Népszava, 1938. november (66. évfolyam, 248–273. sz.)
1938-11-01 / 248. szám
66. évfolyam 248. szám Budapest, 1938 november 1. kedd fillér Csütörtökön mondja ki ítéletét a Bécsben összeülő német-olasz döntőbíróság A Münchenben mértékadónak elfogadott néprajzi elvek alapján vonják meg az új magyar-csehszlovák határt A magyar delegáció Kánya és Teleki miniszterek vezetésével kedden utazik Bécsbe Vasárnapi lapunkban beszámoltunk arról, hogy Ciano olasz külügyminiszter még szombaton este, Ribbentrop német külügyminiszter Rómából való elutazása után közölte Villanimagyar követtel, hogy mind Olaszország, mind Németország elválalja a magyar -cseh viszály ügyében a döntőbírói szerepet. Ezt azután , vasárnap délután Da Vinci budapesti olasz követ, majd utóbb Werkmeister budapesti német ügyvivő is hivatalosan közölte Kánya külügyminiszterrel. Berlini hivatalos jelentés érkezett vasárnap arról is, hogy Németország nevében Ribbentrop, Olaszország képviseletében Ciano lesz a döntőbíró s ezért szerdán mindketten Bécsbe érkeznek, minthogy a volt osztrák főváros lesz a színhelye a döntőbírói tanácskozásoknak. A bécsi döntőbírói tanácskozásokra hivatalosan meghívták Kánya külügyminisztert és Chvalkovsky csehszlovák külügyminisztert is. Kik utaznak magyar részről Bécsbe? Kánya külügyminiszter és gróf Teleki Pál kultuszminiszter, akik a komáromi tárgyalások fődelegátusai voltak, kedden délután utaznak Bécsbe. Velük megy gróf Csáky István rendkívüli, követ, a külügyminiszter kabinetfőnöke is, aki a magyar-cseh kérdés megoldásának eddigi diplomáciai előkészítésében is már jelentős szerepet játszott. Bécsbe utazik továbbá Pataky Tibor államtitkár és több szakértő is, hogy bizonyos vitás kérdések felmerülése esetén rendelkezésre álljanak. Hiszen rengeteg olyan probléma akad, amelyet az új határ megvonása után kell majd megoldani és amelyek előkészítése a két érdekelt állam közötti tárgyalások anyaga kell, hogy legyen. Ezeknek a kérdéseknek (egyházjogi kérdések, a szociális biztosítás problémái, telekkönyvi ügyek, folyamatban lévő pörös ügyek stb.) az előkészítése magyar részről már hetek óta folyamatban van. Ezekről a kérdésekről tárgyalt a hétfőn délelőtt öszszeült miniszteri értekezlet is, amely délután 3 óráig tartott. Ezt megelőzően, még vasárnap, azután, hogy a döntőbíróság öszszeüléséről a hivatalosközlés Budapesten megtörtént, Inkrédy miniszterelnök többízben tanácskozott Kánya külügyminiszterrel és Csáky Istvánnal, közben Rátz Jenő honvédelmi miniszterrel is. A katonai bizottságok már tárgyalnak a felszabaduló területek átadásáról A Budapest és Prága között lefolyt diplomáciai jegyzékváltás után tudvalevően megállapodás történt arra nézve, hogy a két állam katonai szakértői közvetlen tárgyalások útján készítik elő a Magyarországhoz visszacsatolandó területek átadását. Az erre kiküldött katonai vegyesbizottság hétfőn délután már össze is ült Pozsonyban és megkezdte tárgyalásait. Magyar részről Andorka Rezső vezérkari ezredes, Solymossy Ulászló vezérkari alezredes, a prágai magyar követség katonai attaséja és Szentpétery György vezérkari százados vesz részt a pozsonyi tárgyalásokon. A katonai bizottságok tanácskozása előreláthatóan több napot vesz igénybe és a bizottságok mindaddig együtt maradnak, amíg az átadandó területek visszacsatolása befejeződik. Mikorra várható a döntés? Természetes, hogy most minden érdeklődés a döntőbíróság bécsi tárgyalásai felé fordul. Amint már említettük, ezek a tárgyalások szerdán kezdődnek és bizonyos hírekből arra kell következtetni, hogy a tanácskozások egész rövid ideig tartanak. Előreláthatóan a tárgyalások csütörtökön már be is fejeződnek és ekkor történik meg a döntés, hogy miképpen alakul az új határ Magyarország és északi szomszédja, az új Csehszlovákia között. Mindenesetre rá kell itt mutatni arra, hogy magyar részről kezdettől fogva nem a történelmi alapra helyezkedve követelték az országtól elszakított területek visszacsatolását, hanem mindig a müncheni alapelvek érvényesítését kívánták magyar-csehszlovák viszonylatban. München tudvalevően a négyhatalmi megegyezéssel félre nem magyarázhatóan az úgynevezett wilsoni, a háborút követő békediktátumokkal megcsúfolt elvekre, tehát a néprajzi határok bázisára helyezkedett. Ez az elv lesz az irányadó kétségtelenül akkor is, amikor Róma és Berlin Bécsben kimondja a döntő szót a felvidéki magyar területek visszacsatolásának húsz év óta Húsz év (M. I.) Megváltozott körülöttünk a világ. De bármennyire változott a háborúkon, forradalmakon, ellenforradalmakon és gazdasági válságokon keresztül, továbbra is a világháború problémáinak megoldatlansága kísért. A demokratikus Magyarország után való fölfokozott vágy a vesztett háborút követő összeomlásban született. Rendkívül tanulságos a vesztett forradalom története. De még mindig nem jutottunk oly messze a húsz év előtti forradalomtól, hogy tárgyilagos, történeti távlatba helyezhessük. Kortársak ne ítéljenek kortársak fölött. Hogy történt, kiknek volt benne részük, hogyan politizáltak s milyen viszonyok között, még mindig nem lehet föltárni teljes világossággal, teljes igazsággal. Az idő távlatából sok mindenre világosság derül s akkor politikai és személyi érdek, gyűlölködés és elfogultság háttérbe szorul. Egy bizonyosság marad: a magyar nép kísérletet tett arra, hogy a vesztett háborúból s az azt követő összeomlásból — legyengülten, elhagyottan és kifosztva, szűkölködések és nélkülözések között, ellenséges érzésű új nacionalista államoktól körülvéve — demokratikus szellemű otthont teremtsen a megmaradt csonkaországban. A jószándékú, nemes kísérlett elbukott. Ellene voltak a demokratikus nagyhatalmak, amelyek győzelmi mámorukban kiszolgáltatták az országot a cseheknek, románoknak és jugoszlávoknak. A külpolitikai bukást követte a belpolitikai. Azóta, két évtized alatt, végigszáguldott az országon az ellenforradalom, a gazdasági válság, s most új viharként tombol körülöttünk: a fasizmus. Így váltják egymást az időben a politikai rezsimek. Egymást támadják, de mindannyian a magyar élet problémáival birkóznak és nem akarják észrevenni, hogy ezek a problémáik azonosak — húsz év óta! A világháború korszakot zárt le. Nem lehetett ott folytatni, ahol a háború előtt abbahagyták. Ami már elviselhetetlen volt a háború előtti Magyarországon, ,az a vesztett háború után, az akkori demokratikus világban, már nem volt fönntartható. A Nemzeti Tanácshoz azért csatlakoztak az uralkodó osztályok képviselői is — arisztokraták, földbirtokosok, egyház, főrendek, az egész akkori Magyarország —, mert más kivezető utat ők sem láttak. A földbirtokosság és az egyház fölajánlotta földjét a földreform