Népszava, 1939. március (67. évfolyam, 29–54. sz.)
1939-03-01 / 29. szám
67. évfolyam 29. szám Budapest, 1939 március 1. szerda /1ESS • A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 A munkanélküliségről megint beszélni kell, mert semmi sem történt az enyhítésére. Olvassuk, hogy 30%-kal nagyobb a munkanélküliek száma, mint volt decemberben. Bizonyos, hogy februárban még nagyobb, mint volt januárban. Hiszen az építőipari munkások 66%-a van munka nélkül; a faiparban 45%-a és a cipőiparban 32%-a nem tud munkához jutni. Ezek a számok azóta magasabbak, a munkanélküliekszáma nagyobb. Ezek mind holt számok, önmagukban talán nem mondanak semmit, de meg kell látni az élettelen számok mögött a kétségbeesett anyákat, feleségeket, a gyerekeket és a szótlan, napról-napra kétségbeesettebb apákat. Föl sem vetjük a kérdést, hogy kinek a helyzete kétségbeesettebb, a családos embereké, az apáké, vagy a 20—30 év körüli ifjúságé. Munka nélkül seami csak az tud, aki nem kereste nehéz munkával a kenyerét, munkából élő ember dolgozni akar,, élni akar, védeni akarja magát a lezüllés veszedelmétől, a testi-lelki nyomorúságtól. A gyülevész népség — Marx híres megállapítása — attól növekszik meg, hogy az éveken át munka nélkül tengődő munkások épúgy lezüllenek, mint ahogy a középosztály állás- és keresetnélküli tagjai is a nyomorúság egy bizonyos fokán túl elzüllenek és kiesnek a polgári osztályból. Ennek a két osztálynak elhullottjai teszik a gyülevész népséget, amely, ha a gazdasági és politikai válságok nagyra duzzasztják, mindenkinek minden célra föl- és kihasználható eszközévé aljasodik. Innen merítik a politikai desperációk napibérrel fizetett tüntetőiket, bérenceiket, kalandos vállalkozásaik szerencsétlen flótásait.De innen meríti az egyre növekvő vagyon elleni bűncselekmények statisztikája a maga táborát. Innen vezet az út a dollogházakba, triloncházakba és börtönökbe. Innen vezet az út lefelé,' egyre lejjebb, egyre' veszedelmesebb mélységekbe. "A józan ész és az" egészséges előrelátás követelné meg, hogy tegyenek valamit, mégpedig sürgősen a teljes züllés megakadályozására. Teremtsenek munkát. Csináljanak munkateremtő gazdasági és pénzügyi politikát. A napokban egy volt kereskedelemügyi államtitkár írta meg, hogy az építkezési ipart föl lehetne lendíteni, talpra lehetne állítani, ha a kormány megfelelő hitelpolitikával és a házadó csökkentésével kifizetődővé tenné az építkezést. Halla államtitkár kimutatta, hogy a magánvállalkozó 100 pengőből 60 pengőt állami részesedésre fizet és így nem tud olcsóbban építkezni s nem tud megfizethető, alacsonyabb lakbérekkel számolni. Házadómentesség, nagyobb arányú hitelfolyósítás elindítaná az építkezést, úgyhogy tavaszra, nyárra a munkanélküliség minden iparágban lényegesen csökkenne, ha a kormány sok sürgős politikai teendője mellett ezzel is törődne. Ezzel is?. Hiszen ez a legfontosabb! Minden politikai tevékenység alapja , és célja, hogy ne legyen gazdasági megrázkódtatás, ne legyen munkanélküliség és tömegnyomor. . Ne bízzák magukat arra, hogy az ínségsegély mindent megold. A rohamleves és a Sipőcz-konyha végre is nem a legmegnyugtatóbb megoldás fenyegető tömegnyomor elhárítására. Munkanélkülisegért nem adnak, pedig ha nem tudnak munkát adni, akkor kötelességük az éhenveszni nem akaró emberek megélhetését biztosítani. Mi követeljük a munkanélküliek segélyezését és biztosítását. De elsősorban és mindenekelőtt követeljük a munkát! Munkát sürgősen, mert az ország gazdasági válsága, ha ezzel a problémával nem foglalkoznak, egyre súlyosabb lesz. . Követeljük a Teleki-kormánytól, foglalkozzék a munkanélküliség kérdésével. Tegyen meg mindent, hogy mire a tavasz beköszönt, a dolgozni akaró, munkanélküli munkások rendszeres, állandó és jól fizetett munkát kaphassanak. Ez ma a legsürgősebb feladat. fillér Soudanit, a szenátus szocialista alelnökét bízták meg az új belga kormány megalakításával (Brüsszel, február 28.) A király Soudan szenátort, volt minisztert bízta meg a kormány megalakításával. (Brüsszel, február 28.) Soudan szociáldemokrata szenátor, akit Lipót belgara király megbízott a kormány megalakításával, 50 éves és külügyminiszter volt a Pierrot-kormányban. Ezt megelőzően igazságügyminiszter és pénzügyminiszter volt. Soudan 1936 óta a szenátus alelnöke. Politikai körökben úgy tudják, hogy Soudan megkísérli a katolikusokkal, szociáldemokratákkal és szabadelvűekkel hármas pártkormány megalakítását, bár a szabadelvűek kijelentették, hogy nem vesznek részt semilyen kormányalakításban, amíg a Martens-ügy nem rendeződik megelégedésükre. A munkáspárti ellenzék számonkérte Chamberlaintől a kormány spanyol politikáját Attlee beterjesztette bizalmatlansági indítványát (sLoticon, február 28.) Az alsóházbanAttlee őrnagy a spanyol burgosi kormány elismerésével kapcsolatban beterjesztette a munkáspárt bizalmatlanságiindítványát. Az indítványt indokoló beszéde során " , hevesen támadta és diktátornak nevezte a miniszterelnököt. Emlékeztette Chamberlain miniszterelnököt, hogy nem volna szabad kitérnie a parlamenttel szemben fennálló felelősség elől. Hibáztatja, hogy a miniszterelnök nem kért az elismerés előtt biztosítékot, hogy Chamberlain miniszterelnök az elismerés jogszerűsége tekintetében hivatkozott a nemzetközi jogi tekintélyek véleményeire. Megállapította, hogy az elismerés jogszerűsége aztán a két kérdésen fordul meg, hogy 1. észszerűen föltehető-e, hogy Franco kormányzata Barcelona eleste"és Katalónia elfoglalása után megszerezte az állandóságot és a fölényt, 2. váljon a köztársasági kormány az ország, törvényes az új spanyol kormány irgal.." inas lesz el Ifri feleivel, szemben, megfizeti az elsüllyesztett angol hajókkal kapcsolatos kárigényeket és eltávolítja Spanyolországból az összes idegen csapatokat. Kérdezte azután, kapott-e Chamberlain biztosítékokat, hogy Franco elismerése után nem csatlakozik a berlin-római tengelyhez. Ez végtelenül fontos volna az angol érdekekre nézve. Minő ígéreteket kapott továbbá a miniszterelnök Gibraltár és a Baleári szigetek tekintetében? kormányának tekinthető-e még. A válasz —folytatta Chamberlain — egyik kérdésre sem lehet kétséges. Madridban a viszonyok tarthatatlanok. Az elismerés megtagadásával nem segítettünk volna sem a köztársasági kormányon, sem Madrid népén, csak rontottuk volna viszonyunkat az új kormányhoz és megsemmisítettük volna remélhető spanyolországi befolyásunkat. Ami az angol harcászati, érdekeket illeti, váljon célszerű volna-e Francót Anglia ellenségévé tenni és azt az érzést kelteni benne, hogy megaláztuk és igazságtalanok voltunk vele szemében. Nem sokkal jobb-e megadni mindent, ami neki jog szerint jár és helyreállítani a barátságos viszonyt abban a reményben, hogy biztosíthatjuk azt, hogy az ezután történendők nem fogják az angol érdekeket veszélyeztetni? Számol,jon az ellenzék a való tényekkel. Az Attlee részéről követelt feltételeket csak háború útján lehetne kierőszakolni. Franco ismételt biztosítékokat adott nekünk az ellenzék részéről említett valamennyi pont tekintetében, de minthogy az ellenzék különösen szívén viseli a közkegyelem kérdését, felolvasom a Franco-kormánytól február 22-én kapott levelet. Ez a levél megállapítja, hogy „a nemzeti Spanyolország megnyerte a háborút. A legyőzöttek dolga a feltétlen megadás, de Franco haderőinek és kormányának kipróbált hazafisága, nagylelkűsége, méltányossága és igazságszeretete szilárd biztosítékot nyújt minden spannyolnak, aki nem gonosztevő." Chamberlain a Francával szentben tanúsított előzékenységről