Népszava, 1938. december (66. évfolyam, 274–288. sz.)

1938-12-18 / 288. szám

2. oldal BUNDA Mm^ •'''•hl k Ji SCHNUR HENRIK ÍRISZABrtS.VG ÉS FEREN­Y HAH AZ Budapest VIII. Rákóczi út 15 legfőbb problémáját akarják meg­oldani. Vájjon ilyen nagy reform lesz-e a földbirtokpolitikai re­form? Földbirtok­politikáról vagy földreformról van-e szó? Pár nap múlva ezt is megtudjuk. A két nagy reform a nyilvános­ság elé kerül. A magyar nép és a­ magyar, munkásság és haladó polgárság megint bizonyítékom, leckét kap: demokrácia nélkül nincs fit, politikai, se gazdasági haladás. Ez a sokat ócsárolt szó egyre szebb, egyre értékesebb, egyre nemesebb lesz. Megértjük, nagyon megértjük, hogy­­a fioju,­letek legjava és az emberek leg­nagyobbjai miért . • áldoztak és miért küzdöttek érte!... V­AN EGY BARÁTOM, aki változatlanul hó­dol régi szokásának és már december elején el­kezdi a karácsonyozást... Mint mondja, szüksége van a megfelelő hangulatra, a megfe­lelő hangulattartalék felgyű­­jté­sére, hogy végre egyszer kellő lé­lekállapotban ünnepelje Annak a megszületését, aki­­ elhomályosult, talán­ bieg is halt a kor végtelen káoszában és nem tud, sehogy sem tud úgy feltámadni, hogy megint megtelítse­­ életünket és igazítsa cselekedeteinket. Most is itt ü­l velem szemben,­ ké­pernyősen, elomolva a szék puha támláján. Két kezét a zsebébe mé­lyeszti, lábait messzire kinyújtja, ami nála csalhatatlan jele: az in­dulatok csendes hullámzásának. Már régen beszél. Csobog, mint­ a h­egyipatak és én csak hallgatom, udvariasan és jóváhagyóan csak hallgatom, hallgatom. — Még a prospektusok is, bará­tom — kezd egy új témába —, még a könyvpiac prospektusai is csupa csalódás számomra. Nem beszélek az újságcikkekről, a folyóiratok tanulmányairól sem... azokon már rég túl vagyok. Az írók, vagy az írók nagy többsége ezen a terü­leten már rég leszerelt, beadta a derekát, feladta önmagát és el­árulta hivatását. Már nem hiva­tásnak szolgál, csak mesterséget­ gyakorol. Ilyen leszerelt állapotá­ban mennél többet papol, annál jobban hallgat, amiről­­szólnia kel­lene. De a könyv... a könyv nem a pillanatnak szolgál, az nem a reggeli kávé mellé készül, mert mindegyikben megvan a szándé­k, hogy a halhatatlanság­ felé törjön. Egy héten át csak azt tettem, hogy turkáltam a könyvkiadók prospek­tusaiban, belföldiekben és némely külföldiekben — hát semmi, sem­mi abból, amit várok, kívánok és szükségesnek tartok. — Mit vársz? A könyvkiadó nem­apostol, hanem... Keresni akar és k­em­ kockáztatni. Igehirdetés, baj­vívás, szellemi talpraugrás és el­lenállás nem kommerciális fel­adat. Mikor indult ki szabadság­harc kalmárok köréből? — Na, igen, mondjuk ... a könyv­kiadás már rég bezárta a szellemi magatartás, a harcos kiállás bolt­ját. De az író is bezárta. És ha az író is bezárta, akkor semmi sincs nyitva. Te belenyugszol? Te tudo­másul veszed? Hát akkor ki kiált­son bele a viharba, ki üssön végig a csüggedésen, a társadalom el­gyávulásán, az apátián és a le­mondáson, ha­ az író sem szólal meg, ha az író is lapul s ha meg is szólal, csak azért teszi, hogy másról beszéljen? Szellemi pestis­járvány elárasztással fenyegeti egész Európát, már-már ott tar­tunik, hogy egy új szellemi és kul­turális jégkorszakba fagyunk bele azokkal az értékekkel együtt, ame­lyeket évezredek véráldozataival küzdöttek ki számunkra, hogy csak félig-meddig emberi módon élhessünk — és nézz végig rajtuk, nézd meg műveiket, mit csinál ilyenkor az író? Minth­a minden rendben volna, mintha semmi baj sem volna, mintha csupa derű és napfény mosolyogna ránk az ég­ről... az író hallgat vagy csak dadog­­és szépeket turbékol. .. — Kissé igazságtalan vagy. Kis­s­é általánosítasz is. És mondd, miért csak az író? Másnak talán nincsenek kötelességei? — Hogyne volnának! De az írót akarjuk hallani! A kultúra min­den küzdelmét, a világ minden változását, az emberiség minden támadását, védekezését és tiltako­zását az író kezdte el, bőrét elő­ször az író vitte a vásárra, a többi bőr csak azután következett... T­AGADNI nem lehet: van igazsága az ilyen szenvedé­lyes elfogultságnak, az ilyen kesernyés szemrehányásnak is. Igazsága történelmi, tehát meg­fellebbezhetetlen, patent igazság. Barátom nem arra céloz, hogy­ más kaparja ki számára a gesztenyét, ő meg szépen ü­ljön­ a sáton­: — lendítést akar, iránymutatásra vár, vezető után áhítoz. De mégis... mennyi kérdés Van és mennyi „mégis"! — De hogy gondolod — mondom neki —, hogyan csinálja az írói Ma! Szinte elsápadt az indulattól. — Nincs „hogy gondolod". Ma kérdezel és tépelődsz, akkor már megalkudtál. Ahol és amikor ,­hogy gondolod" van", ott és akkor már nincs harc. Tudnék néhány nevet fölsorolni és tudnék melléje tenni egy-egy társadalmi földindulást, egy könyvnek vagy akár egyetlen mondatnak vakító felvillámlását, ami szíveket és elméket nyit meg és száguldó küzdelmeket. De mi­nek? Te éppen úgy tudod, mint én. Hanem megállj csak... a tolsztoji párhuzamot nem engedem. Tolsztoj példájával demonstrálom, hogy a nagy tépelődő is harcossá válik, ha nemcsak­ író, hanem ugyanannyira ember is. Hiszen emlék­szel még az orosz-japán háború végére, az orosz for­radalmi mozgalmakra, amikor a cárizmus pogromokkal, mun­kásmészárlással és diákgyilkol­­ással terelte el nagy vereségéről a birodalom figyelmét. Litvániá­ban és Bi­szarábiában rabolták és gyilkolták a zsidót, a börtönökben tömegével akasztották az orosz ifjúságot, megdermedt az egész birodalom, mindenki befogta a száját — csak egyetlen ember, Tolsztoj nem hallgatott. Meg is írta: „nye mogu molcsat, i nye mogu, i nye mogu" — nem tudok hallgatni, nem tudok, nem tu­dok... Amit irt, viharos vádlevél volt a gyilkosok , és a felbujtók ellen s hiába húzta át az egészet a cenzúra, a vádlevél az utak, az eszközök, a hősi ügyeskedések ezernyi csatornáján terjedt szét az orosz társadalomban. Meg­nyugtatott. Reményt keltett. Fel­olvasztottál a dermedést és ellen-, állásra szervezett. Szünetet tartott és befejezte: — Ez az. pajtás. Tolsztoj a pél­daadás, igaz, a „zsidóbérencek" ős­apja is Tolsztoj. De mindez hiába. Nincs, aki kövesse, nincs Tolszto­junk, de nincs egy Tompánk, nincs Vörösmartynk sem. Az író megadta magát, és elárulta ősatyáit. Fölhú­zódott­ elefántcsonttornyába, jó magasra s nem óhajtja tudomásul venni, hogy olyan időket élünk, amikor az elefántcsonttorony nem kevély mennyország, hanem a r­adt szökevény tanya — patkánylyuk. Igen, kérlek, így van ... Várnai Dániel NÉPSZAVA 1936 december va­sárnap Lengyel diplomáciai lépés Prágában az ukrán kérdésben folytatott cseh agitáció miatt (Varsó, december 17. — l­engyel távirati iroda.) Hivatalosan jelen­tik: A prágai lengyel ügyvivő a mai napon emlékiratot nyújtott át a cseh-szlovák külügyminiszternek. A lengyel kormány az emlékiratban felhívja a c­eh­-szlovák kormány figyelmét cseh-szlovák területen lévő bizonyos szervezetek és központok működésével terem­tett állapotokra. A jegyzék elejét kívánja venni annak hogy ezek a dolgok bizonyos visszahatással legyenek a lengyel­cseh-szlovák viszonyra. (Varsó, december 17. —­ Stefani.) Varsói politikai körök megjegyzik, hogy a lengyel kormány szombati prágai lépése azzal a tevékenység­gel van összefüggésben, amely Cseh-Szlovákiában a lengyelországi nemzeti kisebbség mozgalmának tá­mogatására irányul, nevezetesen azzal, hogy bizonyos cseh politikai körök előmozdítják az ukrán követelé­seket. Szovjetoroszország is tiltakozott (P­rága, december 17.) A szovjet­orosz ügyvivő a külügyminisz­tériumban szóbeli jegyzékben tiltakozott a cseh sajtónak az ukrán kérdésről szóló közlemé­nyei, illetőleg­ azok hangja miatt. A szovjetorosz követnek kijelentet­tették, hogy a lapok állásfoglalása n­em jelenti a kormány véleményét és hogy a kormány nem gyakorol­hat befolyást a sajtóközlemény­ek hangjára. Írásbeli választ a jegy­zékre nem adtak. " A vasárnapi szlovákiai „választás" (Pozsony, december 17.) Szlovákia holnap választja meg első önálló törvényhozó testületét. Az új parla­ment feladatai a következők: 1. Meg­erősíteni tisztében a kormányt. 2. Jóváhagyni az eddigi kormányin­tézkedéseket. .­1. Megszerkeszteni az új önkormányzati szlovák alkot­mány.­. 4. Meghatározni Szlovákia politikai irányvonalát. 5. Előkészí­teni a jövő évi választásokat. A vá­lasztóknak a következő kérdésekre kell felelniök: részt óhajtanak-e venni a szabad és független Szlová­kia megalkotásában? Ha. Igennel kívánnak felelni, a választóknak csak a hivatalos lajstromot kell az urnába dobniok. A százötvenezer szlovákiai cseh­nek és mintegy százezer főnyi zsidóságnak nem lesz képvise­lője. A szavazási kötelezettség azonban rájuk is vonatkozik. A nemszavazást pénzbüntetéssel, sőt a szlovák területekről való ki­tiltással is büntethetik. Mindazok­ott fi a­­helységekben, ah­ol k kisebbsé­gek élnek, öt urnát állítanak föl: egyet-egyet a­ szlovákok, a nő­ Masaryk fia diplomáciai szolgálatban marad (London, december 17.) A „Daily Telegraph" értesülése szerint Masa­ryk János, a távozó londoni cseh­szlovák követ, a jövő hét elején Amerikába utazik és csak vissza­térése u­tán, március végén adja át formaszerint állását utódjának. Masaryk ezután továbbra is Lon­donban marad, nem lép ki a cseh dipolmáciai­ szolgálatból, megtartja követi rangját és kormányát kü­lönleges esetekben továbbra is képviseli majd. A vérszegénység és a sápadtság kezelésében, reggel éhgyomorra két­három evőkanálnyi „Ferenc József keserűvíz szabályozza a belek any­nyira­ fontos működését, a gyomor­emésztést előmozdítja és az étvá­gyat erősen fokozza. Kérdezze meg orvosát. (X) metek, a magyarok, csehek és zsidók számára. Az új képviselőház első ülését ja­nuárban tartja. Végleges az angliai kölcsön kudarca (London, december 17.) A „Daily Telegraph" diplomáciai levelezője szerint a cseh-szlovák pénzügyi kül­döttség tárgyalásai a h­armincmil­lió fontos angol kölcsönről végleges kudarccal végződtek. A levelező le­hetségesnek tartja, hogy a csehek most a francia kormány képviselői­vel lépnek érintkezésbe. — Új főispánok. A „M. T. I." je­lenti, hogy a kormányzó a belügy­miniszter előterjesztésére Liechten­stein László országgyűlési képvi­selő, nyugalmazott főispánt Mis­kolc törvényhatósági jogú város és dr. Ricsey Iblarik Bélát. Békés vármegye főis­tálisját ez állásában meghagyása, mellett Csongrád v­ár-' megye főispánjává, kinevezte.

Next