Népszava, 1940. április (68. évfolyam, 73–97. sz.)

1940-04-02 / 73. szám

Budapest, 1940 április 2, kedd 68. évfolyam 73. szám Budapest, 1940 április 2, kedd 6­prli­s 1.*L fillér NÉPSZAVA A S­Z­O­C­I­Á­L­D­E­M­O­K­R­AT­A P­ÁR­T K­ÖZ­P­ONTI LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti­ucchi 4­ • M­e­g­j­e­l­enik hétfő ki­vételével m­i­nden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Eddig nem észlelt német tüzérségi tevékenység a fronton Sorozatos heves légicsaták az erődvonalak fölött Nagyjelentőségű nyilatkozatot várnak Hey­naudtól és Chamberlaintől a zárlatról és a hadviselésről A legutóbbi napok folyamán tör­tént államférfiúi megnyilatkozások diplomáciai tárgyalások és kor­mány-­­ meg haditanácsi ülésezé­sek jelentősége egybefolyik és mindinkább kialakítja a tavasszal megindult események képét. Ez a magyarázata annak, hogy most már úgyszólván együttesen tár­gyalják a londoni legfelső hadi­tanácson történteket, Molotov be­számolóját, Churchill beszédét, az északi zárlatot, a közelkeleti és balkáni előkészületeket.­­ A szövetségesek legfelső hadi­tanácsának ülése elsősorban az északi államokat foglalkoz­tatja. Chamberlain az alsóház keddi ülésén nyilatkozik majd és azt hiszik, hogy beszéde tájékozta­tást nyújt majd az angol és fran­cia kormány részéről előkészített újabb lépésekről, amelyeknek célja a legfelső haditanács határozatai­nak gyakorlati érvényesítése. Be­avatott helyről szerzett értesülés szerint ezek a lépések a svéd vas­érc feltartóztatására, a Szibérián keresztül Németország felé irányuló szállítások megakadályozására és egyes semleges szállítmányok és dugárak ellenőrzésére vonatkoz­nak. Illetékes londoni és párizsi körök­ben ismételten hangsúlyozzák, hogy a szövetségeseknek nincs szándéká­ban a nemzetközi jog elveinek megsértése, de Anglia és Francia­ország, sőt a semlegesek biztonsága — teszik hozzá — a blokád lé­nyeges megszigorítását teszi szükségessé. Ugyancsak is­mételten hangoztatják azt a Chur­chill beszédében is kifejezésre ju­tott nézetet, hogy a szövetségesek tiszteletben tartják ugyan a sem­legességet, de nem tűrik, hogy he­lyenként ez a semlegesség kizáró­lag Németország javára működjék. A „Daily Telegraph" ezekről szól­va, elsősorban Norvégiával foglalkozik. A félhivatalos lap azt kívánja, hogy Norvégia zárja el felségvizeit a német hajók elől. „A felségvizek megsértése, például a tengeralattjárók fedezése céljából — írja a „Daily Telegraph — arra kényszerít bennünket, hogy ne tűr­jük a végletekig a hadijognak sem­mibe vételét." Ezzel kapcsolatban kiemelik Narvik kikötőjének fon­tosságát. Ezen a télen, részben a rossz időjárás, részben pedig az angol h­adihajók akciója folytán a tavalyihoz képest a felére csökkent Németország svédországi vasbeho­zatala — állapítják meg a Szövet­ségesek részéről.­­ Bár a nyáron Lub­án és a Balti tengeren keresz­tül ötmillió tonnányi behozatalra számíthat Németország, ez szükség­letének csupán a felét fedezi, a má­sik részét csak Narvikon át szerez­heti be. Ez teszi a kikötő nagy fontosságát . A Népszava már hírt adott arról, hogy a szövetségesek foko­zott figyelmet fordítanak Hollan­dia, Belgium és Svájc kül­kereskedelmére és hogy ezek be­vitelének szigorú ellenőrzését hatá­rozták el. Az a vélemény kerekedett fölül ugyanis, hogy ezek az orszá­gok­­ a multta­l s­­emlyén , emelkedett importjukat Németországnak adják tovább. A „Corriere della Sera" londoni tudósítójának jelentése sze­rint az angolok lényegesen korlá­tozzák majd Hollandia ben­zi­n bevitelét tekintettel arra, hogy az utóbbi hónapokban sokkal több benzint vásárolt, mint béke­időben.­­ Érdekes azonban az az elhatáro­zás is, hogy intézkedéseket készíte­nek elő Amerika és Szovjet-Oroszország kereskedelmi for­galmának ellenőrzésére is. Ez a for­galom ugyanis szintén erősen meg­növekedett­­és azt gyanítják, hogy a Vladivosztokon át Szovjet-Orosz­országba irányuló amerikai kivi­telnek túlnyomó részét Németország­nak juttatják. Most már ezután minden orosz hajót megállítanak és ellenőrzés alá vetnek a Csendes óceánon is. Csak a háborús hely­zet teszi elfogadhatóvá azt a felté­telezést, hogy Amerikából a Csen­des óceánon keresztül és a meg­mérhetetlen szibériai és európai oroszországi szárazföldi úton való kerülővel szállítanak árut Német­országba. Ez, tekintettel az orosz­országi közlekedési viszonyokra, a szovjet kormány Németország irá­nyában való nagy készségét jelen­tené és ezen a ponton is fokozott érdeklődésre tarthat számot Szov­jet-Oroszország magatartása a mos­tani nemzetközi helyzetben. * Molotov népbiztos beszámolóját már ebből a szempontból is vizs­gálják és magyarázzák. Az olasz lapok nagy bizalmatlanságot jut­tatnak kifejezésre a szovjet politi­kájával szemben. De mindenütt ki­emelik beszédének azt a részét, amely Romániára és Beszará­b­i­á­r­a vonatkozik. Ez természete­sen elsősorban a román közvéle­ményt foglalkoztatja. A tömeges sajtómegnyilatkozások között az egyik román félhivatalos csodálko­zását fejezi ki azon, amit Molotov a támadást kizáró szerződéstől való tartózkodásra vonatkozóan mondott. A lap hivatkozik a Brianda Kellogg-féle paktumra, amelyet Szovjet-Oroszország még ennek ál­talános életbeléptetése­ előtt aláírt és arra, hogy Szovjet-Oroszország 1933 júliusában aláírta a londoni egyezményt is. A lap Butyenko egykori bukaresti orosz követ ese­tére vonatkozóan azt állítja, hogy ez nem tűnt el, hanem elhagyta állomáshelyét és a külföldről nyi­latkozatokat is tett a sajtónak. Az orsz részről kifejezett bizal­matlanság és a román részről fel­hozott érvek utórezgések és kiegé­szítői a­nnak a valóságnak, amely Molotov beszédéből megállapít­ható. Ez a megállapítás pedig az, hogy Szovjet-Oroszország és Olasz­ország között nincs olyan megegye­zés, amely a Balkánra és a balkáni status quora vonatkozik. Egyebekben pedig Angliában és Franciaországban a beszédnek a szövetségesekről szóló és a szövet­ségesek ellen irányuló mondatait latolgatják. A jobboldal ezt újabb alkalomnak tekinti a Szovjet-Oroszország ellen való támadásra. * Szovjet-Oroszország — mondják különböző jelentések — háborús ok­nak tekintené, ha Törökország át­engedné a Dardanellákon a szövetségesek hadihajóit. Erről ez­időszerint nincs szó. Ez derül ki e hivatalos francia és angol megálla­pításokból. A mo­n­tre­u­xi egyez­mény értelmében olyan háborúban, amelyben Törökország semleges, hadviselő államok nem küldhetik át hadihajóikat a Dardanellákon ke­resztül. Ezzel szemben Törökország­nak olyan háborúban, amelyben ő maga is részt vesz, az egyezmény szerint jogában áll saját belátása szerint idegen nemzetiségű hadiha­jók átengedése. A valóság tehát az, hogy a Dardanellák megnyitása miatt nem kerül sor a Törökország­gal való háborúra, ellenben Török­ország háborújának következménye lehet a Dardanellák megnyitása. Német részről még mindig nagy terjedelemben, foglalkoznak a leg­újabb Fehér könyv adataival. Kü­lönböző jelentések szerint az ezek között felhozott leleplezések meg­ Róma után Gróf Teleki Pál miniszterelnök? vasárnap este hazaérkezett Olaszo s országból, és ebből az alkalomból­ a lapok a miniszterelnök hosszabb nyilatkozatát közlik római meg-­ beszéléseiről. Amiképpen a mi­niszterelnök ebben a nyilatko­zatában magától értetődőnek mondja, hogy a politika húsvéti szünetét fölhasználva ellátogatott Rómába és e magánjellegű láto­gatását fölhasználta arra, hogy Olaszország illetékes tényezőivel a legidőszerűbb kérdésekről meg­beszélést folytasson, olyannyira természetes az is, hogy a magyar közvéleményt a jelenlegi helyzet­ben különösképpen érdekli, hogy mi történt Rómában, illetve mit mond erről Magyarország minisz­terelnöke. A miniszterelnök hazaérkeztéig természetszerűen erre vonatkozóan megbízható információ nem ál­lott az érdeklődő magyar közvé­lemény rendelkezésére. Mindössze egy hosszabb félhivatalos jellegű cáfoló cikk látott napvilágot a „Pester Lloyd"-ban, melyből a közvélemény megtudhatta, hogy miről nem folytak megbeszélések Rómában, hogy melyek azok a hí­rek és értesülések, amelyek réting­ben még a brenneri találkozóval kapcsolatosan, majd a magyar miniszterelnök, római látogatásá­hoz fűződően jelentek meg a kül­földi sajtóban, amelyek azonban álhíreknek és légből kapott érte­süléseknek tekintendők. Állapítsuk meg, hogy ez a fél­­hivatalos­ jellegű cáfoló cikk, amely éppen a magyar miniszter­elnök római tartózkodása idején látott napvilágot, megnyugtatóan hatott. Hiszen a „Pester Lloyd"-ban megjelent cáfoló vezércikk félre nem érthetően szögezte le, hogy nem felelnek meg a valóság­nak azok az egyes külföldi lapok­ban megjelent hírek, hogy Dél­kelet-Európára vonatkozóan a brenneri találkozón „bizonyos be­folyászónákat és érdekterülete­­ket" állapítottak volna meg. Ami­képpen megnyugtatóan hatott ez a németnyelvű félhivatalosban — Teleki miniszterelnök római tartózkodása idején — megjelent cikknek önérzetes hangja, amely­ kihangsúlyozódott akkor is, ami­kor megállapította „az élettér" kérdésének különböző magyará­zatával kapcsolatosan, hogy „el­múltak azok az idők, amikor Ma­gyarországról — Magyarország megkérdezése nélkül lehetett dön­teni". • De ismételjük — a „Pesten Lloyd" említett, akkoriban kül­földön is bőven idézett és kom­mentált cikke csak cáfolat volt, amelyből a közvélemény termé­szetszerűen csak arról értesülhe­tett, miről nem volt szó a Brec­neren és­ miről nem volt szó Ró­mában. Amit most azután gróf Teleki Pál miniszterelnök Buda­pestre való visszaérkezte után­ mondott arra vonatkozóan, hogy­ római megbeszélései milyen irány­ban mozogtak, az némileg kiegé.

Next