Népszava, 1938. július (66. évfolyam, 146–172. sz.)
1938-07-19 / 161. szám
10. oldal NÉPSZAVA 1938 július kk. kedti A SZARVASGÍM EMLÉKIRATAI REGÉNY ! ÍRTA TERSÁNSZKY J. JENŐ — Habár ez siettetése rímek hangzik! — jegyeztem meg kissé csalódottam. — Szánj még egy pillanat türelmet közbevetésemnek. Tudniillik, ha nem az akkori hézagos ismereteimmel, hanem ma válak.szólnék a medvének, akkor következő volna ez. Azemberek nagy törvényhozói is általában óriási különbséget látnak a jogos és jogtalan vérontás körsött. A háborúzást, például, dicsőítik, a rablógyilkosságot elítélik. Holott a kettő között csakis kvantitatív, van különbség. Az egyik angró üzlet, a másik kreszleráj. Nagy kollektívumnak erény elpusztítani, kirabolni kis kollektívumot alaptalan, képtelen ürügyekkel is. Magános emberi dúvadok egyéni akciója azonban bűntett... Ez voltaképp... — Hagyd abba, kérlek! Kérve kérlek! Ó, Szarvasok Vezérbikájának Csillaga! — szakított meg Marcella. — Vagy hiába dolgoztunk együtt! Ha kihegyezed az elbeszélésed kényes, elmélkedésre alkalmas pontjait, akkor egyrészt betilthatják munkánkat,másrészt az olvasók dobják félre, mint érdekte-lent... Elég az, ha egy elbeszélő az elbeszélt eseményeket nem hamisítja meg... Tanulságot vonjon le azokból ki-ki, ahogy tetszik neki. Egyetlen nézőpontból egyetlen tanulságot vonni úgy is meddő. Nincs két ember, aki egy dolog megítélésében ugyanabban a helyzetben volna. Ha egyezik a társadalmi állásuk, nem egyezik életkoruk, ha az is, akkor egészségi állapotuk, ha az is, akkor hangulatuk, ha az is, akkor múltjuk, ha az is, akkor terveik, ha azok is, akkor még mindig akad ötven eset a különbségre, viszont már tíz egyező esetben is inkább bábok, mint élő individumok. Mesélj tehát, Nagy Szarvas vezé Tem és hagyd az okoskodást! — Legyen! — feleltem. — Nem mintha meggyőztél volna utasításod helytállóságáról, hanem a békesség kedvéért.. És azzal folytattam.) * — Jegyezd meg akkor jól a következőket! — mondta nekem a medve. — A vadon a vadállatoké, először is. Nem tehetnek többet, mint hogy elvonulnak az emberek piszok fajától benépesített területekről a földtekének azokra a pontjaira, amelyeken az emberek nem tudnak már tenyészni. Ha még itt is háborgatják őket az emberek, hát ez aljasság, telhetetlenség! Ugyan az elvonulást kísérelik meg magában a vadonban a jámbor kérődzők és rágcsálók és mindenevők, hogy a ragadozóktól menekedjenek! — vitattam én. — Mit tesz föl hát az embereknek? — A vadon nemes ragadozói, barátocskám, úgyszólván a teremtés ősi törvényeinek és módszereinek korlátait respektálva, élnek együtt a fönntartásukra rendelt vadállattársaikkal. Azt még sohasem hallottad, hogy a rengetegben, vagy pusztán, vagy sziklabérceken a nemes fenevadak kiirtották volna a szelíd vadakat. Belőlük csak az a rész lesz a fenevadak.martaléka, amelynek elszaporodása kívánatlan lenne már. Épígy, a nemes fenevadak is tisztességes ősi eszközökkel, inuk rugékonyságával a hajtásban, foguk, körmük erejével a viadalban, eszességükkel, türelmükkel a lesen, megszolgálják, megérdemlik a zsákmányukat. Vagy tagadod ezt? — Hát ez az emberi gonoszsággal szembeállított fenevadi gonoszságnak nagyon önös, kényelmes védelme volna! — állítottam. — Nos hát, buta nép buta korosának szomorú megátalkodottsága ellen kár a szót vesztegetni! — dörmögte bosszúsan a medve. — Az ilyen önfejű, rühes, undok kis dögöt, mint te, külön örömöm lesz szétmarcangolni. — Tessék! Miért nem esel nekem? — nógattam magam ebben a már-már tűrhetetlenné váló, gyötrelmes huzavonában a medvét. De ő kajánul vinynyogta: — Jól van! Tudd meg hát, nyomorult pára, azt is, miért nem rontok rád máris! Ez úgy sem változtat a veszteden. — Nos? — Nem azzal kezdtem, hogy ez a hely a messze környék legremekebb kelepcéje? — De igen! — Még azt is elmondtam, minélfogva az! Egyetlen dolgot kivéve. Pedig az szinte vadásztörténelmi érdekességű. Figyelj rám! — Figyelek! — Ma az emberek utolsó, undok faja olyan fegyverekkel vadászik a vadonban, hogy kiirt minden vadat és nincs menekvés. A legföldühödtebb hímoroszlán ellen is tisztára gyáva hentesmunkává teszi a vadászatot az ismétlőfegyver. A juhos karám komondorait bottal elhadarászni a kirándulónak tízszerte nagyobb hősiesség és veszély, mint egy őe- 24 erdei hajtásban a robbanó töltényekkel való silány puffogtatás. Azért rongy csőcselék a mai emberfajta. Valaha azonban nem így volt. Ez a hely éppenséggel tanúskodhatok róla. Érdekel, hogyan? — Érdekel! — A medvenépnek több ősi regéje tárgyazza, hogy ehelyütt a medvenépnek tisztára szövetségesei, bőkezű pártfogói voltak az emberek. Ezek a barlangok sok-sok ezer éven át lakóhelyet nyújtottak az embereknek. Kőhegyű kopja, nyíl, parittya tette fegyverüket De azért ezekkel a becsületes, egyszerű eszközökkel több vadhúst szereztek maguknak, mint ma az üres vadont lakó vagy vadonba tévedett emberek kegyetlen, átkozott puskáikkal. A vadon hemzsegett akkoriban a vadtól, nem volt kiirtva, mint manap... Egyszóval, ha az emberek leszálltak itt a szomszédos sziklamederben futó patakrésznél, akkor néha elfogyaszthatatlan tömegű zsákmányt ejtettek. Rendszerint úgy intézték vadászataikat: a patak túlsó oldaláról hirtelen elfelé a padmaly felé riogatták a szarvas-, őz- vajjú vaddisznócsordát. Ami része visszafelé, a vadászokon át kitört, az kitört. Ami része átszökkent a szakadékon erre a sziklapadmalyra, az fogva volt, mint te jelenleg. Akkor aztán kezdődött a könnyű mészárlás... Persze, már izgat a kérdés, mi haszna lett abból a medvenépnek? — Izgat! — Nagy haszna! Mert a padmalyon megszorult vadak között mindig akadt egy-két olyan őrjöngésig rémült példány, hogy az emberek kőhegyű fegyvere elől egyszerűen levetette magát a mélységbe és agyonzúzta magát csontostól, bőröstől alant. A medvenép pedig a rengeteg legkitűnőbb kúszója. Fa vagy szikla nincsen megmászhatatlan a medvenépnek. Persze, hogy talált arra is ösvényt, hogy a völgyből elérje itt alant a sziklameredélyen agyonzúzódott vadat. Sőt mindig talált elég falatot a medvenép ottan, mivel az emberek ledobálták a nekik fölösleges vadzsákmány belső részeit, bendőt, belet, hogy ne rothadjon nekik és ne bűzdjön az orrukba itt a padmalyon. A medvéknek pedig csertege minden vadhús, pláne, ha csak egy kis kúszással jutnak hozzá. Bezzeg el is lustultak, el is híztak a sok potyahúson a medvék csudára, itt a meredély alatti tanyájukban. És még ma is emlegetik a derék ősemberekkel való békés, példás szövetséget a medvék regéi ezen a tájon. — Érdekes! — mondtam elismerőleg a medvének és hozzáfűztem: — Azonkívül megértem most már, minek halogatod azt, hogy rám rontsál. Attól tartasz, hogy levetem magam inkább a mélybe, mintsem zsákmányod legyek. — Végre kezd élesedni a fölfogásod! — dörmögte a medve. — Mindössze valamicskét abban tévedsz, hogy ha leugrol a szikláról, akkor nem leszel a zsákmányom. Hiszen utánad mászok majd és megtalállak odaalant is, agyonzúzódva. Csakhát igaz, ez némi időt is, némi fáradságot is vesz igénybe, kényelmetlen is nekem gyomorgörcseimmel a sziklamászás és a kicsi bocsaimat sem szívesen hagyom el őrizetlen magamtól, sem pedig túl nyaktörő útra nem vihetem magammal. Kíméld meg tehát magadat is, engem is a huzavonától és menj a sziklapadmaly szélétől el, a sziklafal alá ahol kényelmesen végezhetek veled, mindkettőnk érdekében. Itt szünet következett Én nem mozdultam a padmaly szélérő]. A medve szintén némán, kajánul fente tovább körmét a sziklán gubbasztva. Akkor egyszerre, mint ahogy forgószél kerekedik, a bizonytalanság, várakozás, türelmetlenség kínja kezdett kavarogni bennem a megadás ernyedtségére. Fokozódott-fokozódott-fokozódott ez. Végül már őrjöngésszerűen tombolt bennem. Mindegy most már így is véged van. Ronts neki ennek a gálád fenevadnak. Vagy-vagy! Esetleg le is döntheted a váratlan rohammal lábáról, le is gázolhatod! Ronts neki! Nem bírod már tovább ezt a bizonytalanságot! Annyit tettem csak, hogy lekókkadt nyakam kicsikét följebb emeltem. A medve is moccant abban a pillanatban. De fura! Nem felém. Ellenkezőleg. Fejét föl se vette a két mellső mancsáról. Úgy hátrált, kúszva, gyorsan vissza egy darabot a sziklateraszon. Csak hipnotikus, alattomos tekintetét nem vette le rólam. És hirtelen lesunnyadt újra. Rögtön megérttették velem a medve mozdulatai, miről van szó. A legnagyobb esztelenséget követtem volna el, ha belső őrjöngésem szavára hallgatok és magam rontok a medvének neki. (Folytatása következik.) — Nem hallgatták meg a versét, véresre verte őket. Egy debreceni fiatalember Debrecenben már gyakran rendezett botrányt amiatt, hogy verseit nem méltányolták úgy, amint ő szerette volna. Legutóbb felkeresett egy ismert debreceni családot, ahol szavalni kezdte saját szerzeményű verseit. A család tagjai azonban kijelentették, hogy nem kíváncsiak a költő versére. Erre a költő nekiesett a család tagjainak és véresre verte őket. Rendőr szállította el a megvadult költőt a helyszínről. Elvágta egy leány nyakát. Vasárnap az esti órákban Kovács István ráckevei lakos Ráckeve községben Tamás Erzsébet 17 éves leány nyakát három borotvavágással átvágta. A leányt, lakásától 33 méternyi távolságban holtan találták meg a járókelők. Orvosi vélemény szerint halálát a nyakerete átvágása következtében beállott elvérzés okozta, ami úgyszólván percek alatt bekövetkezett. Kovács István a gyilkosság elkövetése után ismeretlen helyre megszökött. Elfogatására a csendőrség széleskörű nyomozást indított. Szakszervezeti tanonc és ifjúsági kiállítás A Szakszervezeti Tanács ez év októberében nagyszabású ifjúsági kiállítást rendez, amelyen bemutatásra kerülnek az egyes szakmákban, valamint az egyes városok és községek területén dolgozó ipari és mezőgazdasági fiatalság szociális, gazdasági, szociálpolitikai és kulturális helyzetére vonatkozó grafikonok, statisztikai táblázatok, fénykép felvételek, védőintézkedések, képek stb. A kiállításnak érdekes része lesz a tanoncok és fiatal segédek, valamint a munkás gyermekek által készített rajzok, munkadarabok, szerszámok, ipar- és népművészeti tárgyak, kézimunkák, festmények stb. bemutatása. Kérjük a budapesti és vidéki munkásszülőket és felnőtt elvtársakat, hogy hívják föl erre a kiállításra az ifjúmunkások és tanoncok, valamint gyermekeik figyelmét, hogy minél többen jelentkezzenek anyagukkal a kiállításon való részvételre. Részletes felvilágosítást a Szakszervezeti Tanács titkársága ad (Budapest VII, Nagyatádi Szabó ucca 21—28, I. emelet 2). Strand- és hullámfürdők : Csabagyöngye strandfürdő Császárfürdő uszoda Csillaghegyi strand- és hullámfürdő Danubius strandfürdő Erzsébet sósfürdő Gellért hullámfürdő Hungária weekend strand Nemzeti sportuszoda (fedett) Palatinus strandfürdő Pesterzsébeti jódos strandfürdő Pünkösdfürdő strandfürdő Rudasfürdő uszoda Széchenyi strandfürdő Szent Lukács gyógyfürdő és uszoda Kedvezményes jegyek kaphatók kultúrpropaganda jegypénztárainknál, Erzsébet körút 35. Tel.: 130-327 és Conti ucca 4. Tel.: 130-330, 31. 32