Népszava, 1940. február (68. évfolyam, 25–48. sz.)
1940-02-01 / 25. szám
oldal arek joguk van ahhoz, hogy dolgozzanak és kenyeret keressenek s hogy vizeik a tömegek se talpaljanak hiába a városban, amelyek egészséges és megfizethető lakásokat keresnek. Miikor gondol végre az állam arra, hogy maga is beálljon a kislakásépíttető kerületek táborába? — és mikor gondol arra is, hogy erélyes kézzel szüntesse meg azokat az okokat, amelyek kedvét szegik az építtetésnek, általában a vállalkozásnak? Ezek a kérdések a nagy, központi kérdéssel együtt merülnek föl és semmiképpen sem lenne megoldás, ha e kérdéstömeg közül csak egyet rendeznének. Ami magát a nyersanyagkérdést illeti,nem hinnék, hogy fizs a megkívánt gyorsasággal ne volna rendezhető. Az építőmesterek ipartestületei téglahiány miatt panaszkodnak és arra kérrik a minisztert, rendelje el a téglagyártást már most, hogy az építkezések koratavaszán, a szokot időben megindulhassanak, ügyben arra is kérik, szabadítsa föl a magánépítkezés számára azt i a szerintük „fölös" téglamennyiséget, amelyet a főváros és az OTI lekötött és amelyet a téglagyárakban tároltak. Az építkezések általános helyzete szempontjából ez nem megoldás, — megoldás az lenne, ha a modernberendezésű téglagyártó üzemekmár most megkezdenék — mégpedig teljes üzemmel megkezdenék — téglagyártást. De miért nem tették ezt eddig? Mi volt az akadálya annak, hogy a télennyáron üzemben tartható téglagyárak lecsökkentették, némelyikben meg éppenséggel egészen beszüntették a munkát? A kormányhatóságok alaposan és szigorúan vizsgálják meg ezt a kérdést is. Úgy véljük, a téglagyárak elsősorban nem a téglagyártást, hanem a téglagyártásban sok huzavona után végrehajtott munkaidő- és munkabérrendezést szabotálják. A téglagyárak üzempolitikáját a munkabérek ellen hegyezték ki. Olyan helyzetet akarnak ezzel teremteni, hogy vagy a téglaárakat emeljék föl — ami megdrágítaná az amúgyis megdrágult építkezést —, avagy hivatalosan revideálják a munkabéreket — lejjebb, mennél lejjebb, esetleg elérhessék mind a két célt —, egy üzempolitika és két légy hulljon egy csapásra!... Akárhogyan álljon is a helyzet, az illetékes miniszter most már a legkomolyabban foglalkozzék az építkezés kérdésével. Rengeteg ember nyomorog munka nélkül — és rengeteg ember, az egész főváros, az egész ország súlyosan érzi a kislakás hiányát. A kérdés itt van, sürgetően dörömböl a kapukon, most már haladéktalanul — és jól — meg kell oldani. (Folytatás az 1. oldalról) védelmi munkálatait a dobrudzsai határon is. .JRománia ezekkel az intézkedésekkel nyilván annak kifejezésére törekszik, hogy területéből semmit sem hajlandó átadni más hatalmaknak és eleve elutasítja Belgrád és Ankara jótanácsait" — állapítja meg az olasz lap. — „A belgrádi értekezlet tehát eleve balsikerre volna kárhoztatva?" — kérdezi ezután és így folytatja: „tény az, hogy az előző napok nagy reménykedése lényegesen alábbhagyott és egyre jobban kitűnik, hogy a román probléma olyan tüskés kérdés, amelyhez ha valaki hozzányúl, felvérzi a kesét". A „Tribuna" belgrádi jelentése szerint híre jár, hogy Románia ír belgrádi értekezleten Jugoszlávia, Görögország és Törökország garanciáját kéri majd határainak Magyarországgal és Bulgáriával szemben való garantálására. Úgy látszik azonban — írja a ,Tribuna" —, hogy a három állam nem hajlandó a balkáni egyezményen túlmenő kötelezettségek vállalására." Magyarország állásfogla-lása élénk figyelmet kelt ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Ez az állásfoglalás kifejezést nyer a félhivatalos „Pester Lloyd" szerda reggeli számának „Magyarország békepolitikája" cím alatt közölt vezércikkében. A lap gróf Csáky külügyminiszternek a külügyi bizottságban elmondott beszédével kapcsolatban többek között a következőket írja: „Vaskövetkezetességgel kitartunk nemcsak békecéljaink, hanem amellett is, hogy ezeket békés eszközökkel érjük el. Sem keserű méltánytalanság, sem a pillanat csábítása nem téríthetett el bennünket ettől a politikai módszertől és ezektől a magasztos céloktól. Olyan békét akarunk, amely nem rejti magában jövendő háború magvát, mint ahogy ezt a húsz évvel ezelőtt megteremtett szerencsétlen úgynevezett békeállapot tette... Éppen azért nincs is semmiféle közvetítésre szükségünk ezeknek a céloknak eléréséhez, sem egyesek, sem pedig harmadik állam részéről." Ezzel kapcsolatban szembetűnő, hogy a román kőolaj kérdés még mindig foglalkoztatja a kedélyeket. A román lapok még mindig hangoztatják a kereskedelmi szempontok fontosságát. A „Curentid" a kőolajtermelés és kivitel fokozását azért tartja szükségesnek, hogy Románia fokozza fegyverkezését. „Minden változásnak van alávetve — írott lap —, barátság, szerződések és a többi, csak két dolog örök, állandó: a föld és a hadsereg." Az „Eveniemtul" moszkvai jelentése szerint a szovjet kormány harcászati szempontból fontos összekötővonalak építését tervezi a török és perzsa határ közelében Szovjet-Örményországon és Aszerbejdzsánon át. Ezt a tervet is bátran a kőolajrovatba sorozhatjuk. NÉPSZAVA 1940 február 1, csütörtök a miniszterelnök — Angliában és Franciaország területén, valamint, Indiában éS iltöbbi tengerentúli birtokon, a birodalmi közlekedés szempontjából életfontosságú útvonalak mentén több mint ötnegyedmillió emberünk áll fegyverben. A haditengerészetre áttérve Chamberlain megállapította, hogy a haditengerészet most is, mint az angol történelem során mindig, az angol szigetek védelmének első vonalában harcol. A német tengerparttól Skócia partjain át a grönlandi vizekig és mindazokon a helyeken, ahol német hajók bukkanhatnak fel, őtt áll az angol flotta. Az angol hajóhad egységei mindnagyobb sikerrel működnek. A háborús célokról Chamberlain többi között kijelentette, hogyha ismét elérkezik az az óra, amikor a hadiállapot békés állapottá változik, Anglia egyik törekvése a nemzetközi kereskedelem újjáalakítása lesz. Ennek az újjáépi- Számos női hajnál gyakran igen nagy megkönnyebbülést szerez reggel éhgyomorra egy félpolhárnyi természetes „Ferenc József keserűvíz azáltal, hogy a belek tartalmát gyorsan felhígítja és akadálytalanul kiüríti, azonkívül pedig az emésztőszervek működését lényegesen előmozdítja. Kérdezze meg orvosát! (X) résnek oly módon kell történnie, hogy a népek életszínvonala és vásárlóereje ismét emelkedhessék. A légihaderő fejlesztéséről szólva megállapította a miniszterelnök, hogy a légihaderő építésén és fejlesztésén ma hétszer annyi ember dolgozik, mint 1935—36-ban. Az angol kormány bőségesen gondoskodott a hadsereg szükségleteiről. Erre jellemző például az, hogy a kormány a háború tartamára és a háborút követő év folyamára megvásárolta az Angol birodalom teljes gyapjútermelését. Ugyanakkor 85 millió font sterling értékű bőr- és szövetárat vásárolt a kormány. Egyetlen pillanatig sem vonjuk kétségbe a semlegeseknek azt, a jogát, hogy döntsenek, várjon beavatkoznak-e a háborúba, vagy azon kívül maradnak — mondotta. — Abba se avatkozunk be, hogy milyen módon húznak hasznot semlegességükből, amelyet választottak. Csak azt kívánjuk a semlegesektől — legyenek bár kicsinyek és gyengék, nagyok vagy erősek —, hogy vegyék tekintetbe a következőket: bár elvitathatatlan hadviselő jogaink gyakorlása közben esetleg olyan rendszabályok megtételéhez vagyunk kénytelenek folyamodni, amelyek a semlegeseknek kellemetlenséget vagy esetleg veszteséget, okozhatnának, soha, semmi körülmények között nem süllyesztettünk el egyetlen semleges hajót sem és nem áldoztuk föl egyetlen semleges állam polgárának életét sem. Végül a legutóbbi japán-angol nézeteltérésről szólva annak a reményének adott kifejezést, hogy ezt az ügyet sikerül mindkét fél megelégedésére rendezni. Hangsúlyozta, hogy Nagy-Britanniától távol állott a szándék, hogy megsértse egy baráti nemzet büszkeségét. („M. T. I.") Churchill Jitlán szerdán Chamberlain beszélt a semlegesekről (London, január 31. — Havas.) Chamberlain miniszterelnök aWestend-szállásban tiszteletére adott vitásreggelin beszédet mondott Hangsúlyozta az áldozatok szükségességét és rámutatott arra, hogy az áldozatok ellen emelt panaszok és kifogások sok esetben igen természetesek ugyan, de nem szabad túlzásba vinni a nyilvános vitákat e téren. — A jelen pillanatban — folytatta Ismét megsemmisítettek egy nyilas mandátumot Új választás lesz a jászapáti kerületben A közigazgatási bíróság Borsostanácsa szerdán délelőtt folytatta a jászapáti egyéni választókerületben megválasztott Orosz Mihály nyilas képviselő mandátuma ellen beadott petíció tárgyalását. A szerdai tárgyaláson tanúkihallgatásokra került a sor annak az eldöntésére, hogy Orosznak volt-e a választás előtt állandó foglalkozása. A peticionálók ugyanis ezt tagadásba vették, amivel szemben a választásvédők azt hangoztatták, hogy Orosz mint házitanító működött. Tóth Sándor 45 éves jászárokszállási szabómester volt az első tanú, akiről egyébként Ulain Ferenc, a panaszosok jogi képviselője bejelentette, hogy választási visszaélés miatt bűnvádi eljárás alatt áll. Tóth arról tett vallomást, hogy havi 60 pengőt fizetett Orosznak azért, hogy fiát odahaza oktassa. Borsos tanácselnök megkérdezte Tóthot, hogy mennyi az évi jövedelme. — Körülbelül 1000 pengő — felelte Tóth. — Hogy tud ebből havonta 60 pengőt fizetni? — kérdezte a tanácselnök. Gulyás Sándor 48 éves vásározó, Orosz Mihály Gogora a következő tanú. Ugyancsak arról vallott, hogy Orosz 60 pengőért tanította az ő negyedik polgárista fiát. Az elnök kérdésére elmondta, hogy évi jövedelme 916 pengő. Császár Elek jászapáti polgáriiskolai igazgató vallomásában kijelentette, nem tud arról, hogy Orosz akár az egyik, akár a másik fiút tanította volna, holott erről feltétlenül tudnia kellene, mert a házitanítókat be kell jelenteni az iskola igazgatóságánál. A híresztelések alapján meg is kérdezte a Tóth-fiút, van-e házitanítója, amire a fiú határozottan kijelentette, hogy nincs. Az elnök kérdésére elmonda még Császár, hogy az ilyen házitanításért diplomások mintegy 20, diákok pedig 10—12 pengőt szoktak kapni havonta. Ulain Ferenc szólalt még fel ezután és bejelentette, hogy Orosz ellen kormányzósértés miatt is bűnvádi eljárás folyik. A közigazgatási bíróság ezután tanácskozásra vonult vissza, majd kihirdette az ítéletet. Eszerint a jászapáti választást a közigazgatási bíróság megsemmisítette és kötelezte Orosz Mihályt 800 pengő költség megfizetésére. Ezek szerint tehát a jászapáti kerületben új választásra kerül sor. Bizonyítás a tisza-marosi választás ügyében Ugyancsak szerdán tartott folytatólagos tárgyalást a közigazgatási bíróság Borsos-tanácsa a tiszamarosi választás ügyében is. Itt Várady László MÉP-képviselő mandátuma ellen adtak be petíciót Eckhardt Tibor hívei. A bíróság rövid tanácskozás után úgy határozott, hogy elrendeli a bizonyítást arra vonatkozólag, hogy Nikolics Sándor szavazatszedő küldöttségi jegyző megjelölte-e a szavazócédulákat tartalmazó borítékokat és ezzel megsértette-e a titkosságot. A bíróság több tanú kihallgatását rendelte el és a tárgyalás folytatását február 28-ára tűzte ki. — Rendőrök és rablók ütközete Varsó mellett. Varsóból jelenti a „N. S. T.". A rendőrség valóságos ütközetet vívott Varsó környékén, egy rablóbandával, amíg sikerült ártalmatlanná tennie. A rablóbanda már a múlt év szeptember óta garázdálkodott a vidéken. Heves küzdelem után sikerült a nagy rablóbanda tagjait ártalmatlanná tenni. A banda vezére és két társa a küzdelemben elesett, a többieket elfogták. i