Népszava, 1940. március (68. évfolyam, 49–72. sz.)
1940-03-01 / 49. szám
68. évfolyam 49. szám Budapest, 1940 március 1. 101 A SZOCIÁLDEMOKS: I .' V .•. .. • RATnvA PÁRT KÖZPONTI LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 HÚSZ ESZTENDŐ AZ ORSZÁG ÉLÉN Ma, március elsején huszadik évfordulója annak, hogy Horthy Miklóst az első nemzetgyűlés Magyarország kormányzójává választotta. Ezen az évfordulón, amely talán egy új világrend vajúdását jelentő európai válság gyötrő időszakában köszöntött az országra, visszatekint a befutott húsz esztendőre nemcsak ama férfiú, akit az ország a legmagasabb és a legfelelősségteljesebb őrhelyre állított, hanem maga az ország is, amelynek élete e két évtized alatt is tele volt küzdelemmel és a legnagyobb erőfeszítésekkel, hogy a vesztett háború okozta lesújtottságból és állami összeomlásból kimentse önmagát. Az országgyűlés törvényt alkotott az évforduló megörökítésére. Ez a törvény, amely a hála és köszönet megnyilatkozása, nemcsak a kormányzó személyének szól, hanem az országnak is s nemcsak a jelennek, haem a jövőnek ,is. A jelennek és a jövőnek egyaránt, mert, úgy érezzük, az egység fontosságát hangsúlyozza és arra figyelmeztet, hogy az országban található minden szellemi és erkölcsi erőnek összefogására van szükség, ha azt akarjuk, hogy az ország hajója, amely a közvetett és közvetlen érdekek vonzásával szintén rákerült az európai válság viharokkal szántott tengerére, töretlenül haladhasson jövendője felé. Magyarország története során Horthy Miklós a harmadik kormányzó. Ez a történelmi múlt mindhárom kormányzó alatt a nagy küzdelmek, a nagy erőkifejtések, az állami lét áldozatokkal teljes mentési munkájának komor képét mutatja. Hunyadi János az ozmán imperializmus nyugat felé lendülő előtörésének útjába állítja a nemzet és a nép erkölcsi és fegyveres erejét. Nyugat kultúrájának és az újkor első századaiban csirázó európai civilizációnak előretolt védőbástyája a rengeteget áldozó, vérző Magyarország. Hunyadi János áll e bástyán, erős kézzel, történelmileg szinte fölmérhetetlen jelentőségű elszántsággal. Épúgy, mint ahogy állott e bástyán a második kormányzó, Kossuth Lajos, amikor a nemzeti lét küzdő arcvonala keletről nyugat felé, a németrómai császárság uralmi gondolatát képviselő habsburgi autokratizmus felé fordult s a magyar nép örökké emlékezetes szabadságharcával, a dicsőséges küzdelem e véres eposzával akarta kiharcolni az ország függetlenségét, az alkotmány jótéteményeit, az állam és a nép jogait és szabadságát. A naponként megkonduló déli harangszó emlékeztet Hunyadi küzdelmeire. S a magyar nép tengermélységeiben a nap minden percében földobogó szívek gyújtják meg a törhetetlen igény és a legkomolyabb akarat tüzét, hogy ez az ország s ez a nép soha le nem mond arról, ami minden országok és minden népek között legérdemesebben megilleti: a függetlenségről, a tisztes kenyérről, az éltető jogról és a porból fölemelő szabadságról. Milyen irtózatos égszakadás, mily fájdalmas és szörnyű megpróbáltatás volt népünk számára a szabadságharc bukása! És milyen titáni megpróbáltatás volt a világháború s mindaz, ami utána következett! Ez a tiép a leggyönyörűbb vizsgát tette le a véres áldozathozatal és a haza iránt való hűség erőpróbáin s megállott a helyén, keményen és szilárdan akkor is, amikor a háború elvesztése után forradalmi és ellenforradalmi lázak között a halálos lankadás állapotában vonaglott állami életünk. Körülöttünk a kisebbségek nemzeti forradalmai zajlanak, forrongó középosztályainak erejét és mohóságát dúsan táplálja a harcterek győzteseinek pártfogása és fegyveres ereje — nehéz történelmi idők ezek, szinte a kataklizma napjai... és ekkor kerül az ország élére, harmadiknak a magyar kormányzók sorában: Horthy Miklós. Ennek ma van húsz esztendeje. Sokat számít egy férfi életében két évtized s ha csak egy pillanat is a történelem óramutatóján, sokat számít az ország életében is. Nemcsak rövid, suhanó éveket, hanem korszakot. Az ország, amelynek törvényhozása törvényt alkotott ez évforduló emlékezetére, mint kortárs emlékezik. Emlékezik a küzdelmekre, az erőfeszítésekre, a sikerült és elvetélt kísérletekre, hogy életét végre rendbehozza és erőt gyűjtsön a jövendő elháríthatatlan harcaira — és emlékezik a- Kormányzóra, akinek vezetése alatt ezt a húszesztendős utat megtette. Értékeli, mérlegeli megnyilatkozásaiban és látja, cselekvéseiben a politikust, a diplomatát, a katonát. Ez az életpálya, különösen amikor már eléri a legmagasabb őrhelyet, a felelősségvállalást egy ország sorsáért, a lehetőségek s a realitások mérlegelésében nyilatkozik meg. Az országnak sokat kell dolgoznia, igen sokat s hogy sikerrel munkálkodhassék: békére van szüksége. A politikusnak ezt a magatartását részben már igazolták a közelmúlt esztendői: az ország megnagyobbodott. A realitásnak teljes egészében való mérlegelése mutatkozik az emlékezetes mohácsi beszédben is, amelyben a katona, a politikus és a diplomata szemlélete egyszerre jelentkezik. 1926 augusztusában, a mohácsi csatavesztés négyszázéves fordulóján állapítja meg a kormányzó, hogy „a vesztett csaták legtöbb esetben logikus következményei, a megelőző idők elhibázott bel- és külpolitikájának" s ugyanakkor tette meg Jugoszlávia felé a megbékélésnek ama kezdeményező lépéseit, amelyek, a kezdet halk visszhangjai ellenére, ma már a békés együttélés igen komoly leheségeit váltották valósággá s ami akkor oly nagyjelentőségű volt, e békevágy manifesztálása erőteljesen elősegítette az európai légkör megtisztulását. Béke kifelé és béke befelé! — az államvezetés húsz évének irányító gondolatai. Kifelé béke, de mindig az ország jogos igényeinek erőteljes hangsúlyozásával. Befelé béke, az egymást felváltó politikai rendszereken felülemelkedve, biztosítani a legfőbb államvezetés állandóságát és az alkotmányosságot. „Mi szabadságszerető nép vagynk — mondotta a kormányzó 19S3-ban, áprilisi rádióbeszédében —, nem is tudnánk szabadság nélkül élni" s „a szabadság biztosítéka az alkotmány". Emlékezünk a szolnoki beszédre, amely az ország gazdasági kérdéseit világította meg, a közjogi méltóság magaslatából, egyben a gyakorlat valóságának szempontjaiból tekintve valamennyit s ugyanígy emlékezünk — és emlékeztetünk — a csepeli beszédre, amelyben a többi között a Kormányzó ezt jelentette ki: „A munkás, legyen akár szellemi vagy testi munkás, a nemzeti társadalom legértékesebb tagja, mert az országot a dolgozók építik meg." A nehéz időkben, amelyekbe az országnak és népének minden napja beletorkollik, oly irányelvek hangzanak e rövid múltból, mutatva a jövendő útját is, amelyek bátorítást adnak a küzdelmekre, biztatást és bizalmat a jövőt építő munkára s jogossá érlelik a reményt, hogy a függetlenség, a jog és a szabadság, a/ egyetlen alap, amelyre a jövendő épülhet... A kormányzó ünneplése a jubileumi alkalomra kivilágított fővárosban, vidéken és külföldön Teleki Pál miniszterelnök ünnepi beszéde Horthy Miklós húszéves kormányzásáról Jubileumi megemlékezések országszerte Pénteken lesz húsz esztendeje, hogy a nemzetgyűlés kormányzóvá választotta Horthy Miklóst. Az évforduló alkalmából országszerte ünnepségek voltak. A húszesztendős jubileumot a törvényhozás is megörökítette. Az erről szóló törvényjavaslatot a képviselőház részleteiben is elfogadta, majd ezt követően ülést tartott a felsőház is, ahol ugyancsak vita nélkül, egyhangúan szavazták meg a javaslatot, ünnepséget tartottak a különböző állami és önkormányzati intézmények, társadalmi egyesületek és egyéb szervezetek is. A főváros az évforduló alkalmával már csütörtökön délután zászlódíszbe öltözött, a királyi várat, a Citadellát és a Lánchidat pedig képrázatosan kivilágították. Délután Viti órakor a társadalmi egyesületek a Vigadóban rendeztek hódolati ünnepséget. Ebből az alkalomból a Vigadót is díszesen föllobogózták és kivilágították. A feljárónál kétoldalt sorfalut állottak a különféle társadalmi egyesületek díszruhás küldöttei. A feljárattal szemben örökzöld növényekkel díszítve állott a kormányzó mellszobra. A Vigadó nagyit arra őt ugyancsak földíszítették az ünnepi alkalomra. Az emelvény mögött nemzeti zászlók keretében helyezték el a kormányzó arcképét, kétoldalt pedig a Horthy-család, illetve a vitézi rend címerét. Mellettük a különböző társadalmi egyesületek lobogói sorakoztak. Az emelvény közepén foglalt helyet lehete a díszmagyarban gróf Teleki Pál miniszterelnök, mellette kétoldalt" Hóman Bálint közoktatásügyi miniszter ésTasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke.