Népszava, 1939. november (67. évfolyam, 226–249. sz.)

1939-11-14 / 235. szám

1939 november 12. ,vasárnap NÉPSZAVA — Feleségét előállították a rendőr­ségre, — a férj szívrohamot kapott és meghalt. Az egyik Rákóczi úti áruház­ból előállították a főkapitányság köz­ponti ügyeletére Erdős Ferenc 71 éves építészmérnök feleségét. Olyan árut ta­láltak nála, amit nem vásárolt meg. Értesítették férjét, aki különben dús­gazdag mérnök és Zuglóban, az Izsó utca 6. számú házban lakik. Közölték vele az esetet és az idős férfi feldúlt áillapotban igyekezett a főkapitány­ságra. Útközben, a Thököly út és a Ste­fánia út sarkán hirtelen összeesett és meghalt. Szívroham végzett vele. Az asszonynál talált áru értéke mindössze 3 pengő. Kihágási eljárás indul ellene. A rendőrségről elbocsátották. Halálos balesetek Bauer István hegyháthodászi la­kos több társával az erdőben fát vágott. Délben tü­zet raktak és amellett melegedtek. Közben egy fa, amelynek kiásását már előzőleg megkezdték, kidőlt és maga alá te­mette Bauer Istvánt, Horváth Zol­tánt és Kocsis Imrét. A szerencsét­lenül jártakat társaik szabadították ki veszélyes helyzetükből, de ad­digra Bauer már meghalt, míg Ko­csis Imrét és Horváth Zoltánt élet­veszélyes sérülésekkel szállították a körmendi kórházba. Kerékgyártó János görömbölyi lakos munka közben az ottani tégla­gyárban egy 7 méter mély aknába esett. Koponyaalapi törést szenve­dett és a helyszínen meghalt. — A „City of Flint" egyelőre Bergen­ben marad. Zürichi jelentés szerint Brémában az a hír terjedt el, hogy a „City of Flint" rakományának egy részét Bergenben elárverezik. Az amerikai h­ajó még két hétig marad a norvég ki­kötőben. — Itt írjuk meg, hogy az „Adolf Hitler" nevű német vontató­gőzös — ugyancsak a Zürichbe érkezett távirat szerint — Norvégia északi part­jain zátonyra futott. A veszedelembe jutott tehergöz­öshöz motőhajót küldtek. — Meghalt Böszörményi Sándor volt szlovákiai református püspök. Böször­ményi Sándor homonnai református lelkész szívszélhűdés következtében hirtelen meghalt. 58 éves volt. Böször­ményi néhány héttel ezelőtt kénytelen volt lemondani a szlovákiai magyar reformátusok püspöki tisztségéről, mert az ottani kormány nem erősítette meg ebben az állásában. Schuschniggot kórházba szállítják? Zürichből jelentik, hogy Schuschnigg volt osztrák kancellár kezelőorvosai az osztrák tartomány körzetvezetőjének je­lentést nyújtottak át, amelyben meg­állapították, hogy Schuschnigg állapota az utóbbi hetekben mind testileg, mind lelkileg annyira megromlott, hogy szük­ségesnek tartják a volt kancellár kór­házba szállítását. A zürichi jelentés sze­rint a volt kancellárt a bécsi Invalidu­sok kórházába viszik. — Javul Chamberlain egészségi álla­pota. Londonból jelentik. A külügyi hivatalban közölték, hogy Chamberlain miniszterelnöknek, aki köszvényroham­ban szenved, javul az állapota, de még nem tud lábraállni. A miniszterelnök általános egészségi állapota továbbra is kitűnő. — Megölte az altató. Szolnokról jelen­tik: Baradlay Albert 38 éves nyugal­mazott vármegyei számellenőr súlyos idegbaja miatt állandóan altatót sze­dett. Az elmúlt éjjel a megengedettnél nagyobb adagot vett be, amitől annyira rosszul lett, hogy már a kór­házban sem tudtak rajta segíteni és meghalt. Baradlay Erdélyből szárma­zott Szolnokra; több verseskötete jelent meg. — Halálozás. Dr Hornyánszky Aladár pozsonyi egyetemi tanár, a göttingai egyetem díszdoktora, a héber nyelv tudósa hosszas szenvedés után Bécsben október 27-én elhunyt. A bécsi Zentral­friedhofban temették el október 31-én. — Előadás a Karagyorggyevicsekről. A Magyar Külügyi Társaság november 20-én, csütörtökön délután 11 órakor ülést ta­rt, amelyen Faragó László nyugalmazott cim­náziumi igazgató tart előadást: „Kara­gyorgy” és a Karagyorgyevicsek címmel. LEGÚJABB Csak elhalasztódott a hollandiai válság — írja a francia sajtó (Párizs, november 13. — „N.S.T.") Több francia lap nem nagyon osztja a félhivatalos köröknek azt a felfogását, hog­y Hollandiában enyhült a feszültség. A „Le Jour­nal" szerint a Hollandia ellen irá­nyuló német terveket nem adták fel, hanem csak elhalasztot­tá­k. A ,,L' Excelsior" azt írja, hogy a németek továbbra is nyug­talanítják m­ajd Hollan­diát, úgyhogy az ország kénytelen ezentúl is riadókész­ü­ltség­b­e­n maradni. Pilesik bácsi sikert arat Hát bizony, nem valami előkelő belvárosi áruház a Pilesik bácsi boltja; nem, annak éppenséggel nem nevezhető. Ott húzódik meg szerényen a Ferencváros egyik kis mellékutcájában, aprócska kiraka­tával, melyben egy rm­ngára hagyott sárgacipő elmélkedik a halhatatlan­ságról. A kis műhelyben naphosz­szat kopog a kalapács, működik a dikics, de Pilesik bácsit már nem fűtik holmi lábbeli készítői ambí­ciók. Túl van rajta. Új „iparág" van a kezében. Mert Pilesik bácsi sikert árul. Tapsot és újr­ázást. Kitörő derült­séget és „hogy volt!" kiáltásokat. Ötventagú szervezett klakk vezére és karmestere az öreg cipészmester, valóságos nézőtéri nagyhatalom. Udvari szállítója több pesti szín­háznak is. Mikor belépek az ajtón, fel sem áll a háromlábú székről. Csak úgy a pipa mellől kérdi: — Klakkra volna szükség? — Honnan tudja— csodálkozom­. — Megismerem én az embert, ké­rem. Aki nálam cipőt csináltat, az másforma. Az mind franzstadti, innen a környékről. Önkegyed szí­nész? — Nem, azazhogy... izé..., szí­nésznövendék vagyok. Vizsgaelő­adásom lesz nemsokára. Szükségem van egypár jótenyerű emberre. Pilesik bácsi megértően bólint: — Hát azt lehet, kérem. Az én embereim úgy tapsolnak, hogy az csuda. Megszolgálják azt a kis pénzt... Kapnak egy pengőt pofán­ként, meg a jegyet. No, meg azon­felül nekem, is jár egy tízes. Hát ezt csak megéri? Megnyugtatom az öreget, hogy ez tényleg potom ár, valóságos okká­zió, megkötjük az üzletet, nem al­kuszom. Csak ügyesek legyenek. — Azt már csak tessék idebízni! — m­ondja önérzetesen. — Víg da­rab lesz vagy szomorú. — Tudni kell azt már most? — Hogyne, kérem. Mert hogyha víg darab, akkor előreültettem a Vaverkát. Mert az úgy röhög, ké­rem, mint a parancsolat. Furton­furt röhög. Csak egyszer volt baj vele. — Miért? — Egyszer elbámészkodott a sem­miházi, aztán olyankor röhögött, mikor nem kellött volna. Persze, a népek pisszegtek, meg rászóltak, hogy: „Sír lesz már itten?" Ki is dobtam a bandából ezért, de aztán rimánkodott, hogy vegyem vissza. Hát visszavettem az új szezonra, mert csudajól röhög, kérem... —• És még milyen emberek van­nak a „bandában"? — Van köztünk villanyszerelőtől zsokéig mindenféle. Csak nehéz ám fegyelmet tartani. Merthogy a jó klakkvezér, tetszik tudni, olyan, mint a jó karmester. Van egy taná­runk is... — Miféle tanár? — Tornatanár, kérem. Két­ hete­lépett a bandába. Csudaokos ember az! Akkora tenyere van, mint egy jókora malomkő. Pilesik bácsi jobbkezét a bal kar­ján keresztbetéve mutatja, hogy milyen impozáns tenyere van a tanár úrnak. Engem viszont jobban érdekel, hogy mióta működik Pilesik bácsi klakkja, így meséli el: — Hát annak már jó pár eszten­deje. Úgy volt az, hogy a sógorom öltöztető volt a Városi Színháznál — ő öltöztette hajdanában a­ Galetta művész urat is, bizony! —, aztán egyszer azt mondta, hogy „te, Jani, nem gyűlnél el a színházba, tap­solni"? Mert nagyon rosszul ment akkor a darab. Mondom: megyek én, ha megfizetik! Kaptam tízezer koronát, meg egy spriccert. Akkor csináltam meg a bandát és meg­tanultam „dirigálni". — Aztán hogyan dirigál? — Hát kérem, a „kuncsaftok" föl­írják nekem egy darab papirosra, hogy melyik szónál kell nagyon tapsolni, meg hogy melyiknél kell röhögni. Erre én vigyázok, aztán mikor az a szó következik, ak­kor intek a fiúknak: na, most!... így vezényel hát Pilesik bácsi, a siker karmestere. Amikor megkér­deztem tőle, hogy kik szoktak hozzá­fordulni egy kis nézőtéri vissz­hangért, diplomatikusan mosolyog. — Azt nem mondhatom meg sen­kinek, mert elveszítem a kuncsaftot, kérem. Leginkább színészfélék, de akad, köztük bírkózóbajnok, meg politikus is. De legörömestebb mégis potyára, tapsoltam annak a szép szőke színésznőnek, aki ... És a fülembe súg egy nevet, ra­vaszul hunyorítva, amint az egy vérbeli, franzstadti Don Juanhoz illik... A tejképű kis inasgyerek a sarokban, mély tisztelettel bámulja. Talán arra gondol, hogyha fölszaba­dul, ő is „bandát­" szervez majd, mint a „majsztram". Kálmán László Féltékenység Gyöngyösről jelentik: A heves­megyei Abasár községben Fülek: Joachim­­26 éves gazdalegény félté­kenységből agyonlőtte, a ti­zenhat­éves Visi Ilonát s azután önmagát lőtte főbe egy nappal előbb meg­halt anyja koporsója mellett. A le­gény is azonnal meghalt. — Rendelet a hadirokkantak járadé­káról. A visszacsatolt felvidéki, vala­mint a visszatért kárpátaljai területe­ken a hadirokkantak és más hadigondo­zottak ellátása tárgyában új rendelke­zések jelentek meg. Ezek megállapítják, hogy a hadigondozottak járadékainak és pénzellátásának 1940 január 1-én életbelépő új szabályozását a felvidéki, valamint a visszatért kárpátaljai terü­letek lakosaira mily eltérésekkel kell alkalmazni. — Felvételek a Sajtókamarába. A Sajtókamara újságírói főosztályának választmánya november 11-én tartott ülésén több felvételi kérelmet intézett el. Felvették az I. szakosztályba: Bogár Lászlót, Erdődy Eleket, Irinyi Jenőt, Magyar Károlyt, Molnár Henriket és Náday Lajost. Átminősítettek más szakosztályokból ugyanebbe a szak­osztályba: Andreánszky Istvánt, Ormos Edét és másokat. — Összeesett, meghalt. A Mária Va­léria-telepen a 4-es számú épületben lévő vendéglőben összeesett Hollai Gá­bor 65 éves napszámos s amire a men­tők megérkeztek, már meghalt. Holt­testét a boncoló intézetbe szállították. 7. oldal — A halálba!... Hétfőn a késő esti órákban négy esetben hívták ki a mentőket a fővárosban. Arany Gábor 43 éves szobafestő, aki a Hős ucca 13. számú házban lakik, luminállal meg­mérgezte magát. — Bausche Bojtorján 26 éves műszaki rajzoló kombinált port vett be. — Hecht Márton 40 éves éksze­rész a Wesselényi utca 37. szám alatt lévő lakásán felakasztotta magát a fürdőszobában. Leesett a kötélről és né­hány súlyosabb természetű zúzódást szenvedett.­­ Mácsik Etel 19 éves ház­tartásbeli leány a Thököly út 46. számú házban lévő lakásán világítógázzal mér­gezte meg magát. Mind a négy élet­untat a mentők a Rókus-kórházba szál­lították. Beomlott egy erkély a Petőfi Sándor utcában A Petőfi Sándor utca 8. számú ház negyedik emeletének egyik erkélytartó pillére lezuhant az utcára. Egy járó­kelő megsérült a leomló törmelékektől. A Petőfi Sándor utcának ezt a szaka­szát azonnal lezáratta a rendőrség, szakértőbizottság szállott ki a hely­színre, hogy az erkélyleomlás okát ki­vizsgálja. A megsérültet a mentők sú­lyos állapotban a Rókus-kórházba szál­lították. — Veszteségünk. Krieger Sándor ká­dármunkás elvtárs november 13-án, rö­vid szenvedés után 60 éves korában Budapesten meghalt. Krieger elvtárs évtizedeken át tagja volt a szak- és pártszervezetnek. A mozgalom minden területén eredményes tevékenységet fej­tett ki, mint bizalmi és mint vezetőségi tag is. Temetése ma, kedden délután 4 órakor lesz az óbudai köztemető halottasházából. Emlékét kegyelettel megőrizzük! — Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, akik súlyos gyászomban részvétükkel kerestek föl, köszönetet mondok. Borbély János, Felsőgalla. A szt­unk­áis és a könyv A minap jelent meg Európa egyik legjobban megszervezett könyvtárának, a Fővárosi Könyvtárnak ezidei év­könyve. A könyv elsősorban a könyv­tár állományának és látogatottságá­nak kidomborítására törekszik. Meg­állapítja, hogy a legtöbb kölcsön­könyvet a diákok és a bérmunká­sok olvassák. „Meglepő a munkásság művelődési hajlama és olvasmányai­nak magas színvonala" — írja a könyv. A munkásság, főleg a szervezett munkásság tudásvágyát és művelő­dési hajlamát csak azok tekintik meg­lepőnek, akik a munkásosztály szerve­zeteitől és életkörülményeitől meg­lehetősen távol állanak. Akik vala­milyen vonatkozásban kapcsolatba kerültek a munkássággal, hamarosan ráeszméltek, hogy ez a jelszó: „a tu­dás hatalom", a munkásság soraiban nem üres jelszó, hanem célkitűzés és­ bizonyos fokig életprogram is. Életprogram, mert a munkásság az emberibb életviszonyokért és a különb bánásmódért folyó harcát csak úgy tudja sikeresen folytatni, ha látó­körét a legjobban kiszélesíti, tudatá­ban van a körülötte hullámzó politi­kai, társadalmi és kulturális áramla­toknak s minden körülmények között meg tudja határozni, hogy hol a he­lye. Nemcsak a jelenben van ez így, így volt ez már a múltban is. A mun­kásszervezetek hatalmas könyv­tárai fényesen tanúskodnak erről. ­ A rendőr karjaiba futott egy tetten ért betörő. Hétfőn este Rákos­palotán a Rákos utca 37. számú házban lévő élelmiszerüzletbe betört Nov Béla 29 éves mázolómunkás. Az összecsoma­golt zsákmánnyal éppen távozni akart, amikor egy rendőr karjaiba futott. Még az esti órákban előállították a főkapi­tányságra.­­ Meghalt Debrecen nyugalmazott polgármestere. Debrecenből jelentik : Márk Endre, Debrecen város nyugalma­zott polgármestere 89 éves korában el­hunyt. Szatmáron született, a debreceni kollégium diákja volt, később a város ügyésze, majd a háború alatt 1915-től kezdődően öt évig polgármester volt. Szerdán délután temetik a város által adományozott díszsírhelyre.

Next