Népszava, 1938. július (66. évfolyam, 146–172. sz.)
1938-07-01 / 146. szám
66. évfolyam 146. szám Budapest, 1938 július 1. péntek Ára 12 fillér A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 ti Zsidótörvény Beszélnünk kell még egyszer a keserves és szomorú zsidótörvényről, miután annyit beszéltünk már róla. Beszélnünk kell a végrehajtási utasítás kapcsán, amely szigorban és a 20% lehetőségeinek korlátozásában legjobb meggyőződésünk szerint továbbment, mint a törvény, de beszélnünk kell róla azért is, mert Antal István államtitkár az egyik képviselői beszámolón meglehetősen fenyegető hangokat hallatott azok felé, akik ezt a végrehajtási utasítást a törvénynél is súlyosabbnak tartják. A rendelet itt van és elhisszük Antal Istvánnak, hogy a kormány ezen semmi szín alatt nem változtat majd. Viszont, higgye el Antal István nekünk,hogy az érdekelteknek és az érdektelen szemlélődőknek egyaránt minden okuk megvan arra, a hogy kétségbeessenek. A törvény olyan lázas atmoszférában, mondhatni napok alatt született, amikor egyesek úgy érezték, hogy földcsuszamlás van készülőben. Most, amikor ez az érzés — joggal-e vagy nem, most nem vitatjuk — a kormányváltozással valamivel alábbhagyott, nemcsak az érdekelteik remélték, hogy a végrehajtási utasítás a kiegyenlítés és a méltányosság akaratával tölti majd meg a törvény kereteit. Hiábavaló reménységnek bizonyult ez a jóhiszeműség is... Ki tagadná, hogy nem így történt? Ki tagadná, hogy leendő orvosok, ügyvédek, mérnökök a kettéosztás következtében nem tizenöt, hanem — mondjunk egy számot — harminc év múlva, remélhetik csak a kenyeret jelentő kamarai tagságot? Ki vonhatja kétségbe, hogy az, hogy a 20%-ot nem a 100%-hoz, hanem a 80%-hoz arányítják, egyötöd résszel csökkenti a zsidó alkalmazottak megmaradási lehetőségét? Ki ne látná, hogy a műszaki és kereskedelmi rész különválasztása újabb ezrek munkalehetőségét szünteti meg néhány éven, vagy néhány hónapon belül? Mindezt mindenki igen jól tudja. Nemcsak azok, akiket sajt, hanem azok is, akik a rendeletet alkották. És éppen ezért kérdezzük: miért? Amit Antal mond, hogy végzetes volna, ha a rendelet csalódást okozna, ezt az érvet nem tudjuk elfogadni. A rendelet — mégha a törvény kereteit méltányosan értelmezné is — nem okozna csalódást. De így csalódást, fájdalmas, tragikus csalódást okoz. Emberekben, akik már leszámítolták azt, ami jönni fog. Emberekben, akik már bele-mindenekelőtt és mindenekfölött megnyugvásra vágytak. De most újból nyugtalanokká lettek, újból érzik a bizonytalanságot a fejük fölött. Mert: ki tudja, mi jöhet holnapután? Annyira egyöntetű volt a kívánság, hogy ebben a kérdésben megnyugvás legyen, hogy ez az ügy lekerüljön a napirendről, hogy érthetetlen ez az új szigorítás-sorozat. ILJg. 1 illL ITV'I U OIJ, Cl IV i rv JJLLO.J. UC1C" . W I w. (.1J O/JI^VIIIULO OVU VIrrtll . törődtek abba, ami less és akik hidegeket tépő változtatások ezek. Eredményük nem ér föl azzal a mély szomorúsággal és bizonytalanságérzettel, amelyet okoz. Mit tehetnek az érdekeltek? Semmit. Bízhatnak abban, hogy akad majd egy jobb korszak, amely a törvényt és a végrehajtási utasítást egyaránt hatályon kívül helyezi. Bízhatnak abban, hogy a belátás és megértés szelleme végre mégis csak győzedelmeskedni fog. Addig pedig: itt a törvény és itt a rendelet. És a jövő hónaptól kezdve megindul majd a felmondások sorozata, amely tragédia akkor is, ha a gazdasági helyzet, ha az egyén valamilyen baja miatt éri a magánalkalmazottat, de megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan tragédia, fejbekólintó érthetetlenség, ha azért szakad valakire, mert apái imás hittel imádkoztak más templomokban. Roosevelt végleg szakít az elszigetelődés politikájával Kiáltványt intéz a kormányokhoz az embertelen hadviselés ellen (Newyork, június 30.) Roosevelt elnök, az amerikai lapok jelentése szerint, végleg szakít az elszigetelődés politikájával és nagy beszédben jelenti ki, hogy az Egyesült Államok a jövőben nem nézik közömbösen a többi állam problémáit. Az elnök kiáltványt is intéz a világhoz és felszólítja valamennyi kormányt, hogy egyezzenek meg egymással a hadviselés embertelenségeinek kiküszöbölésére vonatkozóan. Az amerikai lapok szerint Roosevelt új politikája általános helyeslésre talál az Egyesült Államok közvéleményében s azok a politikusok, akik továbbra is az elszigetelődés mellett foglalnak állást, végleg kisebbségbe kerültek. Több amerikai lap szavazást rendezett olvasói között s az hogy eredmény azt mutatja, Roosevelt, noha most már hatodik éve irányítja az Egyesült Államok politikáját, még mindig töretlen népszerűségnek örvend. Az olvasók legnagyobb része úgy Roosevelt elnök külpolitikáját, mint gazdasági intézkedéseit helyesnek ismerte el. Roosevelt egyébként, a lapok értesülései szerint, gazdasági téren is nagyjelentőségű intézkedéseket készít elő, amelyek lényegesen csökkentik majd a munkanélküliséget. Az Egyesült Államokban ezidőszerint 10.310.000 ember van munka nélkül, akiket Roosevelt elnök hatalmas közmunkák segítségével akar kenyérhez juttatni. A francia szocialista párt Léon Blum vezetésével a spanyol határ megnyitását követeli (Párizs, június 30.) A szocialista párt országos vezetőbizottsága egyhangúlag úgy döntött, hogy küldöttséget meneszt Daladier miniszterelnökhöz és felszólítja, hogy rendelje el a pireneusi határvonal megnyitását. Az „Information" jelentése szerint a bizottságot maga Léon Blum vezeti a miniszterelnökhöz. Másfelől a vasúti alkalmazottak országos szövetségének most folyó értekezletén határozatot fogadtak el, amely sajnálkozással állapítja meg a demokrata kormányok mulasztásait a köztársasági Spanyolország megsegítése körül és felszólítja a kormányt, hogy a nemzetközi jog értelmében állítsa vissza a szabadkereskedelmet Franciaország és a köztársasági Spanyolország között. A sajtó Léon Blum fellépését nagyjelentőségűnek mondja. A burgosi angol ügyvivő Londonban (London, június 30.) Sir Eric Hodgson, burgosi angol ügynök, csütörtökön repülőgépen Londonba érkezett és magával hozta Franco tábornok legújabb válaszát az angol hajókat ért légitámadások ügyében hozzáintézett angol jegyzékre. Sodgson azonnal a külügyi hivatalba ment, ahol Butler külügyi államtitkárral tanácskozott. Hodgson pénteken Halifax külügyminiszterrel tanácskozik. Újságírók kérdésére kijelentette Hodgson, hogy nem tudja, mikor tér vissza Spanyolországba. Hodgson a „News Chronicle." szerint. Franco következő ajánlatát hozza: 1. A felkelő repülőgépek nem fognak angol hajókat nyilt tengeren megtámadni s igyekeznek majd az angol hajókat kímélni, ha spanyol kikötőket bombáznak. 2. Jelöljenek ki biztosított kikötőket, ahol szigorú nemzetközi ellenőrzés fogja megakadályozni a hadianyagcsempészést. Anglia erre azt feleli majd, hogy Spanyolország mindegyik részében egy-egy olyan biztosított kikötőt jelöljenek ki, amelynek jó összeköttetése van a többi országrészekkel és hogy a terv elfogadása nem korlátozhatja az angol hajókat abban, hogy egyéb spanyol kikötőket is meglátogathassanak. Megegyezés a semlegességi bizottságban... (London, június 30.) A spanyol semlegességibizottság elnöki albizottsága mai ülésén hivatalos közlemény szerint a tengeri ellenőrzési tervvel foglalkozott Ezt a tervet az egyes országok képviselői kormányukkal való közlés céljából elfogadták, kivéve a szovjet képviselőt, aki kijelentette, hogy a bizottság tervezete tekintetében kormányától további utasítást kell kérnie. Az albizottság befejezte az összes kérdések megvizsgálását és felhatalmazta lord Plymouth elnököt, hogy keddre, július 5-én délután 4 órára hívja össze a bizottság teljes ülését. Az önkéntesek elszállításának tervét is jóváhagyták és felhatalmazták az elnököt arra, hogy a tervet