Népszava, 1940. május (68. évfolyam, 98–120. sz.)
1940-05-11 / 105. szám
A német birodalmi kormány emlékirata a belga és holland kormányhoz Pénteken a kora reggeli órákban a német birodalmi kormány amszterdami és brüsszeli követe megjelent a holland, illetve belga külügytminiszternél, hogy átnyújtsa neki kormányának emlékiratát. Körülbelül ugyanebben az időben Hibbentrop külügyminiszter magához hivatta a belga és holland követet, akivel közölte a két kormányhoz intézett emlékirat tartalmát. A terjedelmes emlékirat bevezető része előadja,hogy a szövetségesek a skandináviai vereség miatt elszenvedett téktintélycsortba kiköszörülése végett támadást készítenek elő nyugaton Németország ellen abból a célból, hogy belga és holland területen keresztül a Ruhr-vidék felé előre induljanak. Az emlékirat szerint mindaz, ami a norvégiai viszszavamilás óta a szövetségesek részéről a mai napig történt, csak ennek a tervnek leplezésére szolgál. „Németország Belgium és Hollandia semlegességét — folytatja ezután a nevezetes diplomáciai irat — azzal a mag attól értetődő feltétellel ismerte el és tartotta tiszteletben, hogy ez a két ország egyrészt Németország, másrészt Anglia és Franciaország közötti háború esetében megőrzi szigorú semlegességét. Belgium és Hollandia ezeket a feltételeket nem teljesítette. Jóllehet, külsőleg törekedett a semlegesség látszatának megőrzésére, a valóságban azonban mindkét ország teljesen egyoldallan Németország háborús ellenfeleinek kedvezett és szándékaikat előnyben részesítette."* A birodalmi kormány a belügyminisztériumnak és a véderő főparancsnokságának jelentéseire való hivatkozással nyolc pontba foglalt vádsorozatot közöl ezután ennek a vádnak alátámasz Ma: Teljes heti rádióműsor klionmellékléten A S Z O C 1 ÁLD i ' E M O K R A i ií r A PÁRT K C •V -• • V-J ) Z P O N T 1 L A F ' J A Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétf 5 kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 A holland, és belga erődvonalak előtt Luxemburgtól az Északi tengerig mit a harc Német előretörés a, Zuider tó irányában Angol és francia csapatok Belgium területén Brüsszel jelenti. A belga erődvonal feltartóztatta a német előretörést. — Német ejtőernyős tömegtámadás holland és belga repülőterek ellen. — Berlin 100 szövetséges, London és Maga 114 német repülőgép lelövését jelenti Anglia és Franciaország megtorlásképpen korlátlan légiháborúval fenyeget Churchill Anglia új miniszterelnöke A háború elérkezett döntő szakaszához. Az, ami eddig történt, bármennyi erőfeszítést követelt meg, bármennyi áldozatba került és bármennyi izgalmat váltott ki, csak bevezetője volt a most megindult eseményáradatnak. Ez a mostani háború a haditechnikának húsz év folyamán elért fejlődése miatt sokban különbözik a világháborútól. Azok a tételek és megállapítások, amelyek 1914-től 1918-ig kialakultak, sok tekintetben érvényüket vesztették. A légihaderő, az erődrendszer és a védelmi fegyverek tökéletesítése, az óriási csatahajók, az embertömegek mellett az automatikus fegyverek sokkal tömegesebb alkalmazása, mint a múltban, ez mind erősen befolyásolja a stratégiát és más számítást követel meg az események és eshetőségek megítélésénél. Azonban a világháború és a mostani háború egy nagyon lényeges tekintetben megegyezik egymással. A döntés a múltban a nyugati fronton alakult ki és ugyanitt várják a döntést most is. A világháborús, mérkőzés folyamán a kis nyugati semleges Belgium azonnal az ellenségeskedések kitörése után került bele a háború sodrába, mert akkor kezdettől fogva a nyugati fronton mérkőztek a leghevesebben a szemben álló felek. A mostani háborúban nyolc hónap után indul meg ez a nagy mérkőzés és ahogy ez megtörténik, immár nem iscsak Belgium, hanem Hollandia és Luxemburg is belekerül a szörnyű forgatagba. Automatikusan alakul ki ilyen módon a legutóbbi 24 órában kifejlődött nagy esemény jelentősége: nyugaton megindult a mozgó háború, Hollandia, Belgium és Luxemburg területe háborús színtér lett és a három kis ország mint háborús fél áll szemben Németországgal. Ez a fordulat döbbenetes meglepetésként következett be. Öt nappal ezelőtt még a norvégiai harctér alakulása foglalkoztatta a világ közvéleményét. Négy nappal ezelőtt a Földközi tenger állt a világ figyelmének központjában. Három nappal ezelőtt az angol kormány válságáról beszéltek. Két nappal ezelőtt még latolgatták, milyen hatással vannak a fejlemények Szovjet-Oroszországra és a Balkánra. Amiközben pedig ezekről esett szó, néhány távirat arról szólt, hogy Hollandiában és Belgiumban megint, nyugtalanság van, hogy Hollandiában preszedelmes elemeket tartóztattak le és hogy a holland kormány ezzel kapcsolatban katonai intézkedésekre kényszerült. Ezek a jelentések nem is keltettek különösebb meglepetést. Hollandia és Belgium a háború kitörése óta egynéhányszor tett hasonló intézkedést, amelynek a vége az lett, hogy elült az izgalom és a két kis semleges folytatta megszokott életét az eseménytelen Maginot- és Siegfried-vonal szomszédságában. Most azután a világesemények legteljesebb előterébe került Hollandia és Belgium és rajtuk kívül Luxemburg istására. Utala belga és holland sajtónak, a háború kitörése óta, tanúsított Németországgal szemben való ellenséges "állásfoglalására. Azt mondja, hogy Hollandiai belga körökkel egyetértésben , segítségére volt az angol titkosszolgálatnak abban a törekvésében, hogy forradalmat robbantson ki Németországban. Hivatkozik a belga és holland kormány katonai intézkedéseire, amelyek — úgymond — ellentétben állanak a két kormány mindama kijelentésével, hogy mindenkivel szemben megakadályozzák területüknek átvonulásra vagy hadműveletek támaszpontjaként való kihasználását. Belgium — úgymond — csupán keleti határát erősítette meg, Németország ellen, míg Franciaország felé eső határain nem épített semmiféle erődítményt. Éppen ilyen nyitott és biztosítás nélküli belépési kapu volt a holland partvidék az angol légihaderő számára — mondja az emlékirat. Különösen nehezményezi és a belga, valamint a holland valódi magatartás még erősebb bizonyítékaként hozza fel, hogy az egész belga és holland mozgósított csapatok egész felvonulása kizárólag Németország ellen irányult, noha ugyanakkor Németország a belga és holland határ mentén semmiféle csapatot nem vont össze, míg nyugaton Anglia és Franciaország támadó csapatokat gyűjtött egybe. A birodalmi kormány, úgymond, olyan adatoknak van birtokában, amelyek bizonyítják, hogy Anglia és Franciaország belga és holland területen Németország ellen való támadásra tett előkészületei már nagymértékben előrehaladtak. Azt mondja, hogy angol és francia tisztek megszemlélték a belga és holland területeket és megismertették velük azok berendezését. Ezek a tények és további jelentések, amelyek az utóbbi napokban mind gyakoribbáváltak, megcáfolhatatlanul