Népszava, 1940. április (68. évfolyam, 73–97. sz.)

1940-04-20 / 89. szám

t. 1940 április 20. szombat NÉPSZAVA Helyes cél a antiszociális megoldás • A polgármester javaslatát a buda­pesti lakbéreknek háromszázalékos megpótlásáról változatlan kitartás­sal erőltetik a legközelebbi köz­gyűlés napirendjére. A budapesti sajtóban a Népszava adott hírt először erről a javaslatról és ugyan­csak a Népszava volt az első, amely tárgyilagos meggondolások alapján a legerélyesebben tiltako­zott ellene. A javaslat azóta nem változott. Nincs tehát okunk arra sem, hogy álláspontunkon változ­tassunk. A Cél a Polgármester javasla­t­­ának célja, amint meg­ismerése után nyomban, megállapí­tottuk, helyes. Hiszen évek, sőt év­tizedek óta hangoztatjuk s minden adandó alkalommal megismételjük a kislakások építésének szükséges­ségét és ha helyesen, a szociális szempontok figyelembevételével ter­vezték volna meg, nem tennénk el­lenvetést a kislakásépítő alap ellen sem, amellyel a kitűzött célt meg akarják valósítani. A terőnek, a benne megnyilatkozó helyes cél­kitűzésnek azonban van egy igen nagy hibája: az antiszociális meg­oldás. Az, amit már mindenki is­mer s amitől a lakosság három­negyed, része már előre retteg: a válogatás nélkül, a progresszió nél­kül, a kis- és nagylakásra egy­formán kiszabott háromszá­zalékos lak­bérpótlék. Súlyos hibá­nak, makacs és antiszociális maga­tartásnak tartjuk, hogy a polgár­mester a már tudomására jutott ko­moly és tárgyilagos ellenvetések után­ sem mutat hajlandóságot ja­vaslatának a megváltoztatására. Pedig a polgármesternek tudnia k­ellene, hogy a lakosság többségé­nek óriási, nyomasztó terhe egy­magában a házbér is. Rengeteg ember már most is alig tudja fizetni,­­ hát hogyan tudná akkor, ha 3%-kal fölemelik.­ Tudnia kel­lene a javaslat kitervelőinek azt­ is, hogy azok az okok, amelyek a kor­mányt a lakbérrögzítő rendelet ki­adására késztették, ma is fönnálló­nak, sőt, ma még meg is szaporod­tak. Amióta, a­ kormány megtiltotta a lakbérek emelését, a lakosság többségének helyzete nemhogy ja­vult, hanem rosszabbodott, — hát ezt az időt és ezt a helyzetet tartja alkalmasnak a­ polgármester arra, hogy a kormánytól a lakbéremelési tilalom m­egsz­ü­n­tetés­ét kérje s az általános lakbérmelést m­i­n­g járt végre is h­a­jt­sat Akik ezt a­ tervet megcsinálták, egy jó gondolatot igen rosszul értettek •Ilyen s egy helyes és szükséges cél­nak meglehetősen melléje­ fogtak. Drágaságot csinálnának lakásban —­ és másban is. Annyi kislakást nem tudnánk termelni, amennyire szükség volna az anyagilag m­e­g­r­ok­kant egzisztenciák számára, ha javaslatuk úgy­ menne keresztül, ahogy kitervelték. II. A megoldás­nél gyorsabb és mennél sűrűbb sza­porításának fontos kérdését azon­ban nem hátráltathatja az a szo­ciális balfogás, amely a monstruó­zus javaslatban dísztelenkedik s amelyet föltétlenül k­i kell operálni belőle. Egyetlen város­házi felelős személy sem mondhatja, hogy ha így nem, akkor sehogy­sem ... Kislakásokat gyors te­­í­póban építeni kell s meg kell találni hozzá a fedezetet is. Ám csinálják meg azt a­ kislakás­építő alapot, ha olyan nagyon ra­gaszkodnak hozzá, de mondjanak le arról, hogy szegénnyel-gazdaggal egyformán megfizettetik a­ 3%-os lakbér pótlékot. Háromszobás la­kásig szó sem lehet erről az új adó­teherről. Ha pótlékolni akarnak, pótlé­kottas­sa­nak, á­liagy- l­a­z­­á­s­ok bérlőive­l, vagyis azokkal, akik még bírják és észre sem veszik a kiadástöbbletet. Ha az előrekalkulált évi nyolcmillió átlag­bevétel ezen az úton nem kerekedik ki, vegyenek igénybe hosszúlejáratú kölcsönöket; a bankok lehetőségei és a biztosítótársaságok hatalmas tartalékai ilyen célra igen alkalma­sak —, s ilyen amortizációs köl­csönnel nem járnak rosszul a köl­csönadók sem, a legalacsonyabb ka­matozás mellett sem­. Keressenek akárhogy fedezetet, de az agyonterhelt lakosságot ne terheljék meg ismét. Nem olyan fogas ez a kérdés. Csak akarni kell és lehet egy jó gondolatot — jól és szociális körültekintéssel is meg­oldani. Eltemettük Buchinger Manoné elvtársat A tavasz álmodozójának örök ál­mához díszkíséretül szegődött a mosolygós tavaszi nap, amely a természet örök vándorútján azt hir­deti, hogy van valami, ami győzel­mesebb, mint a halál. A tavaszi ég alatt zokogó asszonyok százai és könnyező férfiak serege gyülekezett pénteken délután búcsúzóra elköl­tözött elvtársunk, Buchinger Mario­ne Ladányi Szeréna koporsója köré és mindannyian, akik ott voltunk, éreztük elszorult szívvel, hogy a fájdalomnak ezek a könnyei is az élet dicsőségét hirdették. Nem egy magános vándor életére gondolunk, amely társtalanul hull a magános­ságból a semmiségbe, — a közösség szeretetében az az élet dicsőül meg, amelyet öntudatos tömegek szent­ségként tisztelnek és hisznek abban, hogy" lehet jóságos, tiszta és boldog élet ezen a földön. Ennek az életnek szóltak a könnyek, ennek az élet­nek a sóhajtások, melyeket a ma­gyar munkásmozgalom küzdőinek lelkéből vitt az akkor még nyilt, most már fölhantolt sír felé a játékoskedvű tavaszi szellő. . . A rákoskeresztúri temető halot­tasházának termében, szeretettel eltelt, meghatott elvtársaink soka­ságától körülvéve, munkásszerve­zeti zászlók alatt kezdődött meg a gyászszertartás. Ennek befejeztével a koporsót a szabad ég alá vitték s ott a könyvkötőm­ munkások és az élelmezési munkások vegyes dal­karának megható gyászéneke után Pajor Rudolf elvtársunk pártunk nevében mondotta el megindító bú­csúztatóját: — Félelmes szárnyán felénk suhan a gyász ... A kérlelhetetlen halál — úgymond — ismét végigtaposott virágoskertünkön és eltiporta egyik legszebb hajtásunkat, a fe­lejthetetlen emlékezetű Buchinger Manónét. Megtestesülése volt­­ az igazi szocialista léleknek, a proletárok nemeslelkű­ tanító­nője volt, aki egész életével, teljes tudásá­val és energiájával szolgálta a szocializ­mus szentséges eszméjét. Megkapó szavakkal vázolta Pajor elvtárs ezt az értékes életsorsot, amely fiatalon ju­tott el a szocializmushoz, h­ogy egy életet áldozzon a munkásmozgalomnak , ez életnek nem­ volt olyan órája, amelyben ne a­ szocia­lizmus céljait szolgálta volna. Szólt Hir­chingernéről, mint a proletárgyermekek ta­nítójáról, mint a párt nagy oktatási szer­vezetének irányítójáról, aki egyben a saját pártszervezetében éjt nappá téve dolgozott, hogy ezekben a súlyos időkben erősödjék a mozgalom. Hangoztatta a munkásság szeretetét, há­láját és elismerését az elköltözött iránt és azt a meggyőződését, hogy szelleme és példa­adása eleven erővel él tovább ezrek és ez­rek lelkében. Befejező szavaiban a gyászoló sokaság érzelmeit tolmácsolva fe­jezte ki a munkásság meleg rész­vétét az elhúnyt hozzátartozói iránt. A gyászoló közönség ezután el­kísérte a koporsót a sírhoz. A nyi­tott sírnál Kéthly Anna elvtárs a munkásnő testületek és a Gyer­mekbarátok nevében köszönt el mé­lyen megindító szavakkal a magyar munkásnőm­ozgalom halottjától. — Gyötrő sírás zokog föl — mondotta — e nyitott sír mellett. Mindannyiunk fájdalma és gyásza tör föl ezekben a könnyekben, mindannyiunkké, akiknek az életpályája az övével találkozott és őt ismerhették. Ez a fájdalom legjobban sújt le a szocialista asszonyok­ra, a szocialista munkásnők­r­e, akik vezetőt, tanítót, munkatársat, bölcs irányítót vesztettek el. Bachin­gerné elmúlásával eltűnik egyik a kevés megmaradt közü­l, akik összekötötték a szocialista nőmozgalom hősi korszakát ezzel az irtózatos új korral. Buchinger­né alakját ott látjuk az egyetemes mun­kásmozgalom minden eseményénél, de jelenvalósága cselekedetekkel és felelős­séggel teljesedb­ és hangsúlyozottabb­ mindig akkor, amikor ez a­, esemény a fölemelkedni akaró m­unkásnővel kap­csolatos. Szépséges anyai lélekkel ajándékozta meg a természet s ez az anyai lélek nem meddő vigasztalást hozott, nem a tompaságba és a felelőt­lenségbe való menekülésnek hozzánk méltatlan módját adta, — ez az anyai lélek t­a­n­í­t­ó lélekkel párosult. Az ő vigasztalása az érzelmek f­ö­l­nyitása volt, a felelősség vállalását sorsunk, jelentőségünk, feladataink föl­ismerését követelte tőlünk. Életének pél­dázatával bizonyított az igazság mel­lett, amelynek fölismeréséhez ezreket vezetett el : a nő egyenjogúságáról, egyenlő értékével és egyenlő kötelessé­geivel. Példakép volt ő — úgymond —, mint élettárs is és mint a proletár­gyermekek szeretett B­u­c­h­­ nénije is. Ezrekben él tovább az a szellem — fejezte be megható szavait Kéthly elvtárs —, ezrekben, akik az ember szá­mára valóban otthonná akarják tenni ezt a földet, otthonná, amelyről Buchingerné oly szépeket álmodott. Tausz János elvtárs a zuglói párt­szervezet nevében emlékezett még meg mélységes hálával és szeretet­tel az elköltözöttnek a pártszerve­zetben végzett példaadó munkájá­ról. * Amiközben a dalkar újabb gyász­éneke csendült föl, megrendítő volt, amint a piros virágok százai termé­keny esőként hulltak a sírba me­rülő koporsóra. Ezekkel a virágok­kal búcsúzott el Buchinger Man­óné Ladányi Szeréna elvtárstól a ma­gyar szervezett munkásság. A gyá­szoló tömeg meghatott szeretettel adta ekkér részvétét is vigaszta­lásul az elköltözöttnek mélyen le­sújtott hozzátartozói iránt. HOLNAP délelőtt­­10 órakor kezdődik a MUNKÁS TESTEDZŐ EGYESÜLET TORNAMATINÉJA A VÁROSI SZÍNHÁZBAN Jegyek kaphatók ma egész nap az egyesület helyiségében: VII. Vilma királynő út 45. szám, alagsor. Telefon: 229-361, valamint a Kultúrpropaganda jegypénztáraknál: VII. Erzsébet körút 35 szám és VIII. Conti­ncca 4. szám 5. oldal wammmB Az orvos Áldozatkészség, férfias készenlét, ál­landó odaadó permanencia a szolgálat­ban — ez minden, ami sűrítve meghatá­rozza az orvos hivatását, ami minden egyéb foglalkozás fölé emeli a segély­nyújtó orvost, amint a tanyavilágban rossz utakon, rázós szekéren élnek évad­ján is siet betegéhez. Életet visz oda, ahol a halál aratni készül. Hány nagy­szerű fiatal orvos lendülete tű­rt meg a lebírhatatlan feladatok sokasága előtt, amely már tanyavilágunkban a népi betegségnél is több: a szociális nyomo­rúság, ragályos kórok gyökere, amivel szemben már erőtlen hatalom az orvos a sztetoszkóp­jával, finom műszereivel, vizsgálódó, átható tekintetével. A főváros egyik kerületi tisztiorvosá­ról kell szólnunk ezekkel a gondolatok­kal kapcsolatban. Péntekre virradóra — amint lapunk más h­elyén megírtuk — az egyik barak­lakásban meghalt egy magatehetetlen idegbénulásos öreg lakatos felesége. A kihűlt tetem­ ott feküdt az ágyban, mellette a férfi, mert a viskó berende­zése mindössze egy ágyból állt. A holt­test tehát nem maradhatott a lakásban. És éppen ezt, úgy látszik, nem tudta, megérteni a tisztiorvos úr. Nyilván rá­érőnek találta az intézkedést — másnap délben is, amikor ő ráért volna. Tehetséges és áldozatkész orvosok álma lehet ma egy tisztiorvosi állás, még­hozzá a fővárosban, olyan kerület­ben, ahol népi bajokat gyógyíthat az orvos, bajokat, amelyeknél sokszor a tár­sadalom megelőző közbelépése hatható­sabban segíthetett volna. Milyen büszke tudat a hivatását önfeláldozóan teljesítő orvos számára, hogy nem egyszer ott segíthet, ah­ol a társadalmat terheli mulasztás. Mit szóljunk viszont arról az orvosról, aki a súlyos esetben nem intéz­kedik akkor, amikor kell. A fővárosnak éppen a munkáskerü­letekben van olyan orvosokra szüksége, akik példaképül szolgálnak. Letartóztattak nyolc sütőmunkást A főkapitányságon nyolc sü­tőmunkás előtt kihirdették az d­íszetes letartózta­tásról szóló végzést magánosok elen­i erőszak bűntette címén. A munkások letartóztatása összefüggésben áll azzal a mozgalommal, amelyet a magyar sütőmunkásság indított a vasárnapi munkaszünet érdekében. A Népszava olvasói előtt ismeretes ez a küzdelem, amely az utóbbi időben egyre jobban kiélezte az ellentéteket a sütőipari mun­kásság és a munkáltatók között. Vasár­nap a sütőüzemekben szokás szerint folyt a munka és egyesek, elhamarko­dottan, arra szánták magukat, hog­y egyéni akcióval igyekeznek meggátolni a vasárnapi sütést. Tevékenységük so­rán több helyen összeütközésre került a sor az elkeseredett emberek és a mun­kába állott sütőmunkások és kihordók között; ezeknek az összetűzéseknek kö­vetkezménye volt a nyolc letartóztatás. Az üggyel kapcsolatban egyes lapok­ban célzatos tudósítások láttak nap­világot. Szükségesnek tartjuk megálla­pítani, hog­y a sütőmunkásság nem ter­vezett az incidensek előtti napon, vagy­is szombaton gyűlést, amint azt egyes lapok állítják. A szó­ban forgó gyűlést az elmúlt hét csütörtökjén akarták meg­tartani, be is jelentették a rendőrségen, a gyűlés időpontjában azonban a rend­őrhatóság képviselője nem jelent meg, ezért a gyűlés rendezői a kellemetlen­ségek elkerülése végett nem tartották meg a gyűlést. Átlátszó vádaskodásnak tűnik, h­a a tényekkel ellentétben azt írják egyes lapok, mintha az össze­tűzések előtti napra tervezett gyűlést a rendőrség betiltotta volna és így mintegy kapcsolatba hozzák a tervezett gyűlést a vasárnapi eseményekkel. A vasárnapi munkaszünet ügye egyéb­ként az iparügyi miniszter előtt van és értesülésünk szerint a miniszter rövide­sen dönt ebben a könlésben. Minisztertanács. A kormány tag­jai pénteken délután 5 órakor Te­leki Pál miniszterelnök elnökleté­vel minisztertanácsot tartottak. Késő estig tartott a miniszter­tanács, amely — értesülésünk sze­rint, — elsősorban a nyersanyag­ellátás kérdéseivel foglalkozott. Tárgyaltak továbbá a cukor- és z sír­jegyek bevezetésével kapcsolatosan felmerült tapasztalatokról, majd meghallgatták az árvízvédelmi kor­mánybiztos jelentését. m­­­­­­­­­­­­­­­­mmm­­­­­­­m­m­­

Next