Népszava, 1939. február (67. évfolyam, 12–28. sz.)

1939-02-01 / 12. szám

1939 február 1, szerda NÉPSZAVA „Ha a kormány függetlenítette volna magát a demagógiától és tekintetbe vette volna a gazdasági szempontokat, úgy nem került volna ez a javaslat a Ház elé..." A javaslat törvényerőre emelkedése súlyos za­varokat idéz majd elő a gazdasági életben.­­ A piacra dobott ipari vagyonok, egy része ide­gen kezekbe kerül.­­ A független kisgazd­apárt nem hajlandó addig belemenni a vitába, amíg a kormány titkolja módosító szándékait A II. zsidó javaslat folytatólagos bizottsági vitája A képviselőház közjogi, közgazda­sági, közlekedési, közoktatásügyi, igazságügyi és földművelésügyi bi­zottságai kedden délelőtt fili óra­kor együttes ülésükön folytatták a II. zsidótörvényjavaslat általános vitáját. Knobh Sándor (nemzeti független­ségi párti) volt az első felszólaló. Megállapította, hogy a javaslat ren­delkezései mélyen belenyúlnak a gazdasági élet szerkezetébe és meg­bontják a gazdálkodás alapvető el­veit is. Ha a javaslat törvényerőre emelkedik, a gazdasági és társa­dalmi életben rendkívül súlyos zavarokat fog előidézni. A korm­ány­t nem­ késztethették belső politikai okok ennek a ja­vas­latnak az előterjesztésére. Ha a ja­vaslat előterjesztésének indokául a „,közül anigmllat"-ra hivatkoznak, ak­kor ezt a mesterséges „közhangula­tot"­ a kormánysajtó termelte ki. Ha viszont nem belső okok, hanem máshonnan jelentkező befolyások érvényesültek, úgy azokkal szemben a kormánynak ellenállást kellett volna kifejtenie. Az országban évek óta megnyilvánult szociális feszült­ségnek egyik oka, hogy a nemzeti jövedelem nagyon alacsony. A jö­vedel­emel­oszlásban nagy arányta­lanságok mutatkoznak. A mezőgaz­dasági munkásság és cselédség évi keresete átlagban 4110 pengő, ami­­­vel szemben az ipari munkásság évi átlagos keresete — szerinte — megközelíti az 1300 pengőt. A szo­ciális juttatásokból a városi lakos­ságra 40 pengős fejkvóta jut, a mezőgazdasági népességre csak 7—8 pengő. Háborús összeütközés esetén Magyarország nem maradhatna azoknak passzív szemlélője, ez a körülmény is az ország gazda­sági erőforrásainak gyarapítá­sát teszi szükségessé. A javaslat ennek ellenkezőjét eredményezi. Ha az ipari értelmiségi munka­körben foglalkoztatott 38-40.000 emberből a javaslat, nyomán 16—18.000 ember kiesik, ez meg­oldhatatlan problémát jelent, mert nem áll rendelkezésre ezek pótlásához szükséges tartalék.­­Az ipar teljesítőképessége gyen­gülni fog. A 6—700.000 főnyi zsidó­ság fogyasztásának lényeges csök­kenésére kell számítani. Kétség­telen, hogy a mezőgazdasági termé­kek elhelyezése körül nehézségek mutatkoznak majd és Magyar­ország az eddiginél nagyobb mér­tékben lesz ráutalva Németországra A Németországba irányuló kivitel a magyar összkivitel 47—48%-át teszi ki. Ezzel szemben Magyar­ország Németország kivitelében összesen csak 3%-ban részesedik. A jövőben a magyar gazdasági élet nemzetközi kapcsolatai egyoldalúan fejlődnek majd. Súlyos veszedel­met rejt magában a „zsidó vállalat" fogalmának bevezetése. Minden valószínűség szerint az ilyen válla­latok piacra kerülnek. Nincsenek tőkeerős kezek az országban, ame­lyek ezeket a vállalatokat megvásá­roln­ák. Bekövetkezhetik az a körül­mény, hogy a piacra dobott ipari vagyonok egy része idegen kezekbe ke­rül. Ezek a vagyonok a tetedén máris értékük egyharmadáért vásárolhatók meg. 80 900 000 em­bernek a nemzeti közösségből való intézményes kirekesztése súlyos nehézségekkel jár majd és számolni kell azzal, hogy ezek az egzisztenciák ,.felforgató­­ ele­mekké válnak, akikhez hozzá kell számítani azokat, akiknek léte a zsidóság által teremtett munka alkalmakon alapul. Néhány százezer ember eltávolítása, kivándorolta­tása az országból, reménytelen tö­rekvés. Ennek keresztülvitele egy számítás szerint 1.200.000.000 pengő értékű külföldi valuta beszerzését tenné szükségessé, amire még kül­földi kölcsön útján sem lehet szá­mítani. Azzal végezte Knob, hogy ha a kormány fi­"r"etlenítette volna ma­gát a demagógiától és megfontolta volna az említett gazdasági szem­pontokat, a­ javaslat mai formájá­ban nem került volna a képviselő­ház elé. Haám Artúr (nyilas) azzal vála­szolt Knob aggodalmaira, hogy Knob a liberális gazdasági világ exponense... A liberálisok — úgy­mond — minden eszközt felsorakoz­tatnak a javaslat ellen. Követelte hogy zsidó orvos keresztényt ne gyógyíthasson, zsidó ügyvédnek ke­resztény védence ne lehessen. Kérte a miniszterelnököt, ne engedjen semmit sem le­alkudni a javaslatból, amelyet ő (Haám) örömest elfogadott, nemi táplálékot kereső közönségben volt a h­iba. A zsidóknak a sajtó­ban való háttérbeszorulása még nem jelenti a sajtó magasabb szint­vonalát és azt, hogy azután a sajtó tisztán és kizárólag az igazat fogja írni. Gazdasági szempontból csak az tarthatja értéktelennek a zsidó­ság tevékenységét, aki nem ismeri a gazdasági élet fejlődését. A zsi­dóságot jellemző gazdasági építő­tehetség értékes volt a nemzet szempontjából. Jelentős iparágak sohasem fej­lődtek volna ki a zsidóság vál­lalkozószelleme nélkül. Ha az ország most már nélkülözni is tudná őket, ez különös hálát­lanságot jelentene. A magyarság gazdasági képzettsé­gének hiánya miatt nem tudná he­lyettesíteni a gazdasági életben a zsidókat. Hogy az üzleti erkölcs ellen főként zsidók vétettek, annak az a magyarázata, hogy az üzleti élet túlnyomó része zsidók kezében van. Sem a jogegyenlőség, sem a nemzet politikai érdekei szempont­jából nem lehet közjogi gettóba helyezni a zsidóságot. Ha a zsidókból­­külön népcso­portot teremtenek, más népcso­portok is hasonló elkülönítést követelnek majd. Aki a zsidó vallást otthagyta, ezzel azt mutatta, hogy nem akar zárt közösséghez tartozni, az ilyent be­olvadásra képesnek kell tekinteni. A beolvadni akaróktól nem szabad megtagadni a beolvadás lehetőségét. Legfeljebb a bevándorló első vagy második nemzedékkel szemben le­hetne átmeneti időire kivételes intéz­kedéseiket érvényesíteni. Akinek ap­ja már 1880 előtt állampolgárságot kapott és itteni üzleti tevékenysége után adót űzetett, legyen teljes jogú állampolgár. A törvény végrehajtására sok­kal hosszabb időt kellene meg­szabni: 30 évet. Félő, hogy a magyarságból ennyi idő alatt sem lehet kiküszöbölni az üzleti tevékenységgel szemben meg­nyilatkozó ellenszenvet. Ha nem szabják szűkebbre a gazda­sági életből ki­rekesztendők számát, ha a végrehajtás ütemét nem lassít­ják, akkor a vállalatok nagy része összeroskad majd. Felszólította a kormányt, hogy a zsidókérdés meg­oldásánál vegye revízió alá állás­pontját. Hajniss Ferenc, (a Nemzeti Front­ból kizárt, most MÉM) magyaráz­gatta, hogy a túlzó antiszemiták nem állítják, hogy a zsidó szellemi­ség a mai politikai helyzetben ve­szedelmes, csak azt állítják, hogy az akkor veszedelmes, amikor „a nemzet válságba kerül". Szerintük a zsidók erkölcsisége más, mint a nemzet erkölcsisége. A zsidókérdés megoldása során ő elsősorban az antiszociális kapitalista elavult gazdasági törvények sorozatában teremtett volna rendet. A régi ka­pitalizmus megreformálására a parlamentarizmust nem­ tartja alkalmasnak. Lehet, hogy válság követi a javaslatot. Junku­mot kell teremteni a gazdag és a szegény zsidók kivándorlása között Házassági tilalom esetén, ha nem teszik lehetővé a kevere­dést zsidó és nemzsidó kö­zött, messzemenően hajlandók megsza­vazni a kevertvérűek teljes egyen­jogúságát és velük szemben min­den ellenszenvfeladást. Ellenezte a kivételezést, amely korrupcióra vezetne. Zsidók alkalmaztatásához csak az esetben járulna hozzá, ha miniszter­tanács állapítaná m­eg, hogy a zsidó szak­erő csak külföldi szakemberrel volna helyettesíthető. A javaslatot elfogadta. A kisgazdapárt így bele sem megy a vitába! Az együttes bizottsági ülés végén Dulin Jenő fölolvasta a független kisgazdapárt álláspontját tartal­mazó nyilatkozatot. Ebben a kis­gazdapá­rt megütközéssel állapítja meg, hogy a kormány napokon ke­resztül tárgya­ltatja a javaslatot, anélkül, hogy ismertetné terve­zett módosításait. A párt szerint ez a tárgyalási mód­szer elfogadhatatlan és átlátszó taktikai célokat szolgál. Ezért a kis­gazdapárt mindaddig nem vesz részt a javaslat megvitatásában, amíg a kormány a maga módosítá­sait elő nem terjeszti. Az együttes bizottság a vitát szer­dán délelőtt 11 órakor folytatja. „A vállalatok nagy része összeroskad majd..." Gratz Gusztáv (szabadságpárti) hangsúlyozta, hogy nem ért egyet a javaslattal, amely úgy politikai, mint gazdasági szem­pontból súlyos következményekkel fog járni. Nem teheti magáévá azt a felfogást, hogy a zsidóságban nincs meg a képesség a beolvadásra. A zsidóság ariás nagy nemzeteken belül is bele tudott illeszkedni az illető nemze­tek lelkiségébe. Százezrekre megy azoknak a zsidóknak a száma, akiket az el­fogulatlanok teljesen asszimilál­taknak tekintenek. A kifogásolt zsidó szellemiségnek lehetnek jó oldalai is. Ma inkább, mint valaha, szükséges, hogy a jel­szavak ködébe bevilágítsanak az észszerűség fényével. A szellemi életből nem szabad teljesen kiirtani a kétkedést, amely az igazságok felismerésének előszobája. Az úgy­nevezett zsidó szellemiség kiirtása több kárt, mint hasznot okozna a szellemi életben. Az igazság elfer­dítése, a tekintélyek ki­kezdése nem a zsidó újságírók vétke, hanem a „modern" újságírás egy részének hibája, amely az igazsággal szem­ben elsősorban az érdekességre tö­rekedett. Alapjában az ilyen szel­ 3. oldal Még teljes a bizonytalanság a zsidójavaslat módosítása körül Hogy a II. zsidójavaslat egyes rendelkezésein milyen módosításo­kat hajtanak majd végre, akörül még­ mindig teljes a bizonyta­lanság, noha­— mint megírtuk — eredetileg arról volt szó, hogy a javaslat keddi bizottsági tárgyalása során Sü­rédy vagy Tasnádi Nagy az elhatározott módosításokról már tájékoztatja a bizottság tagjait. Ezzel szemben sem a Nep, sem a kormány állítólag még­­nem döntött arról, hogy milyen vál­toztatásokat hajt végre a javaslat­nak az úgynevezett „félvérekről", a közjogi részéről és a hadiérdemek flléltánulásáról szóló rendelkezésein. Kedden délután Imrédy miniszterel­nök és Ke­resztes-Fischer belügyminiszter között hosszas tanácskozás folyt. Politikai körökben a tanácskozásnak az ilyen szokásos megbeszélések je­lentőségén túlmenő fontosságot tu­lajdonítanak. A honvédelmi javaslat a felsőházi bizottságok előtt A felsőház illetékes bizottságai kedd délelőtt tárgyalták a kép­viselőházban már megszavazott honvédelmi törvényjavaslatot. A bizottsági tárgyalás során Szilágyi Lajos hangoztatta: ő abban a re­ményben fogadja el a javaslatot, hogy a kormány a javaslatban fog­lalt felhatalmazásokkal kizárólag csak a honvédelem érdekében él majd. Rámutatott a polgári köz­igazgatásnak a katonai célok elő­mozdítása érdekében szerzett érde­meire. Sürgette a légvédelem meg­szervezését és hangoztatta annak fontosságát, hogy a politika a hadseregtől távol­tartassák. Papp József a honvédelmi szol­gáltatásokért járó térítések és kár­térítések tekintetében a bírói eljá­rásban látja a legmegnyugtatóbb biztosítékot.­­ Szüllő Géza elisme­réssel nyilatkozott a felvidéki kato­nai közigazgatással kapcsolatosan a honvédség munkájáról. — Meskó Zoltán (tábornok-orvos) hangoz­tatta a közegészségi kérdéseknek honvédelmi szempontból való jan- Mtrr készül a SZOCIALIZMUS bekötési tábla az 1938. évre Ara 70 fillér Megrendeléseket, kérjük a kiadóhivatalba bekül­deni (VIII, Conti, u. I)

Next