Népszava, 1940. október (68. évfolyam, 222–248. sz.)
1940-10-01 / 222. szám
1940 október 1. kedd NÉPSZAVA Alkotmányreform. ? Az élet mindig új problémákat vet fel. A társadalmak élete sem mentes ettől. Magyarország legutóbbi évtizedeit az alkotmányreform kérdése töltötte ki. 1920-tól napjainkig sokszor kellett vele foglalkoznikik. Nem kell csodálkozni ezen. Hiszen a háborúutáni Magyarország politikai fejlődése és alakulása új meg új helyzeteket hozott létre, amelyekben mindig vissza kellett térni a helyesen meg nem oldott problémák megoldásához, így vagyunk még sok más kérdéssel is. Például: a földkérdéssel is. Amit nem oldunk meg tökéletesen és jól, arra kénytelenek vagyunk újra visszatérni... A magyar alkotmány a képviseleti rendszeren alapszik. Választójogunk, a mi fölfogásunk szerint, reakciós, mert leplezett pluralitással és mesterséges akadályokkal, meg választási technikával megakadályozza a tömegeket abban, hogy akaratuk tisztán érvényre jusson. Nem akarjuk most fölsorolni a legutóbbi választójogi törvény tévedéseit, valamennyi hibáját és reakciós jellegének bizonyítékait. Most arról van csak szó, hogy gondolni kell arra, hogy a Felvidék, Kárpátalja és Erdély egy részének visszatérése után a választójogi törvény hatályát ezekre a részekre is ki kell terjeszteni és a választásokat ott is ki kell írni. Vagy — új alkotmányreformra van szükség, amely a megnagyobbodott ország problémáját ilyen vonatkozásban megoldja. Milyen legyen ez a reform? Olyan reform legyen-e, amely az írdott "politikai viszonyoknak megfelelően" bevonja a visszatért területek népét az alkotmányos életbe és a meglévő alkotmányt szervesen kiterjeszti rájuk is? Tovább kell menni egy lépéssel, meg kell szüntetni a választójogi törvények reakciós jellegét, meg kell szüntetni a hatévi helybenlakást és a többi korlátozásokat és akadályokat is el kell törölni. Ez a mi fölfogásunk. Meggyőződésünk, hogy ez felel meg az ország és a nép érdekeinek egyaránt. A vitát ilyen irányban kellene folytatni és a kérdést a választójogi törvény reformjára kellene korlátozni. Ennek a törvénynek a tévedéseit és hibáit kell jóvátenni és a legközelebbi választásokat már úgy kellene kiírni, hogy a nép akarata akadály nélkül jusson kifejezésre a megnagyobbodott országban. De nem erről folyik a vita. Nem arról vitatkoznak, hogy milyen legyen a reform. Arra sincsenek tekintettel, hogy a reform a haladást szolgálja. Egészen másról folyik a vita. Vasárnap két napilapban is olvashattunk erről a kérdésről érdekes cikket. Szekfű Gyula, aki sohasem tartozott a baloldalhoz, hiszen a jobboldal legelső közírója volt, a háború után az ő könyve foglalta össze a jobboldal politikai programját, most a divatos alkotmányreform ellen fordul, mert tárgyilagosan és világos szemmel észrevette — a „Magyar Nemzet" vasárnapi számában írt cikkében —, hogy az alkotmányreform subása alatt voltaképpen az alkotmányt akarják — félretenni. A negyvennyolcas alkotmány „megtisztításáról" beszélnek, de egy új politikai rendszer bevezetésére gondolnak. Félretenni a parlamentarizmust — ez az egyik felfogás. „Hivatásrendi alkotmányt" a parlamenti rendszer helyébe, a parancsuralom elkerülése végett — ez a másik felfogás. Ezt az utóbbi felfogást a keresztény gazdasági párt és az ő szószólói, Tóth László, Kovrig Béla s Mihelics Vid képviselik. Szekfű Gyula nagyon tárgyilagosan, messzire nézően indokolja meg azt a felfogását, hogy miért nem kell a magyar alkotmányt félretolni, nem szükséges a parancsuralom bevezetését a hivatásrendi szervezet elfogadásával elkerülni. A hivatásszervezet, vagy ahogy ennek a propagálói mondják, „hivatásrendi alkotmány" a kérdést nem fogja megoldani, eredménye a tökéletes zűrzavar mellett egy meghasonlott és kiélezett politikai harcokatfolytató társadalom lesz, amelyet a legnyersebb hatalmi eszközökkel rendelkező önkény tud csak majd együtt tartani. A „Nemzeti Újság" vasárnapi számában Tóth László veti fel azt a problémát. Az ő állásfoglalása felemás, elhagyja a parlamentáris rendszert és bár nem mondja meg világosan, de cikkéből nyilvánvaló, hogy a „hivatásrendi alkotmány" ellen nem volna semmi szava. Ezen azért sem kell csodálkozni, mert hiszen ebben az újságban jelennek meg hetek óta a hivatásrendi berendezkedés mellett szóló cikkek. Ezt propagálja Kovrig is, Mihelics Vid is. Ha elfogultság nélkül beszélünk a kérdésről, meg kell állapítanunk, hogy a magyar parlamentáris élet megszüntetése a legnagyobb kockázat — éppen az uralkodó osztály részéről. Nem akarjuk az alkotmányvédők szerepét vállalni. Az alkotmány épúgy ki van téve a változásoknak, mint a társadalom élete. Ahol nem változtatják meg az alkotmányt a társadalmi berendezkedés változásával egyidejűleg, ott az mindig megbosszulta magát. Az okos kormányzás előfeltétele az elfogultság nélkül való tisztánlátás. A politikai vakság és a politikai divatok egyaránt rossz tanácsadók. A mai magyar alkotmány a parlamentarizmus elvén alapszik. Igaz, hogy ezt az elvet sohase vitték keresztül tisztán és demokratikusan. Hiszen csak a legutóbbi évtizedekben terjesztették ki a választójogot és vonták be a tömegeket a politikai életbe. A tömegek elé azonban annyi akadályt, mégpedig mesterséges akadályt állítottak, hogy azok akarata nem érvényesülhet tisztán. A parlamenti rendszer nálunk nem mondott csődöt és nem vált elviselhetetlenné sem. Inkább az ellenzéknek van panaszolni valója, mint a kormánynak. A tömegek jogosan panaszkodnak azért, hogy elütik őket jogaiktól és a különféle választási rendszerekkel és technikai szabályokkal voltaképpen korrigálják a maguk javára a parlamentáris rendszert. Mégis, ezek ellenére sem lehetünk hívei semmiféle önkényuralomnak és semmiféle új, „korszerű"-nek nevezett rendi alkotmánynak. Nem vagyunk alkotmányvédők, de a meglévő alkotmány lerombolását azzal a céllal, hogy helyébe más rendszereket építsenek, a legnagyobb politikai könnyelműségnek tartjuk, olyannak, amelyet minden szükség nélkül követnek el, amely igen alkalmas azután arra, hogy megnyissa az utat az alkotmánymódosítások és reformok egész sorának , a politikai divatoknak megfelelően. Nem szabad elhallgatnunk, hogy az alkotmányreform mai követelése és az új rendszerekkel való kísérletezés — egy politikai csoportnak a követelése. Ennek a csoportnak nem az a problémája, hogy Magyarország hogyan oldja meg a visszatért részek népének a politikai életben való részvételét. Alkotmányreform? Igen, abból a célból, hogy a megnagyobbodott Magyarország népe résztvehessen az alkotmányos életben, ellenőrizhesse a kormányzást, elmondhassa panaszait és kívánságait; abból a célból, hogy szabadságban, függetlenségben és normális társadalmi és politikai viszonyok között élhessen. Nem kell olyan alkotmányreform, amely az eddig legjobbnak talált parlamentáris kormányzási elveket elveti, hogy visszatérhessen a rendi és hivatási képviselethez. A háború is véget fog érni. Az élet visszatér medrébe. A társadalmi osztályok tovább folytatják majd gazdasági és politikai küzdelmeiket. Mi változatlanul megmaradunk a demokrácia alapelvei és szelleme mellett és ha alkotmánymódosításról esik szó a Kedvezményes jegyek már kaphatók a Komédia Orfeumba Kultúrpropaganda jegypénztárainknál. Erzsébet körút 35. Tel.: 222-293 és Conti ucca 4. Tel.: 130-330, 31, 32 3. olda Immam«9 rövidesen megkezdődik In abrlkalím, hogy összesen közel 10 millió pengő készpénznyereményt sorsolnak ki Vegyen vagy rendeljen osztálysors jegyet! Hivatalos I. oszt. sorsjegyárak: Egész P 28— Fél P 14 Negyed P 7.— Nyolcad P 3.SO Kapható az összes főárusítóknál nép érdekében, Magyarország érdekében, ezeket az alapelveket és vele a haladást mi nem hagyjuk el. Alkotmányreform a mi felfogásunk szerint csak ebben a szellemben és ezen az úton visz előre. Erdély népét meg kell menteni a pusztulástól! A kormányzó hitvese rádiószózatot intézett a magyar társadalomhoz az „Erdélyért" akció támogatására Horthy Miklósné, a kormányzó hitvese, hétfőn este 7 órakor rádiószózatot intézett a magyar társadalomhoz az ,Erdélyért" akció támogatása érdekében. A kormányzóné 17 órakor érkezett a Rádió Sándor utcai székházába. A Rádió igazgatósága részéről Nelky Jenő rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter és Kandó László igazgatósági tag üdvözölte a kormányzó hitvesét, akinek fogadásánál jelen volt gróf Teleki Pálné, a miniszterelnök felesége is. A kormányzónő a Rádió vezetősége, valamint az üdvözlésére megjelent hölgyek kíséretében a III. számú stúdióba ment, ahol mikrofonba mondotta rádiószózatát. Pont 7 órakor jelentette a bemondónő a rádióba, hogy Magyarország kormányzójának hitvese intéz rádiószózatot a magyar társadalomhoz. A kormányzóné rádiószózata így hangzik: — Jól tudom, súlyos feladatot vállaltam, amikor anyagi áldozatokat kérek — áldozatokat Erdélyért! A feladat azért súlyos, mert hiszen a magyar társadalom egykori gazdagságát tönkretette Trianon és mert minden egyes magyar család ma nagy közterheket kénytelen viselni. — De én mégis reménykedem és bízom a nemzet áldozatkészségében. Mert amely nép életképesés méltó az életre, az válságos időkben rendkívüli erőkifejtésre és a legnagyobb áldozatokra képes. A magyar pedig életerős faj. — A Gondviselés izgalma megengedte nekünk, magyaroknak, hogy békés tanúi lehetünk a nyerv világégésnek. Eddig legalább megengedte. Férfiainkat nem fenyegetik a harctér veszedelmei és szenvedései, asszonyainknak nem kell éjszakánként a szirénák vészjelét figyelniök és gyermekeik életéért rettegniük. — De még azt is megadta nekünk az Ég kegyelme, hogy véráldozatok nélkül gyarapíthattuk hazánk csonka területét. Fogadjuk alázatos szívvel az isteni kegyet és mutassuk magunkat reá méltónak azzal, hogy önként áldozunk az emberszeretet és a haza oltárán. Áldozzunk Erdélyért! !— Az erdélyi magyarság nagy része ma tragikus helyzetben van. Természeti csapások és politikai események idézték fel ezt a helyzetet. A román mozgósítás régóta elvonta a férfiak javarészét a munkától; sok föld műveletlen maradt; a gazdák igavonó állatait elhajtotta a román katonaság, a gazdaságiés háztartási felszerelés fosztogatás prédája lett. — Az erdélyi nép aggodalommal tekint a közeledő tél elé. Szűkében van az élelemnek, kifogyott a ruházatból. Vetőmag nélkül nem képes gazdálkodni; cipő nélkül a gyermekei nem járhatnak iskolába. Ha kérdem: mire van hát szüksége Erdélynek? — azt kell felelnem: úgyszólván mindenre! Vetőmagra, élelemre, ruhaneműekre, gazdasági felszerelésre, háztartási tárgyakra és szükség van iskolakönyvekre is. Az erdélyi nép a béke műveiben és a háború megpróbáltatásai között mindenkor egyaránt kiválónak bizonyult. Erdély a vitéz katonák szülőföldje. Erdély mint termékeny kultúrtalaj ritkítja párját Európában. Évszázadok óta erőssége és büszkesége Szent István birodalmának. Ezt a nagyszerű népet meg kell menteni a pusztulástól, amely nem saját hibájából, hanem idegenek bűnéből szakadt reá. A mentőakció sikere a magyar becsület, a magyar jövő, a magyar élet kérdése. — Most pedig asszonytársaimhoz intézem a szót A férfi elméjével és karjaival, a nő eszével és szívével szolgálja a nemzetet. A magyar asszonyokat és leányokat kérem, erőnk egyesítésével mutassuk meg, mire képes a női szív. Kérem, vegyék különös gondjukba az „Erdélyért" mozgalmat. — A gyűjtőbizottság szétküldte