Népszava, 1940. január (68. évfolyam, 1–24. sz.)

1940-01-03 / 1. szám

65. évfolyam 1. szám W­A S­Z­O­C­IÁ­L­DEM­­O­K­R­A­T Budapest, 1940január 3szerda t A P­ÁR t'-.W' i'•-v^&aw '-J Ára 17 fülét T­K­Ö J V' * i-'" ' >' • • z P O, N T 1 LA. P J A Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Copit ucea 4­ • M­e­g­t­e­­­­­e­n­i­k hétfő kivételével minden n­a­p • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Sí Szép-Finnországban vissza­vonul­tak, délen hevesen támadnak a szovjetorosz csapatok A szovjet csapatok finnországi nehézségeinek­­ hatása a nemzetközi politikára Újabb kétmillió embert hívtak be Angliában Az Egyesült Államok békeközvetítésre készül­nek és fokozzák a fegyverkezést Az elmúlt év utolsó és az új év első napjaiban az északon dúló háborúban a finneknek kedvezett a hadiszerencse. A finn csapatok ellentámadása Közép Finnország­ban eredménnyel járt. A szovjet­csapatoknak Suomu­ssalun­nál sú­lyos veszteségek után vissza kel­lett vonulniok. Egyelőre nem lát­ható tisztán, hogy ez időszerint hol húzódik a front, miután a legújabb jelentések megint csak a „Suomussalmi környékén" le­folyó harcokról számolnak be. Annyi azonban bi­zonyos, az­­ oro­szoknak a középfinnországi visz­szavonulás következtében délebb­re is, a Ladoga tó vidékén is hát­rább kellett vonniuk csapataikat, hogy elkerüljék a bekerítés és el­vágás veszedelmét. A keddi harci események súly­pontja továbbra is a karéliai földszorosban volt, ahol az új szovjetorosz főparancsnok roham­ra indította az itt összevont 250.000 főnyi szovjet sereget. A kedd esti órákig érkezett hírek szerint a finnek továbbra is tart­ják állásaikat. A finnországi harctéri helyzet­ből máris messzemenő következ­tetéseket vonnak le. Az olasz sajtó hangoztatja, hogy a szovjet­orosz részről táplált remények fü­stbe mentek. Moszkvában re­mélték, hogy a háborús összecsa­pást kívülről szemlélik majd és adott pillanatban a háborúban el­gyöngült felek között döntő bíró­ként lépnek föl. Az­ olasz lapok bolsevistaellenes kereszteshadjá­rat gondolatát hirdetik. Hasonló hangnemben ír a francia sajtónak jobboldali része is. A „Le Matin" című lapban Fabry volt hadügy­miniszter sürgeti, hogy a szövet­ségesek használják föl az alkal­mat a szovjet ellen a belső meg­hasonlás elsőidézésével és követe­lik a párizsi szovjet nagykövet visszaküldését. A „Le Jour" szin­tén a bolsevizmus ellen való had­járatra buzdít azzal, hogy ehhez talán egy kisebb angol hajórajnak az Északi Jeges tengerre való ki­küldése is elegendő lenne, hogy ostromzár alá vegye Murmanszk kikötőjét és tengerészkatonaságot szállítson partra az északi orosz haderő ellen. A „L'Ordre" a szovjetcsapatok finnországi helyzetével kapcsolat­ban azt írja, hogy, Szovjet-Orosz­országban megerősödik a befolyás. Úgy vélik, hogy addig, amíg a német-szovjetorosz egyez­mény megkötése idején és ezután közvetlenül Szovjet-Oroszország volt a két fél között az a befolyá­sosabb, aki akaratát érvényesítette a másikkal szemben. Most Német­ország kerekedett felül. Ehelyütt is kérjük: szerezzen új olvasókat, új előfizetőket a NÉPSZAVÁNAK Ez a jelentés már vonatkozás­ban áll az angol kormánynak azzal a Genfben tett közlésével, hogy Anglia a Népszövetség hatá­rozatának megfelelően a legna­gyobb mértékbeli segítségére megy Finnországnak. A „Daily Tele­graph" diplomáciai levelezője szer­­int Angliában és Franciaország­ban soronkívüli sürgősséggel kez­dik meg a hadianyagok szállítá­sát. Ugyanez a lap azt az értesü­lését is közli, hogy Olaszország Finnországnak nemcsak repülő­gépeket, fegyvert és lőszert, ha­nem önkénteseket is küld, akik­nek elutazása érdekében jelenté­kenyen egyszerűsítették az út­Berlinben megcáfolták azokat a külföldön elterjedt híreket, hogy a szovjet kormány katonai segít­séget és kétszáz gazdasági szak­értőt kért volna Németországtól. Nyilván a finn kérdéssel és az ekörül kialakuló nemzetközi hely­zettel kapcsolatos a norvég trón­örökös újév alkalmával a külföl­dön élő norvégekhez intézett rádió­beszédének az a kijelentése, hogy „Norvégia valószínűen komolyabb helyzetbe kerül, mint bármikor". Olaf trónörökös emlékeztetett a kereskedelmi háború során Nor­végia emberéletben szenvedett veszteségeire és kifejezésre jut­tatta azt a reményét, hogy a nor­vég nép szükség esetén minden áldozatra kész szabadsága és füg­getlensége megvédésére. De van a finnországi esemé­nyeknek a messze Távol-Keleten is jelentkező hatása. Vasárnap aláírták a szovjetorosz-japán meg­állapodást. Ebben megegyeztek abban, hogy még ebben az évben hosszú időre szóló egyezményt kötnek a­ halászat kérdésében. Ja­pán 1937 óta állandóan­ sürgette ennek az egyezménynek megköté­sét és Szovjet-Oroszország csak most volt erre hajlandó. Meg­egyeztek annak az adósságnak a kérdésében is, amellyel Mandzsu­kuo a keletkínai vasútvonal árá­nak utolsó részlete fejében tarto­zik Szovjet-Oroszországnak. Az 5,8 millió yent kitevő hátralékot azonban Szovjet-Oroszország ja­pán és mandzsúriai áruk vásárlá­sára fordítja. Az ezekről szóló tokiói Ha­vas-jelentés az egyez­mény megkötésének okát abban látja, hogy az európai ügyekkel el­foglalt Szovjet-Oroszország ázsiai határai mentén enyhülésre törek­szik, ezzel egyidejűen pedig Ja­pán is arra törekszik, hogy a szovjethez való közeledését ütő­kártyának kijátssza az Ameriká­val folyó kényes tárgyalások so­rán. Az Egyesült Államok figyelmét ezidőszerint az európai helyzet foglalja le. Cordell Hull külügy­miniszter az amerikai néphez in­tézett újévi üzenetében a békét hangoztatta. „Ha a béke bekövet­kezik — mondotta a többi között —, a mi érdekünkben is latba kell vetnünk országunk erkölcsi és anyagi befolyását ama szilárd és állandó világrend megteremtése érdekében, amely a jogon alap­szik, hogy ezzel elhárítsuk az út­ból a gazdasági viszályt, a társa­dalmi bizonytalanság és az újabb háború fenyegető veszélyét." Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya véglegesen szakít az európai ügyektől való tartósk(a),­dás politikájával. A békéről azonban csak ilyen távoli viszonylatban esik szó. Berlinben cáfolják azokat a híme­ket, amelyek a berlini , pápai nunciusnak­­ az utóbbi napokban Ribbentrop külügyminiszterrel több ízben és hosszasabban folyta­tott tanácskozásairól azt követ­keztették, hogy a megbeszélés a béke körül folyt. Londonban nagy, lelkesedéssel ünneplik az újév napján közzétett angol királyi kiáltványt, amely további hat korosztály behívásáról szól. Ebben az angol-francia együttműködés és elszántság jeleit látják. Az együttműködés megnyilvánulása­képpen üdvözlik azt is, hogy Anglia és Franciaország együtte­sen siet az anatóliai földrengés áldozatainak megsegítésére. Erre a tényre is úgy mutatnak rá, mint azoknak a törekvéseknek kudarcára, amelyek Angliának és Franciaországnak elválasztását tűzték ki célul német­ levélkorlátozásokat. 250.000 szovjetorosz feafona indult rohamra kedden a karéliai földszoroson A finnek tartják állásaikat (Helsinki, január 2. — „M. T. I." — „N. S. T.") Az orosz-finn háború frontjain vasárnapon és hétfőn a középfinnországi arcvonalszakaszon heves harcok folyta­k, amelyeknek következtében a finn csapatok vis­szavonulásra kényszerí­tették az oroszokat. Más arrcvonalszakaszaikon, így a karéliai földszoroson a­­szov­jet csapatok tovább folytatták táma­dásaikat, míg észa­kon, a Jeges-ten­ger mentén lényegesebb esemény nem történt. A karéliai földszorosan már az elmúlt három nap alatt is hevesen támadtak a szovjet csapatok. A tulajdonképpeni szovjetorosz offenzíva azonban 36 órás tüzér­ségi előkészítés után kedden reggel kezdődött meg, elsősor­ban a finn csapatok balszárnya ellen, a Suvanto tó környékén. A szovjet­ hadvezetőség közép­ázsiai csapatokat vetett itt harcba, általában valószínűnek­ tartják, hogy ezen az arcvonalszakaszon mintegy 250.000 főnyi orosz katona­ság vesz részt a harcokban. A had­műveleteket az új szovjetorosz fő­parancsnok, Steril tábornok irá­nyítja. A finnek oldalán körülbelül 100.000 ember harcol. A kedd dél­utáni óráikig jelentették a fronton tartózkodó haditudósítók, hogy a, minden eddiginél hevesebb szovjetorosz támadásokat eddig !

Next