Népszava, 1940. szeptember (68. évfolyam, 197–221. sz.)

1940-09-01 / 197. szám

68. évfolyam 197. szám Budapest, 1940 szeptember 1. vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal, VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Észak-Erdély visszacsatolása a nemzetközi figyelem központjában • • Összehívták a magyar képviselőházat Szeptember 2-án kezdődik meg a fokozatos leszerelés Erdély A trianoni békeparancs egyik része volt annak az önkényes, diktátori elrendezésnek, amely Európát természetellenes álla­potba sodorta és amelyet párizs­környéki békeszerződések gyűjtő­neve alatt emleget a világ. Ezek között a párizskörnyéki békeszer­ződések között szerepelt a versail­lesi békeszerződés is, amely Né­metországot sújtotta. Ezek a pá­rizskörnyéki békeszerződések te­remtették meg Olaszország szá­mára is azt a helyzetet, amelyet nagyhatalmi fejlődése számára tarthatatlannak ítélt meg. Ennek a sorsközösségnek elháríthatatlan folyománya volt az az adottság, amely Magyarország külpolitiká­jának útját megjelölte. Az előzmények közrehatottak abban, hogy Magyarországnak nem kellett soká keresnie ezt az utat. A világháborúban szövetsé­gese volt Németországnak, ugyan­azok ellen vívott véres küzdelmet, akik Németországnak is ellensé­gei voltak. Ugyanazok tették szörnyű igazságtalansággal és még szörnyűbb felelőtlenséggel és tudatlansággal tarthatatlanná a helyzetét, mint Németországnak. A világháború után bekövetkezett két évtized alatt sem történt soha semmi, ami Magyarországot szembehelyezte volna Német­országgal és ami érdekellentétet teremtett volna a kettő között Törvényszerűség volt abban, hogy amikor Olaszország politi­kai irányítását Mussolini vette kezébe, Magyarország elsőnek lé­pett barátságra Olaszországgal. Amikor pedig a két elégedetlen nagyhatalom, Olaszország és a Hitler programjával föllépő Né­metország érdekeinek és célainak közösségét fölismerve együttmű­ködésre lépett és megalakította az azóta is világtörténelmi ténye­zőnek bizonyult berlini római tengelyt, Magyarország elejéből kezdve ennek politikájához igazo­dott és ennek irányát követte. Az azóta történtek pedig csak még nyomatékosabban és még vi­lágosabban jelölték meg ezt az utat Magyarország számára. A tengelyhatalmaknak európai há­borújában még világosabban ala­kult ki ez az érdekközösség. Ami­kor Délkelet-Európa nyugalma és biztonsága a tengely törekvé­seinek egyik tényezője lett, ame­lyet óvniok és biztosítaniok kel­lett, napirendre került Magyaror­szágnak az a nagy kérdése is, amit Erdély jelentett számára. Az értelem és az igazság ellen el­követett bűn volt Magyarország megcsonkítása és Erdély elszakí­tása, a nyugalom és biztonság csak úgy volt itt helyrehozható, ha újra érvénybe léptetik a józan ész és az igazságosság törvényeit. Ez a törvény érvényesült, amikor jóvátételt szolgáltattak Magyar­országnak, amikor Erdély vissza­jutott Magyarországhoz. A Magyarországnak ítélt or­szágrész két hét múlva egyesül az anyaországgal. Amikor ilyen mó­don helyreáll a természetes álla­pot, bekövetkezik az új­ életnek lehetősége is. Az új életé, amely­nek csak az adhatja meg a bol­dogság reményét, ha ugyancsak követi a természet parancsát. Azt a parancsot, melyet általános em­beri törvény ír elő, amely követi a haladás irányát, a szabadság és a szociális igazság felé. Mert a természet törvényeinek ezen a vo­nalon is kell érvényesülnie. Olvassuk és terjesszük a Népszavát AZ EGYÉVES HÁBORÚ Ma van egy éve annak, hogy el­kezdődött a második világháború. ...Egy esztendő múlt el tehát azóta, hogy 1939 szeptember elsején reggel 5 óra 45 perckor elindult út­jára a­z a német-lengyel háború, amely három nap múlva európai háborúvá szélesedett. A németek gyors győzelmei és az orosz be­avatkozás ugyan 25 nap alatt le­szűkítette és a nyugati frontra korlátozta a küzdelmet, azonban alig telt el három hónap ezután a nyárvégi nap aranyló sugaraitól megvilágított szeptember elseje után és a háború ismét újabb terü­leteket keresett magának. Novem­ber 30-ának borús és felhőktől be­árnyékolt hajnalán — ismét úgy 5 és 6 óra között — jegestengeri hó­mezőkig ismét megdördültek az ágyúk és felbőgtek a repülőmoto­rok. A Viipuri felé megindult harc­kocsik dübörgése és az orosz­finn háború egyéb hangjai je­lezték, hogy a nyugati front hadműveletei nem azt jelentik, hogy a háború vihara elvonult Európa felől. Varsó kapitulációja után csak két és fél hónapig tartott a nyu­galom és ekkor már újabb háborús lökés következett. Három hónap múlva, 1940 már­cius 12-én az orosz tankok megér­keztek Viipuriba. Ezután egyhóna­pos szünet következett, a szünet után pedig újabb lökés. Április 10-ének hajnalán, ezúttal is 5 óra 45 perckor Európa 130 éve háborúit nem látott térségeibe tört be a küz­delem és jelezte azt, hogy a nem­zetközi összecsapás arénája szaka­datlanul szélesbedik. A norvégiai hadjárat egy hónapig tartott, má­jus 10-ének reggelén ped­ig — ismét hajnali 5 óra 45 perckor — a nyu­gati front is fronttá változott. Lengyelország, Finnország, Dá­nia és Norvégia után Hollandia, Belgium, Luxemburg és Fran­ciaország vált hadszíntérré és a totális küzdelem megáradt fo­lyama minden gátat átszakítva hömpölygött végig Nyugat-Európán. A hollandiai háború öt nap alatt ért véget, a belgiumi 15 napig tar­tott, a lengyelországi 25 napig, a franciaországi 35 nap alatt ért vé­get. 1940 tavaszán a háború más irányban is tovább terjedt: június 10-én Olaszország hadbalépésével a Jeges tengernél kezdődő európai frontok megnyiltak az Indiai óceá­nig, átterjedtek Afrikára, sőt egy­két ponton Ázsiára is. Ebben az idő­ben a második világháború már nemc­sak hevességében és hatásai­ban, hanem méreteiben is túlszár­nyalta elődjét, az első vagy kis világháborút. * Június 25-én a német-francia fegyverszünet aláírásakor úgy lát­szott, hogy a küzdelem szeptem­berre véget ért. Most már csak Anglia állott katonailag szemben a tengelyhatalmakkal és az ese­mények felmérhetetlennek látszó súlyától földreszorított, lélegzetét vesztett Európa a háborút nagyjá­ból befejezettnek tekintette. A második világháború azonban ekkor is hű marad önnön törvé­nyeihez. Újabb, mintegy kéthónapos szünet következett, tele rendkí­vüli arányú légi tevékenység­gel, heves afrikai harcokkal, de ez a szünet lényegében még nem ért véget és mindaddig tart, amíg a német haderő meg nem indítja partraszál­lást célzó támadásait Anglia ellen. Most a háború egyéves születése napján az évfordulóig elérkezett és már három világrészre kiterjedt, de hatását öt világrészen éreztető nagyhatalmi küzdelem szemlélője megváltozott világot lát maga kö­rül.

Next