Népszava, 1940. május (68. évfolyam, 98–120. sz.)

1940-05-28 / 117. szám

4. oldal MŰVÉSZET IRODALOM Mvolo Paganini Halálának századik évfordulójára A ,,sátán hegedűse" hangszerének mindeddig legnagyobb virtuóza. Technikai képzeleterejével számtalan új lehetőséget fedezett fel a hegedűjáték terén és a kiviteli eszközök hatókörét hirtelenül és rendkívüli mértékben tágította. E korszak közönsége nem hitte el, hogy ily bámulatos eredmények egyszerű emberi tehetsége, akaraterő és szorgalom útján elérhetők lennének. Legendák szövődtek találó karikatúrákban megörökített hórihorgas alakja, vállig lógó merev haja, mindig sápadt hosszú keskeny arca, egész groteszk markáns megjelenése köré. Nem csak titokban rebesgették róla,, hanem újságcikkekben pedzették, nyíltan terjesztették, hogy Paganini szövetkezett az ördöggel, az áll mellette a hangverseny dobogón , és láthatatlanul vezeti nyirettyűjét, neki adta el lelke üdvösségét, é a sátán hegedűse... Persze mondanunk sem kell, hogy mindez merő babona. Paganini eleinte szívesen is tűrte ezt a mendemondát, mert hangos reklám volt számára s ő korát megelőző szimattal ismerte fel az ügyes propaganda, fontosságát. Később azonban visszájára fordult a fegyver: az ördögfi romantikájában kissé sok volt a jóból, az emberek megriadtak, megborzadtak tőle, a csodálat gyűlöletté változott . Paganini túl későn kezdte cáfolni a róla keringő rémmeséket -Tény, hogy Paganini bámulatos leleményességgel és ugrásszerűen fejlesztette tovább hangszerének kifejezőeszközeit és alapvető újításai révén korszakos jelentőségűvé vált a hegedűjáték történetében. De mindezenfelül kétségtelen, hogy Paginini nem volt puszta hegedűakrobata, hanem egyúttal lenyűgözően szuggesztív előadóművész is, máskülönben aligha gyakorolt volna oly lázba ejtően elemi határt hazájában, Olaszországban és Európaszerte „mindenütt, ahol megjelent, főként Francia- és Angolországban, de Németországban is, ahol pedig eleinte fenntartással fogadták. Ha nem lett volna több elképesztő trükökkel dolgozó virtuóznál, nem lelkesítette volna Schumannt, a komoly nagy zenekritikust és nem gyakorolt volna elhatározó hatást Liszt Ferencre, akiben ilyen játék befolyása alatt fogant meg a terv, hogy visszavonul, átdolgozza zongoratechnikáját és nem lép nyilvánosság elé mindaddig, ami nem lett — a zongora Paganinije. E játék igazi jellegéről csak gramofonlemezek adhatnának hiteles felvilágosítást. Sajnos, ez a nagyszerű találmány ,,kissé megkésett" — Lisztre vonatkozólag is. J. S. (*) Failoni vezényli az olasz vendégek előadását az Operaházban. Bellezza Vincenzo, a római operaház karnagya az utolsó pillanatban felmerült utazási akadályok miatt nem lehet az Operaház vendége, a helyette felkért Votto karmesternek sem sikerült elindulnia, ezért a már úton lévő Gina Cigna, Alessandro Granda és Enrico de Franceschi felléptével színrekerül.ő „Toscá"-t és „Traviatá"-t május 29-én és június2-án Failoni Sergio vezényli. (*) Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájának növendékei ANGOL PARKRA és egyéb (üzemi) szórakozóhelyeire kedvezményes jegyek kaphatók kultúrpropaganda jegypénztárainknál. Erzsébet körút 35. Tel.: 222-293 és Conti ucca 4. Tel.: 130-330. 31. 32 yilz Clen Ma harminc éve halt meg. Küszöbén annak az évtizednek, amely megindította a nagy átalakulás ma is tartó korát, Mikszáth már nem érte meg az új „Sturm und Drang" kezdetét. Az ő működésének ideje: egy látszólag idillikus kor, amely Magyarországon a kiegyezéssel kezdődött s a világháború kitörésével zárult. Ma már túllátunk a külsőségeken és jól tudjuk, hogy korántsem volt „idillikus kor" az a fél évszázad. Aminthogy, bármenynyire is igyekszik a „hivatalos esztétika", hogy annak tüntesse fel, Mikszáth sem volt „idillikus író". Gyakran nagyon is tisztán látta korának és kora „hőseinek" visszásságát, bűneit, tisztábban, mint szerette volna. Mert ez az optimista beállítottságú, alapjában véve derűslelkű író nem szívesen ítélte el korát s annak uralkodó osztályát, amelyekkel sohasem került személyes összeütközésbe, írói és emberi lelkiismerete azonban gyakran kényszerítette arra, hogy megnyomja tollát. Ilyenkor sem írt harcosan, elkeseredetten, de szatirikus hangján szigorúbb ítéletet mondott, mint nem egy nyíltabban megnyilatkozó szerző. A „nagy palócról", akit az egészség és kiegyensúlyozottság mintaképeként szeret beállítani az „akadémikus irodalomtörténetírás", merészségnek látszik az a vélemény, hogy voltaképpen kettős beállítottságú ember és író volt. Jól érezte magát saját korában, de tisztában volt azzal, hogy mégsincs minden rendben, milliók „nem érzik jól magukat" — s ez valakiknek a bűne. Töprengett-e azon, kik a bűnösök, melyik osztály? Nem tudjuk. Talán tudattalanul, de megtalálta a választ a kérdésre. Ezt bizonyítja minden regénye, amely a vármegyei nemesurakat jellemzi, azt a bizonyos „úri osztályt", amely 18-ban önként mondott le kiváltságairól, de csak elméletben, mert továbbgyakorolta „nemesi jogait". Mikszáth nem hallgatta el ennek a rétegnek bűneit, önzését, ragaszkodását a munka nélkül való jóléléshez. Fontos kordokumentumokat alkotott, de nem ment tovább a megállapításnál és annál, hogy az irodalom szűrőjén keresztül ítéljen, így voltaképpen elhárította magáról az állásfoglalás kötelezettségét. Pedig politizált is, sokáig volt képviselő, de a közéletben nem merte, nem tudta levonni a konzekvenciáit ama felismeréseknek, amelyeknek birtokában volt. — bizonyítják művei. Nem tudott és nem akart elszakadni osztályától. Évtizedeinek vezető személyiségei szerették és becsülték, — de elsősorban nem Mikszáthot, az írót, hanem Mikszáthot, az embert. Nem az írót, aki megszólalt, hanem az embert, aki megalkuvón hallgatott. Nem véletlen, hogy halála után a vezető rétegektől irányított esztétika iparkodott kisebbíteni írói értékeit: megkísérelték a tárca, a parlamenti karcolat mesterévé, politikai pletykássá, humoristává degradálni. Az sem véletlen, hogy a biztosabb és elfogulatlanabb ítéletű olvasótábor emlékezetében elhomályosult az anekdotázó, kedélyeskedő Mikszáth képe, de elevenen élnek ma is azok az írásai, amelyekben győzött társadalmi lelkiismerete s megörökítette az „idillikus kor" uralkodó rétegeinek bűneit. —oszto — NÉPSZAVA 1940 május Ked: Mit kívánnak a gyógyszerészalkalmazottak? A „szociális igazság" sokszor hangoztatott jelszó lett az utóbbi években. Az egész ország érdekeire veszedelmes, ha ez az elv nem tettekben, hanem üres szavakban nyilvánul meg. A munkavállalók tömegei joggal megkívánják, hogy nélkülözhetetlen munkájukat kellően megbecsüljék. Ezt hangoztatták az alkalmazott gyógyszerészek vasárnapi közgyűlésének szónokai s ezután kifejtették, melyek azok a hiányok és sérelmek, amik miatt a gyógyszerészalkalmazottak helyzete oly súlyos. Mostanában gyakran emlegetik — mondották a többi között —, hogy sok nálunk az agglegény. Mi nem csodálkozunk ezen, hiszen tudjuk, hogy alig van például olyan harmincévesnél fiatalabb gyógyszerész, aki keresetéből el tudna tartani egy családot. A minimális béreket megállapították, de távolról sem kielégítő módon. A munkaügyi rendeleteket sok helyen kijátsszák és szándékosan félremagyarázzák. Az éjszakai munkáért járó különdíjat nem fizetik. Nehezenadnak ki új patikaengedélyeket, pedig ezzel csökkenteni lehetne a munkanélküliek számát. Az elmúlt évben mindössze négy új engedélyt adtak ki, pedig a népes-ség természetes szaporodása alapján is ennek a mennyiségnek a sokszorosa volna indokolt. Felelőtlenség, hogy ilyen körülmények között még fölemelték a gyógyszerészi szakra felvehető gyakornokok számát. Negyvenöt év körüli gyógyszerész már alig helyezkedhetik el, mert öregnek mondják, ezeknek a jövője kétségbeejtő. Az indokolt panaszok tömege után elmondották a fölszólalók a legsürgősebb tennivalókat. Föl kell emelni a minimális béreket; nagyobb számú új gyógyszertár megnyitásával csökkenteni kell a munkanélküliséget. Kezdje el működését minél előbb a korpótlékos pénztár, amelynek alaptőkéje már összegyűlt. Rendezzék a munkaidőt s a fölvehető gyakornokok számának évről-évre történő megállapítását bízzák olyan szervre, amelyben a munkavállaló gyógyszerészek megfelelő súllyal vesznek részt. Segélyt kell biztosítani, a munkanélküliek számára. A legfontosabb követelés pedig a nyugdíjpénztár fölállítása. május 30-án, csütörtökön délután 4 órakor vizsgáznak a Belvárosi Színház színpadán. Dr Galamb Sándor igazgató rendezésében egyfelvonásosok kerülnek színre, köztük Justh Zsigmond „Aszszony szava: Isten szava" című életképe a nazarénusok életéből, amelynek ez lesz a bemutatója Budapesten. (*) Vizsgahangverseny. A Zeneművészeti Főiskola kamaratermében tartotta ezidei sikeres vizsgahangversenyét Zengő Ibolyka hegedűsművésznő tanítványaival. Úgy az egészen apró kis tanulók, mint a magasabb osztályúak dicséretesen oldották meg feladataikat. (*) Tancmatiné. A Troyanoff-balettakadémia vasárnap délelőtti bemutató előadása a célkitűzések örvendetes haladása jegyében folyt le. Fejlődésnek vesszük már azt is, hogy Troyanoff a táncjáték nagyobb formáiban foglalja össze a rendelkezésére álló erőket. Lehetőségei persze csak korlátoltak, mert ezek az erők balettakadémiájának növendékei, vagyis jobbára még serdülőfélben lévő leánykák és ifjak ... A magánszereplők hosszú sorából kitűnt Borbíró Andrea; ez a tizennégyéves leány nagy tánctehetség, ami nem is annyira a „Csavargó" című saját kompozíciójából vált szemmel láthatóvá, mint inkább a „Spanyol tánc"-ából, amelynek néhány igazán szép és nagyvonalú forgómozdulata élénk temperamentumra és kifejezőerőre vallott. Utóbbi tényezők talán még fontosabbak, mint Borbíró Andrea szédítő akrobatikus ügyessége... Tehetségesnek bizonyult még Sebők Vera (ízlésének még tisztulnia kell), továbbá Korzakova-Bíróci Ludmilla és Krémer Éva. A férfiszereplők közül vitéz Gozmány György és Hoványi István említendő. A nagyon gyenge zenekari kíséret teljesen készületlenül hatott. Szűcs Endre jelmezei sikerültek. J. S. Szenvedő beteg asszonyok gyakran már egy kis természetes „Ferenc József" keserű vízzel is nagyon könnyű, lágy bélkiürülést érhetnek el, ami igen sok esetben rendkívül jótékony hatással van a beteg szervekre. Kérdezze meg orvosát! (X) Egy kézrendszer fenyegeti az angóratenyészetet Az angóranyúl tenyésztése iránt az utóbbi időben egyre nagyobb az érdeklődés. A tenyészállatok és az angóragyapjú értékesítése nagyon sok kisember sovány keresetének növelését teszi lehetővé, sok esetben a szakmában való elhelyezkedésének hiánya miatt új egzisztenciát is jelenthet. A gyapjú értékesítését eddig néhány cég, illetve szövetkezet végezte. A szaporulat következtében újabb átvevők jelentkeztek, akik méltányolva a tenyésztők növekvő kiadásait, a nagy körültekintést igénylő nehéz és nagy kockázattal járó munkát, magasabb áron vették át az angóragyapjút. Úgy látszik azonban, hogy a néhány privilegizált cég nem állta a versenyt és a mai „korszellemű"-re hivatkozva, illetékes helyen szorgalmazza az egykézrendszer hatósági bevezetését, persze olyképpen, hogy ők legyenek továbbra az egyedüliek, akiknek kizárólagos joguk legyen az angóratenyésztőket a maguk üzleti érdekeinek megfelelően kihasználni. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy ezeknek az „ügyes" üzletembereknek a törekvésével a földművelésügyi minisztérium is komolyan foglalkozik, az eddigi jelek szerint kecsegtető eredménynyel. Erre enged következtetni az az értekezlet, amelyet a minisztérium felhívására a Baromfitenyésztők Országos Egyesülete összehívott és amelyen néhány műkedvelőtől eltekintve, többségben voltak a hivatalos kiküldöttek, az egykéz áhítozóinak üzleti exponensei és csak 3—4 tényleges tenyésztő volt jelen. Az értekezlet a minisztérium hivatalos kiküldöttjének előterjesztése és az üzletileg érdekeltek hozzászólása után kimondotta, hogy az egykézrendszer bevezetését szükségesnek tartja, szemben a BOE ellentétes javaslatával. Az ott megjelent tenyésztők szakszerű , és tárgyilagos felszólalásai, sőt tiltakozásai sem győzték meg a megjelenteket arról, hogy ez az angóratenyésztés csődjét és sok kisember nehezen megtakarított és befektetett tőkéjének az elvesztését jelenti — az urak haladnak céljaik felé. Az angóranyúltenyésztők körében a legnagyobb felháborodást váltotta ki a határozat és országos nagygyűlést terveznek, amelynek súlyával akarják kérni a minisztert, hogy a kisegzisztenciák tönkretevését célzó tervhez ne járuljon hozzá. A kormányzat olyirányú ellenőrzését, amely a szépen fejlődő angóratenyészetet helyes irányba tereli, amire szolgálhat például központosított törzskönyvezés, a központi beváltó hivatal, az export-import előmozdítása, a háziipar kifejlesztése, maguk a tenyésztők is szívesen veszik, de csak abban az esetben, ha az a szabad elhatározás jegyében történik. A tenyésztők bíznak igazságos ügyükben és remélik, hogy a miniszter nem az üzleti érdekeiket féltő néhány vállalat, hanem a népi gazdaságpolitika mellé siet segítségül. Az előkészítő bizottság ezúton is kéri azokat a tenyésztőket, akik a közeljövőben megtartandó országos gyűlésen résztvenni akarnak, csatlakozásukat Vécsey László tenyésztő címére, Gyömrő, Kossuth Ferenc u. 1, bejelenteni szíveskedjenek. mód. A képviselőház pénzügyi bizottsága hétfőn délután 5 órakor tarrítottülésén részleteiben tárgyalta az egyenes adókra vonatkozó törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló javaslatot. A kormány részéről jelen volt Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter. A javaslatot Takács Pál előadó ismertette. A széleskörű vitában Nagy László, Beniczky Elemér, Cselényi Pál, Czermann Antal, Vozáry Aladár, Temesváry Imre, Tegzes László, Laky Dezső, Mosonyi Kálmán és Malasits Géza elvtárs vett részt. A bizottság kedden déli 12 órakor folytatja a javaslat tárgyalását.