Népszava, 1938. november (66. évfolyam, 248–273. sz.)

1938-11-01 / 248. szám

2. oldal céljaira. A földreform méreteit hivatalos ankét tárgyalta meg, a kormány kiadta a vonatkozó nép­törvényt s ha ez ak­kor valósággá válik,­­ ma nem kellene bir­kózni ugyanezzel a kérdéssel. [Választójog, sajtószabadság, egye­sülési és gyülekezési jog, demo­kratikus szellemű közélet és ön­kormányzat, — mindez ma is a magyar élet legbensőbb problé­mája, mint húsz évvel ezelőtt. Akkor is, most is megoldatlan probléma volt a középosztály siralmas helyzete, a társadalom intellektuális részének eltartása. Most is és húsz évvel ezelőtt is a szociális problémáik uralták a közéletet. A­ vezető gondolat, a munkából, keresetből élő dolgo­zók védelme. Mit oldottak meg húsz év alatt? Sajnos, gyökeresen és vég­legesen semmit. Minden kor­mányzat szembekerült a magyar élet alapvető problémáival, tol­m­ozott-foldozott rajtuk az adott politikai viszonyoknak megfele­lően,­­látszatmegoldásokat terem­tett, de továbbra is itthagyta a kísértetjárást. A meg nem oldott problémák elháríthatatlanul je­lentkeznek, akármilyen kormány­zat kerül az ország élére s akár­milyen rendszer játszik bújósdit előttük. Egy dologban haladtunk. S ez nagyon lényeges. Már nem vitat­kozunk afölött, hogy kisbirtok vagy nagybirtok szolgálja-e az­ ország, a dolgozó nép érdekét. Ami akkor, húsz évvel ezelőtt vita volt, ami akkor késleltette, majd a késlekedés meghiúsította a földreformot, az ma már nem akadály. Kisbirtokrendszerű gaz­dálkodás az ország érdeke s a parasztság fölemelése csak ezen keresztül lehetséges A túltengő nagybirtok további fönntartása ellentétbe került az ország és a nép érdekeivel. Húsz év távlatából vesszük ki az októberi forradalomból, ami benne maradandó, nagy program volt: föld és szabadság, ember­védelem, demokratikus, szociális Magyarország. A polgárság, mun­kásság és parasztság együttes harcainak maradandó hitvallása. Minden változáson és történésen keresztül érdemes ezekért küz­deni. A magyar nép s ezzel együtt az ország jövője ezeknek megvalósulásától függ. Ma sincs szebb és nemesebb cél: szabadság­ban, függetlenségben élő, demo­kratikus Magyarország! (Folytatás az 1. oldalról) folyó perében. A bécsi ítéletet Magyarorszá­gon természetesen mindenki fe­szült érdeklődéssel várja. De két­ségtelen, hogy Magyarország ha­tárain túl is, mindenütt, ahol a dunavölgyi problémáknak egész Európára kisugárzó nagy hord­ere­j­ét ismerik, óriási érdeklődés előzi meg az olasz-német döntő­bíróság csütörtökre várható ha­tározatát. Magyar szempontból minden­esetre rá kell mutatni arra, hogy az a két nagyhatalom­­— Német­ország és Olaszország —, amely Bécsben a döntő ítéletet kimondja, részese volt már Münchenben is a néprajzi elvek más vonatkozá­sokban való érvényesítésének és hogy kétségtelenül nagy jelentő­sége van annak, hogy éppen Ber­lin és Róma mondja ki a döntő szót a magyar és cseh viszályban, az a Berlin és Róma, amellyel a hivatalos magyar külpolitika min­dig a legteljesebb baráti kapcso­latokat tartotta fenn. NÉPSZAVA is 1958 november 3. csütörtök Kik képviselik Csehszlovákiát Bécsben? (Prága, október 31.) A csehszlovák minisztertanács hétfő délután össze­ült. C­h­v­al­k­o v­s­z­k­y külügymi­niszter kedden elutazik Bécsbe, hogy ott képviselje a prágai kormányt az új csehszlovák-magyar határ megállapítására tartandó értekez­leten. A minisztert elkíséri T­­­s­o szlovák miniszterelnök, Volosin ruszin miniszterelnök és Krno meghatalmazott miniszter, a prágai külügyminisztérium politika osz­tályának vezetője. A döntőbíróság szerdán Bécsben összeül Kánya és Chvalkovsky is meghívást kapott Bécsbe (Berlin, október 31. A német táv­irati iroda hivatalosan jelenti: A Csehszlovákiában élő magyar kisebbség problémáját és a Magyar­ország és Csehszlovákia közti igaz­ságos néprajzi határ megvonásának kérdését Magyarország és Csehszlo­vákia az utóbbi hetekben folytatott közvetlen tárgyalások útján nem tudta megoldani, ezért a magyar és a cseh kormány azzal a kéréssel for­dult a ném­et és az olasz kormány­hoz, hogy e kérdéseket döntőbí­róság útján oldják meg. Rib­bentrop német birodalmi külügy­miniszter római látogatása során ezt a kérdést is megbeszélte gróf Ciano olasz külügyminiszterrel és tájékoztatta az olasz kormányt, hogy Németország hajlandó belemenni a kérdés döntőbíróság útján való ren­dezésébe. Miután a csehszlovák és a magyar kormány kijelentette, hogy a döntőbírósági határozatot fenn­tartás nélkül végleges rende­zésnek elfogadja és hala­déktalanul végrehajtja, a német és az olasz kormány elhatá­rozta, hogy elfogadja a döntőbírói szerepet. Ribbentrop birodalmi külügymi­niszter és gróf Ciano külügyminisz­ter ebből a célból szerdán, no­vember 2-án Bécsben össze­ü­l. A magyar és a csehszlovák kül­ügyminiszter ugyanerre a napra szintén meghívást kapott Bécsbe. A néprajzi alapon kell megvonni az új határt — állapítja meg Berlin (Berlin, október 31. — „Inf.") Az egész német sajtó egyöntetűen meg­állapítja, hogy a Bécsben összeülő német-olasz döntőbíróság a néprajzi határok alapján vonja majd meg Magyarország és Csehszlovákia új határvonalát. Nemcsak Berlin és Róma, hanem az érdekelt felek is egyetértenek abban — írja a „Berliner Tageblatt" —, hogy ha az országhatárokat a néprajzi határ alapjára vonják meg, akkor ezzel megteremtik a tartós megoldást és az eljövendő békés szomszédi jóviszony legbiztosabb zálogát. A berlini római­ tengely két nagyhatalma most a barátság és igazság alapján fogja teljesíteni Magyarország jogos követeléseit. A „Berliner Tageblatt" ezzel kapcsolatban erélyesen cáfolja azokat a­ híreket, hogy Berlin és Róma, között nézeteltérések állanának fönn a jogos magyar igények tel­jesítése kérdésében. A lap leszögezi, hogy a német-olasz döntőbíróság összeülése már egymagában véve cáfolata ezeknek a híreszteléseknek. (Berli­n, október 31.) A német sajtó a magyar-csehszlovák határ kér­désében szerdán hozandó döntés fő feladatának a trianoni igazságtalan­ság jóvátételét jelöli meg. A sajtó egyöntetűen kiemeli, hogy mint a német-csehszlovák határ megállapításánál, a magyar-csehszlovák határ megállapításánál is csak a nép­rajzi igazságosság elve érvényesülhet. A „Nachtausgabe" azt írja, hogy a párizskörnyéki határok revíziója nem lehetséges, ha sztratégiai, gazdaságpolitikai vagy tisztán hatalmi politikai elveket­ vesznek alapul. A „Hamburger Fremdenblatt" szerint érthetetlen az a kritika, amelyet a francia sajtó egy része Angliának és Franciaországnak a döntőbíróságból való kizárása miatt gyakorol. Münchennek kimagasló jelentősége Európa jövendő megbékélésére nézve — írja a hamburgi lap — éppen abban rejlett, hogy vége szakadt a versaillesi rendszer valót­lanságainak, amelyek Franciaország és Anglia számára nekik földrajzi, politikai és gazdasági tekintetben ki nem járó döntőbírói szerepet juttattak Délkelet-Európában. Az a fontos, h­ogy most olyan rendet teremtsenek, amely igazságos és örök érvénnyel biztat. (Berlin, október 31. — Német táv­irati iroda.) A „Deutsohe Diploma­tisch Politische Korrespondenz" a magyar-csehszlovák­ határ meg­vonásának kérdésében Németország és Olaszország részéről elvállalt döntőbírói szereppel foglalkozva, a következőket írja: — Németország és Olaszország tisztában van azzal, hogy elvállalt szerepe, tekintve a szembenálló fe­lek közvéleményének szilárdságát, egyáltalán nem hálás. Másrészről mindkét nagyhatalomnak annyira kézenfekvő érdeke a középeurópai viszonyok stabil és üdvös kialakí­tása, hogy valóban elvárható ré­szükről az igazságos ítélet, amely az egyedüli föltétele annak, hogy a jövőben az egyetértés alapján alakuljanak ki a viszo­nyok a Dunam­­edencébek­." Abban a feladatban, amely a két hatalomra hárul, jelentős szerepet játszik a wilsoni elveknek a tria­noni szerződéssel történt megsér­tése. Ezért most arról van szó, hogy ezt a balfogást ismét helyrehozzák és a magyar népnek visszaadják azt, amit 20 évvel ezelőtt a nép­rajzi elv megsértésével jogosu­latlanul elszakítottak tőle. Németország — állapítja meg a német diplomácia félhivatalosa — a szudétanémet kérdés rendezésé­­­vel megmutatta, hogy még a saját követeléseit is alárendelte a nem­zetiségi elv elsőbbségének. Az a példa, amelyet a Németbirodalm­iu ez alkalommal adott és amelyet még most is ad, amikor lemond a nyilvánvalóan nem jogosulatlan néprajzi célok túlzott értelmezésé­ről, följogosítja annak föltételezé­sére, hogy a vitában álló felek hasonló megértésről tesznek bizony­ságot. Olaszországot is ugyanez a gondolat vezérli. „A bécsi döntés életbevágó fontosságú lesz egész Európa szempontjából" (Róma, október 31.) Az olasz la­pok vezető helyen közlik a német­olasz döntőbíráskodás hírét és ki­emelik, hogy Budapest és Prága bejelentette, hogy fenntartás nél­kül aláveti magát a döntőbírósági határozatnak. Virginia Gayda a magyar kérdésről az elmúlt két nap alatt két cikket is írt. A „Voce d'Italia"-ban megjelent Gayda-cikk három pontban foglalja össze a magyar kérdésre vonatkozóan a Ribbentrop—Ciano-találkozás lé­nyegét. 1. Mindkét ország azon a véle­ményen van, hogy a Magyar­ország, Lengyelország és Cseh­szlovákia közötti vitát a lehető leggyorsabban meg kell ol­dani, ami érdeke nemcsak magá­nak Csehszlovákiának, hanem az egész európai békének. 2. Legnagyobb rokonszenv és szolidaritás Magyar­ország jogos érdekei i­r­á­n­t. 3. Szívélyes megértés azok iránt az erőfeszítések iránt, amelyeket a cseh kormány az új Csehország felépítése érdeké­ben kifejt. Olaszországot és Németországot — írja Gajda — felkérték, hogy segítse elő ennek a bonyolult vitá­nak a megoldását. Olaszország és Németország együttműködési po­litikája tehát ezt a kérdést feltét­lenül arra az útra tereli, amely megfelel a tengely céljainak és a dunai népek jól felfogott érdekei­nek. Ma még erről többet nem le­het mondani. A „Giornale d'Italia"-ban hétfőn megjelent cikkben Gajda hangoz­tatja, hogy a közös német - olasz döntőbíráskodás megerősíti Olasz­ország és Németország középeuró­pai érdekeinek párhuzamosságát. A bécsi döntőbíráskodás ered­ményeképpen létrejövő döntő megoldásra vonatkozóan e te­kintetben csak a legnagyobb óvatossággal lehet nyilatkozni, tekintettel a jelen pillanat kényes voltára. Megismételhetjük azonban — írja Gajda — azt, hogy mindkét kor­mány elismeri annak szükségét, hogy 1. azonnal és véglegesen meg­oldják a cseh-magyar határnak kérdését, hogy megszabadítsák a Dunavidéket olyan veszélyes hely­zettől, amely ha elhúzódnék, csak egyre súlyosabbá válnék. 2. kielégítsék a magyar követelések lényegét és érvényt szerezzenek azoknak az igazságos és vitathatat­lan nemzeti jogoknak, ame­lyek az egyes államok közötti egyensúly szükséges tényezőit je­lentik; 3. szívélyes szellemben közre­működjenek a cseh köztársa­ság új politikai berendezkedésénél, amely ország új emberekkel és új eszmékkel igyekszik új nemzeti életet kezdeni szűkebb, de méltá­nyosabb keretek között. Azok a közlések — írja továbbá —, amelyeket néhány nap múlva Ciano és Ribbentrop Magyarország és Csehszlovákia képviselői előtt tesznek, életbevágó fontosságúak lesz­nek­ a két ország megbékélése és szívélyes együttműködése szem- Székelési zavaroknál és az ezek­kel járó általános rosszullétnél a rendkívül enyhén ható természetes „Ferenc József" keserűvíz — reg­gel felkeléskor egy pohárral be­véve — a gyomorbélcsatorna tartal­mát gyorsan kiüríti, a puffadtságot csakhamar csökkenti, az emésztést és a vérkeringést előmozdítja s tar­tós megkönnyebbülést szerez. Kér­dezze meg orvosát. (X)

Next