Népszava, 1940. június (68. évfolyam, 121–145. sz.)

1940-06-01 / 121. szám

Ma: Teljes heti rádióműsor különmellételeten 68. évfolyam 121. szám Budapest, 1940 június 1. szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIH, Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 óra fittet Berlini jelentés szerint a köd leple alatt hagyják­ el a szövetségesek Dunkerquet Párizs: Pénteken a németek nem támadták az elárasz­tással védett Dunkerquet , Abbeville peremét elfoglal­ták a franciák Német mérleg a háború háromnegyed évéről A spanyol falangistaa Gibraltárt követelik Lapunk távirati tudósításai kö­zött közöljük a német félhivatalos mérlegét a háború eddig­i eredmé­nyeiről. Eszerint Berlin hivatalos körei kétségtelennek tartják Német­ország győzelmét. Ebbe kapcsoló­dik bele a német sajtó. Ennek so­rán különösen éleshangú cikkek és fenyegetések jelennek meg Fran­ciaország ellen. A német szajtó a há­ború kitörése óta egészen a májusi offenzíva közepéig nagyon tartóz­kodóan írt Franciaországról, most szakított ezzel a magatartásával. „Ütött az óra'' — írja a „Nacht­ausgabe"—,„amidőn a német nép­nek józan módon tisztába kell jön­nie a francia néppel szemben elfog­lalt állásfogalásával". A lap törté­nelmi visszapillantást vet a német­francia viszony alakulására, meg­bélyegzi Richelieu egykori politiká­ját és a francia színes csapatokról szólva a következőket írja: „Az egész francia népnek viselnie kell most már a felelősséget azért, hogy ezt a háborút a német nép egyre élesebben viseli." A német lapok azt a vádat han­goztatják, hogy a franciáik két kény­szerleszállást végzett német repülőt meggyilkolta­k. Ebben az ügyben tudvalevően a német kormány ré­széről közvetett úton megtorlással fenyegető jegyzéket intéztek Fran­ciaországhoz. A „Berliner Börsen­zeitung" a francia cáfolatra és arra a bejelentésre vonatkozóan, hogy a franciáik a német megtorló intézke­désre hasonlókkal válaszolnak, azt írja, hogy ez „átlátszó kísérlet a né­met foglyokon elkövetett gaztettek utólagos törvényesítésére". A lap ezután így folytatja: „A francia néppel való leszámolásunk alapos, kemény és kérlelhetetlen lesz. A francia nép annyi bűnt követett el, hogy kemény sorsát megérdemli majd." A német távirati iroda angol fogságba jutott, de onnan kiszaba­dult német katonák előadását közli arról, hogy az angolok a foglyo­kat kínozták és kifosztották. Egy másik jelentésben ugyanez az iroda három németnek Boulogne elfog­lalása után történt kiszabadításá­ról szól. A három németet a jelen­tés szerint a franciák a nemzetközi határozmányok megszegésével a brüsszeli német követet ée kísére­tét Svájcon át Németországba szállító diplomáciai vonatról szed­ték le. * A „Times" pénteki száma „A ten­ger felett való uralom" címen ve­zércikket írt, amelyben a hadi­flottának a jelenlegi háborúban való nagy jelentőségére utal. „Nap­ról-napra bizonyosabbá válik — írja a több­i között —, hogy az északfranciaországi tengerpartnak szorított angol és francia csapatok harca a világ hadtörténelmének egyik legádázabb, de egyben leg­dicsőbb küzdelme is. Mégsem sza­bad elfeledkeznünk arról, hogy az igazi harc a tengerek uralmáért folyik. Az a hallatlan erőfeszítés, amellyel az ellenség a La Manche csatorna kikötőinek nekilendül, vi­lágosan megmutatja, hogy a néme­tek törekvéseiknek legfőbb akadá­lyát a szövetségesek tengeri erejé­ben látják, amelynek gerince az angol hadiflotta. A tengerek fö­lött való uralom ma fontosabb, mint valaha. A „Times" ezután az opti­mizmus hangján ír az Anglia el­len való támadás eshetőségeiről. * A „Daily Express" a legnagyobb dicséret hangján méltányolja a brit expedíciós haderő utóvédharcait, majd így folytatja.. ..Most már Nagy-Britannia népén a sor, hogy méltó­nak mutatkozzék katonái teljesít­ményére. Anglia népe büszkeséggel és szégyenkezéssel olvassa a fland­riai híreket. Szégyenkezéssel azért, mert elengedtük katonáinkat a há­borúba anélkül, hogy mindazokkal a fegyverekkel felszereltük volna őket, amelyeket a polgári la­kosság erejének teljes megfeszítésével elő­állíthatott volna." A Daily Herald az előző kormányt teszi felelőssé a mulasztásokért. „A német támadás — írja a többi között — Belgium, Hollandia és Észak-Franciaország ellen majdnem egyidőben –történt Winston Churchillnek miniszterel­nökké való kinevezésével. Néhány nappal ezután nyilvánvalóvá váltak csapataink felfegyverzésének vég­zetes hiányai. Vajjon kit terhel a felelősség repülőgépeink és harci­kocsijaink ki nem elégítő számáért és minőségéért, ami megbénította seregeink flandriai hadművele­teit . (Hoare volt légügyi miniszter ezidőszerint már Madridban időzik, mint Anglia rendkívüli követe.) , , 5", v • v!,; I­­ * Angliában mind nagyobb arányo­kat vesz a mozgalom a kereske­delmi és ipari üzemekben lévő és törvénnyel biztosított szabadságok­nak a háború tartamára való meg­szüntetése érdekében, hogy ezzel is fokozzák a háborús erőfeszítéseket. Az­ angol mérnökök és gépészek szövetsége Morekanbeban tartott kongresszusán J. C. Little, a szövet­ség előző elnöke, aki most a köz­ellátási minisztériumban visel fele­lősségteljes állást, a többi között ezeket mondta: „Olyan gyorsan és naponta olyan soká kell dolgoz­nunk, ameddig csak bízunk. Az, hogy demokratikus intézményeink és országunk megmaradhasson, egyedül azon múlik, hogy milyen eredményt érünk el a munkahelye­ken és a gyárakban. Mi biztosaik vagyunk abban, hogy győzhetünk és győzünk is. De ezt a győzelmet csakis a ti segítségteikkel és el­szántságtokkal vívhatjuk ki." A mérnökök és gépészek szövetsége a világ egyik legerősebb szakszerve­zete. Londoni jelentés szerint Vilma holland királynő rövidesen elhagyja Angliát és a holland indiai Batá­viába utazik.­­ Az angol lapok egyébként vára­kozással tekintenek a háború új fázisa elé, amelyet a dunkerquei visszavonulás közeli befejezésétől számítanak. „Franciaország, vagy Anglia következik-e?" — hangoztat­ják a cikkek címei. A „Daily Express" katonai munkatársa sze­rint katonai szempontból a franciák elleni offenzíva valószínű, politikai szempontból azonban az angol biro­dalom centruma ellen való támadás csábító. A „Times" biztosra veszi, hogy a németek az új hadviselés minden eszközével megkísérlik, hogy gyors döntést érjenek el az ős­ellenséggel, Angliával szemben. * A római „Lavoro Fascista" pá­rizsi tudósítója szerint a csütörtö­kön tartott haditanácson, amelyen Reynaud elnökölt és Weygand meg Pétain részt vett, valószínűleg kato­­­nai és diplomáciai szempontból megvizsgálta a háború kiterjedésé­nek eshetőségeit, amit párizsi poli­tikai körökben immár küszöbönál­lónak és elkerülhetetlennek tarta­nak. Ezzel kapcsolatban a figyelem elsősorban Olaszország felé irányul. Figyelemreméltó — folytatja az olasz lap — a „L'Epoque" egyik cikke, amely Berlin további tervei­vel foglalkozva azt írja, hogy bár a német hadvezetőségnek megvan a nagyszabású terve az Anglia ellen való támadásra is, sokkal valószí­nűbb, hogy az offenzívát előbb Pá­rizs irányában folytatják. Erre vall az a körülmény is, hogy a Maginot-vonal Irányában jelentős német csapat­mozdulatok észlelhetők. * Virginio Gauda a „Giornale d'Ita­lia"-ban Olaszország magatartásá­ról írva rámutat arra, hogy Fran­ciaország a háború mostani válsá­gos pillanatában nem nyúlhat hoz­zá a Tuniszban, Szíriában és az Alpokon összevont csapatokhoz és Anglia sem gyűjtheti össze a föld­közitengeri partvidéken szétszórt erőit. Egymillióháromszázezer francia és angol katona kénytelen annak a hatalmas csatának tétlen szemlélé­sére, amelynek az európai háború szempontjából döntő fontossága van. Olaszország súlya és ereje így érvényesül az európai erők kereté­ben és ez olyan súly és erő, amely­lyel a vezérkaroknak feltétlenül számolniok kell. * Ezzel egyidőben jelentkezik Spa­nyolország is. Az Havas-ügynökség madridi távirata idézi a spanyol falangisták lapjának, az* „Ariba"­nak „Gibraltár a spanyolok becsü­lete és kötelessége. — Az angol po­litika és a spanyol politika" cím­mel az angol-spanyol kapcsolatok­ról szóló cikksorozatának első cik­két. „Az angolok — írja a lap — azt hiszik, hogy a két ország kö­zött minden ügyet rendeztek azzal, hogy megkötötték a kereskedelmi egyezményt és hogy Anglia né­hány millió fontot adott kölcsön nekik. Spanyolország azonban sok­kal többet akar: Gibraltárt akarja." A cikk befejezésül céloz a legújabb eseményekre és ezt írja: „Gibral­tárral kapcsolatos hajthatatlansá­gunk nem a mostani háborúban született meg és nincs összefüggés­ben azokkal a bom­baszilánkokkal, amelyeknek robbanását Anglia Calaisból hallja. .Várjon Anglia

Next