Népszava, 1940. május (68. évfolyam, 98–120. sz.)

1940-05-01 / 98. szám

1940 május 1, szerda NÉPSZAVA ÖTVEN ÉV ELŐTT... _ AZ ELSŐ MÁJUSI MUNKÁSÜNNEP - Verőfényesen köszöntött ránk május első napja 50 év előtt. A tavasz már teljes színpompájá­ban tündökölt. Pedig: hosszú és zord telünk volt akkor és már azt hittük, soha többé nem jön meg" a kikelet. Ám a ta­vasz nem hagyta magát, megjött és simogató melege hamar feled­tette az emberekkel a keserves téli hónapokat. Ez a tavasz átvitt értelemben a magyar munkásmozgalom tavasza is volt, amelyet hosszantartó, vi­rágzó nyár követett. Az új század elején már hatalmas arányokban megnövekedett, egységes, osztály­tudatos és harcrakész munkástábor állt szemben a kapitalizmussal és követelte jogait. • Az ellenakció Izgalmas várakozás előzte meg 1890 május elsejét. Az ellentábor rossz lelkiismerete nyugtalanító hí­reket terjesztett, amelyek heteken át izgalomban tartották a várost. A polgári sajtó is megtette a ma­gáét és hagyományaihoz híven lep­lezetlenül uszított a munkásság, de különösen a májusi tüntetés ellen. A városon úrrá lett izgalom hatá­sa alatt a kormány is akcióba lé­pett és nagyarányú karhatalmi in­tézkedéseket tett­ „a fennálló rend védelmére". Mindennek, természe­tesen, az volt a végső célja, hogy zavart és ijedelmet okozzon a mun­kásság soraiban és így eleve elgán­csolják a nagy seregszemle sikerét. Csakhogy hasztalan erőlködésnek bizonyult a munkásság rosszakarói­­nak minden praktikája, a riasztó hírek, az uszítás, a gúny, a leki­csinylés és a hatalmi gépezet igény­bevétele — a nagy találkozót nem tudták sem megzavarni, sem meg­hiúsítani. Noha bizonyára ez a szándék lappangott abban az intéz­kedésben is, amellyel megtiltották az együttes tüntető felvonulást a gyűlés színhelyére és így a külön­féle szervezeteknek meg szakmai csoportoknak külön-külön és más­más utakon (mellékutcákon) kellett a kitűzött helyre felvonulniok. Zászlókkal, feliratos táblákkal, ze­nekarok vagy dalárdák kíséretében meneteltek a csapatok. „Törvényes biztosítékokat követelünk egész­ségünk és anyagi érdekeink megóvására!" Eladdig soha nem látott hatalmas munkástömeg jelent meg a város­ligeti Aréna (a régi Feld­színház) előtti térségen ,megtartott gyűlésen és határtalan lelkesedéssel kísérte a világszerte megtartott demonstrá­ció jelentőségének méltatásait. Ten­gernyi zászlót lobogtatott a tömeg feje fölött a májusi szellő. Ámbár a rendőrség útközben itt-ott el­vette az egyes csoportoktól a zász­lókat vagy föliratos támákat. Sőt a zene­karok­at is elhallgattatta. A gyűlésen sok nő is rész vett. (A Népszava vagy 60.000-re becsülte a megjelentek számát.) Május elseje 1890-be­n munkanapra (csütörtökre) esett és így általános munkaszünet is volt. A gyűlést dr Csillag Zsigmond nyitotta meg. (Pártunk akkori ve­zető emberei közül egyedül őt is­mertem­ személyesen.) Ámbár mesz­szehangzó, csengő orgánuma volt, mégis csak hiányos összefüggésű szófoszlányokat hallottam,­­ mert olyan távolra kerültem társaimmal együtt a szónoki emelvénytől. De arra emlékszem, hogy egyszerre csak nagy nevetés harsogott végig a tömegen. Nem is tudtuk ugyan, hogy min nevetnek az előttünk ál­lók, de azért mi is együtt, nevet­tünk velük. A kérdezősködésre utóbb az elülállók továbbították a hátsó soroknak a derültség okát. A szónok azokra a találgatásokra, rosszindulatú és jóhiszeműen ka­landos illírekre mutatott, amelyek a munkásság májusi készülődésé­vel kapcsolatban különösen a fő­városban elterjedtek és nyugtala­nították a közvéleményt. Megje­gyezte, hogyha a május elsejének valamilyen külön száma volna, akkor a politikai vénasszonyok ta­lán még a lutrin is megjátsszák. Ez a megjegyzése keltette az álta­lános vidámságot. Külön­ben pedig éles szavakkal bírálta dr Csillag azt az intézkedést, amellyel meg­akadályozták az együttes fölvonu­lást. , ,, .., 11 tana a csoportosult dalárdák éneke következett. A ,,Marseillaise" hangjai csendültek fel. A gyűlés határozati javaslatát Kürschner Jakab terjesztette elő és indokolta meg hosszabb beszédben. Többek között — amint a Népszava*) 1890 május 4-én megjelent számá­ban olvasható — utalt arra, hogy amikor „a létező visszás állapotok­nak megszüntetését követeljük, mi­dőn a társadalmilag, politikailag és jogilag gyengébbnek törvényes védelmét kívánjuk, azt akarjuk, hogy mi, mint munkásosztály, tör­vényes garanciákat kapjunk erőnk és egészségünk, életünk és anyagi érdekeink megóvására. Ezt pedig csakis teljesen kielégítő munkás­véd-törvényhozással érhetjük el. (A német nyelven elmondott beszédet Ferenczy József tolmácsolta ma­gyarul.) Még két szónok következett: En­gelmann Pál és Till elvtárs. (Még 50 év előtt is érezhető volt, hogy ez a város egykor a német nyelvet uralta és sok volt a bevándorolt munkás is, ezért a magyar szóno­kok beszédét viszont német nyel­ven kellett elismételni.) A határozati javaslatot a gyűlés óriási taps és lelkes felkiáltások kíséretében egyhangúlag elfogadta. Ezután újra a dalárdák énekeltek és Csillag elvtárs néhány méltató szóval bezárta a mindvégig nagy­szerű fegyelmezettséggel és lelkes­séggel lefolyt gyűlést. A gyűlésre üdvözlő táviratok is érkeztek, többek között Szentpéter­várról is. Majd lassan oszladozni kezdett a hatalmas tömeg. A városligetkör­nyéki vendéglőknek jó napjuk volt, valamennyi megtelt ünneplő mun­kásokkal, akik a késő esti órákig együttmaradtak víg énekszó és tár­salgás mellett. A hatóságnak sehol sem volt oka a beavatkozásra. A nyomdászok, még emlékszem, Zaka Lajos vezetésével a „Zöld vadász”­hoz címzett nyári vendéglőbe vo­nultak. A Népszava tudósítása ezekkel a szavakkal végződik: „A munkás­osztály megmutatta, hogy a polgári osztály félelme alaptalan volt, a rendőrségnek és katonaságnak össz­pontosítása mosolyra bírta a nagy munkás tömeget, amely érettségéről, intelligenciájáról és igazságos ügyé­ne­k komoly felfogásáról tett e na­pon fényes, messzireható és fensé­ges bizonyságot. Még megjegyeznivaló a krónika szempontjából, hogy a gyűlés után a polgári sajtó — mivel a tényeket mégsem tagadhatta le — valóság­•­ Akkor még csak vasárnaponként jelent meg, ára példányonként 5 krajcár volt. Felekis szerkesztője és kiadója, Stailó In­gal föllélegzett és megdicsérte a munkásságot „példás magatartá­sáért". És idetartozik még annak a megemlítése is, hogy a tüntetés a parlamentben is szóba került Ábrányi Emil interpellációjával. Nagyszebenben ugyanis a rendőr­ség elkobozta pártunk májusi fel­hívását és ez ügyben házikutatást is tartott, egy ottani elvtársunknál, akit azzal fenyegettek meg, hogy ötévi börtönt, kap, ha a szóbanf­orgó felhívást magánál rejtegeti, vagy azt másokkal is közli. Ábrányi eré­lyes szavakkal ostorozta a hatóság eljárását, rámutatott a felhívás bé­kés hangjára és védelmére kelt a személyes szabadságnak. megrendszabályozása vagy feloszla­tása nem állíthatta meg, mert a szocializmus világító szövetnöke már olyan hévvel lobogott a mun­kásság lelkében, hogy az üldözés nem téríthette le a munkásságot ar­ról az útról, amelyen a magára­eszmélés nagy pillanatában meg­indult. És végigzúgott a világon az álta­lános választójog követelése. A po­litikai hatalom urai annak a föl­ismerésére kényszerültek, hogy immár nem hagyható számításon kívül a gyárak és mezők robotoló népe... Összes márkás rádiók legnagyobb választékban, részletre is királyi udvari hangszergyár Rákóca­ út 60. Árjegyzék ingyen 12 dohánygyáron kívül egy kis fiókgyár is működik a Nemzetközi Vásár ideje alatt, az készíti a kö­zönség előtt a pompás BNV-Mem­phist. Nikotex-minőség is lesz be­lőle. (X) 3. oldal PHILIPS A magvetés után... Amitől a kapitalizmus urai ál­matlan éjszakákon féltek, nem kö­vetkezett be, nem került sor „a fenn­álló rend védelmében" a hatalom beavatkozására — mégis mindenki érezte, hog­y történelmi megmozdu­lás volt az első májusi ünnep, amely új korszakát nyitotta meg a magyar munkásmozgalomnak. Az egymásratalálásnak, a tele tü­dővel való fellélegzésnek nagy napja volt számunkra az első má­jus, amely céltudatos tettekre ser­kentő, közös gondolatban egyesí­tette a magyar munkásságot. Nyo­mán új élet sarjadt a munkásmoz­galomban, egymásután alakulnak meg a modern szakmai szervezetek, vagy alakulnak át ilyenekké a ré­giek, hogy fölrázzák a még tespedő lelkeket és a fölszabadulás vágyát, a becsületes emberi léthez való jog tudatát oltsák beléjük. A görnyedt munkásházak fölegyenesedtek és a reménytelenség lomha területét föl­váltotta az önérzet és öntudat vil­lámló tüze a szemekben és szerte az országban magasba szökő hullá­mokat vert a munkásság ébredése. A másik oldalon megriadnak és ennnek hatása alatt az erőszak eszközeivel próbálják megfélemlí­teni a munkásságot és ezzel akadá­lyozni a fejlődés iramát. De ez cél­tévesztett kísérlet volt. A törté­nelmi folyamatot sem a vezetők ül­dözése, sem a szakmai egyesülések Szebb és emberibb életet akarunk... Áldozatos harcot kellett megvív­nunk minden talpalatnyi térhódí­tásért és még mindig messze va­gyunk attól a céltól, hogy minden dolgozó embernek az emberi mél­tóságnak megfelelő élet jusson osz­tályrészül,­­ de 50 esztendővel ez­előtt még távolabb voltunk ettől a céltól. Akkor még csak szórványos föllángolások, a munkásság nagy tömegeitől elszigetelt kiállások je­lentik a szocializmus tanító hatá­sát. A szakmai egyesülések élete is kezdetleges volt. A megújhodás szellemét az első május hozta meg és az a nemzedék fejlesztette to­vább, amely félszázaddal ezelőtt a magasba lendítette a szocializmus zászlaját. Immár megritkultak az akkori nemzedék sorai, bízvást kevesen maradtunk még itt azok közül, akik akkor összesereglettek május else­jén a Városligetben. Az évtizedek hosszú sora, a világháború végig­kaszált rajtunk. De akik még öre­gek itt felejtődtünk, töretlen hittel hiszünk a győzelemben és a régi lelkesedéssel kiáltjuk május elsején újból világgá: — Szebb és emberibb életet aka­runk! Marczevicz Lajos ­­I TAVASZI KÖTÖTTÁRÚ ÚJDONSÁGOK H­ER­NYÓ SELYEM HARISNYÁK, DIVAT KEZTYŰ­K, ÚRI-NŐI FEHÉR NEMŰEK ÍJJJJWI

Next