Népszava, 1940. március (68. évfolyam, 49–72. sz.)

1940-03-01 / 49. szám

2. oldal Ugyancsak az emelvényen helyezkedtek el a társadalmi egyesületek vezetői, a zenekari emelvény közepén pedig a kormányzó családja foglalt helyet: a kormányzó neje, Horthy István, a kormányzó fia menyasszonyával, Edelsheim- Gyuláy Ilonagrófnővel, valamint ifjabb gróf Károlyi Gyula, a kormányzó veje. A zenekari emelvényen kaptak helyet a kormány tagjai és a titkos tanácsosokis. Az ünnepségen megjelent a képviselőház és a felsőház tagjainak nagy része, az egyházak főpapjai, a honvédség legfőbb vezetői, a magasrangú állami tisztviselők, a bíróságok vezetői, a fővárosi, továbbá a vidéki városi és megyei törvényhatóságok vezető tisztviselői, számos egyetemi tanár, továbbá a közélet sok más vezetője. Az ünnepség a Magyar Hiszekegy elmondásával kezdődött, majd a Filharmóniai Társaság Dohnányi Ernő vezényletével előadta Erkel Ferenc „Ünnepi nyitányát". Ezután emelkedett szólásra gróf Teleki Pál, miniszterelnök, aki ünnepi beszédében a többi között a következőket mondotta: Gróf Teleki Pál beszéde — Mélységes hódolattal és tisztelettel, bensőséges szeretettel üdvözöl,sük főméltóságú. Kormányzó Titokat — mondotta Teleki Pál — annak a napnak előestéjén, amelyen húsz éve lesz, hogy a szegedi fővezért, a Magyar Nemzeti Hadsereg megteremtőjét az ország kormányzójává választották. — A magyar ember nem hajlong, de megbecsüli a maga közül előbbrevalót; elfelejti mára a tegnapi parádé ujjongását, de akit egyszer szívébe zárt, kebelében csöndesen ünnepli azt holtig. A magyar ember becsüli azt, aki nagyot alkot, aki erős, de igazán és maradandóan csak azt tiszteli, aki tisztaéletű, és egyenes, akinek tehát a Fegyverei is mindenkor tiszták. Ezért járulunk Főméltóságú Kormányzó Urunk elé, .nem alattvalói, de fiúi hódolattal: a nemzetnek, e nagy magyar családnak, a családfőre feltekintő tiszteletével. Nem fellobbanó cifra lelkesedést hoztunk, nem szalmalángot, de a szívünkben égő szeretet öröktüzét. — Kormányzó Urunk minden disuses ünneplést, fölvonulást hangosságot, elhárított magától, mondván» „Mg komoly időket élünk,, amidőn mindnyájan együtt örülünk és együtt bánkódunk szótlanul,most — nincs hetije ünneplésnek. Bízom a Gondviselésben, hogy" az ünneplésnek is megjön az ideje..." Teleki Pál hangoztatta, hogy a kormányzónak ezt az óhaját mindenki parancsnak veszi, de — mondotta — Kormányzó Urunk nemi tilthatta, meg, hogy a nemzet fiai és leányai össze ne jöjjenek, mert vagyunk mind együtt lenni ezen az ünnepen! Együtt is vagyunk — úgymond — fővárosban, városban, falun és tanyákon. Ebben az ünnepségben nincs semmi hivatalos. Nincs ide senki sem meghívó hivatalánál fogva, mindnyájan egy közös érzésben összeolvadó gyermekei vagyunk, e hazának. Nem a miniszterelnök beszél, hanem a magyar társadalomnak egyik tagja. — Nem tudok szebb szavakat azoknál — mondotta a továbbiakban Teleki —, mint amelyeket Kormányzó Urunk mondott I. Ferenc József királyról való megemlékezésében, akinek oldala mellett öt évet töltött, mint szárnysegéd. Ha tehát szabad néhány szót a magam nevében külön is szólanom, Kormányzó Urunknak ezekkel a tulajdon szavaival élve mondom: szeretettel teljes és ragaszkodó csodálattal hódolok neki én is, akinek a Gondviselés megadta, hogy együtt fölesküdött minisztertársa és bajtársa lehettem Szegeden és kétszer lehettem oldala mellett első bizalmasa, miniszterelöke. -A legnemesebb, a legjóságosabb, a leglovagiasabb ember, akivel valaha életemben találkoztam. Népeknek és embereknek egymással öszszeütköző érdekei számára csak az ő bölcsessége tudja a kiegyenlítést megtalálni. Ismeri az embereket, le tudja mérni értéküket és éles szeme az összefüggések mélységébe lát." — Horthy Miklós beszédében I. Ferenc József személyének azokat a tulajdonságait emelte ki éppen, azokat, érezte nagynak a bölcs öreg királyban, amelyek nagyok magának Horthy Miklósnak lelkében és személyében is. — De miképpen bírta volna különben az országépítő munkát, amelynek húszesztendős évfordulóját ünnepeljük most! Elmondotta ezután gróf Teleki Pál, hogy a kormányzó akkor, 311 19 tavaszán Károlyi Gyula hívására Szegedre családja köréből, Kenderesről jött Minisztertanácsban ültünk éppen — úgymond Teleki —, amikor Horthy Miklós belépett és Károlyi Gyulával kezet szorítva, azt mondta: „Eljöttem, vallalom!" A magyar ember rövidségével és elszántságával beszélt. Abban a szóban, hogy „eljöttem", bátorság volt és önfeláldozás; abban a szóban, hogy „vállalom", benne volt egész énjének a haza szolgálatába állítása, akárhol és akármilyen körülmények között . Miután átvezette a maroknyi Nemzeti Hadsereget a Dunántúlra, Budapestnek fordult, hogy megállítsa előnyomulásában a román hadsereget. Amikor pedig annak tábornoka azt kérdezte tőle: „...és ha nem állok meg?" röviden így felelt: „Akkor védekezni fogok!" Elsszántságával, megmentette a Dunántúlt, hogy onnan hagy oibb • hadsereget toborozhasson és megindulhasson vele az ország újra''intésére ... Azután bevonult a Nemzeti Hadsereggel Budapestre... — Holnap lesz húsz éve — folytatta a továbbiakban gróf Teleki Pál —, hogy az egész nemzet nevében a nemzetgyűlés, már nemcsak a kardot bízta rá, de a romtakarító csákónyt és ásót is Horthy Miklós kezeibe adta, arra bízta az ekét is, a kalapácsot és a tollat, az ország újjáépítését. A magyar megtalálta benne azt a férfiút, akiben önmagának legjobb és legnemesebb örök tulajdonságait látta. Aki bizodalmat önthetett a nemzet szívébe, akit arravalónak ítélt, hogy a Feltámadás felé vezesse. A Kormányzó pedig nyilvános vallomást tett akkor és szent ígéretet: „Megmásíthatatlan akaratom a nemzetet a boldogulás útjára vezetni."." „Szeretettel, türelemmel és megértéssel, igazságosam fogom gyakorolni a főhatalmat. Egyformán gátat kívánok vetni mindenféle túlzásnak, a kíméletlen érvényesülési vágynak, a pártszenvedély elfajulásának, az osztályharcra való uszításnak. Őrködni fogok a közélet tisztasága fölött... A magyar nép erényeire akarom fölépíteni a nemzet jövőjét. Minden igyekezetemmel elősegítem a magyar kultúra tökéletesedését és szellemi életünknek minden mételyező hatástól való megtisztítását..." — Ez a cél vezette őt és vezeti mindmáig és vezeti tovább az ő erős meggyőződése, hite, fegyelme és akarata vezette a nemzetet — történelmi szemmel nézve — csodálatosan rövid idő alatt oda, ahol ma vagyunk. De megmondotta a Kormányzó Úr akkor azt is, hogy Neki súlyos feladatok megoldásában erőt ad a nemzet megnyilvánult bizalma, ezeréves dicsőséges történelmünkbe és a nemzet egyetemének faji tulajdonságaiba vetett bizodalma; a nemzeti hadsereg vitézségébe, fegyelmezettségébe és megbízhatóságába vetett hite... És mi mindnyájan, e hazának magyar és nem magyar ajkú fiai és leányai, akik már akkor ígértük, hogy követjük őt és hittünk benne, mi mindnyájan nemcsak hiszünk immár, de látunk is! Bizonyosságot látunk Kormányzó Urunknak a nemzet gondos atyjává és a mai Európa tekintélyévé nőtt kimagasló egyéniségében, országlásának nehéz időket állt és álló stabilitásában. Köszönjük Neki ígéretének beteljesülését és egy emberként ígérjük valamennyien, hogy hűséggel, szeretettel, fegyelemmel és engedelmességgel követjük őt tovább. Hozzátette még a Kormányzó Úr akkor, hogy „Bosszú gyűlölet helyett a kiengesztelődést és megértést keressük a kul- és belpolitikában egyaránt". Ezek nemcsak szavai voltak Neki, hanem legbensőbb meggyőződése, mint ahogy mást nem is mondott Horthy Miklós soha. Elszántan követett politikájának egyenességét és igazságát felismerte lassanként az egész világ. Ennek köszönjük Kormányzó Urunk személyén keresztül azt a megbecsülést, amelyben országának és népének ma a külföldön része van. * — Nem mondhatok itt ma élettörténetet — folytatta gróf Teleki Pál —, de azt hiszem, nem is kell. Horthy Miklós élettörténetét tudja az egész ország és történelemmé vált az már bennünk. Történelemmé vált mindkét vonatkozásban: Horthy Miklósnak, mint a nemzet erényei megtestesítőjének, egyéni és kormányzónknak, mint a haza atyjának országgyarapítói élettörténete. És itt országgyarapítás alatt nemcsak területi, de éppen úgy és talán még inkább tartalmi, felemelő és nemesítő országgyarapítást értek. Horthy Miklós a magyar ember nyugodt biztonságával kormányoz, az l0t aéves alkotmány szellemében, amely nem betűkben, hanem a nemzetnek és az ezeréves nemzetet egyéniségében visszatükröző kormányzónak lelkében él. Vezeti a nemzetet nemcsak azzal a jogkörrel, amelyet a betű, de azzal a jogkörrel, amelyet a nemzet kimeríthetetlen bizodalma Öreáruház és Nála a legjobb kézben tud. A magyar ember szereti az erős kezet, de az magyar kéz legyen. Ezért kívánta meg azoktól az uralkodóktól is, akik idegen származásúak voltak — még azoktól is, akik szívéhez közelebb tudtak jutni —, hogy magyar tanácsadókat tartsanak. Magyar legyen a kéz: ez anynyit jelent, hogy alkotmányos legyen. Az alkotmányosságot pedig nem törvények paragrafusai teszik nálunk, hanem e büszke, nemzetnek öntudata, történelmi és jogi érzése. Az alkotmányosság nálunk nem tudás, de érzés kérdése és egyet jelent azzal, hogy — magyar. Királyaink és kormányzóink országlásában pedig az, hogy magyar, mindenkor egyben azt is jelentette számunkra, hogy szentistváni. * Az emberi élet mindenvonatkozásában fontos az — mondotta ezután Teleki Pál —, hogy mit csinálunk, de gyakran még fontosabb, hogyan csináljuk. Mert aki tudja, hogy hogyan kell eljárnia, az azt is tudja, mit kell csinálnia. Aki csak azt tudja, mit akar csinálni, az nem mindig tudja, hogyan kell cselekednie. Országok vezetésében is így van ez. De az, államférfi is, akinek egyéniségén, keresztül a hogyan cselekedni domborodik ki, csak akkor válhatjk naggyá, ha egyéniségében nemzetének érzése, gondolkodása, jelleme bennefoglaltatik. Azok az emberek a jelentősek, akikben nemzetek testesülnek meg. Azok az emberek válnak naggyá saját nemzetük lelkében és idegenek szemében, akik saját magukban nemzetük életformáját élik. Ők bírják nemzetüket összefogni és nagy erőfeszítésre képesíteni, ők bírnak nemzetüknek becsületet szerezni a külföld szemében. Minden nép akkor, azáltal és addig értékes, amíg és amikor saját életformáját éli. Nem mások jó tulajdonságait próbálja utánozni, hanem a saját jó tulajdonságait fejleszti, a maga kebelében kialakult erkölcs szerint él és attól el nem tántorodik. A magyarnak lehetnek hibái — mindenkinek vannak —, de nyíltak vagyunk és becsületesek, szókimondók, gyakran nagyot, is azok. Becsületünk , előbbrevaló jólétünknél. És sohasem voltunk alattomosak, sohasem voltunk szószegők. Becsületünk őrzője és hordozója a mi Kormányzó Urunk. A tisztességnek néha meredek, néha lassú, de mindenkor egyenes útján jár velünk. Ezen az egyedül igaz?, és magyar lelkünk szerint való úton gyarapította és gyarapítja a nemzetet önérzetében és külső megbecsülésben egyaránt. Külföldön mint legbátrabb államfőt, mint nemcsak országának, de Európának is gondviselésszerű férfiúját, mint leglovagiasabb férfiút emlegetik és tisztelik. Hogy nekünk magunknak mit jelent, azt nem kell hangos szájjal elmondanom: érzi azt csendesen mindanynyiunk szíve. Ma este minden magyar ember — fejezte be Teleki Pál — azzal a nyugodt biztonsággal tér nyugovóra, hogy Horthy Miklós apai keze őrködik fölötte. És azzal a fohásszal, hogy Isten óvja és tartsa meg nekünk még sokáig! Az éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után a Budai Dalárda Liszt Ferenc „Magyar ünnepi dal" című művét adta elő, majd Kiss Ferenc szavalta el Somogyváry Gyula „Tavasz-nép az őszben" című versét. Az ünnepség a „Szózat" eléneklésével ért véget. NÉPSZAVA 1340 imárcius 3. péntek" A felsőház is egyhangúlag elfogadta a kormányzó jubileumáról szóló törvényjavaslatot Csütörtökön délben ünnepi ülésen tárgyalta a felsőház a kormányzó húszéves jubileumának megörökítéséről szóló törvényjavaslatot. Az ülésen megjelent a felsőháznak valamennyi tagja, legtöbben díszmagyarban, az egyházak vezetői egyházi díszruháiban, a magasrangú katonatisztek pedig díszegyenruhában. Megjelent az ülésen a miniszterelnök vezetésével a kormány valamennyi tagja is. Gróf Széchenyi Bertalan, a felsőház elnöke nyitotta meg az ülést. Indítványára kimondották, hogy a törvényjavaslatot előzetes bizottsági tárgyalás nélkül, azonnal napirendre tűzik. A felsőház tagjai ezután állva hallgatták végig gróf Széchenyi Bertalan méltató beszédét. — Ezen az évfordulón — mondotta a többi között a felsőház elnöke — minden igaz magyar mélységes hálával és elismeréssel, hódolattal, tisztelettel és szeretettel fordul a kormányzó felé. Neki köszönhető, hogy ezeréves államunk újjáépült, hogy szellemi és anyagi téren egyaránt annyit fejlődtünk, hogy országunk területben és népességben egyformán gyarapodott és fölkészülten vár történelmi hivatása teljesítésére. Boldogan állapítható Heves bőrviszketésnél és csalánkiütésnél a gyomor és a béltraktus reggel felkeléskor egy pohár természetes „Ferenc József" keserűvízzel feltétlenül kitisztítandó. Kérdezze meg orvosát! (X)