Népszava, 1938. július (66. évfolyam, 146–172. sz.)

1938-07-01 / 146. szám

66. évfolyam 146. szám Budapest, 1938 július 1. péntek Ára 12 fillér A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével min­den nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 t­i Zsidótörvény Beszélnünk kell még egyszer a keserves és szomorú zsidótörvény­ről, miután annyit beszéltünk már róla. Beszélnünk kell a végrehajtási utasítás kapcsán, amely szigorban és a 20% lehető­ségeinek korlátozásában legjobb meggyőződésünk szerint tovább­ment, mint a törvény, de beszél­nünk kell róla azért is, mert An­tal István államtitkár az egyik képviselői beszámolón meglehető­sen fenyegető hangokat hallatott azok felé, akik ezt a végrehajtási utasítást a törvénynél is súlyo­sabbnak tartják. A rendelet itt van és elhisszük Antal Istvánnak, hogy a kor­mány ezen semmi szín alatt nem változtat majd. Viszont, higgye el Antal István nekünk,­­hogy az érdekelteknek és az ér­dektelen szemlélő­dőknek egy­aránt minden okuk megvan arra, a hogy kétségbeessenek. A törvény olyan lázas atmo­szférában, mondhatni napok alatt született, amikor egyesek ú­gy érezték, hogy földcsuszamlás van készülőben. Most, amikor ez az érzés — joggal-e vagy nem, most nem vitatjuk — a kor­mán­yváltozással valamivel alább­hagyott, nemcsak az érdekelteik remélték, hogy a végrehajtási utasítás a kiegyenlítés és a mél­tányosság akaratával tölti majd meg a törvény kereteit. Hiába­való reménységnek bizonyult ez a jóhiszeműség is... Ki tagadná, hogy nem így tör­tént? Ki tagadná, hogy leendő orvosok, ügyvédek, mérnökök a kettéosztás következtében nem tizenöt, hanem — mondjunk egy számot — harminc év múlva, re­mélhetik csak a kenyeret jelentő kamarai tagságot? Ki vonhatja kétségbe, hogy az, hogy a 20%-ot nem a 100%-hoz, hanem a 80%-hoz arányítják, egyötöd résszel csökkenti a zsidó alkal­mazottak megmaradási lehetősé­gét? Ki ne látná, hogy a műszaki és kereskedelmi rész különválasz­tása újabb ezrek munkalehető­ségét szünteti meg néhány éven, vagy néhány hónapon belül? Mindezt mindenki igen jól tudja. Nemcsak azok, akiket sajt, hanem azok is, akik a rendeletet alkották. És éppen ezért kérdez­zük: miért? Amit Antal mond, hogy végzetes volna, ha a rende­let csalódást okozna, ezt az érvet nem tudjuk elfogadni. A rende­let — mégha a törvény kereteit méltányosan értelmezné is — nem okozna csalódást. De így csalódást, fájdalmas, tragikus csalódást okoz. Emberekben, akik már leszámítolták azt, ami jönni fog. Emberekben, akik már bele-mindenekelőtt és mindenekfölött megnyugvásra vágytak. De most újból nyugtalanokká lettek, új­ból érzik a bizonytalanságot a fejük fölött. Mert: ki tudja, mi jöhet holnapután? Annyira egy­öntetű volt a kívánság, hogy ebben a kérdésben megnyugvás legyen, hogy ez az ügy lekerül­jön a napirendről, hogy érthetet­len ez az új szigorítás-sorozat. ILJg. 1 illL ITV'I U OIJ, Cl IV i rv JJLLO.J. UC1C" . W I w. (.1J O/JI^VIIIULO OVU VIrrtll . törődtek abba, ami less és akik hidegeket tépő változtatások ezek. Eredményük nem ér föl azzal a mély szomorúsággal és bizony­talanságérzettel, amelyet okoz. Mit tehetnek az érdekeltek? Sem­mit. Bízhatnak abban, hogy akad majd egy jobb korszak, amely a törvényt és a végrehajtási utasí­tást egyaránt hatályon kívül he­­­lyezi. Bízhatnak abban, hogy a belátás és megértés szelleme végre mégis csak győzedelmes­kedni fog. Addig pedig: itt a törvény és itt a rendelet. És a jövő hónaptól kezdve megindul majd a felmon­dások sorozata, amely tragédia akkor is, ha a gazdasági helyzet, ha az egyén valamilyen baja miatt éri a magánalkalmazottat, de megfoghatatlan és megmagya­rázhatatlan tragédia, fejbekólintó érthetetlenség, ha azért szakad valakire, mert apái imás hittel imádkoztak más templomokban. Roosevelt végleg szakít az elszigetelődés politikájával Kiáltványt intéz a kormányokhoz az embertelen hadviselés ellen (Newyork, június 30.) Roosevelt elnök, az amerikai lapok jelentése szerint, végleg szakít az elszigetelődés politikájával és nagy beszédben jelenti ki, hogy az Egyesült Államok a jövőben nem nézik közömbösen a többi állam­ problémáit. Az elnök kiáltványt is intéz a világhoz és fel­szólítja valamennyi kormányt, hogy egyezzenek meg egymással a hadviselés embertelenségeinek kiküszöbölésére vonatkozóan. Az amerikai lapok szerint Roose­velt új politikája általános helyes­lésre talál az Egyesült Államok köz­véleményében s azok a politikusok, akik továbbra is az elszigetelődés mellett foglalnak állást, végleg ki­sebbségbe kerültek. Több amerikai lap szavazást rendezett olvasói kö­zött s az hogy eredmény azt mutatja, Roosevelt, noha most már hato­dik éve irányítja az Egyesült Államok politikáját, még min­dig töretlen népszerűségnek ör­vend. Az olvasók legnagyobb része úgy Roosevelt elnök külpolitikáját, mint gazdasági intézkedéseit helyesnek ismerte el. Roosevelt egyébként, a lapok értesülései szerint, gazdasági téren is nagyjelentő­ségű intézkedéseket készít elő, amelyek lényegesen csökkentik majd a munkanélküliséget. Az Egyesült Államokban ezidősze­rint 10.310.000 ember van munka nélkül, akiket Roosevelt elnök ha­talmas közmunkák segítségével akar kenyérhez juttatni. A francia szocialista párt Léon Blum vezetésével a spanyol határ megnyitását követeli (Párizs, június 30.) A szocialista párt országos vezetőbizottsága egy­hangúlag úgy döntött, hogy kül­döttséget meneszt Daladier minisz­terelnökhöz és felszólítja, hogy ren­delje el a pireneusi határvonal megnyitását. Az „Information" je­lentése szerint a bizottságot maga Léon Blum vezeti a miniszterelnök­höz. Másfelől a vasúti alkalmazottak országos szövetségének most folyó értekezletén határozatot fogadtak el, amely sajnálkozással állapítja meg a demokrata kormányok mu­lasztásait a köztársasági Spanyol­ország megsegítése körül és fel­szólítja a kormányt, hogy a nem­zetközi jog értelmében állítsa vissza a szabadkereskedelmet Francia­ország és a köztársasági Spanyol­ország között. A sajtó Léon Blum fellépését nagyjelentőségűnek mondja. A burgosi angol ügyvivő Londonban (London, június 30.) Sir Eric Hodgson, burgosi angol ügynök, csütörtökön repülőgépen Londonba érkezett és magával hozta Franco tábornok legújabb válaszát az an­gol hajókat ért légitámadások ügyé­ben hozzáintézett angol jegyzékre. S­odgson azonnal a külügyi hiva­talba ment, ahol Butler külügyi államtitkárral tanácskozott. Hodg­son pénteken Halifax külügymi­niszterrel tanácskozik. Újságírók kérdésére kijelentette Hodgson, hogy nem tudja, mikor tér vissza Spa­n­yol­országba. Hodgson a „News Chronicle." sze­rint. Franco következő ajánlatát hozza: 1. A felkelő repülőgépek nem fog­nak angol hajókat nyilt tengeren megtámadni s igyekeznek majd az angol hajókat kímélni, ha spanyol kikötőket bombáznak. 2. Jelöljenek ki biztosított kikötő­ket, ahol szigorú nemzetközi ellen­őrzés fogja megakadályozni a hadi­anyagcsempészést. Anglia erre azt feleli majd, hogy Spanyolország mindegyik részé­ben egy-egy olyan biztosított kikötőt jelöljenek ki, amelynek jó összeköttetése van a többi országrészekkel és hogy a terv elfogadása nem korlátozhatja az angol hajókat ab­ban, hogy egyéb spanyol kikötőket is meglátogathassanak. Megegyez­és a semlegességi bizottságban... (London, június 30.) A spanyol semlegességi­­bizottság­ elnöki albi­zottsága mai ülésén hivatalos köz­lemény szerint a tengeri ellenőrzési tervvel foglalkozott Ezt a tervet az egyes országok képviselői kormá­nyukkal való közlés céljából el­fogadták, kivéve a szovjet­ képvise­lőt, aki kijelentette, hogy a bizott­ság tervezete tekintetében kormá­nyától további utasítást kell kérnie. Az albizottság­ befejezte az összes kérdések megvizsgálását és felha­talmazta lord Plymouth elnököt, hogy keddre, július 5-én délután 4 órára hívja össze a bizottság teljes ülését. Az önkéntesek elszállításának ter­vét is jóváhagyták és felhatalmaz­ták az elnököt arra, hogy a tervet

Next