Népszava, 1940. szeptember (68. évfolyam, 197–221. sz.)

1940-09-26 / 218. szám

68. évfolyam 218. szám Budapest, 1940 szeptember 26. csütörtök A S­Z­O­C­I­Á­L­D­E­M­O­K­R­A­T­A P­Á­R­T K­ÖZ­P­O­N­TI L­A­P­J­A Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • M­e­g­j­e­l­e­ni­­­k h­étfő k­i­v­é­t­e­lével m­­­inden nap • Telefonszám: 130-330, 130-331 és 130-332 Szünet nélkül folyik a német-angol légiháború Az indokínai bonyodalom fejleményei. — Amerika visszahívja tokiói nagykövetét? — Új ütközet francia és japán csapatok között Csupán a légierők mérkőznek Afrikában A birodalmi biztos bejelentette a nor­vég király trónvesztését és a Hitlertől kinevezett államtanács beiktatását Az európai katonai és diplo­máciai hadszíntér bármilyen he­ves összecsapások és ütközetek színhelye, a legutóbbi 24 órában nem hozott döntő eseményt. Nagyarányú légitámadások vi­harzanak le a hadviselő államok katonai célpontjai és városai el­len. Ezekről lapunk távirati je­lentései számolnak be. * A diplomácia még mindig a római tanácskozások fejleményei­vel foglalkozik. A „Piccolo" ber­lini tudósítója szerint a római megbeszéléseken újra megállapí­tották, hogy Anglia és a tengely­hatalmak között semminő kiegye­zés nem lehetséges. „Az Anglia elleni háború minden fronton tovább folyik, egészen a győzelmes befejezésig — írja az olasz lap. — A tengelyhatalmak tevékenysége nem szorítkozik ka­tonai térre, hanem kiterjeszkedik a diplomáciai térre is. A háború folytatása azonban nem akadá­lyozza m­eg a tengelyhatalmakat abban, hogy folytassák az élette­ret alkotó félteke, vagyis Európa és Afrika szárazföldi újjáépíté­sét. Berlinben egyébként az a fel­fogás uralkodik, hogy Ritabentrop római tárgyalásaival nem feje­ződött be a háború mostani diplomáciai fázisa és így újabb fontos tanácskozások várhatók." Virginio G­a­y­d­a a „Giornale d'Italia"-ban nyomatékosan hang­súlyozza, hogy csak az angol hír­verés állítása volt az, hogy a ten­elyhataknak úgynevezett villám­áborúval akarták volna legyőzni Angliát. „Olaszországban és Né­metországban senki sem képzelte, — írja Gayda —, hogy Anglia el­len húsznapos villámháború foly­tatható. Németország és Olaszor­szág nem becsüli le ellenfe­lét és tudja, hogy a brit biroda­lom, habár meg is gyengül, még mindig a világ egynegyedét fog­lalja el. Időbe telik tehát, míg ennek a birodalomnak meg­felelő méreteire való leszorítása sikerül. Minél hosszabb lesz azon­ban a háború, annál pusztítóbb lesz Angliára nézve." A római tanácskozások fejle­ményének tekintik egyébként Serrano Sunez spanyol belügy­miniszternek újarab berlini láto­gatását is. Serrano Stner ked­den Ribbentrop birodalmi kül­ügyminiszterrel folytatott hosz­szabb eszmecserét, szerda délelőtt pedig Hitler­­kancellárnál jelent meg kihallgatáson. A kihallgatás körülbelül egy óra hosszat tar­tott és azon Ribbentrop külügy­miniszter is jelen volt. Berlini politikai körökben — „N. S. T."-jelentés szerint — nagy érdeklődést keltett az a tény, hogy még nem biztos, mi­kor hagyja el Németországot a spanyol belügyminiszter. Illeté­kes helyen ezen kívül ismételten hangsúlyozzák, hogy Suner bel­ügyminiszter Franco állam­fő megbízottjaként jött Németországba és ebben a minő­ségében nem csupán képviseli az államfőt, hanem az ő nevében tárgyal is. Graf C­­­a­n­o olasz külügymi­niszter, akiről tudvalevően az a hír terjedt el a világsajtóban, hogy ugyancsak Berlinbe utazik, hogy részt vegyen ezeken a ta­nácskozásokon, ezidőszerint még nem érkezett a német fővárosba. Felmerül a kérdés, hogy vájjon miről tárgyal a spanyol minisz­ter Berlinben. Erről mindezideig nem adtak ki hivatalos jelentést. A spanyol kívánságok szempont­jából azonban némi tájékoztatást nyújt a falanxista mozgalom hiva­talos lapjának, a „Pueblo"-nak vezércikke, amely „Atlanti óceán" cím alatt súlyos hibának minősíti, hogy Spanyolország a múltban fő­képpen földközitengeri államnak tekintette magát és megfeledke­zett az Atlanti óceánról. Valami­kor talán csakugyan csupán arról volt szó, hogy Spanyolországot az északafrikai bandák ellen megvéd­jék, ma már azonban a harc egé­szen más irányban folyik — írja a lap. Vannak hatalmak — folytatja ezután —, amelyek elő­jogokat formálnak Spanyolország tengerére és a spanyol nemzetnek ezért az Atlanti óceán irányában kell terjeszkedést keresnie. Spa­nyolország jövője az Atlanti óceán. Ez nem jelenti természete­sen azt, hogy Spanyolország telje­sen feladja földközitengeri pozí­cióját, hiszen Franco egyszer már kijelentette, hogy nem vehet tudomásul semmit sem, amit Spanyolország nélkül határoz­nak el a Földközi tengerrel kap­csolatban. Az Atlanti óceán irányában való terjeszkedés önkéntelenül is Nyu­gat-Afrika, főképpen pedig az óriási kiterjedésű nyugatafrikai francia gyarmatnak, Szenegáliá­nak kérdését veti föl. Ugyan­annak a Szenegáliának kérdését, amelynek legfontosabb pontja, Dakar körül zajlanak le nagy feltűnést keltő események. Dakar jelentőségére lapunk legutóbbi számában már rámutattunk. Da­kar birtoka az Amerikával való kapcsolat és a hajózás ellenőrzése szempontjából játszik nagy sze­repet. Ezenkívül azonban fon­tos sztratégiai pont az afrikai hadszínterek szempontjá­ból is. Birtoka lehetővé teszi, hogy Szenegálián keresztül hatást gyakoroljanak arra a frontra, amely Egyiptom keleti határán alakul ki. Angol részről azzal indokolják meg a város ellen megindított hadműveletet, hogy a vichyi kor­mány Dakart támaszpontul adta volna át a tengelyhatalmaknak az amerikai kontinens elleni tá­madásra. Római Stefani-távirat erről szóló jelentését azzal zárja le, hogy „ilyen támadás — mond­ják Rómában — csak az angol politikusok képzeletében van". Ebben az irányban egyébként hivatalos francia helyen is nyilat­koznak. Vichyi Havas-jelentés közli: Hivatalos francia helyen teljesen alaptalannak nyilvánít­ják az angol rádiónak azt a köz­lését, hogy Dakart az angolok azért támadták meg, mert meg akarják akadályozni a nyugat­afrikai francia gyarmatok német kézre jutását. A francia kormány a leghatározottabban cáfolja azt az állítást, hogy német ka­tonai vagy polgári egyének van­nak Francia-Nyugatafrikában. Dakar előtt egyébként tart a­ harc. Angol lapok úgy állítják be az itten lejátszódó eseménye­ket, mintha az ellenállás csupán igazolás céljából folynék és azt írják, hoggy Dakar hamaro­san felhagy az ellenállással. Később m­ár olyan jelentések is jöttek, hogy a város védői fel­adták a küzdelmet és Dakar meg­adta magát. Az esti órákban ér­kezett francia kormánynyilatko­zat cáfolta ezt a hírt.­­ A vichyi kormánynak egyéb­ként az indokínai megegyezés is sok gondot okoz. Ebben a kérdés­ben is nyilatkozatra kényszerült, amelyet a washingtoni francia nagykövetség juttatott kifejezésre. A nyilatkozat válasz az amerikai sajtóban megjelent vádakra, ame­lyek szerint a francia kormány nem tanúsított elég erélyes ellenállást a japán követelésekkel szemben, mint ahogy ezt az Egye­sült Államok kívánta a távolke­leti status quo fenntartása érde­kében. A nyilatkozat rámutat arra, hogy a magára hagyott és nagy nehézségekkel küzdő Franciaor­szág két hónapon át ellenállt az ultimátum jellegű japán követe­léseknek, azokat végül is egyhar­madára szállította le, mint aho­gyan ezt az egyezmény bizonyítja. A francia kormány — mondja a nyilatkozat — nem engedte ma­gát megfélemlíttetni a japán csa­patösszevonásokról szóló hírektől sem. A nyilatkozat rámutat to­vábbá arra, hogy a francia kor­mány el van szánva a hosszú tár­gyalások után aláírt egyezmény végrehajtására. Legutóbb érkezett jelentések sze­rint Dosonnál a japánok hadihajók kíséretében partraszállásra ké­szülnek és japán repülőgépek ala­csonyan repültek el Haifong ki­kötője fölött. A francia csapatok készek minden támadó kísérlet visszaverésére — mondja a wa­shingtoni francia követség nyilat­kozata. — A francia kormány to­vábbra is el van szánva, hogy a Japánnal kötött egyezményt meg­tartja. Vichyben nemcsak a jelen, ha­nem a jövő szempontjából is na­gyon jelentősnek tartják az Egye­sült Államok állásfoglalását. A­ „Messagero" című olasz lap sanghaji jelentése beszámol a francia részről kedd délután ki­adott közleményről, amely sze­rint a határincidensek a fran­cia és a japán csapatok kö­zött tovább folytatódtak. A japán csapatok ugyanis a kor­mány részéről vállalt kötelezett­ség ellenére bevonultak Tonkin tartományba. A szeptember 22-én aláírt egyezmény csak arra adott jogot Japánnak, hogy Haifong kikötőjében partraszállítsa az egyezményben megjelölt számú csapatokat. Most azon vannak, hogy az Incidenst Tokióban a

Next