Népszava, 1940. október (68. évfolyam, 222–248. sz.)

1940-10-01 / 222. szám

1940 október 1. kedd NÉPSZAVA Alkotmány­reform. ? Az élet mindig új problémákat vet fel. A társadalmak élete sem mentes ettől. Magyarország leg­utóbbi évtizedeit az alkotmány­reform kérdése töltötte ki. 1920-tól napjainkig sokszor kellett vele foglalkozni­kik. Nem kell csodál­kozni ezen. Hiszen a háború­utáni Magyarország politikai fej­lődése és alakulása új meg új helyzeteket hozott létre, amelyek­ben mindig vissza kellett térni a helyesen meg nem oldott problé­mák megoldásához, így vagyunk még sok más kérdéssel is. Pél­dául: a földkérdéssel is. Amit nem oldunk meg tökéletesen és­ jól, arra kénytelenek vagyunk újra visszatérni... A magyar alkotmány a kép­viseleti rendszeren alapszik. Vá­lasztójogunk, a mi fölfogásunk szerint, reakciós, mert leplezett pluralitással és mesterséges aka­dályokkal, meg választási tech­nikával megakadályozza a töme­geket abban, hogy akaratuk tisz­tán érvényre jusson. Nem akar­juk most fölsorolni a legutóbbi­­ választójogi törvény tévedéseit, valamennyi hibáját és reakciós jellegének bizonyítékait. Most ar­ról van csak szó, hogy gondolni kell arra, hogy a Felvidék, Kár­pátalja és Erdély egy részének visszatérése után a választójogi törvény hatályát ezekre a ré­szekre is ki kell terjeszteni és a választásokat ott is ki kell írni. Vagy — új alkotmányreformra van szükség, amely a megnagyob­bodott ország problémáját ilyen vonatkozásban megoldja. Milyen legyen ez a reform? Olyan reform legyen-e, amely az ír­dott "politikai viszonyoknak meg­felelően" bevonja a visszatért te­rületek népét az alkotmányos életbe és a meglévő alkotmányt szervesen kiterjeszti rájuk is? Tovább kell menni egy lépéssel, meg kell szüntetni a választójogi törvények reakciós jellegét, meg kel­l szüntetni a hatévi helyben­lakást és a többi korlátozásokat és akadályokat is el kell törölni. Ez a mi fölfogásunk. Meggyőző­désünk, hogy ez felel meg az or­szág és a nép érdekeinek egy­aránt. A vitát ilyen irányban kellene folytatni és a kérdést a választó­jogi törvény reformjára kellene korlátozni. Ennek a törvénynek a tévedéseit és hibáit kell jóvátenni és a legközelebbi választásokat már úgy kellene kiírni, hogy a nép akarata akadály nélkül jusson ki­fejezésre a megnagyobbodott or­szágban. De nem erről folyik a vita. Nem arról vitatkoznak, hogy milyen legyen a reform. Arra sincsenek tekintettel, hogy a reform a hala­dást szolgálja. Egészen másról fo­lyik a vita. Vasárnap két napi­lapban is olvashattunk erről a kérdésről érdekes cikket. Szekfű Gyula, aki sohasem tar­tozott a baloldalhoz, hiszen a jobb­oldal legelső közírója volt, a háború után az ő könyve foglalta össze a jobboldal politikai programját, most a divatos alkotmányreform ellen fordul, mert tárgyilagosan és világos szemmel észrevette — a „Magyar Nemzet" vasárnapi szá­mában írt cikkében —, hogy az alkotmányreform subása alatt voltaképpen az alkotmányt akar­ják — félretenni. A negyvennyol­cas alkotmány „megtisztításáról" beszélnek, de egy új politikai rendszer bevezetésére gondolnak. Félretenni a parlamentarizmust — ez az egyik felfogás. „Hivatás­rendi alkotmányt" a parlamenti rendszer helyébe, a parancsura­lom elkerülése végett — ez a má­sik felfogás. Ezt az utóbbi felfo­gást a keresztény gazdasági párt és az ő szószólói, Tóth László, Kov­rig Béla s Mihelics Vid képviselik. Szekfű Gyula nagyon tárgyila­gosan, messzire nézően indokolja meg azt a felfogását, hogy miért nem kell a magyar alkotmányt félretolni, nem szükséges a pa­rancsuralom bevezetését a hiva­tásrendi szervezet elfogadásával elkerülni. A hivatásszervezet, vagy ahogy ennek a propagálói mondják, „hivatásrendi alkot­mány" a kérdést nem fogja meg­oldani, eredménye a tökéletes zűrzavar mellett egy meghason­lott és kiélezett politikai harcokat­­folytató társadalom lesz, amelyet a legnyersebb hatalmi eszközök­kel rendelkező önkény tud csak majd együtt tartani. A „Nemzeti Újság" vasárnapi számában Tóth László veti fel azt a problémát. Az ő állásfoglalása felemás, elhagyja a parlamentáris rendszert és bár nem mondja meg világosan, de cikkéből nyilván­való, hogy a „hivatásrendi alkot­mány" ellen nem volna semmi szava. Ezen azért sem kell csodál­kozni, mert hiszen ebben az újság­ban jelennek meg hetek óta a hi­vatásrendi berendezkedés mellett szóló cikkek. Ezt propagálja Kov­rig is, Mihelics Vid is. Ha elfogultság nélkül beszélünk a kérdésről, meg kell állapíta­nunk, hogy a magyar parlamen­táris élet megszüntetése a legna­gyobb kockázat — éppen az ural­kodó osztály részéről. Nem akar­juk az alkotmányvédők szerepét vállalni. Az alkotmány épúgy ki van téve a változásoknak, mint a társadalom élete. Ahol nem vál­toztatják meg az alkotmányt a társadalmi berendezkedés válto­zásával egyidejűleg, ott az mindig megbosszulta magát. Az okos kor­mányzás előfeltétele az elfogult­ság nélkül való tisztánlátás. A po­litikai vakság és a politikai diva­tok egyaránt rossz tanácsadók. A mai magyar alkotmány a parlamentarizmus elvén alapszik. Igaz, hogy ezt az elvet sohase vit­ték keresztül tisztán és demokra­tikusan. Hiszen csak a legutóbbi évtizedekben terjesztették ki a választójogot és vonták be a töme­geket a politikai életbe. A töme­gek elé azonban annyi akadályt, mégpedig mesterséges akadályt állítottak, hogy azok akarata nem érvényesülhet tisztán. A parlamenti rendszer nálunk nem mondott csődöt és nem vált elviselhetetlenné sem. Inkább az ellenzéknek van panaszolni való­ja, mint a kormánynak. A töme­gek jogosan panaszkodnak azért, h­ogy elütik őket jogaiktól és a különféle választási rendszerek­kel és technikai szabályokkal voltaképpen korrigálják a maguk javára a parlamentáris rend­szert. Mégis, ezek ellenére sem lehetünk hívei semmiféle önkény­uralomnak és semmiféle új, „kor­szerű"-nek nevezett rendi alkot­mánynak. Nem vagyunk alkot­mányvédők, de a meglévő alkot­mány lerombolását azzal a cél­lal, hogy helyébe más rendszere­ket építsenek, a legnagyobb poli­tikai könnyelműségnek tartjuk, olyannak, amelyet minden szük­ség nélkül követnek el, amely igen alkalmas azután arra, hogy megnyissa az utat az alkotmány­módosítások és reformok egész sorának , a politikai divatoknak megfelelően. Nem szabad elhallgatnunk, hogy az alkotmányreform mai követelése és az új rendszerekkel való kísérletezés — egy politikai csoportnak a követelése. Ennek a csoportnak nem az a problé­má­ja, hogy Magyarország hogyan oldja meg a visszatért részek né­pének a politikai életben való részvételét. Alkotmányreform? Igen, abból a célból, hogy a megnagyobbo­dott Magyarország népe részt­vehessen az alkotmányos életben, ellenőrizhesse a kormányzást, el­mondhassa panaszait és kívánsá­gait; abból a célból, hogy szabad­ságban, függetlenségben és nor­mális társadalmi és politikai vi­szonyok között élhessen. Nem kell olyan alkotmányreform, amely az eddig legjobbnak talált parla­mentáris kormányzási elveket elveti, hogy visszatérhessen a rendi és hivatási képviselethez. A háború is véget fog érni. Az élet visszatér medrébe. A társa­dalmi osztályok tovább folytatják majd gazdasági és politikai küz­delmeiket. Mi változatlanul meg­maradunk a demokrácia alapelvei és szelleme mellett és ha alkot­mánymódosításról esik szó­­ a Kedvezményes jegyek már kaphatók a Komédia Orfeumba Kultúrpropaganda jegypénztáraink­nál. Erzsébet körút 35. Tel.: 222-293 és Conti ucca 4. Tel.: 130-330, 31, 32 3. olda I­mmam«9 rövidesen megkezdődik In­ ab­rlkalím, hogy összesen közel 10 millió pengő készpénznyereményt sorsolnak ki Vegyen vagy rendeljen osztálysors jegyet! Hivatalos I. oszt. sorsjegyárak: Egész P 28— Fél P 14 Negyed P 7.— Nyolcad P 3.SO Kapható az összes főárusítóknál nép érdekében, Magyarország ér­dekében, ezeket az alapelveket és vele a haladást mi nem hagyjuk el. Alkotmányreform a mi fel­fogásunk szerint csak ebben a szellemben és ezen az úton visz előre. Erdély népét meg kell menteni a pusztulástól! A kormányzó hitvese rádiószózatot intézett a magyar társadalomhoz az „Erdélyért" akció támogatására Horthy Miklósné, a kormányzó hitvese, hétfőn este 7 órakor rádió­szózatot intézett a magyar társa­dalomhoz az ,Erdélyért" akció tá­mogatása érdekében. A kormány­zóné 1­7 órakor érkezett a Rádió Sándor utcai székházába. A Rádió igazgatósága részéről Nelky Jenő rendkívüli követ és meghatalma­zott miniszter és Kandó László igazgatósági tag üdvözölte a kor­mányzó hitvesét, akinek fogadásá­nál jelen volt gróf Teleki Pálné, a miniszterelnö­k felesége is. A kormányzónő a Rádió vezetősége, valamint az üdvözlésére megjelent hölgyek kíséretében a III. számú stúdióba ment, ahol mikrofonba mondotta rádiószózatát. Pont 7 órakor jelentette a be­mondónő a rádióba, hogy Magyar­ország kormányzójának hitvese in­téz rádiószózatot a magyar társa­dalomhoz. A kormányzóné rádiószózata így hangzik: — Jól tudom, súlyos feladatot vállaltam, amikor anyagi áldozato­kat kérek — áldozatokat E­r­délyért! A feladat azért súlyos, mert hiszen a magyar társadalom egykori gazdagságát tönkretette Trianon és mert minden egyes ma­gyar család ma nagy közterheket kénytelen viselni. — De én mégis reménykedem és bízom a nemzet áldozatkészségében. Mert amely nép életképes­­és méltó az életre, az válságos időkben rend­kívüli erőkifejtésre és a legnagyobb áldozatokra képes. A magyar pedig életerős faj. — A Gondviselés izgalma meg­engedte nekünk, magyaroknak, hogy békés tanúi lehetünk a nyerv világégésnek. Eddig legalább megengedte. F­érfiainkat nem fenye­getik a harctér veszedelmei és szen­vedései, asszonyainknak nem kell éjszakánként a szirénák vészjelét figyelniök és gyermekeik életéért rettegniük. — De még azt is megadta nekünk az Ég kegyelme, hogy véráldozatok nélkül gyarapíthattuk hazánk cson­ka területét. Fogadjuk alázatos szívvel az isteni kegyet és mutassuk magunkat reá méltónak azzal, hogy önként áldozunk az emberszeretet és a haza oltárán. Áldozzunk Er­délyért! !— Az erdélyi magyarság nagy része ma tragikus helyzetben van. Természeti csapások és politikai események idézték fel ezt a helyze­tet. A román mozgósítás régóta el­vonta a férfiak javarészét a mun­kától; sok föld műveletlen maradt; a gazdák igavonó állatait elhajtotta a román katonaság, a gazdasági­­és háztartási felszerelés fosztogatás prédája lett. — Az erdélyi nép aggodalommal tekint a közeledő tél elé. Szűké­ben van az élelemnek, kifogyott a ruházatból. Vetőmag nélkül nem képes gazdálkodni; cipő nélkül a gyermekei nem járhatnak iskolába. Ha kérdem: mire van hát szüksége Erdélynek? — azt kell felelnem: úgyszólván mindenre! Vetőmagra, élelemre, ruhaneműekre, gazdasági felszerelésre, háztartási tárgyakra és szükség van iskolakönyvekre is.­­ Az erdélyi nép a béke művei­ben és a háború megpróbáltatásai között mindenkor egyaránt kiváló­nak bizonyult. Erdély a vitéz kato­nák szülőföldje. Erdély mint ter­mékeny kultúrtalaj ritkítja párját Európában. Évszázadok óta erős­sége és büszkesége Szent István birodalmának. Ezt a nagyszerű né­pet meg kell menteni a pusztulás­tól, amely nem saját hibájából, ha­nem idegenek bűnéből szakadt reá. A mentőakció sikere a magyar be­csület, a magyar jövő, a magyar élet kérdése. — Most pedig asszonytársaimhoz intézem a szót A férfi elméjével és karjaival, a nő eszével és szívével szolgálja a nemzetet. A magyar asszonyokat és leányokat kérem, erőnk egyesítésével mutassuk meg, mire képes a női szív. Kérem, ve­gyék különös gondjukba az „Er­délyért" mozgalmat. — A gyűjtőbizottság szétküldte

Next