Népszava, 1939. március (67. évfolyam, 29–54. sz.)

1939-03-01 / 29. szám

1939 március­a, szerda NÉPSZAVA S. old id Magyar ember ilyen javaslatot nem szövegezhet és nem szavazhat meg! Keresztény kulturáltumban nincs helye a barbarizmusnak A I. zsidójavaslat folytatólagos vitája A képviselőház keddi ülését dél­előtt 10 órakor nyitotta meg­ Szi­nyei Merse Jenő alelnök. A napi­rend értelmében folytatták a II. zsidójavaslat általános vitáját. Makray Lajos (kereszténypárti) volt az első felszólaló, aki­­beszéde elején jelezte, hogy a keresztény­párt nem tette pártkérdéssé a ja­vaslat ügyében való állásfoglalást. A javaslatban foglalt rendelke­zések az élet-halál kérdését je­lentik azokra, akikre vonatkoz­nak. A javaslat tárgyalásánál ezért a legnagyobb felelősség­érzetre van szükség.­­A gyűlöletnek nem leh­et szerepe itt. Fejtegette, hogy a javaslat in­dokolása nem szerencsés. A zsidó­kérdés megoldatlansága rendkívüli veszedelmeket rejt magában. A libe­rális politika — mondotta — korlá­tozás nélkül próbálta beolvasztani a gettós, galíciai zsidóságot, ennek a következményeit sínyli meg ka­tasztrofálisan a történelmi zsidóság. A javaslat téves alapb­ól indul ki és konfliktusokat idéz föl a keresztény lelkekben. A különböző intézkedé­sek a következetlenség hínárjába kerültek. Előfordulhat, hogy évszá­zadok óta ittlakó zsidókat nem asz­szimiláltaknak minősítenek, míg ha valaki 1936-b­an bevándorolt, itt megkeresztelk­edett, ál­lampolgársá­got szerzett és keresztény nőt vett feleségül, akkor az illető leszárma­zottjait már asszim­­áltnak minősí­tik. A javaslatot bonyolultabbá tet­ték a kereszténység­ és fajiság kér­désével. Szerencsétlen gondolat ki­szakítani a nemzet közösségéből a zsidóságot és szembeállítani az egy­séges állammal. Nagyon kérdéses, hogy a javaslatban tervezett őrség­váltás keresztülvihető-e 1943-ig, anélkül, hogy megrázkódtatások ér­jék a gazdasági életet? Hiszen a közgazdaság át van szőve „zsidó" tőkével és a javaslatban foglalt rendelke­zések végrehajtása gazdasági válságot okoz majd. Keresztény kulturált államban nincs helye a barbarizmusnak, ez a javas­lat viszont mélyen­­belenyúl a kereszténység alapigazságaiba. Hiba, hogy a­ javaslat a keresztség felvételét, mint a beolvadás jelét elfogadja a dédszülöknél, de a vágy­ szülőknél mér nem. Vannak fajok, de nincsen tudományos alapja annak, hogy vannak ural­kodásra kijelölt magasabb rendű és szolgaságra hivatott alacsonyabb­rendű fajok. Tagadóan —folytatta Makray —, hogy a fajiság fő al­kotó eleme a vér. Tagadom a vér mítoszát, amely új pogányságra, faji elzárkó­zásra és határtalan faji szögre vezet. A magyarság problémájánál az a döntő tényező, van-e az egyénben akarat a nemzetbe való beolva­dásra. Aki benne élt a magyar föld és a keresztény gondolat lelki­ségében, az már megindította a magyarságba való beolvadás fo­lyamatát. A kereszténységre áttér,­teket az állam is, az egyház is in­vitálta. Hatszázezer zsidónak a problémáját megoldani amúgy is emberfeletti feladat és ezt súlyos­bítja, ha a problémát bővítjük még kétszázezer ember hovatart­ozóságá­nak problémájával. A jövőre nézve hajlandó hozzájárulni a vegyes­házasságok megakadályozásához. (Tetszés a kereszténypárton.) Hely­telen, ha a hadiárvákat nem része­sítik kivételes elbánásban. Ebben a vonatkozásban csak kevés érde­keltről van szó. Hangoztatta Makray, hogy ő békét, megértést, igazságot akar és ha a javaslaton bizonyos módosításokat hajtanak végre, a javaslatból keletkező tör­vény is a békét fogja szolgálni. A kereszténypárt tovább harcol majd a megkeresztelkedett zsidók érde­kében. A javaslatot abban a re­ményben fogadta el, hogy a kor­mány hozzájárul majd a keresz­ténypárti módosításokhoz. A javaslat összekavarja a faji és a beolvadási problémát, lényegében azonban a beolvadási elmélet alap­jára helyezkedik. Meg kellene álla­pítani, hogy milyen esetekben le­het vélelmezni a beolvadási folya­matot. Éppen a beolvadás szem­pontjából fontos tudni a zsidók bevándorlásának időpontját. (Peyer Károly: „Szükséges ez a sváboknál is!") Felvetődik az a kérdés, faj, felekezet vagy nemzetiség-e a zsi­dóság? Van olyan család, amely­nek megvan mind a három jellege. Ilyen például egy Galíciából be­jött, ki nem keresztelkedett, a jid­dis nyelvet beszélő zsidócsalád. A beolvadt, de ki nem keresztelkedett zsidó faj is, felekezet is. A kike­resztelkedett és beolvadt zsidó csak fajilag különbözik a többi magyar­tól. A zsidókérdésben megkülön­böztetést kell tenni. Hajlandó a zsidókat egyenrangú, jó magyar honpolgároknak tekinteni, viszont meg kell állapítani a határvonalat, amely magyarság szempontjából elkülöníti a jó magyar zsidókat a be nem olvadt, nem kívánatos, ide­gennek maradt zsidóktól. Mindenesetre ki kell szorítani az országból a­, 1914 óta beván­dorolt zsidóságot. Ezeket a zsidókat kivándorlási laj­stromra kell tenni, mert ha egy család kezéből kiütik a kenyeret és azután annak tagjait ittmaradásra kényszerítik, az ilyen zsidókból zsebmetszők, orgyilkosok, vagy bol­sevista agitátorok lesznek. A zsi­dók ki­vándoroltatása nemzetközi probléma, amelynek előkészítése, nélkül a törvény vagy barbár pogrom­szerű irányzathoz vezet, vagy végrehajthatatlanná válik. Kötelezni kellene továbbá az 1967 óta bevándorolt zsidóságot, hogy igazolja itt tartózkodásának köz­érdekű voltát. Akiknek itt tartózko­dása nem közérdekű, azoknak ügyét bírói, legalábbis közigazgatási bírói megállapítás döntse el. Azt a zsidót is, akinek itt tartózkodása nem köz­érdekű, hasonlóképpen el kell távo­lítani az országból. Az 1867 előtt be­vándorolt zsidósággal szemben an­nak kimondása szükséges, hogy akik közülük bizonyos bűncselek­ményeket követtek el, így a kom­munizmus alatt kompromittálták magukat, vagy a nemzet gazdasági érdekei ellen súlyosan vétettek, ugyancsak a kivándorlási listára kerülnek. Ilyen szabályozások ré­vén az ország megszabadul a zsidó­ság salakjától, viszont nem történik embertelen, megszégyenítő megkü­lönböztetés azok ellen a zsidó ellen, akiknek működése megegyezik a közérdekkel. Az országban meg­maradó zsidósággal szemben fel kellene állítani az általános zárt­számot a numerus clausus alapján. Ha a zsidóság nem helye­zkedhetik el közhivatalokban vagy a hadse­regben, akkor a gazdasági pályákon magasabb százalékot lehet engedé­lyezni számukra. A korlátozó ren­delkezéseket nem kell megbélyegző jelleggel felruházni. A szellemi élet­ben van szükség a legszigorúbb zárt számra. Nem cselekszik a nemzet érdeké­ben, aki jobban gyűlöli a zsidó­ságot, mint ahogyan szereti a saját fajtáját. (Taps a kisgaz­dáknál.) Nem helyeselhető olyan­­ intézkedés, amely nemcsak a zsidó, de a keresz­tény társadalomnak is árt. Keresz­tény ügynökök nincsenek, viszont keresztény kézben levő üzletek kénytelenek lesznek zsidó céggé át­változni, vagy bezárni, ha rájuk kényszerítik az ügynöki karra vo­natkozó intézkedéseket. A zsidók egyenjogúsítása tekin­tetében közjogi téren kell el­menni a legmesszebbre. Semmi veszedelem nincs a 6%-os zsidóság szavazati jogának gyakor­lásában, de ha a zsidókat, mint sza­vazókat, különválasztják, bomlasztó elemmé válhatnak és a magyar köz­jogi élet darabokra hullhatna. Ez­után Eckhardt azokkal a rendelke­zésekkel foglalkozott, amelyeket — noha általánosságban elfogadja a javaslatot — semmi szín alatt sem szavaz meg. Ilyen a félvérekre vonatkozó rendel­kezés, amely a zsid­óság létszámát a félvér és keresztény vallásban született „zsidókkal" szaporítja. A félvérek tekintetében arra ísy álláspontra kell helyezkedni, hogy amelyik fél­vér keresztény vallású, az keresz­tény, amelyik félvér zsidó vallású,­­­z zsidó. Ha a kormány a fajbiológiai álláspontra helyezkedik, olyan bomlasztó elemet visz bele a társadalomba, amely a közéletet és a családi életet, d­e a nemzet jövőjét is megrázkódtatással és­ a legsúlyosabb katasztrófával fenyegeti. A jövőre nézve a fajkeveredést" meg kell nehezíteni és meg­akadá­lyozni, de CR­y eddigi 72 esztendős folyamatot nem helyes elemeire felbontani. A fajkeveredésben abban látom a veszedelmet, hogy az ún,­­hangot nélkülöző lelkületű emberek keletkeznek, cik-cakban politizáló emberek. (A kormánypártiak és a kereszténypártiak kivételével a kép­viselők élénken helyeseltek.) Az új­ynevezett vérelemzést, a családfakutatást, a háborgáso­kat, a gyanúsításokat, az egy­más kipusztításának magyarta­lan rendszerét nem helyeselhet­jük és ilyen rendszer ellen fel­háborodottan tiltakozunk. (Hor­váth Zoltán: „Hát Imréd­y hova kerül? Cik-cakban" — Óriási de­rültség.) Tudom, hogy ez a felfogásom ellen­kezik Mecsér András felfogásával, akinek kívánságára a zsidóbizott­s­ágban elhangzott felszólalásokat kinyomatták. (Peyer Károly: „Na­gyon helyes, legalább nem lehet le­tagadni!") Mecsér szerint a félvé­reket a zsidókhoz kell sorolni. Me­csér fölállította azt az elvet, hogyha hat generáción keresztül magyar vissza­keresztezés történik, akkor új­ból fajtiszta ivadékok származnak. (Horváth Zoltán: „Hát Imrédyvel hogy állunk?!") Az ilyen emberte­len elméletet — folytatta Eckhardt — nem fogadhatom el. (Klassay Ká­­roly: „Tudománytalan őrültség!") Ha a többség érvényt akar sze­rezni a fajbiológiának, akkor maradéktalanul szerezzenek ér­vényt ennek a képtelen elmé­letnek. (Gúnyos közbekiáltások, derültség a baloldalon. — Hor­váth Zoltá­n: ..Megnézzük majd, hogy ki lehet miniszterelnök!" — Fábián Béla: ..Nézzük meg a képviselőknél is!") A fajbioló­giai bum­eráng nagyon sok köz­életi ember fejét fogja bezúzni, ha a törvényhozás fajbiológiai álláspontra helyezkedik. Keresztény, magyar emberekre is tragédiát jelent ez a javaslat. Mi taszítjuk el őket a zsidókhoz, ami­kor a zsidókat sem tudjuk kiszorí­tani, mert többen vannak, mintsem azt az ország pusztulása nélkül meg lehetne tenni? Magyar ember ilyen javaslatot nem szövegezhet és nem szavazhat meg. (Farkas István: ,,Nem is lehetnek magyarok azok, akik­ ezt csinálták és megszavaz­nák!") Van egy szólásmondás, amely szerint ha a néger datolyára éhezik, kivágja a fát... Itt Im­rédy vágta a fát és Ma­csér ette folyton a datolyát. (Ór­iási derültség minden olda­lon. — Soltész János: „A fa Imrédyé!") Még a négerek sem szavazhatnák meg azt a rendelkezést, amely a keresztény családokon belül a zsi­l­ó származásút lefokozza, felbont­ván így a család egységét Ámde a nemzet a családon épül föl, ezért nem lehet indexre tenni apákat, nagyapákat vagy nagymamákat. (Gúnyos felkiáltások a baloldalon: „És az anyósokat!") Ha a családban a gyermekek keresztényeknek te­kintendők, a felmenőt ne minősítsék zsidónak. Nem fogadhatom el azt a rendelkezést sem, amely a frontokon létrejött bajtársi egységet robbantja föl. Nem engedhető meg, hogy a tűz­harcosokat, akik teljesítették köte­lességüket hazájukkal szemben, a hadiözvegyeket, a hadirokkantakat egy szűk százalék keretébe szorít­sák be és ezen kívül maradjanak az igényjogosultak. A törvényes jogok semmibevétele következtében aláaknázzák a temzet honvédelmi Jarossék szónoka Gürtler Dénes (felvidéki párti) úgy okoskodott, hogy törvényes rendezés hiányában a nép elkesere­déssel oldaná meg a zsidókérdést. Szerinte a zsidóság önálló vallás és önálló faj. Több külföldi állam is szigorú rendszabályokat hozott a zsidóság ellen. A Felvidéken a zsi­dóságnak csak 6,5%-a vallotta ma­gát magyarnak. (Zajos ellentmondás a­ baloldalon.) A felvidéki zsidók százmilliókat adtak a csehszlovák nemzetvédelmi alapra. (Meizler Ká­roly nyilas elkezdett dühösen zsi­dózni, amire Fábián Béla rászólt: „Itt zsidózik, de otthon jóban, van a zsidó anyósával!" — Felkiáltások a baloldalon: „Anyós nem számít!") Elfogadta a javaslatot. A faji álláspont katasztrófával fenyegeti a nemzet jövőjét Ezután Eckhardt Tibor (függet­len kisgazdapárti) beszélt. Beszéde elején utalt arra, hogy húsz eszten­dővel ezelőtt kezdte hirdetni a faj­védő gondolatot, de hasztalan és a most fölizgatott Európában és föl­dúlt hangulatú országban a zsidókérdés rendezésénél nem a józan ész érvényesül, hanem a pillanatnyi hangulat és be­folyás. A javaslat bizottsági tárgyalásán nem vett részt, mert ott nyoma sem volt a tárgyilagosságnak és szenve­délyek, gyanúsítások érvényesültek, pedig nincs helye forradalmi meg­oldásnak. Helytelen, hogy a javas­lat általánosít és nem tesz különb­séget zsidó és zsidó között. A tör­vényes szabályozást ott kellene kezdeni, hogy a jövőre nézve eltil­tanák a zsidók bevándorlását. Ha 1867-től intézkedések történtek volna a zsidók bevándorlása ellen, akkor ma könnyebb volna a megoldás. Az idegen elemeknek — általában az idegeneknek, nemcsak a zsidóknak — kirekesztését helyeselné az egész világ. Nagyon kevés idegen szá­mára kellene lehetővé tenni a be­vándorlást. Zsidóüldözés vagy a zsidókérdés megoldása címén a ja­vaslattal fölborítják keresztény csa­ládok egységét. A javaslat beter­jesztése előtt pontos zsidókatasztert kellett volna készíteni, mert csak annak alapján lehetett volna fel­mérni a javaslat következményeit. Kataszter hiányában igazolási kényszer szakad Magyarországon mindenkire, pedig ennek megfelelni úgyszólván lehetetlenség. Nagyon nehéz még egy nagy­mamának a kik­utatása is. (Gú­nyos derültség a baloldalon, kínos feszengés a kormánypárt szélsőjobboldali szárnyán.)

Next