Népszava, 1940. február (68. évfolyam, 25–48. sz.)

1940-02-01 / 25. szám

oldal arek joguk van ahhoz, hogy dol­gozzanak és kenyeret keressenek s hogy vizeik a tömegek se talpal­janak hiába a városban, amelyek egészséges és megfizethető laká­sokat keresnek. Miikor gondol végre az állam arra, hogy maga is beálljon a kislakásépíttető ke­rületek táborába? — és mikor gondol arra is, hogy erélyes kéz­zel szüntesse meg azokat az oko­kat, amelyek kedvét szegik az építtetésnek, általában a vállal­kozásnak? Ezek a kérdések a nagy, központi kérdéssel együtt merülnek föl és semmiképpen sem lenne megoldás, ha e kérdés­tömeg közül csak egyet rendez­nének. Ami magát a nyersanyag­kérdést illeti,­­nem hinnék, hogy fizs a megkívánt gyorsasággal ne volna rendezhető. Az építőmeste­rek ipartestületei téglahiány miatt panaszkodnak és arra kérr­ik a minisztert, rendelje el a téglagyártást már most, hogy az építkezések koratavaszán, a szo­kot időben megindulhassanak, ügyben arra is kérik, szabadítsa föl a magánépítkezés számára azt i a szerintük „fölös" téglamennyi­séget, amelyet a főváros és az OTI lekötött és amelyet a tégla­gyárakban tároltak. Az építkezé­sek általános helyzete szempont­jából ez nem megoldás, — meg­oldás az lenne, ha a modern­berendezésű téglagyártó üzemek­­már most megkezdenék — még­pedig teljes üzemmel megkezde­nék — téglagyártást. De miért nem tették ezt eddig? Mi volt az akadálya annak, hogy a télen­nyáron üzemben tartható tégla­gyárak lecsökkentették, néme­lyikben meg éppenséggel egészen beszüntették a munkát? A kor­mán­yhatóságok alaposan és szi­gorúan vizsgálják meg ezt a kér­dést is. Úgy véljük, a téglagyárak elsősorban nem a téglagyártást, hanem a téglagyártásban sok huzavona után végrehajtott munkaidő- és munkabérrendezést szabotálják. A téglagyárak üzem­politikáját a­ munkabérek ellen hegyezték ki. Olyan helyzetet akarnak ezzel teremteni, hogy vagy a téglaárakat emeljék föl — ami megdrágítaná az amúgyis megdrágult építkezést —, avagy hivatalosan revideálják a munka­béreket — lejjebb, mennél lej­jebb, esetleg elérhessék mind a két célt —, egy üzem­politika és két légy hulljon egy csapásra!... Akárhogyan álljon is a helyzet, az illetékes miniszter most már a legkomolyabban foglalkozzék az építkezés kérdésével. Rengeteg ember nyomorog munka nélkül — és rengeteg ember, az egész főváros, az egész ország súlyosan érzi a kislakás hiányát. A kérdés itt van, sürgetően dörömböl a kapu­kon, most már haladéktalanul — és jól — meg kell oldani. (Folytatás az 1. oldalról) védelmi munkálatait a dobrudzsai ha­táron is. .JRománia ezekkel az intéz­kedésekkel nyilván annak kifejezé­sére törekszik, hogy területéből sem­mit sem hajlandó átadni más hatal­maknak és eleve elutasítja Belgrád és Ankara jótan­ácsait" — állapítja meg az olasz lap. — „A belgrádi ér­tekezlet tehát eleve balsikerre volna kárhoztatva?" — kérdezi ezután és így folytatja: „tény az, hogy az előző napok nagy reménykedése lé­nyegesen alábbhagyott és egyre jobban kitűnik, hogy a román prob­léma olyan tüskés kérdés, amely­hez ha valaki hozzányúl, felvérzi a kesét". A „Tribuna" belgrádi jelen­tése szerint híre jár, hogy Románia ír belgrádi értekezleten Jugoszlávia, Görögország és Törökország garan­ciáját kéri majd határainak Ma­gyarországgal és Bulgáriával szem­ben való garantálására. Úgy lát­szik azonban — írja a ,Tribuna" —, hogy a­ három állam nem hajlandó a­ balkáni egyezményen túlmenő kö­telezettségek vállalására." Magyarország állásfogla-lása élénk figyelmet kelt ezzel a k­érdéssel kapcsolatban. Ez az állás­foglalás kifejezést nyer a félhivata­los „Pester Lloyd" szerda reggeli számának „Magyarország békepoli­tikája" cím alatt közölt vezércikké­ben. A lap gróf Csáky külügymi­niszternek a külügyi bizottságban elmondott beszédével kapcsolatban többek között a következőket írja: „Vaskövetkezetességgel kitartunk nemcsak békecéljaink, hanem amel­lett is, hogy ezeket békés eszközök­kel érjük el. Sem keserű méltány­talanság, sem a pillanat csábítása nem téríthetett el bennünket ettől a politikai módszertől és ezektől a magasztos céloktól. Olyan békét akarunk, amely nem rejti magában jövendő háború magvát, mint ahogy ezt a húsz évvel ezelőtt megterem­tett szerencsétlen úgynevezett béke­állapot tette... Éppen azért nincs is semmiféle közvetítésre szüksé­günk ezeknek a céloknak eléréséhez, sem egyesek, sem pedig harmadik állam részéről." Ezzel kapcsolatban szembetűnő, hogy a­ román kőolaj kérdés még mindig foglalkoztatja­ a kedé­lyeket. A román lapok még mindig hangoztatják a kereskedelmi szem­pontok fontosságát. A „Curentid" a kőolajtermelés és kivitel fokozását azért tartja szükségesnek, hogy Ro­mánia fokozza fegyverkezését. „Min­den változásnak van alávetve — ír­­o­tt lap —, barátság, szerződések és a többi, csak két dolog örök, állandó: a föld és a hadsereg." Az „Eveniem­tul" moszkvai jelentése szerint a szovjet kormány harcászati szempontból fontos összekötővonalak építését tervezi a török és perzsa határ közelében Szovjet-Örmény­országon és Aszerbejdzsánon­ át. Ezt a tervet is bátran a kőolajrovatba sorozhatjuk. NÉPSZAVA 1940 február 1, csütörtök a miniszterelnök — Angliában és Franciaország te­rületén, valamint, Indiában éS il­többi tengerentúli birtokon, a birodalmi közlekedés szempont­jából életfontosságú útvonalak mentén több mint ötnegyed­millió emberünk áll fegyverben. A haditengerészetre áttérve Cham­berlain megállapította, hogy a hadi­tengerészet most is, mint az angol történelem során mindig, az angol szigetek védelmének első vonalában harcol. A német tengerparttól Skó­cia partjain át a grönlandi vizekig és mindazokon a helyeken, ahol né­met hajók bukkanhatnak fel, őtt áll az angol flotta. Az angol hajó­had egységei mind­­nagyobb siker­rel működnek. A háborús célokról Chamberlain többi között kijelentette, hogyha ismét elérkezik az az óra, amikor a hadiállapot békés állapottá vál­tozik, Anglia egyik törekvése a nem­zetközi kereskedelem újjáala­kítása lesz. Ennek az újjáépi- Szám­os női hajnál gyakran igen nagy megkönnyebbülést szerez reg­gel éhgyomorra egy félpolhárnyi természetes „Ferenc József keserű­víz azáltal, hogy a belek tartalmát gyorsan felhígítja és akadálytala­nul kiüríti, azonkívül pedig az emészt­őszervek működését lényege­sen előmozdítja. Kérdezze meg or­vosát! (X) résnek oly módon kell történnie, hogy a népek életszínvonala és vásárlóereje ismét emelkedhes­sék. A légihaderő fejlesztéséről szólva megállapította a miniszterelnök, hogy a lég­ih­a­derő építésén és fej­lesztésén ma hétszer annyi ember dolgozik, mint 1935—36-ban. Az an­gol kormány bőségesen gondosko­dott a hadsereg szükségleteiről. Erre jellemző például az, hogy a kormány a háború tartamára és a háborút követő év folyamára meg­vásárolta az Angol birodalom teljes gyapjútermelését. Ugyanakkor 85 millió font sterling értékű bőr- és szövetárat vásárolt a kormány. Egyetlen pillanatig sem vonjuk kétségbe a semlegeseknek azt, a jogát, hogy döntsenek, várjon beavatkoznak-e a háborúba, vagy azon kívül maradnak — mondotta. — Abba se avatkozunk be, hogy milyen módon húznak hasznot semlegességükből, ame­lyet választottak. Csak azt kívánjuk a semlegesektől — legyenek bár kicsinyek és gyengék, nagyok vagy erősek —, hogy vegyék tekintetbe a következőket: bár elvitathatatlan hadviselő jogaink gyakorlása közben esetleg olyan rendszabályok megtételéhez vagyunk kénytelenek folyamodni, amelyek a semlegeseknek kel­lemetlenséget vagy esetleg veszteséget, okozhatnának, soha, semmi körülmények között nem süllyesztettünk el egyetlen sem­leges hajót sem és nem áldoztuk föl egyetlen semleges állam polgárának életét sem. Végül a legutóbbi japán-angol né­zeteltérésről szólva annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy ezt az ügyet sikerül mindkét fél megelége­désére rendezni. Hangsúlyozta, hogy Nagy-Britanniától távol állott a szándék, hogy megsértse egy baráti nemzet büszkeségét. („M. T. I.") Churchill Jitlán szerdán Chamberlain beszélt a semlegesekről (London, január 31. — Havas.) Chamberlain miniszterelnök a­­Westend-szállásban tiszteletére adott vi­tásreggel­in beszédet mondott Hangsúlyozta az áldozatok szüksé­gességét és rámutatott arra, hogy az áldozatok ellen emelt panaszok és kifogások sok esetben igen ter­mészetesek ugyan, de nem szabad túlzásba vinni a nyilvános vitákat e téren. — A jelen pillanatban — folytatta Ismét megsemmisítettek egy nyilas mandátumot Új választás lesz a jászapáti kerületben A közigazgatási bíróság Borsos­tanácsa szerdán délelőtt folytatta a jászapáti egyéni választókerületben megválasztott Orosz Mihály nyilas képviselő mandátuma ellen beadott petíció tárgyalását. A szerdai tár­gyaláson tanúkihallgatásokra ke­rült­ a sor annak az eldöntésére, hogy Orosznak volt-e a választás előtt állandó foglalkozása. A peticionálók ugyanis ezt taga­dásba vették, amivel szemben a vá­lasztásvédők azt hangoztatták, hogy Orosz mint házitanító működött. Tóth Sándor 45 éves jászárok­szállási szabómester volt az első tanú, akiről egyébként Ulain Fe­renc, a panaszosok jogi képviselője bejelentette, hogy választási vissza­élés miatt bűnvádi eljárás alatt áll. Tóth arról tett vallomást, hogy havi 60 pengőt fizetett Orosznak azért, hogy fiát odahaza oktassa. Borsos tanácselnök megkérdezte Tóthot, hogy mennyi az évi jöve­delme. — Körülbelül 1000 pengő — felelte Tóth. — Hogy tud ebből havonta 60 pen­gőt fizetni? — kérdezte a tanács­elnök. Gulyás Sándor 48 éves vásározó, Orosz Mihály Gogora a következő tanú. Ugyancsak arról vallott, hogy Orosz 60 pengőért tanította az ő negyedik polgárista fiát. Az elnök kérdésére elmondta, hogy évi jöve­delme 916 pengő. Császár Elek jászapáti polgári­iskolai igazgató vallomásában ki­jelentette, nem tud arról, hogy Orosz akár az egyik, akár a másik fiút taní­totta volna, holott erről feltétle­nül tudnia kellene, mert a házitanítókat be kell jelen­teni az iskola igazgatóságánál. A híresztelések alapján meg is kér­dezte a Tóth­-fiút, van-e házitanítója, amire a fiú határozottan kijelentette, hogy nincs. Az elnök kérdésére el­monda még Császár, hogy az ilyen házitanításért diplomások mintegy 20, diákok pedig 10—12 pengőt szok­tak kapni havonta. Ulain Ferenc szólalt még fel ez­után és bejelentette, hogy Orosz el­len kormányzósértés miatt is bűn­vádi eljárás folyik. A közigazgatási bíróság ezután tanácskozásra vonult vissza, majd kihirdette az ítéletet. Eszerint a jászapáti választást a közigaz­gatási bíróság megsemmisítette és kötelezte Orosz Mihályt 800 pengő költség megfizetésére. Ezek szerint tehát a jászapáti ke­rületben új választásra kerül sor. Bizonyítás a tisza-marosi választás ügyében Ugyancsak szerdán tartott foly­tatólagos tárgyalást a közigazgatási bíróság Bors­os-tanácsa a tisza­marosi választás ügyében is. Itt Várady László MÉP-képviselő man­dátuma ellen adtak be petíciót Eck­hardt Ti­bo­r hívei. A bíróság rövid tanácskozás után úgy határozott, hogy elrendeli a bizonyítást arra vonatkozólag, hogy Nikolics Sándor szavazatszedő küldöttségi jegyző megjelölte-e a szavazócédulákat tartalmazó borítékokat és ezzel megsértette-e a titkosságot. A bíróság több tanú kihallgatását rendelte el és a tárgyalás folytatá­sát február 28-ára tűzte ki. — Rendőrök és rablók ütközete Varsó mellett. Varsóból jelenti a „N. S. T.". A rendőrség valóságos ütközetet vívott Varsó környékén, egy rablóbandával, amíg sikerült ártalmatlanná tennie. A rablóbanda már a múlt év szeptember óta garázdálkodott a vidéken. Heves küzdelem után sikerült a nag­y rabló­banda tagjait ártalmatlanná tenni. A banda vezére és két társa a küzdelem­ben elesett, a többieket elfogták. i

Next