Népszava, 1940. szeptember (68. évfolyam, 197–221. sz.)
1940-09-01 / 197. szám
68. évfolyam 197. szám Budapest, 1940 szeptember 1. vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal, VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Észak-Erdély visszacsatolása a nemzetközi figyelem központjában • • Összehívták a magyar képviselőházat Szeptember 2-án kezdődik meg a fokozatos leszerelés Erdély A trianoni békeparancs egyik része volt annak az önkényes, diktátori elrendezésnek, amely Európát természetellenes állapotba sodorta és amelyet párizskörnyéki békeszerződések gyűjtőneve alatt emleget a világ. Ezek között a párizskörnyéki békeszerződések között szerepelt a versaillesi békeszerződés is, amely Németországot sújtotta. Ezek a párizskörnyéki békeszerződések teremtették meg Olaszország számára is azt a helyzetet, amelyet nagyhatalmi fejlődése számára tarthatatlannak ítélt meg. Ennek a sorsközösségnek elháríthatatlan folyománya volt az az adottság, amely Magyarország külpolitikájának útját megjelölte. Az előzmények közrehatottak abban, hogy Magyarországnak nem kellett soká keresnie ezt az utat. A világháborúban szövetségese volt Németországnak, ugyanazok ellen vívott véres küzdelmet, akik Németországnak is ellenségei voltak. Ugyanazok tették szörnyű igazságtalansággal és még szörnyűbb felelőtlenséggel és tudatlansággal tarthatatlanná a helyzetét, mint Németországnak. A világháború után bekövetkezett két évtized alatt sem történt soha semmi, ami Magyarországot szembehelyezte volna Németországgal és ami érdekellentétet teremtett volna a kettő között Törvényszerűség volt abban, hogy amikor Olaszország politikai irányítását Mussolini vette kezébe, Magyarország elsőnek lépett barátságra Olaszországgal. Amikor pedig a két elégedetlen nagyhatalom, Olaszország és a Hitler programjával föllépő Németország érdekeinek és célainak közösségét fölismerve együttműködésre lépett és megalakította az azóta is világtörténelmi tényezőnek bizonyult berlini római tengelyt, Magyarország elejéből kezdve ennek politikájához igazodott és ennek irányát követte. Az azóta történtek pedig csak még nyomatékosabban és még világosabban jelölték meg ezt az utat Magyarország számára. A tengelyhatalmaknak európai háborújában még világosabban alakult ki ez az érdekközösség. Amikor Délkelet-Európa nyugalma és biztonsága a tengely törekvéseinek egyik tényezője lett, amelyet óvniok és biztosítaniok kellett, napirendre került Magyarországnak az a nagy kérdése is, amit Erdély jelentett számára. Az értelem és az igazság ellen elkövetett bűn volt Magyarország megcsonkítása és Erdély elszakítása, a nyugalom és biztonság csak úgy volt itt helyrehozható, ha újra érvénybe léptetik a józan ész és az igazságosság törvényeit. Ez a törvény érvényesült, amikor jóvátételt szolgáltattak Magyarországnak, amikor Erdély visszajutott Magyarországhoz. A Magyarországnak ítélt országrész két hét múlva egyesül az anyaországgal. Amikor ilyen módon helyreáll a természetes állapot, bekövetkezik az új életnek lehetősége is. Az új életé, amelynek csak az adhatja meg a boldogság reményét, ha ugyancsak követi a természet parancsát. Azt a parancsot, melyet általános emberi törvény ír elő, amely követi a haladás irányát, a szabadság és a szociális igazság felé. Mert a természet törvényeinek ezen a vonalon is kell érvényesülnie. Olvassuk és terjesszük a Népszavát AZ EGYÉVES HÁBORÚ Ma van egy éve annak, hogy elkezdődött a második világháború. ...Egy esztendő múlt el tehát azóta, hogy 1939 szeptember elsején reggel 5 óra 45 perckor elindult útjára az a német-lengyel háború, amely három nap múlva európai háborúvá szélesedett. A németek gyors győzelmei és az orosz beavatkozás ugyan 25 nap alatt leszűkítette és a nyugati frontra korlátozta a küzdelmet, azonban alig telt el három hónap ezután a nyárvégi nap aranyló sugaraitól megvilágított szeptember elseje után és a háború ismét újabb területeket keresett magának. November 30-ának borús és felhőktől beárnyékolt hajnalán — ismét úgy 5 és 6 óra között — jegestengeri hómezőkig ismét megdördültek az ágyúk és felbőgtek a repülőmotorok. A Viipuri felé megindult harckocsik dübörgése és az oroszfinn háború egyéb hangjai jelezték, hogy a nyugati front hadműveletei nem azt jelentik, hogy a háború vihara elvonult Európa felől. Varsó kapitulációja után csak két és fél hónapig tartott a nyugalom és ekkor már újabb háborús lökés következett. Három hónap múlva, 1940 március 12-én az orosz tankok megérkeztek Viipuriba. Ezután egyhónapos szünet következett, a szünet után pedig újabb lökés. Április 10-ének hajnalán, ezúttal is 5 óra 45 perckor Európa 130 éve háborúit nem látott térségeibe tört be a küzdelem és jelezte azt, hogy a nemzetközi összecsapás arénája szakadatlanul szélesbedik. A norvégiai hadjárat egy hónapig tartott, május 10-ének reggelén pedig — ismét hajnali 5 óra 45 perckor — a nyugati front is fronttá változott. Lengyelország, Finnország, Dánia és Norvégia után Hollandia, Belgium, Luxemburg és Franciaország vált hadszíntérré és a totális küzdelem megáradt folyama minden gátat átszakítva hömpölygött végig Nyugat-Európán. A hollandiai háború öt nap alatt ért véget, a belgiumi 15 napig tartott, a lengyelországi 25 napig, a franciaországi 35 nap alatt ért véget. 1940 tavaszán a háború más irányban is tovább terjedt: június 10-én Olaszország hadbalépésével a Jeges tengernél kezdődő európai frontok megnyiltak az Indiai óceánig, átterjedtek Afrikára, sőt egykét ponton Ázsiára is. Ebben az időben a második világháború már nemcsak hevességében és hatásaiban, hanem méreteiben is túlszárnyalta elődjét, az első vagy kis világháborút. * Június 25-én a német-francia fegyverszünet aláírásakor úgy látszott, hogy a küzdelem szeptemberre véget ért. Most már csak Anglia állott katonailag szemben a tengelyhatalmakkal és az események felmérhetetlennek látszó súlyától földreszorított, lélegzetét vesztett Európa a háborút nagyjából befejezettnek tekintette. A második világháború azonban ekkor is hű marad önnön törvényeihez. Újabb, mintegy kéthónapos szünet következett, tele rendkívüli arányú légi tevékenységgel, heves afrikai harcokkal, de ez a szünet lényegében még nem ért véget és mindaddig tart, amíg a német haderő meg nem indítja partraszállást célzó támadásait Anglia ellen. Most a háború egyéves születése napján az évfordulóig elérkezett és már három világrészre kiterjedt, de hatását öt világrészen éreztető nagyhatalmi küzdelem szemlélője megváltozott világot lát maga körül.