Népszava, 1939. szeptember (67. évfolyam, 176–200. sz.)

1939-09-01 / 176. szám

6/7. évfolyam 176. szám Budapest, 1939 szeptember 1. péntek E A S Z 0 C 1 A L D EM O K RA T Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjeleni­k hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 •A •.'". A PÁR T V- ' -t Teljhatalmú lengyel megbízott kiküldését kérte Berlin A német kormány 1939 augusztus 29-i válaszjegyzékében - noha szkeptikusan ítélte meg a lengyel kormány akaratát, hogy egyáltalá­ban megállapodásra akar jutni -a béke érdekében késznek nyilat­kozott elfogadni az angol köz­vetí­­­tésre tett indítványt. A fennforgó körülmények figyelembevételével szükségesnek tartotta, hogy ebben rámutasson arra, a jegyzékében hogy gyorsan és haladéktalanul kell cselekedni, ha egyáltalán el akarják kerülni a katasztrófa veszélyét. Ebben az értelemben késznek nyilatkozott 1939 augusz­tus 30-a estig fogadni a lengyel kormány megbízottját azzal a miér T KÖZ­P­O­NT 1. L­A­P­J­A Németország elutasítottnak jelenti ki a kérdésben előterjesztett javaslatait Berlin közzétette Hitler kancellár és Chamberlain diplomáciai levélváltását Anglia teljessé tette haderejének mozgósítását Háborús intézkedések világszerte Moszkva és Berlin Jóváhagyta a német­orosz egyezményt .A német kormány csütörtökön este közzétette Hitler kancellár­nak a Chamberlain-kormánnyal folytatott jegyzékváltását. Ez a lépése nemcsak abban a tekintetben kelt figyelmet, hogy feltárja a világ figyelmétől kísért diplomáciai levélváltás tartalmát, hanem azzal is, hogy Berlin ezzel új módszerrel élt a válság diplomáciai eljárásának ismertetésében. A legutóbb még módja volt rá Chamber­lainnek, hogy a parlamentben ismertesse a levélváltás első részét, a másik rész ismertetését illetően azonban megelőzte a német kor­mány azzal, hogy közzétette a levélváltást. A részletek, amelyek a közlésből kiderülnek, nagyjában ismere­tesek. Ezúttal részletesen bontakozik ki Németország terü­leti köve­telése Lengyelországgal szemben, és arra vonatkozó terve, amellyel elérhetőnek véli a háborús feszültség enyhítését. Mindezek a részle­tek azonban elvesztik aktualitásukat Németországnak a hivatalos jelentésben kifejezésre juttatott elhatározása után. Miután a lengyel nagykövet — állapítják meg Berlinben — tárgyalásra és megállapo­dásra való meghatalmazás nélkül keresett érintkezést a német kül­ügyminisztériummal, a német kormány előterjesztett javaslatait elutasítottnak tekinti. Ez a megállapítás még sűrűbbre vonta össze azokat a sötét felhőket, amelyek Európa ege felé össze­tornyosultak. Azzal a helyzettel, amely ebből a megállapításból, kibontakozik, áll összefüggésben az angol kormánynak az az intézkedése, hogy fegyverbe szólítja szárazföldi, tengeri és légihaderejének valamennyi tartalékosait és póttartalékosait, akiket eddig még nem hívtak be. Egyéb katonai intézkedésekről is beszámolnak a jelentések. Ezek szerint angol bombavető és más harci repülőgépek mentek Lengyel­országba és francia területre. Kiegészítik ezt a helyzetképet más ha­talmak katonai intézkedéseiről és rendelkezéseiről szóló jelentések. Ezek az intézkedések kivétel nélkül háborús jellegűek. A végtelenül súlyos körülmények között a pápa ifjabb békeakció­járól szól egy vatikáni jelentés. A pápa a viszály okát adó kérdé­sek békés elintézésére szólította föl a hatalmakat. Imádságszerűen hat ez az óhaj. Szívszorongva nézzük az események fejlődését... A német kormány jelentése az Angliával folytatott jegyzékváltásról (Berlin, augusztus 31. — Német távirati iroda.) Az angol királyi kormány a német­­kormányhoz in­tézett 1939 augusztus 28-i­­reszyzeté­ben fölajá­nlotta közvetítését Né­metország és Lengyelország­ között a vitás problémák rendezése céljá­ból folytatandó közvetlen tárgya­lásokhoz. Az­­angol kormány ugyan­akkor nem hagyott kétséget afelől, hogy tudatá­ban van az eljá­rás sür­gősségének, tekintettel a folytonos incidensekre és az általános euró­pai feszültségre, feltétellel, hogy valóban felha­talmazása legyen nemcsak arra, hogy vitát folytasson, hanem tárgyalásokat is vezessen és be­fejezéshez juttathasson. A német kormány továbbá kilá­tásba helyezte, hogy úgy hiszi, hogy ennek a lengyel tárgyalófél­nek Berlinbe érkezéséig az angol kormányhoz is eljuttathatja a meg­egyezésre vonatkozó ajánlat alap­jait. Anglia válasza A német kormány ahelyett, hogy meghatalmazott lengyel személyi­ség megérkezéséről kapott volna közlést, a megértésre való készsé­gére válaszul először a lengyel mozgósítás hírét kapta és csupán 1939 augusztus 31-én éjjel 12 óra után kapott angol részről álta­lánosságban mozgó ígéretet ar­ról, hogy Anglia kész a tárgya­lások megkezdése érdekében közbenjárni. Noha a birodalmi kormány ré­széről várt lengyel tárgyaló el­maradásával elesett annak előfel­tétele, hogy a brit kormányt még értesítsük a birodalmi kormány fölfogásáról a tárgyalási alap lehe­tősége tekintetében — m­ert hiszen a brit kormány maga Németország és Lengyelország közvetlen tárgya­lása mellett foglalt állást —. Ribbentrop birodalmi külügy­miniszter a brit nagykövetnek az utolsó angol jegyzék átadá­sakor mégis pontos tájékozta­tást adott azoknak a német ja­vaslatoknak szövegéről, amelye­ket a lengyel tárgyaló megérke­zése esetén tárgyalási javaslat­ként előterjesztett volna.

Next