Népszava, 1940. április (68. évfolyam, 73–97. sz.)
1940-04-02 / 73. szám
Budapest, 1940 április 2, kedd 68. évfolyam 73. szám Budapest, 1940 április 2, kedd 6prlis 1.*L fillér NÉPSZAVA A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Contiucchi 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Eddig nem észlelt német tüzérségi tevékenység a fronton Sorozatos heves légicsaták az erődvonalak fölött Nagyjelentőségű nyilatkozatot várnak Heynaudtól és Chamberlaintől a zárlatról és a hadviselésről A legutóbbi napok folyamán történt államférfiúi megnyilatkozások diplomáciai tárgyalások és kormány- meg haditanácsi ülésezések jelentősége egybefolyik és mindinkább kialakítja a tavasszal megindult események képét. Ez a magyarázata annak, hogy most már úgyszólván együttesen tárgyalják a londoni legfelső haditanácson történteket, Molotov beszámolóját, Churchill beszédét, az északi zárlatot, a közelkeleti és balkáni előkészületeket. A szövetségesek legfelső haditanácsának ülése elsősorban az északi államokat foglalkoztatja. Chamberlain az alsóház keddi ülésén nyilatkozik majd és azt hiszik, hogy beszéde tájékoztatást nyújt majd az angol és francia kormány részéről előkészített újabb lépésekről, amelyeknek célja a legfelső haditanács határozatainak gyakorlati érvényesítése. Beavatott helyről szerzett értesülés szerint ezek a lépések a svéd vasérc feltartóztatására, a Szibérián keresztül Németország felé irányuló szállítások megakadályozására és egyes semleges szállítmányok és dugárak ellenőrzésére vonatkoznak. Illetékes londoni és párizsi körökben ismételten hangsúlyozzák, hogy a szövetségeseknek nincs szándékában a nemzetközi jog elveinek megsértése, de Anglia és Franciaország, sőt a semlegesek biztonsága — teszik hozzá — a blokád lényeges megszigorítását teszi szükségessé. Ugyancsak ismételten hangoztatják azt a Churchill beszédében is kifejezésre jutott nézetet, hogy a szövetségesek tiszteletben tartják ugyan a semlegességet, de nem tűrik, hogy helyenként ez a semlegesség kizárólag Németország javára működjék. A „Daily Telegraph" ezekről szólva, elsősorban Norvégiával foglalkozik. A félhivatalos lap azt kívánja, hogy Norvégia zárja el felségvizeit a német hajók elől. „A felségvizek megsértése, például a tengeralattjárók fedezése céljából — írja a „Daily Telegraph — arra kényszerít bennünket, hogy ne tűrjük a végletekig a hadijognak semmibe vételét." Ezzel kapcsolatban kiemelik Narvik kikötőjének fontosságát. Ezen a télen, részben a rossz időjárás, részben pedig az angol hadihajók akciója folytán a tavalyihoz képest a felére csökkent Németország svédországi vasbehozatala — állapítják meg a Szövetségesek részéről. Bár a nyáron Lubán és a Balti tengeren keresztül ötmillió tonnányi behozatalra számíthat Németország, ez szükségletének csupán a felét fedezi, a másik részét csak Narvikon át szerezheti be. Ez teszi a kikötő nagy fontosságát . A Népszava már hírt adott arról, hogy a szövetségesek fokozott figyelmet fordítanak Hollandia, Belgium és Svájc külkereskedelmére és hogy ezek bevitelének szigorú ellenőrzését határozták el. Az a vélemény kerekedett fölül ugyanis, hogy ezek az országok a multtal semlyén , emelkedett importjukat Németországnak adják tovább. A „Corriere della Sera" londoni tudósítójának jelentése szerint az angolok lényegesen korlátozzák majd Hollandia benzin bevitelét tekintettel arra, hogy az utóbbi hónapokban sokkal több benzint vásárolt, mint békeidőben. Érdekes azonban az az elhatározás is, hogy intézkedéseket készítenek elő Amerika és Szovjet-Oroszország kereskedelmi forgalmának ellenőrzésére is. Ez a forgalom ugyanis szintén erősen megnövekedettés azt gyanítják, hogy a Vladivosztokon át Szovjet-Oroszországba irányuló amerikai kivitelnek túlnyomó részét Németországnak juttatják. Most már ezután minden orosz hajót megállítanak és ellenőrzés alá vetnek a Csendes óceánon is. Csak a háborús helyzet teszi elfogadhatóvá azt a feltételezést, hogy Amerikából a Csendes óceánon keresztül és a megmérhetetlen szibériai és európai oroszországi szárazföldi úton való kerülővel szállítanak árut Németországba. Ez, tekintettel az oroszországi közlekedési viszonyokra, a szovjet kormány Németország irányában való nagy készségét jelentené és ezen a ponton is fokozott érdeklődésre tarthat számot Szovjet-Oroszország magatartása a mostani nemzetközi helyzetben. * Molotov népbiztos beszámolóját már ebből a szempontból is vizsgálják és magyarázzák. Az olasz lapok nagy bizalmatlanságot juttatnak kifejezésre a szovjet politikájával szemben. De mindenütt kiemelik beszédének azt a részét, amely Romániára és Beszarábiára vonatkozik. Ez természetesen elsősorban a román közvéleményt foglalkoztatja. A tömeges sajtómegnyilatkozások között az egyik román félhivatalos csodálkozását fejezi ki azon, amit Molotov a támadást kizáró szerződéstől való tartózkodásra vonatkozóan mondott. A lap hivatkozik a Brianda Kellogg-féle paktumra, amelyet Szovjet-Oroszország még ennek általános életbeléptetése előtt aláírt és arra, hogy Szovjet-Oroszország 1933 júliusában aláírta a londoni egyezményt is. A lap Butyenko egykori bukaresti orosz követ esetére vonatkozóan azt állítja, hogy ez nem tűnt el, hanem elhagyta állomáshelyét és a külföldről nyilatkozatokat is tett a sajtónak. Az orsz részről kifejezett bizalmatlanság és a román részről felhozott érvek utórezgések és kiegészítői annak a valóságnak, amely Molotov beszédéből megállapítható. Ez a megállapítás pedig az, hogy Szovjet-Oroszország és Olaszország között nincs olyan megegyezés, amely a Balkánra és a balkáni status quora vonatkozik. Egyebekben pedig Angliában és Franciaországban a beszédnek a szövetségesekről szóló és a szövetségesek ellen irányuló mondatait latolgatják. A jobboldal ezt újabb alkalomnak tekinti a Szovjet-Oroszország ellen való támadásra. * Szovjet-Oroszország — mondják különböző jelentések — háborús oknak tekintené, ha Törökország átengedné a Dardanellákon a szövetségesek hadihajóit. Erről ezidőszerint nincs szó. Ez derül ki e hivatalos francia és angol megállapításokból. A montreuxi egyezmény értelmében olyan háborúban, amelyben Törökország semleges, hadviselő államok nem küldhetik át hadihajóikat a Dardanellákon keresztül. Ezzel szemben Törökországnak olyan háborúban, amelyben ő maga is részt vesz, az egyezmény szerint jogában áll saját belátása szerint idegen nemzetiségű hadihajók átengedése. A valóság tehát az, hogy a Dardanellák megnyitása miatt nem kerül sor a Törökországgal való háborúra, ellenben Törökország háborújának következménye lehet a Dardanellák megnyitása. Német részről még mindig nagy terjedelemben, foglalkoznak a legújabb Fehér könyv adataival. Különböző jelentések szerint az ezek között felhozott leleplezések meg Róma után Gróf Teleki Pál miniszterelnök? vasárnap este hazaérkezett Olaszo s országból, és ebből az alkalomból a lapok a miniszterelnök hosszabb nyilatkozatát közlik római meg- beszéléseiről. Amiképpen a miniszterelnök ebben a nyilatkozatában magától értetődőnek mondja, hogy a politika húsvéti szünetét fölhasználva ellátogatott Rómába és e magánjellegű látogatását fölhasználta arra, hogy Olaszország illetékes tényezőivel a legidőszerűbb kérdésekről megbeszélést folytasson, olyannyira természetes az is, hogy a magyar közvéleményt a jelenlegi helyzetben különösképpen érdekli, hogy mi történt Rómában, illetve mit mond erről Magyarország miniszterelnöke. A miniszterelnök hazaérkeztéig természetszerűen erre vonatkozóan megbízható információ nem állott az érdeklődő magyar közvélemény rendelkezésére. Mindössze egy hosszabb félhivatalos jellegű cáfoló cikk látott napvilágot a „Pester Lloyd"-ban, melyből a közvélemény megtudhatta, hogy miről nem folytak megbeszélések Rómában, hogy melyek azok a hírek és értesülések, amelyek rétingben még a brenneri találkozóval kapcsolatosan, majd a magyar miniszterelnök, római látogatásához fűződően jelentek meg a külföldi sajtóban, amelyek azonban álhíreknek és légből kapott értesüléseknek tekintendők. Állapítsuk meg, hogy ez a félhivatalos jellegű cáfoló cikk, amely éppen a magyar miniszterelnök római tartózkodása idején látott napvilágot, megnyugtatóan hatott. Hiszen a „Pester Lloyd"-ban megjelent cáfoló vezércikk félre nem érthetően szögezte le, hogy nem felelnek meg a valóságnak azok az egyes külföldi lapokban megjelent hírek, hogy Délkelet-Európára vonatkozóan a brenneri találkozón „bizonyos befolyászónákat és érdekterületeket" állapítottak volna meg. Amiképpen megnyugtatóan hatott ez a németnyelvű félhivatalosban — Teleki miniszterelnök római tartózkodása idején — megjelent cikknek önérzetes hangja, amely kihangsúlyozódott akkor is, amikor megállapította „az élettér" kérdésének különböző magyarázatával kapcsolatosan, hogy „elmúltak azok az idők, amikor Magyarországról — Magyarország megkérdezése nélkül lehetett dönteni". • De ismételjük — a „Pesten Lloyd" említett, akkoriban külföldön is bőven idézett és kommentált cikke csak cáfolat volt, amelyből a közvélemény természetszerűen csak arról értesülhetett, miről nem volt szó a Brecneren és miről nem volt szó Rómában. Amit most azután gróf Teleki Pál miniszterelnök Budapestre való visszaérkezte után mondott arra vonatkozóan, hogy római megbeszélései milyen irányban mozogtak, az némileg kiegé.