Népszava, 1939. március (67. évfolyam, 29–54. sz.)
1939-03-01 / 29. szám
1939 márciusa, szerda NÉPSZAVA S. old id Magyar ember ilyen javaslatot nem szövegezhet és nem szavazhat meg! Keresztény kulturáltumban nincs helye a barbarizmusnak A I. zsidójavaslat folytatólagos vitája A képviselőház keddi ülését délelőtt 10 órakor nyitotta meg Szinyei Merse Jenő alelnök. A napirend értelmében folytatták a II. zsidójavaslat általános vitáját. Makray Lajos (kereszténypárti) volt az első felszólaló, akibeszéde elején jelezte, hogy a kereszténypárt nem tette pártkérdéssé a javaslat ügyében való állásfoglalást. A javaslatban foglalt rendelkezések az élet-halál kérdését jelentik azokra, akikre vonatkoznak. A javaslat tárgyalásánál ezért a legnagyobb felelősségérzetre van szükség.A gyűlöletnek nem lehet szerepe itt. Fejtegette, hogy a javaslat indokolása nem szerencsés. A zsidókérdés megoldatlansága rendkívüli veszedelmeket rejt magában. A liberális politika — mondotta — korlátozás nélkül próbálta beolvasztani a gettós, galíciai zsidóságot, ennek a következményeit sínyli meg katasztrofálisan a történelmi zsidóság. A javaslat téves alapból indul ki és konfliktusokat idéz föl a keresztény lelkekben. A különböző intézkedések a következetlenség hínárjába kerültek. Előfordulhat, hogy évszázadok óta ittlakó zsidókat nem aszszimiláltaknak minősítenek, míg ha valaki 1936-ban bevándorolt, itt megkeresztelkedett, állampolgárságot szerzett és keresztény nőt vett feleségül, akkor az illető leszármazottjait már asszimáltnak minősítik. A javaslatot bonyolultabbá tették a kereszténység és fajiság kérdésével. Szerencsétlen gondolat kiszakítani a nemzet közösségéből a zsidóságot és szembeállítani az egységes állammal. Nagyon kérdéses, hogy a javaslatban tervezett őrségváltás keresztülvihető-e 1943-ig, anélkül, hogy megrázkódtatások érjék a gazdasági életet? Hiszen a közgazdaság át van szőve „zsidó" tőkével és a javaslatban foglalt rendelkezések végrehajtása gazdasági válságot okoz majd. Keresztény kulturált államban nincs helye a barbarizmusnak, ez a javaslat viszont mélyenbelenyúl a kereszténység alapigazságaiba. Hiba, hogy a javaslat a keresztség felvételét, mint a beolvadás jelét elfogadja a dédszülöknél, de a vágy szülőknél mér nem. Vannak fajok, de nincsen tudományos alapja annak, hogy vannak uralkodásra kijelölt magasabb rendű és szolgaságra hivatott alacsonyabbrendű fajok. Tagadóan —folytatta Makray —, hogy a fajiság fő alkotó eleme a vér. Tagadom a vér mítoszát, amely új pogányságra, faji elzárkózásra és határtalan faji szögre vezet. A magyarság problémájánál az a döntő tényező, van-e az egyénben akarat a nemzetbe való beolvadásra. Aki benne élt a magyar föld és a keresztény gondolat lelkiségében, az már megindította a magyarságba való beolvadás folyamatát. A kereszténységre áttér,teket az állam is, az egyház is invitálta. Hatszázezer zsidónak a problémáját megoldani amúgy is emberfeletti feladat és ezt súlyosbítja, ha a problémát bővítjük még kétszázezer ember hovatartozóságának problémájával. A jövőre nézve hajlandó hozzájárulni a vegyesházasságok megakadályozásához. (Tetszés a kereszténypárton.) Helytelen, ha a hadiárvákat nem részesítik kivételes elbánásban. Ebben a vonatkozásban csak kevés érdekeltről van szó. Hangoztatta Makray, hogy ő békét, megértést, igazságot akar és ha a javaslaton bizonyos módosításokat hajtanak végre, a javaslatból keletkező törvény is a békét fogja szolgálni. A kereszténypárt tovább harcol majd a megkeresztelkedett zsidók érdekében. A javaslatot abban a reményben fogadta el, hogy a kormány hozzájárul majd a kereszténypárti módosításokhoz. A javaslat összekavarja a faji és a beolvadási problémát, lényegében azonban a beolvadási elmélet alapjára helyezkedik. Meg kellene állapítani, hogy milyen esetekben lehet vélelmezni a beolvadási folyamatot. Éppen a beolvadás szempontjából fontos tudni a zsidók bevándorlásának időpontját. (Peyer Károly: „Szükséges ez a sváboknál is!") Felvetődik az a kérdés, faj, felekezet vagy nemzetiség-e a zsidóság? Van olyan család, amelynek megvan mind a három jellege. Ilyen például egy Galíciából bejött, ki nem keresztelkedett, a jiddis nyelvet beszélő zsidócsalád. A beolvadt, de ki nem keresztelkedett zsidó faj is, felekezet is. A kikeresztelkedett és beolvadt zsidó csak fajilag különbözik a többi magyartól. A zsidókérdésben megkülönböztetést kell tenni. Hajlandó a zsidókat egyenrangú, jó magyar honpolgároknak tekinteni, viszont meg kell állapítani a határvonalat, amely magyarság szempontjából elkülöníti a jó magyar zsidókat a be nem olvadt, nem kívánatos, idegennek maradt zsidóktól. Mindenesetre ki kell szorítani az országból a, 1914 óta bevándorolt zsidóságot. Ezeket a zsidókat kivándorlási lajstromra kell tenni, mert ha egy család kezéből kiütik a kenyeret és azután annak tagjait ittmaradásra kényszerítik, az ilyen zsidókból zsebmetszők, orgyilkosok, vagy bolsevista agitátorok lesznek. A zsidók kivándoroltatása nemzetközi probléma, amelynek előkészítése, nélkül a törvény vagy barbár pogromszerű irányzathoz vezet, vagy végrehajthatatlanná válik. Kötelezni kellene továbbá az 1967 óta bevándorolt zsidóságot, hogy igazolja itt tartózkodásának közérdekű voltát. Akiknek itt tartózkodása nem közérdekű, azoknak ügyét bírói, legalábbis közigazgatási bírói megállapítás döntse el. Azt a zsidót is, akinek itt tartózkodása nem közérdekű, hasonlóképpen el kell távolítani az országból. Az 1867 előtt bevándorolt zsidósággal szemben annak kimondása szükséges, hogy akik közülük bizonyos bűncselekményeket követtek el, így a kommunizmus alatt kompromittálták magukat, vagy a nemzet gazdasági érdekei ellen súlyosan vétettek, ugyancsak a kivándorlási listára kerülnek. Ilyen szabályozások révén az ország megszabadul a zsidóság salakjától, viszont nem történik embertelen, megszégyenítő megkülönböztetés azok ellen a zsidó ellen, akiknek működése megegyezik a közérdekkel. Az országban megmaradó zsidósággal szemben fel kellene állítani az általános zártszámot a numerus clausus alapján. Ha a zsidóság nem helyezkedhetik el közhivatalokban vagy a hadseregben, akkor a gazdasági pályákon magasabb százalékot lehet engedélyezni számukra. A korlátozó rendelkezéseket nem kell megbélyegző jelleggel felruházni. A szellemi életben van szükség a legszigorúbb zárt számra. Nem cselekszik a nemzet érdekében, aki jobban gyűlöli a zsidóságot, mint ahogyan szereti a saját fajtáját. (Taps a kisgazdáknál.) Nem helyeselhető olyan intézkedés, amely nemcsak a zsidó, de a keresztény társadalomnak is árt. Keresztény ügynökök nincsenek, viszont keresztény kézben levő üzletek kénytelenek lesznek zsidó céggé átváltozni, vagy bezárni, ha rájuk kényszerítik az ügynöki karra vonatkozó intézkedéseket. A zsidók egyenjogúsítása tekintetében közjogi téren kell elmenni a legmesszebbre. Semmi veszedelem nincs a 6%-os zsidóság szavazati jogának gyakorlásában, de ha a zsidókat, mint szavazókat, különválasztják, bomlasztó elemmé válhatnak és a magyar közjogi élet darabokra hullhatna. Ezután Eckhardt azokkal a rendelkezésekkel foglalkozott, amelyeket — noha általánosságban elfogadja a javaslatot — semmi szín alatt sem szavaz meg. Ilyen a félvérekre vonatkozó rendelkezés, amely a zsidóság létszámát a félvér és keresztény vallásban született „zsidókkal" szaporítja. A félvérek tekintetében arra ísy álláspontra kell helyezkedni, hogy amelyik félvér keresztény vallású, az keresztény, amelyik félvér zsidó vallású,z zsidó. Ha a kormány a fajbiológiai álláspontra helyezkedik, olyan bomlasztó elemet visz bele a társadalomba, amely a közéletet és a családi életet, de a nemzet jövőjét is megrázkódtatással és a legsúlyosabb katasztrófával fenyegeti. A jövőre nézve a fajkeveredést" meg kell nehezíteni és megakadályozni, de CRy eddigi 72 esztendős folyamatot nem helyes elemeire felbontani. A fajkeveredésben abban látom a veszedelmet, hogy az ún,hangot nélkülöző lelkületű emberek keletkeznek, cik-cakban politizáló emberek. (A kormánypártiak és a kereszténypártiak kivételével a képviselők élénken helyeseltek.) Az újynevezett vérelemzést, a családfakutatást, a háborgásokat, a gyanúsításokat, az egymás kipusztításának magyartalan rendszerét nem helyeselhetjük és ilyen rendszer ellen felháborodottan tiltakozunk. (Horváth Zoltán: „Hát Imrédy hova kerül? Cik-cakban" — Óriási derültség.) Tudom, hogy ez a felfogásom ellenkezik Mecsér András felfogásával, akinek kívánságára a zsidóbizottságban elhangzott felszólalásokat kinyomatták. (Peyer Károly: „Nagyon helyes, legalább nem lehet letagadni!") Mecsér szerint a félvéreket a zsidókhoz kell sorolni. Mecsér fölállította azt az elvet, hogyha hat generáción keresztül magyar visszakeresztezés történik, akkor újból fajtiszta ivadékok származnak. (Horváth Zoltán: „Hát Imrédyvel hogy állunk?!") Az ilyen embertelen elméletet — folytatta Eckhardt — nem fogadhatom el. (Klassay Károly: „Tudománytalan őrültség!") Ha a többség érvényt akar szerezni a fajbiológiának, akkor maradéktalanul szerezzenek érvényt ennek a képtelen elméletnek. (Gúnyos közbekiáltások, derültség a baloldalon. — Horváth Zoltán: ..Megnézzük majd, hogy ki lehet miniszterelnök!" — Fábián Béla: ..Nézzük meg a képviselőknél is!") A fajbiológiai bumeráng nagyon sok közéleti ember fejét fogja bezúzni, ha a törvényhozás fajbiológiai álláspontra helyezkedik. Keresztény, magyar emberekre is tragédiát jelent ez a javaslat. Mi taszítjuk el őket a zsidókhoz, amikor a zsidókat sem tudjuk kiszorítani, mert többen vannak, mintsem azt az ország pusztulása nélkül meg lehetne tenni? Magyar ember ilyen javaslatot nem szövegezhet és nem szavazhat meg. (Farkas István: ,,Nem is lehetnek magyarok azok, akik ezt csinálták és megszavaznák!") Van egy szólásmondás, amely szerint ha a néger datolyára éhezik, kivágja a fát... Itt Imrédy vágta a fát és Macsér ette folyton a datolyát. (Óriási derültség minden oldalon. — Soltész János: „A fa Imrédyé!") Még a négerek sem szavazhatnák meg azt a rendelkezést, amely a keresztény családokon belül a zsiló származásút lefokozza, felbontván így a család egységét Ámde a nemzet a családon épül föl, ezért nem lehet indexre tenni apákat, nagyapákat vagy nagymamákat. (Gúnyos felkiáltások a baloldalon: „És az anyósokat!") Ha a családban a gyermekek keresztényeknek tekintendők, a felmenőt ne minősítsék zsidónak. Nem fogadhatom el azt a rendelkezést sem, amely a frontokon létrejött bajtársi egységet robbantja föl. Nem engedhető meg, hogy a tűzharcosokat, akik teljesítették kötelességüket hazájukkal szemben, a hadiözvegyeket, a hadirokkantakat egy szűk százalék keretébe szorítsák be és ezen kívül maradjanak az igényjogosultak. A törvényes jogok semmibevétele következtében aláaknázzák a temzet honvédelmi Jarossék szónoka Gürtler Dénes (felvidéki párti) úgy okoskodott, hogy törvényes rendezés hiányában a nép elkeseredéssel oldaná meg a zsidókérdést. Szerinte a zsidóság önálló vallás és önálló faj. Több külföldi állam is szigorú rendszabályokat hozott a zsidóság ellen. A Felvidéken a zsidóságnak csak 6,5%-a vallotta magát magyarnak. (Zajos ellentmondás a baloldalon.) A felvidéki zsidók százmilliókat adtak a csehszlovák nemzetvédelmi alapra. (Meizler Károly nyilas elkezdett dühösen zsidózni, amire Fábián Béla rászólt: „Itt zsidózik, de otthon jóban, van a zsidó anyósával!" — Felkiáltások a baloldalon: „Anyós nem számít!") Elfogadta a javaslatot. A faji álláspont katasztrófával fenyegeti a nemzet jövőjét Ezután Eckhardt Tibor (független kisgazdapárti) beszélt. Beszéde elején utalt arra, hogy húsz esztendővel ezelőtt kezdte hirdetni a fajvédő gondolatot, de hasztalan és a most fölizgatott Európában és földúlt hangulatú országban a zsidókérdés rendezésénél nem a józan ész érvényesül, hanem a pillanatnyi hangulat és befolyás. A javaslat bizottsági tárgyalásán nem vett részt, mert ott nyoma sem volt a tárgyilagosságnak és szenvedélyek, gyanúsítások érvényesültek, pedig nincs helye forradalmi megoldásnak. Helytelen, hogy a javaslat általánosít és nem tesz különbséget zsidó és zsidó között. A törvényes szabályozást ott kellene kezdeni, hogy a jövőre nézve eltiltanák a zsidók bevándorlását. Ha 1867-től intézkedések történtek volna a zsidók bevándorlása ellen, akkor ma könnyebb volna a megoldás. Az idegen elemeknek — általában az idegeneknek, nemcsak a zsidóknak — kirekesztését helyeselné az egész világ. Nagyon kevés idegen számára kellene lehetővé tenni a bevándorlást. Zsidóüldözés vagy a zsidókérdés megoldása címén a javaslattal fölborítják keresztény családok egységét. A javaslat beterjesztése előtt pontos zsidókatasztert kellett volna készíteni, mert csak annak alapján lehetett volna felmérni a javaslat következményeit. Kataszter hiányában igazolási kényszer szakad Magyarországon mindenkire, pedig ennek megfelelni úgyszólván lehetetlenség. Nagyon nehéz még egy nagymamának a kikutatása is. (Gúnyos derültség a baloldalon, kínos feszengés a kormánypárt szélsőjobboldali szárnyán.)