Népszava, 1940. április (68. évfolyam, 73–97. sz.)
1940-04-20 / 89. szám
t. 1940 április 20. szombat NÉPSZAVA Helyes cél a antiszociális megoldás • A polgármester javaslatát a budapesti lakbéreknek háromszázalékos megpótlásáról változatlan kitartással erőltetik a legközelebbi közgyűlés napirendjére. A budapesti sajtóban a Népszava adott hírt először erről a javaslatról és ugyancsak a Népszava volt az első, amely tárgyilagos meggondolások alapján a legerélyesebben tiltakozott ellene. A javaslat azóta nem változott. Nincs tehát okunk arra sem, hogy álláspontunkon változtassunk. A Cél a Polgármester javaslatának célja, amint megismerése után nyomban, megállapítottuk, helyes. Hiszen évek, sőt évtizedek óta hangoztatjuk s minden adandó alkalommal megismételjük a kislakások építésének szükségességét és ha helyesen, a szociális szempontok figyelembevételével tervezték volna meg, nem tennénk ellenvetést a kislakásépítő alap ellen sem, amellyel a kitűzött célt meg akarják valósítani. A terőnek, a benne megnyilatkozó helyes célkitűzésnek azonban van egy igen nagy hibája: az antiszociális megoldás. Az, amit már mindenki ismer s amitől a lakosság háromnegyed, része már előre retteg: a válogatás nélkül, a progresszió nélkül, a kis- és nagylakásra egyformán kiszabott háromszázalékos lakbérpótlék. Súlyos hibának, makacs és antiszociális magatartásnak tartjuk, hogy a polgármester a már tudomására jutott komoly és tárgyilagos ellenvetések után sem mutat hajlandóságot javaslatának a megváltoztatására. Pedig a polgármesternek tudnia kellene, hogy a lakosság többségének óriási, nyomasztó terhe egymagában a házbér is. Rengeteg ember már most is alig tudja fizetni, hát hogyan tudná akkor, ha 3%-kal fölemelik. Tudnia kellene a javaslat kitervelőinek azt is, hogy azok az okok, amelyek a kormányt a lakbérrögzítő rendelet kiadására késztették, ma is fönnállónak, sőt, ma még meg is szaporodtak. Amióta, a kormány megtiltotta a lakbérek emelését, a lakosság többségének helyzete nemhogy javult, hanem rosszabbodott, — hát ezt az időt és ezt a helyzetet tartja alkalmasnak a polgármester arra, hogy a kormánytól a lakbéremelési tilalom megszüntetését kérje s az általános lakbérmelést ming járt végre is hajtsat Akik ezt a tervet megcsinálták, egy jó gondolatot igen rosszul értettek •Ilyen s egy helyes és szükséges célnak meglehetősen melléje fogtak. Drágaságot csinálnának lakásban — és másban is. Annyi kislakást nem tudnánk termelni, amennyire szükség volna az anyagilag megrokkant egzisztenciák számára, ha javaslatuk úgy menne keresztül, ahogy kitervelték. II. A megoldásnél gyorsabb és mennél sűrűbb szaporításának fontos kérdését azonban nem hátráltathatja az a szociális balfogás, amely a monstruózus javaslatban dísztelenkedik s amelyet föltétlenül ki kell operálni belőle. Egyetlen városházi felelős személy sem mondhatja, hogy ha így nem, akkor sehogysem ... Kislakásokat gyors teípóban építeni kell s meg kell találni hozzá a fedezetet is. Ám csinálják meg azt a kislakásépítő alapot, ha olyan nagyon ragaszkodnak hozzá, de mondjanak le arról, hogy szegénnyel-gazdaggal egyformán megfizettetik a 3%-os lakbér pótlékot. Háromszobás lakásig szó sem lehet erről az új adóteherről. Ha pótlékolni akarnak, pótlékottassanak, áliagy- lazások bérlőivel, vagyis azokkal, akik még bírják és észre sem veszik a kiadástöbbletet. Ha az előrekalkulált évi nyolcmillió átlagbevétel ezen az úton nem kerekedik ki, vegyenek igénybe hosszúlejáratú kölcsönöket; a bankok lehetőségei és a biztosítótársaságok hatalmas tartalékai ilyen célra igen alkalmasak —, s ilyen amortizációs kölcsönnel nem járnak rosszul a kölcsönadók sem, a legalacsonyabb kamatozás mellett sem. Keressenek akárhogy fedezetet, de az agyonterhelt lakosságot ne terheljék meg ismét. Nem olyan fogas ez a kérdés. Csak akarni kell és lehet egy jó gondolatot — jól és szociális körültekintéssel is megoldani. Eltemettük Buchinger Manoné elvtársat A tavasz álmodozójának örök álmához díszkíséretül szegődött a mosolygós tavaszi nap, amely a természet örök vándorútján azt hirdeti, hogy van valami, ami győzelmesebb, mint a halál. A tavaszi ég alatt zokogó asszonyok százai és könnyező férfiak serege gyülekezett pénteken délután búcsúzóra elköltözött elvtársunk, Buchinger Marione Ladányi Szeréna koporsója köré és mindannyian, akik ott voltunk, éreztük elszorult szívvel, hogy a fájdalomnak ezek a könnyei is az élet dicsőségét hirdették. Nem egy magános vándor életére gondolunk, amely társtalanul hull a magánosságból a semmiségbe, — a közösség szeretetében az az élet dicsőül meg, amelyet öntudatos tömegek szentségként tisztelnek és hisznek abban, hogy" lehet jóságos, tiszta és boldog élet ezen a földön. Ennek az életnek szóltak a könnyek, ennek az életnek a sóhajtások, melyeket a magyar munkásmozgalom küzdőinek lelkéből vitt az akkor még nyilt, most már fölhantolt sír felé a játékoskedvű tavaszi szellő. . . A rákoskeresztúri temető halottasházának termében, szeretettel eltelt, meghatott elvtársaink sokaságától körülvéve, munkásszervezeti zászlók alatt kezdődött meg a gyászszertartás. Ennek befejeztével a koporsót a szabad ég alá vitték s ott a könyvkötőm munkások és az élelmezési munkások vegyes dalkarának megható gyászéneke után Pajor Rudolf elvtársunk pártunk nevében mondotta el megindító búcsúztatóját: — Félelmes szárnyán felénk suhan a gyász ... A kérlelhetetlen halál — úgymond — ismét végigtaposott virágoskertünkön és eltiporta egyik legszebb hajtásunkat, a felejthetetlen emlékezetű Buchinger Manónét. Megtestesülése volt az igazi szocialista léleknek, a proletárok nemeslelkű tanítónője volt, aki egész életével, teljes tudásával és energiájával szolgálta a szocializmus szentséges eszméjét. Megkapó szavakkal vázolta Pajor elvtárs ezt az értékes életsorsot, amely fiatalon jutott el a szocializmushoz, hogy egy életet áldozzon a munkásmozgalomnak , ez életnek nem volt olyan órája, amelyben ne a szocializmus céljait szolgálta volna. Szólt Hirchingernéről, mint a proletárgyermekek tanítójáról, mint a párt nagy oktatási szervezetének irányítójáról, aki egyben a saját pártszervezetében éjt nappá téve dolgozott, hogy ezekben a súlyos időkben erősödjék a mozgalom. Hangoztatta a munkásság szeretetét, háláját és elismerését az elköltözött iránt és azt a meggyőződését, hogy szelleme és példaadása eleven erővel él tovább ezrek és ezrek lelkében. Befejező szavaiban a gyászoló sokaság érzelmeit tolmácsolva fejezte ki a munkásság meleg részvétét az elhúnyt hozzátartozói iránt. A gyászoló közönség ezután elkísérte a koporsót a sírhoz. A nyitott sírnál Kéthly Anna elvtárs a munkásnő testületek és a Gyermekbarátok nevében köszönt el mélyen megindító szavakkal a magyar munkásnőmozgalom halottjától. — Gyötrő sírás zokog föl — mondotta — e nyitott sír mellett. Mindannyiunk fájdalma és gyásza tör föl ezekben a könnyekben, mindannyiunkké, akiknek az életpályája az övével találkozott és őt ismerhették. Ez a fájdalom legjobban sújt le a szocialista asszonyokra, a szocialista munkásnőkre, akik vezetőt, tanítót, munkatársat, bölcs irányítót vesztettek el. Bachingerné elmúlásával eltűnik egyik a kevés megmaradt közül, akik összekötötték a szocialista nőmozgalom hősi korszakát ezzel az irtózatos új korral. Buchingerné alakját ott látjuk az egyetemes munkásmozgalom minden eseményénél, de jelenvalósága cselekedetekkel és felelősséggel teljesedb és hangsúlyozottabb mindig akkor, amikor ez a, esemény a fölemelkedni akaró munkásnővel kapcsolatos. Szépséges anyai lélekkel ajándékozta meg a természet s ez az anyai lélek nem meddő vigasztalást hozott, nem a tompaságba és a felelőtlenségbe való menekülésnek hozzánk méltatlan módját adta, — ez az anyai lélek tanító lélekkel párosult. Az ő vigasztalása az érzelmek fölnyitása volt, a felelősség vállalását sorsunk, jelentőségünk, feladataink fölismerését követelte tőlünk. Életének példázatával bizonyított az igazság mellett, amelynek fölismeréséhez ezreket vezetett el : a nő egyenjogúságáról, egyenlő értékével és egyenlő kötelességeivel. Példakép volt ő — úgymond —, mint élettárs is és mint a proletárgyermekek szeretett Buch nénije is. Ezrekben él tovább az a szellem — fejezte be megható szavait Kéthly elvtárs —, ezrekben, akik az ember számára valóban otthonná akarják tenni ezt a földet, otthonná, amelyről Buchingerné oly szépeket álmodott. Tausz János elvtárs a zuglói pártszervezet nevében emlékezett még meg mélységes hálával és szeretettel az elköltözöttnek a pártszervezetben végzett példaadó munkájáról. * Amiközben a dalkar újabb gyászéneke csendült föl, megrendítő volt, amint a piros virágok százai termékeny esőként hulltak a sírba merülő koporsóra. Ezekkel a virágokkal búcsúzott el Buchinger Manóné Ladányi Szeréna elvtárstól a magyar szervezett munkásság. A gyászoló tömeg meghatott szeretettel adta ekkér részvétét is vigasztalásul az elköltözöttnek mélyen lesújtott hozzátartozói iránt. HOLNAP délelőtt10 órakor kezdődik a MUNKÁS TESTEDZŐ EGYESÜLET TORNAMATINÉJA A VÁROSI SZÍNHÁZBAN Jegyek kaphatók ma egész nap az egyesület helyiségében: VII. Vilma királynő út 45. szám, alagsor. Telefon: 229-361, valamint a Kultúrpropaganda jegypénztáraknál: VII. Erzsébet körút 35 szám és VIII. Contincca 4. szám 5. oldal wammmB Az orvos Áldozatkészség, férfias készenlét, állandó odaadó permanencia a szolgálatban — ez minden, ami sűrítve meghatározza az orvos hivatását, ami minden egyéb foglalkozás fölé emeli a segélynyújtó orvost, amint a tanyavilágban rossz utakon, rázós szekéren élnek évadján is siet betegéhez. Életet visz oda, ahol a halál aratni készül. Hány nagyszerű fiatal orvos lendülete tűrt meg a lebírhatatlan feladatok sokasága előtt, amely már tanyavilágunkban a népi betegségnél is több: a szociális nyomorúság, ragályos kórok gyökere, amivel szemben már erőtlen hatalom az orvos a sztetoszkópjával, finom műszereivel, vizsgálódó, átható tekintetével. A főváros egyik kerületi tisztiorvosáról kell szólnunk ezekkel a gondolatokkal kapcsolatban. Péntekre virradóra — amint lapunk más helyén megírtuk — az egyik baraklakásban meghalt egy magatehetetlen idegbénulásos öreg lakatos felesége. A kihűlt tetem ott feküdt az ágyban, mellette a férfi, mert a viskó berendezése mindössze egy ágyból állt. A holttest tehát nem maradhatott a lakásban. És éppen ezt, úgy látszik, nem tudta, megérteni a tisztiorvos úr. Nyilván ráérőnek találta az intézkedést — másnap délben is, amikor ő ráért volna. Tehetséges és áldozatkész orvosok álma lehet ma egy tisztiorvosi állás, méghozzá a fővárosban, olyan kerületben, ahol népi bajokat gyógyíthat az orvos, bajokat, amelyeknél sokszor a társadalom megelőző közbelépése hathatósabban segíthetett volna. Milyen büszke tudat a hivatását önfeláldozóan teljesítő orvos számára, hogy nem egyszer ott segíthet, ahol a társadalmat terheli mulasztás. Mit szóljunk viszont arról az orvosról, aki a súlyos esetben nem intézkedik akkor, amikor kell. A fővárosnak éppen a munkáskerületekben van olyan orvosokra szüksége, akik példaképül szolgálnak. Letartóztattak nyolc sütőmunkást A főkapitányságon nyolc sütőmunkás előtt kihirdették az díszetes letartóztatásról szóló végzést magánosok eleni erőszak bűntette címén. A munkások letartóztatása összefüggésben áll azzal a mozgalommal, amelyet a magyar sütőmunkásság indított a vasárnapi munkaszünet érdekében. A Népszava olvasói előtt ismeretes ez a küzdelem, amely az utóbbi időben egyre jobban kiélezte az ellentéteket a sütőipari munkásság és a munkáltatók között. Vasárnap a sütőüzemekben szokás szerint folyt a munka és egyesek, elhamarkodottan, arra szánták magukat, hogy egyéni akcióval igyekeznek meggátolni a vasárnapi sütést. Tevékenységük során több helyen összeütközésre került a sor az elkeseredett emberek és a munkába állott sütőmunkások és kihordók között; ezeknek az összetűzéseknek következménye volt a nyolc letartóztatás. Az üggyel kapcsolatban egyes lapokban célzatos tudósítások láttak napvilágot. Szükségesnek tartjuk megállapítani, hogy a sütőmunkásság nem tervezett az incidensek előtti napon, vagyis szombaton gyűlést, amint azt egyes lapok állítják. A szóban forgó gyűlést az elmúlt hét csütörtökjén akarták megtartani, be is jelentették a rendőrségen, a gyűlés időpontjában azonban a rendőrhatóság képviselője nem jelent meg, ezért a gyűlés rendezői a kellemetlenségek elkerülése végett nem tartották meg a gyűlést. Átlátszó vádaskodásnak tűnik, ha a tényekkel ellentétben azt írják egyes lapok, mintha az összetűzések előtti napra tervezett gyűlést a rendőrség betiltotta volna és így mintegy kapcsolatba hozzák a tervezett gyűlést a vasárnapi eseményekkel. A vasárnapi munkaszünet ügye egyébként az iparügyi miniszter előtt van és értesülésünk szerint a miniszter rövidesen dönt ebben a könlésben. Minisztertanács. A kormány tagjai pénteken délután 5 órakor Teleki Pál miniszterelnök elnökletével minisztertanácsot tartottak. Késő estig tartott a minisztertanács, amely — értesülésünk szerint, — elsősorban a nyersanyagellátás kérdéseivel foglalkozott. Tárgyaltak továbbá a cukor- és z sírjegyek bevezetésével kapcsolatosan felmerült tapasztalatokról, majd meghallgatták az árvízvédelmi kormánybiztos jelentését. mmmmmm