Népszava, 1938. december (66. évfolyam, 274–288. sz.)
1938-12-18 / 288. szám
66. évfolyam, 288. szám Ára 20 fillér A MAGYAR ORSZÁGI SZOCI ÁLDEM OKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 i Két nagy „reform" (M. I.) Van-e összefüggés a zsidótörvény „szigorítása" és az új földbirtokpolitikai reform között? Ennek még a föltevése ellen is tiltakoznak. Egy percig se higgyük, hogy összefüggés, van e kettő között. Mind a kettőre szüksége van a rezsimnek. Egészen bizonyos, hogy a törvényjavaslatok szerzői és maga a kormány is meg van győződve róla, hogy javaslatai az egyik problémát semoldják meg. A zsidókérdés voltaképpen társadalmi, politikai és gazdasági kérdés és mint ilyen, csak ezen az úton oldható meg. Tehát akárhányszor hozzányúlnak, amíg csak mintt elszigetelt zsidókérdést kísérlik megoldani, „faji" vagy „felekezeti" alapon, társadalmi, politikai és gazdasági rendszabályokat alkalmazván a zsidók ellen, mindaddig megmarad a zsidókérdés is, és a probléma sem kerül közelebb a megoldáshoz, amelyet e réven akarnak elérni. Csak azok az államok kényszerültek erre a térre és ,teremtettek maguknak zsidóikérdést, amelyek belpolitikai feszültségüket és a szociális zűr- zavart e kerülő úton akarták levezetni. Romániában a „zsidókérdés" nem volt egészen járható út, s ez sok hányattatás után, a nemzeti kisebbségek jogfosztásán és bűnbak szerepén túl az egypártrendszerhez és a királyi abszolutizmushoz vezetett. Hogy hol fog megállni, csak a jövő mondhatja meg. Annyi azonban bizonyos, hogy Romániát gazdasági és politikai válságok láza gyötri. Az elkövetett hibák számonkérése kísértetként rémíti a román uralkodó osztályt. Olaszország belső politikai okokból nyúlt a zsidókérdéshez, noha nem volt semmi különösebb „hika" a zsidókérdés fölvetésére, hiszen se politikai, se társadalmi befolyásuk, se számuk nem befolyásolta a fasiszta rendszert, inkább támogatója volt, mint ellenfele és mégis nagy hadjáratot, valóságos háborút visel ellene. A zsidókérdés pótolja a búzacsatát, a mocsarak kiszárítását, az új városok létesítését, az elsüllyedt aranyszállító gályák kiemelését, az abesszin háborút, a tőkehiányt, — egyszóval majdnem mindent, amire az ilyen rezsimnek belpolitikai okokból mindig szüksége van! De Olaszország is tisztában van vele, hogy az olasz nép politikai életében a zsidókérdés csak mesterkélt probléma, amely után a rendezőknek sürgősen új problémáról kell gondoskodniok. Tévedés ne essék: az olasz fasizsms sem nyúl a nagybirtokhoz. A nagybirtok hű szövetségese és a zsidó származású herceg továbbra is ura marad nagykiterjedésű földjeinek és a nyomor továbbra is a világ minden tája felé kergeti az olasz parasztokat. Németország is megrendezi a maga zsidókérdését, valahányszor attrakcióra van szüksége, hiszen ez még a legolcsóbb és a legkevesebb ellenállással is találkozik. Szinte semmi ellenállásra sem talál már!... S ha már a zsidókérdést minden részletében „megoldották", a fennmaradó társadalmi, gazdasági és politikai problémák ereje feszíti majd széjjel a rezsimet, ha nem találnak még idejében a számos imperialista tervek közül alkalmasat arra, hogy az újjászületett nagynémet terjeszkedés és hódítás oldja majd föl a növekvő elégedetlenséget és feszültséget... Cseh Szlovákia? Szinte örülnek annak, hogy egyszeriben van zsidókérdésük! Az első köztársaság összeomlását a zsidók nyakába varrják noha, a zsidóknak nem volt első szerepük, döntő befolyásuk a cseh köztársaság életére. Ha Anglia és Franciaország nem egyezik meg Münchenben, akkor zsidókérdése sincsen, mert a zsidó bűnbakra, sincs szüksége. De hát annak is zsidók az okai, hogy a franciák és az angolok megegyeztek Münchenben!... Ember legyen, aki kiismeri most már magát. A csehek azért sújtják a zsidót, mert a müncheni megegyezést nem hiúsították meg, a francia jobboldal meg azért szidja a zsidókat, mert meg akarták hiúsítani a megegyezést! A zsidó egy dologban érezheti magát következetes helyzetben: mindig őt dobják ki. Ő a „csehbarát", tehát: ki kell dobni! Ő a „magyarbarát", tehát: ki kell dobni! Ő a „világpolgár", tehát: mindenünnen ki kell dobni!... Csak azokban az országokban nincsen zsidókérdés, amelyek gazdagok, társadalmi, politikai intézményeik szilárdak és se háború, se forradalom, se ellenforradalom nem tudta társadalmi szerkezetüket alapjaiban megrázni. Ezekben az országokban sincsenek paradicsomi állapotok. Nem szünetel az „osztályharc", a politikai és gazdasági küzdelem se Angliában, se Franciaországban, se Belgiumban, se Hollandiában, se az északi államokban, se egyebütt. De ezekben az államokban a „zsidókérdés*" a „reakció" kérdésévé válik. Franciaországban, Angliában és Belgiumban reakciós jobboldali szellem tör utat a kormányzásban és ezt a reakciós szellemet szolgálják nagyvállalkozók, kapitalisták — zsidók és nemzsidók, eszményi egyetértésben! — a „destruktív" baloldallal szemben. Az új, szigorított zsidótörvényjavaslat pár napon belül a nyilvánosságra kerül. A bizonytalanság azonban nem szűnik meg, mert most már nincs az a „szigorú" rendezés, amely végleges megállást jelenthetne. Hiszen már Darányi is megfenyegette azokat, akik vele szemben — licitálni mernek! Az eredmény? Az Imrédy - kormány rálicitált a Darányi-kormányra. Az út ki van kövezve és ezen az úton ebben a kérdésben most már mindenki „győzni" fog, mert senki sem vállalja a „zsidóvédelmet", senki emberséges ügynek nem tekinti. ..Ellenkezően, mindenki azzal hárítja el magáról a gyanút, hogy még radikálisabb álláspontot képvisel! Befejezett tény tehát a zsidótörvény szigorítása. Beszélünk politikai, és gazdasági rendszabályokról. A szigorítást valamiben kifejezésre kell juttatni. Igaz, hogy ez a „valami" azok szemében sohasem lesz elég, akik a zsidókérdést politikai fegyverként használják a kormánnyal szemben, és ha nem lehet másban, akkor ebben kergetik előre. Az eldobott kő itt sem áll meg s a zsidókérdés még néhány fejezetben vissza fog térni, míg társadalmi, gazdasági és politikai helyzetünk meg nem változik ... Most már csak egyetlen szempont érvényesíthető. Ezt vetjük föl. Az emberiesség szempontját. Későbbi kor a borbüntetés bevezetését is szégyelte. Ne tegyenek olyant, amiért későbbi koroknak és nemzedékeknek szégyenkezniök kell majd. Magyarnak és európainak lenni és megmaradni, akármilyen nehéz, s akármennyi elfogultságba ütközik, mégis, kötelesség, és ilyen időkben, százszorosan az! A szigorított zsidótörvény nem oldja meg a magyar társadalom problémáit. Csak megkerüli. Ez a reform tehát reform: hátrafelé. A reakció reformja. Vájjon milyen lesz a másik reform, amelyet az ország nagy érdeklődéssel és fölfokozott reményekkel vár? Hiszen Gömbös Gyula óta le sem került a napirendről. Márakkor napirenden volt, amikor Nagyatádi kénytelen volt a bethleni reformot elfogadni, noha tudta, hogy ezzel programját és jobb meggyőződését megtagadja. Az események Nagyatádi mellett is elhaladtak, művéről nagyon hamar kiderült, hogy „Európa legmérsékeltebb földreformja", amelynek végén a túltengő nagybirtok-uralom politikai hatalma változatlan maradt. Még a kisgazdapárt is letűnt a politikai színtérről. Radikális birtokreform nem végződhetett volna ilyen csőddel. Igazi reform után ma alig lehetne erősebb, nagyobb politikai párt az országban — a kisgazdapártnál. Bizonyíték, hogy az új kisgazdapártot politikai tényezővé lehetett tenni — a régi kisgazdapárt programjával: a földbirtok reformmal! Mit hoz az új „földbirtokpolitikai" javaslat? Gyanús a szó megválasztása. A „földbirtokreform" nyilván többet jelentene és többet is adna, tehát még a Nagyatádi reformjának mértékére se lehet számítani. S igaza volt egy nagybirtokosnak, amikor kijelentette, nem lesz még egyszer Nagyatádi-reform! Ami tehát már a maga idejében se felelt meg a szükségletnek, a nép érdekeinek, az ma már nem lesz többé!. Ilyen körülmények, között a földbirtoka politikai rendezés a kisbérletek terén keres majd megoldást., Ez máris megszabja a reform határait és erősen lehűti a reményeket." Mi sem gondoltunk földosztásra. Sohasem hirdettük, hogy a földet föl kell osztani apró nadrágszíjbirtokokra. Ezt azért állítják, hogy meghiúsítsák vele az észszerű és szükséges reformot. Amire mi gondolunk és amit követelünk, azt nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. Követeljük a birtoknagyság maximálását agrárprogamunk szerint és követeljük a kisbirtok-rendszert a nagybirtok helyett. Követeljük a földhöz nem jutható földmunkások tisztességes megélhetésének biztosítását, a munkaszerződések védelmét, amely a földmunkást, a cselédet emberségesen és hatásosan védje meg minden vonatkozásban. Ennél magyarabb, az ország és a nép érdekeit jobban védelmező földbirtokpolitika nincs. A kormány nagy reformja ,mit hoz mindebből? Nem akarjuk találgatni. Fölösleges is. Az ilyen nagy reformokban, amelyeknek jelentősége vitathatatlan, s ame-lyek évtizedeket ölelnek föl, alapok valóban nem számítanak. Igaz, hogy "a „reform" szót csak az a javaslat érdemli meg, amely a meglevő viszonyokat jelentősen, messze kihatóan megváltoztatja és a föld után való éhséget kielégíti. Ilyen reformot a gazdasági, politikai, szociális és kulturális reformok egész sorának kell követni, ha a magyar élet