyermek, amelyik legelőbb meglátja a tavasz kék egén a legelső visszaszállt fecskét... A fényben reszkető uccákon tiyottruhájú, sápadt, mezítlábas gyermekek játszanak, cimpáznak, tekéznek, sárból vályogot formálnak, váracskát építenek és hogy bendőjük korgását csillapítsák, egész nap rágcsálják a pattogatott kukoricát, mert éhesek. Egész télen sem laktak jól valami jóval egyszer sem, málén, ciberén, főtt répán és tengeris kenyéren tengődték át a telet. Disznótorban is úgy gyönyörködhettek csak, ha valamelyik gazda udvaráról bepiroslott hozzájuk a disznót perzselő tűz lángja. Ezeknek a gyermekeknek a legtöbbjét már csecsemőkorukban nagyon meggyötörte az ínséges élet, nincs egyéb szépség rajtuk más, csak a csillogó szemük. De játszani kell így is, ez együtt jár a gyermekkorral. Ahogy elmegyek mellettük, rámvetik égő szemüket, a szívemnek mintha fájna tekintetük. Gyermekkoromban én is ilyen nélkülözéstől égő szemmel néztem talán és azóta is sokat éheztem, szenvedtem, mint meglett férfi. Mert nekem nem jutott más örökség, nekem hát, százszorosan fáj ezeknek a gyermekeknek szomorú sorsa. Nem vigasztal az sem, ha látom a napszámoslányokat, amint kis kertjükben vetik a virágmagot, a béreslegényekre gondolva, hogy majd kell azoknak a virág, amikor behajtanak ökörszekérrel a faluba munkásokért, nyári vasárnapok délutánján. Szép, nagyon szép a tavasznak, az életnek, a szívnek ez a játéka, de mit ér a virág, ha legtöbbször csak könnyet törölhetünk vele, ha az idő arcán ott sötétlik a dolgozó nép sorsa, élete... Mert a tavasz is azoknak szép csak igazán, akiknek öröm is az osztályrészük. Azoknak nem, akikre most szakadtak csak nehéz napok. A természet változásával az élet is gyötrőbb lett, követelőbb, kereset pedig nemigen van, itt-ott akad még csak párnapi munka és nagy öröm, ha egy kis kenyér kerül az asztalra. Majd csak az elkövetkező napokban lesz a munkának dandárja, amikor a kereset talán biztosabb lesz. A pattogató rosta házról - házra jár és a kipattant kukorica édes hópehelyként hull az éhezők számára, eltöltik rajta legalább az időt. A szegény munkásember ilyenkor, ha más dolga nincs, szerszámját javítja, kapáját reszeli, élesíti, készülődik a kenyér nehéz harcára... Nagy Imre — Vásári vonat Szegedre. A Kéziszedők Köre vásári vonata Szegedre június 12-én, vasárnap a Nyugati pályaudvarról indul reggel 6 óra tájban, visszaérkezik ugyanoda éjjel öé1 óra körül. A pontos menetidőt a körben közlik a jelentkezőkkel. A kör a jegyeket a nyugtaszelvények ellenében június 7-én, kedden délután 5 órától adja ki (Kölcsey ucca 2. félemelet). Ugyanakkor még vacsora- és ebédjegyek előjegyezhetők. 19. oldal Félelem nélkül! 1. Látom az óriások szörnyű harcát, Mélység és a magasság Földinditó viharban dúlva forrnak, De a költök dalolnak, Minden szenvedély tüze messze éget. De zeng s ragyog az élet, 2. Ó, világnak magas, roppant szabálya, Jó s rossz közös csodája, Dühök, tébolyok gázolnak és ölnek S kelnek tiszta szerelmek, A szörnyű mellett a nemes is ott van S a harc mind magasabban! Mind magasabban látlak ím,ó élet, S mindig több az ígéret, S kik gyilkolnak és arcodon tapodnak. Teszik címén a jónak. Nem mer színében a cudar kiállni, Törvény kell már, akármi. 4. Népeket tipró babona s galádság Arcod ölti, Igazság. S ki vértanút teremtve sujt a jóra, Mártírt ír lobogóra: De hívő, hű harcos, ma jól vigyázz csak S szemek, kik látva látnak! Ó, derék, hü sereg, száz büszke társam. Csak tovább egyre, bátran. Karral és lenge élivel a tollnak, Állja, ha dühök tipornak, Minden igaz most arcot fennt viseljen, Gőggel helytállni merjen. Helytállni és hinni elszánt vidáman, Száll a jó a világban! Ó, s ha nem: még győzők hős hiténél szebb Daca a vert reménynek, S kik maguk érted mitse várva adják, Emberség és szabadság! Fodor József — Koszorúmegváltás. A Munkások Gyermekbarát, Egyesületéhez Ascher István elhalálozása alkalmából koszorúmegváltás címén a következő adományok folytak be: Dr Szöllös 10, Mikola Árpád 3, Hartmann fivérek 10, Ormos János 1, Lakatos Vince 2 pengő. Fürödjünk a főváros fürdőiben! Szt Gellért-fürdő Széchenyi-fürdő Szent Imre-fürdő és a Rudas-fürdő népfürdőiben, gőzfürdőiben, gyógyfürdőiben és őszedéiben Kedvezményes jegyek kaphatók! Vn. Erzsébet körút 55. TeL 13-33-27 és VIII. Contincea 1. sz. (Népszava kiadóhivatala). Tel.: 13-93-30, 31, 32