Népszava, 1940. február (68. évfolyam, 25–48. sz.)

1940-02-01 / 25. szám

68. évfolyam 25. szám Budapest, 1940 február 1. csütörtök A S Z O D E E M O K R ATA P AR T K C •.-.• "•• • • • •'•••'•:•• • ••»•wí'm -- • v- í,r- \ Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 jiva 12. fillér A Chamberlain a semlegeseit jogainak tiszteletben tartását hirdeti Hitler beszédéből nagyarányú hadműveletek megindulására következtetnek Párizsi jelentés szerint francia járőrök be­hatoltak a német állásokbó­.­­ Starhemberg herceg belépett a francia hadseregbe Hitler kancellár keddi beszédével foglalkozik a­ nemzetközi politikai közvélemény és sajtó. Berli,­n­k e a történelmi jelentőségűnek­­mondják a beszédet és a lapok ilyen címfel­iratok alatt foglalkoznak vele, mint „Németország élni fog", „Általános leszámolás a plutokratákkal". A „Völkischer Beobachter" a beszéd­del kapcsolatban hangoztatja: ,Jo­gaink érvényesítése nélkül nincs megegyezés". A „Deutsche Allf­e­meine Zeitung" szerint Hitler beszé­dének hangja „egyezkedéstől men­tes, szilárd és erős volt". A „Berliner Lokalanzeiger" a beszéd­­ „szociális" tartalmát hangsúlyozza, a „Hambur­ger Fremdenblatt"­ pedig azt fejte­geti, hogy Németország háborús célja Hitler velős fogalmazása sze­rint azt jelenti, hogy a birodalom és a nyugati hatalmak között a­ 'megegyezés a jövőben csak akkor látszik lehetségesnek, ha a német nép birodalmának minden tekintet­ben elégtételt szolgáltatnak ...A né­met követeléseknek teljesedniök kell, nehogy öt éven belül új harc törjön ki." A beszéd külpolitikai visszhang­jának sorában az olasz lapok kiemelik azt, a mondatot,, amely Németország­na­k Olaszországgal való barátságát hangoztatja, ellenben nem mulasztják el hátrányként való beállítását annak, amit Német­ország és Szovjet-Oroszország belső viszonyáról mond. Francia politikai körök­ben Hitler vádjaival szemben, ame­lyek a szövetségeseknek a múltban tanúsított, magatartását állítják be a háború okának, utalnak azokra a megállapodásokra, amelyeket Né­metország kötött és Hitler kancel­lárnak több ízben tett kijelentéseire. A jövőre vonatkozóan élénken tár­gyalják Hitlernek azt a kijelenté­sét, hogy Franciaországnak és Nagy-Britanniának nem kell a mai csalóka nyugalomra építenie bizal­mát. Idézik azt a mondatát, hogy „a háborút Franciaország és Nagy-Britannia ellen úgy alkalmazzuk, ahogy ezt, Lengyelországgal szem­ben tettük". Illetékes párizsi politi­kai körökben azt mondják, hogy tudomásul veszik ezt a figyelmezte­tést. Anélkül — hangoztatják —, hogy szem elől tévesztenék azt a lehetőséget, hogy más területen is kitör a harc, Franciaország ké­szen áll a támadásra. Utalnak Da­ladier miniszterelnök beszédére és azt mondják, hogy ez előzetes vála­szul szolgálhat, Hitler számára. A beszédet egyébként bizonyságul tel­kintik arra nézve is, hogy immár Németország is belátta Francia­ország és Anglia elválaszthatatlan­ságát. Angol politikai k­ö­r­ö­k­­ben abban látják Hitler beszédé­nek fontosságát, hogy bejelentette a háború második szakaszának­­megkezdését. Hogy ez a második szakasz miben áll majd, az még nem, egészen világos — mondják Londonban —, abból a körülmény­ből azonban, hogy Hitler az auszt­riai csapatok harckészségére hívta, fel Daladier figyelmét,arra követ­keztetnek, hogy belátható időn belül n­a­g­y n­é­me­t offenz­í­v­a indul me­g a­ nyugati fronton és hogy abban nagy mértékben Auszt­riá­tól való csapatokat vetnek majd harcba. Fontosnak tartják azt a ki­jelentését is, hogy Németország to­vábbra is igazságtalannak tekinti a­­ g­y­a­r­m­at­i b­ir­tokáll­o­mány megoszlását. Az a­n­g­ol sajtó élesen bírálja, a beszédet. Heves és súlyos kitételekkel illeti a nemzeti szocialista­ rendszert. A „Daily Telegraph" önbeismerésnek minősíti­ Hitlernek azt, a kijelenté­sét, hogy az egész világ ma Német­ország elpusztítására tör. A lap annak a kitételnek cáfolatául, hogy Angiin Németország vesztére tör, hivatkozik arra, hogy sem Anglia, sem Franciaország még csak fel sem vetette a gondolatát annak, hogy Németországot megtámadja és nem tette ezt még abban az idő­ben sem, amikor a nemzeti szocia­lista uralom alá került, birodalom még nem fegyverkezett fel. Az amerikai­ lapok túlnyomó része terjedelmesen hozza és bí­rálja Hitler beszédét. A „Newyork Times" kárhoztatja, hogy Német­ország részéről állandóan a háború­val és a versaillesi békeszerződés­sel indokolják meg azokat az akció­kat, amelyeket megindított és azo­kat a jelenségeket, amelyek ezzel kapcsolatban a világ elé tárultak. A „Newyork Post" hasonló hang­nemben ír és részletesen taglalja a lengyelországi eseményeket. Az a várakozás, amely C­h­am­ber­lain angol miniszterelnöknek szerdára kitűzött előadásához fűző­dött, abban a tekintetben, hogy ez majd válaszul szolgál Hitlernek, nem valósult meg. Chamberlain előadásában mellőzte ezt. Hangoz­tatta, hogy a semlegeseknek nincs okuk a nyugtalanságra, mert Ang­lia egyetlen semleges államra sem gyakorol nyomást és egyetlen sem­leges államot, sem sodor bele a háborúba. Beszédének túlnyomó ré­sze gazdasági kérdé­sekkel foglalkozott. Képét adta Anglia háborús iparának és mint nagy sikert hangoztatta azt, hogy Anglia a mai körülmények között is fo­kozza, kivitelét. A jövőre vonat­kozóan pedig elsősorban álló hábo­rús célnak jelölte meg a tízt, hogy végét vessék a­ gazdasági naciona­lizmusnak Európában és helyre­állítsák a nemzetek között való gazdasági vérkeringést, amely nél­kül állandó tartós béke nem kép­zelhető el. Churchill, Daladier, Hitler és Chamberlain beszéde után biztosan megállapítható, hogy a közeljövő igen súlyos háborús eseményeket hoz, arra nézve azonban, hogy ezek az események hol indulnak el és mi­lyen terjedelmet öltenek, éppen olyan tájékozatlan a­ világ, mint amilyen volt, ezeknek a beszédeknek elhangzása előtt. Az emberek tekin­tete aggódva néz körül, senki sem tudja, hogy a kitört tűzveszedelem arra, a területre, szorítkozik-e, ame­lyen most dúl, avagy kiterjed-e más tájékokra is. Ilyen szempontból figyeli a nem­zetközi politikai közvélemény a február 2-án kezdődő bel­grádi balkánértekezlet elő­készületeit. Cincár-Markovics jugo­szláv külügyminiszter a Stefani­iroda, belgrádi tudósítója előtt, abban jelölte meg az értekezlet feladatát, hogy ez folytatja majd a béke fenn­tartására, a jószomszédi viszony helyreállítására és az ellentétek ki­küszöbölésére irányuló munkáját. A balkánszövetség elhatározott szán­déka — úgymond a jugoszláv kül­ügyminiszter —, hogy a jelenleg folyó összetűzésben szigorúan semle­ges magatartást, tanúsít. Azonban a­ római „Stampa­" bel­grádi tudósítója mint figyelemre­méltó körülményt közli, hogy né­hány nappal a belgrádi értekezlet összeülése előtt Románia csapat­megerősítéseket, küldött Beszarábia Az építkezés kérdése,­ ­ ez a m­ég mindig napirenden lévő, mert még mindig meg nem oldott súlyos kérdés most hamarosan megint az iparügyi miniszter elé kerül. Ezúttal az építőipari vál­lalkozóknak egy küldöttsége viszi a kérdést­ a­ miniszter elé, akit arra­ kérnek majd, h­ogy h­árítsa el az építkezéseiknek rendes idő­ben való megindítása előtt álló akadályokat. A küldöttség panaszai kizáró­lag nyersanyag-panaszok, ame­lyek szintén főbenjáró akadályai az építkezések tavaszi megindu­lásának. A kérdés azonban nem­csak nyersanyagkérdés, hanem főként, vagy sokkal inkább szo­ciális probléma, amelyet a nyers­anyagkérdéssel együtt kell ke­zelni és együtt is kell megoldani. Nem új kérdés ez. Ismeri minden illetékes és minden nem il­letékes. Az építőipar munkástömegei és az építőiparral kapcsolatos rokon­iparok munkásai dolgozni akar­nak, más tömegek pedig lakni szeretnének — egészséges, olcsó, tiszta lakásokban. Az építkezések kérdésével kapcsolatban merül föl mindannyiszor a kislakások, hiányának­ kérdése. Ez a kérdés soha súlyosabb nem volt, mint éppen napjainkban, olyan súlyos és éppen olyan sürgetően meg­oldást követelő, mint magának az építkezésnek a kérdése. Most még csak februárban vagyunk, köl­tözködés csak májusban lehet­séges, de a lakáskeresőik vándor­lása már most megkezdődött. És az eredmény az, hogy meddő min­den fáradozás, kétségbeesett so­pánkodással van tele a­ város­­: nincs kislakás, nincs megfizet­hető lakás a fővárosban és nincs éppen olyan időben, amikor a csökkenő, életszín­vonal következtében az emberek nagy része kevésbé költséges élet­háztartásra kénytelen berendez­kedni. A főváros, mint középít­tető, nagyon készül kislakások építésére, ezeknek egy része hova­tovább már föl is épül, ámde a főváros kislakásépítkezése sem-­ mivel sem enyhítette a kislaká­sok hiánya következtében elő­állott súlyos és tarthatatlan hely­­zetet. Az építkezés kérdése tehát köz­vetlen közelben áll s ha most megint a miniszter elé kerül, nem csupán a nyersanyag-probléma követeli a megoldást. Együtt kell ezt megoldani a kislakásproblé­mával, hogy megoldódjék — vagy­ legalábbis lényegesen megenyhül­jön — azoknak a nagy m­unkás­os Bukovina határára és befejezte­­ tömegeknek a helyzete, amelyek­

Next